Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-25 / 77. szám

Antonín Novotny elvtárs beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) garantálása, s a népek békés együtt­élésének fejlesztésére irányúié tö­rekvésében. Megbíztak, hogy az Albán Népköz­­társaság, a Belorusz Szovjet Szocia­lista Köztársaság, a Bolgár Népköz­­társaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Ro­mán Népköztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság nevé­ben üdvözöljem a nagy eseményt: a sok új, független s főleg afrikai állam felvételét. Nem volt hiábavaló az afrikai népek évekig tartó nemzeti szabadságharca, amelynek során számtalan áldozatot hoztak. Harcuk győzelemmel végző­dött. Az új afrikai államok képvise­lőinek belépése a szervezetbe igazolja azt a tényt, hogy a világ fejlődése feltartóztathatatlanul előrehalad és hiábavaló minden arra irányuló kísér­let, hogy erőszakosan továbbra is gyarmati igában tartsák a népeket. A szocialista országok népe felette rokonszenvez Afrika és más földré­szek népeinek felszabadító mozgal­mával, mert a múltban maga is hosz­­szú és elkeseredett szabadságharcot vívott. Biztosítom az új tagállamok jelen­levő képviselőit, hogy a szocialista országok hajlandók velük a legószin­­tébb együttműködést folytatni, amely elősegítené gazdasági, kulturális és szociális fejlődésüket. A szocialista országok széleskörűen kibontakozó kapcsolatokat tartanak fenn számos ázsiai és afrikai szabad országgal. Kapcsolataik a kölcsönös tisztelet és egyenlőség, a be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök és barátság elveire épülnek. Megragadom a mai alkalmat, hogy újra hangoztas­sam: a szocialista országok kormá­nyainak és népeinek hő vágya ápolni e sokoldalú kapcsolatokat valamennyi új állammal, valamennyi néppel. Az állami függetlenségüket kivívó országoknak tartós békére és arra a biztonságtudatra van szükségük, hogy megszilárdíthatják politikai függet­lenségüket, fejleszthetik gazdaságu­kat és kultúrájukat, annak érdeké-A világ közvéleményének figyelme New Yorkra, az ENSZ-kbzgyűlés tör­ténelmi jelentőségű tanácskozásaira szegeződik. Az amerikai diplomácia kapkodó, ügyetlen mesterkedései, amelyekkel a lehető legnagyobb mér­tékben csökkenteni próbálta a köz­gyűlés jelentőségét, teljesen kudar­cot vallott. A világszervezet sajtó­szervéi távolról sem tudták kielégí­teni a földteke minden részéről New Yorkba özönlő tudósítók kérelmét, akik különösen Hruscsov elvtárs beszéde idején szeretnének jelen len­ni a teremben. Ez a tény is azt bi­zonyítja, hogy a világ sokat vár a közgyűléstől. A Szovjetunió kormánya eddigi pozitív leszerelési politikája következtében most még jogosabb reménykedéssel várja a világ Hrus­csov elvtárs beszédét. Az amerikai televízió az egész »beszédet közvetíti annak ellenére, hogy a washingtoni külügyminisztérium tiltakozott ez el­len. A világsajtó hasábjain vézétő he­lyen látott napvilágot Hruscsov elvtárs és Fidél Castro kubai el­nök első találkozásáról készült kép. A két forradalmár összejövetele előtt érdekes eset történt. A kubai kül­döttség vezetője, Fidél Castro vissza­utasította az egyik New York-i szál­loda rendkívül magas szállásdíját és kijelentette: — Nem tehetem, hogy népem pén­zét pocsékoljam. Fidél Castro New York egyik néger negyedében szállt meg, ahol a lakos­ság rendkívül szíves fogadtatásban részesítette. Itt kereste őt fel Hrus­csov elvtárs is és a két államférfi rögtönzött beszélgetést folytatott. * * * Amíg a New York-i ENSZ-palota termeiben a legkülönbözőbb nyelve­ken hangzik el a leszerelést követelő szózat, a hidegháborús politika le­­vitézlett bajnokai ismét a kardcsör­­tetést szedték elő. A világszervezet közgyűlésének megnyitásával teljesen egy időben kezdődtek meg a NATO fegyveres erőinek szárazföldi, ten­geri és légi hadgyakorlatai a Szov­jetunió és a többi szocialista ország határai közelében. A „Krasznaja Zvezda“ című szovjet lap katonai szakértője „A NATO veszedelmes já­téka“ címmel rámutat arra, hogy a nyugati kormánykörök nagy nemzet­közi értekezletek idején hagyomá­nyosan kihívó fegyvercsörtetésekkel fitogtatják erejüket. Ügy látszik, hogy amíg az imperialista hatalmak kép­viselői az ENSZ szószékén a meg­egyezés lehetőségéről beszélnek, ad­dig a valóságban mindent elkövetnek, hogy meggátolják a sikeres tárgya­lások lefolyását. Kétségtelen, hogy a világ békesze­rető erői a leghatározottabban elíté­lik a nyugati hatalmak ilyennemű lé­péseit. * * * A nemzetközi helyzet eseményei között továbbra is jelentős helyet foglal el a kongói kérdés. Nyugati hírügynökségek jelentései arról ta­núskodnak, hogy Kongó fővárosában és az ország többi városában is za­varos a helyzet. Mobutu puccsista ezredes megalakította az ún. főbizto­sok tanácsát, hogy ezzel is növelje igényét a kormány vezetésére. Lu­mumba miniszterelnök, a kongói nép fáradhatatlan harcosa, sajtóérte­kezletét rendezett, amelyen bejelen­tette, hogy megegyezés jött létre kö­zötte és Kaszavubu között. — Ez a tény azt jelenti, — mondótta, — hogy minden előfeltétel megvan a rend és a béke fenntartására az országban. Lumumba elítélte Mobutu ezredes tevékenységét, aki a lázadás és szét­húzás politikáját folytatja. — Minden érőnkkel a kongói nép szabadságharcának győzelmét támo­gatjuk - jelentette ki a miniszter­elnök. Sajtójelentések szerint az EN$Z- közgyűlésén hamarosan szóba került a kongói kérdés is. Valószínűnek tartják, hogy ezzel kapcsolatban be­szédet mond Hruscsov elvtárs is. ben, hogy kiküszöböljék a gyarmati uralom áldatlan örökségét. Tapaszta­latok igazolják, hogy az ázsiai és afrikai országok fontos, tevékeny szerepet játszanak a népek béketö­rekvésében. Ez meggyőz bennünket arról, hogy az új államok népei is — minden békeszerető néppel egyetem­ben — olyan energiával folytatják majd a békeharcot, amilyennel nem­zeti függetlenségükért küzdöttek. Am ne feledjük, hogy a gyarmato­sító körök még karmaik között tart­ják Afrika egy részét, Ázsia és Latin- Amerika egyés területeit. Sajnálatra méltó tény, hogy az említett terüle­tek képviselői ma még nem foglal­hatják el helyüket az ENSZ tagjai sorában. Az ENSZ kötelessége, hogy a világ haladó erőire támaszkodva, tovább támogassa e népek szabad­ságtörekvését. Nem kételkedünk benne, hogy a nemzeti felszabadító harc csakhamar végső győzelmet arat az emberiség szégyenfoltja, a gyar­maturalom fölött. Hisszük, hogy az új államok az ENSZ alapokmánya eszméinek és sa­ját nemzeti eszméiknek szellemében e szérvezet keretében hozzájárulnak a világbéke megszilárdításához. ★ ★ ★ Novotny elvtárs Hammarskjöldnél Antonin Novotny elvtárs, köz­társaságunk elnöke, az ENSZ-köz­­gyűlésen részt vevő csehszlovák kül­döttség vezetője felkereste Dag Ham­­marskjöldöt, a világszervezet főtit­kárát. A közgyűlés idei ülésszakával kapcsolatos problémákról tárgyalt vele. A beszélgetésen részt vett Vác­lav David külügyminiszter, vala­mint a csehszlovák küldöttség több tagja. (ÜTK) Antonín Novotnf elvtárs, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kül­döttségének élén elfoglalta helyét ax ENSZ-palota ke­rékasztala mellett, ahol a „Czehoslo­­vakia“ felirat lát­ható. Felvételün­kön Novotny elvtárs a küldöttség tag­jaival beszélget. Tettekre van szükség • LUMUMBA, a Kongói Köztársa­ság miniszterelnöke bejelentette, hogy személyesen vezeti a kongói küldöttséget az idei ENSZ-közgyülés ülésszakán. (ÜTK) • Uruguay Kommunista Pártja a nápökban ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Az ország több városá­ban és vidékein gyűléseket, emlék­­ünnépéket rendeztek, amelyeken a párt helyi szervei a kommunista párt történelmi múltjáról számoltak be. (CTK) • A francia kormány ismét elodáz­za az algériai kérdés megoldását. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mányának egyik szóvivője kijelen­tette, hogy Párizsban ún, algériai mezőgazdasági bizottság megalakítá­sát határozták el, ami továbbra is függővé teszi a harcoló Algéria gaz­dasági életét. , (CTK) A New York-i East Riveren terül el az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének negyvenemeletes központi szék­háza, amelyet 15 évvel ezelőtt azzal a nemes gondolattal építettek, hogy falai között a béke megőrzése, a nemzetek közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés gondo­lata öltsön testet. Napjainkban a vi­lágszervezet fennállásának történeté­ben a legnagyobb eseményre kerül itt sor. A Szovjetunió fáradhatatlan és meg nem alkuvó leszerelési poli­tikájának eredményeként 82 állam kormányfői, illetve képviselői jöttek össze, hogy előmozdítsák az emberi­ség legnagyobb, legégetőbb problé­máját, a leszerelés megoldását. Ismeretes, hogy a szovjet küldött­ség vezetőjét, Hruscsov elvtársat szállító Baltika közeledése és meg­érkezése a New York-i partokra, lázba hozta az egész világot. A nyu­gati fővárosokban látszólag emelke­dett a zűrzavar. Washingtonban elő­ször határozottan kijelentették, hogy Eisenhower elnök nem vesz részt az ENSZ-közgyülés munkájában, de ké­sőbb a nemzetközi közvélemény nyo­mására úgy döntött a Fehér Ház ura, hogy mégis felszólal a világszerve­zet szószékén. A Daily Mail című angol lap ezzel kapcsolatban meg­jegyzi: — Eisenhower számára a közgyű­lési szereplés szomorú búcsú lesz a világ színpadától. Elnökösködése alatt az Amerikai Egyesült Államok sok tért vesztett a Szovjetunióval szem­ben, s az utóbbi időben ez a folya­mat még jobban meggyorsult. Az ugyancsak angol Daily Telé­• GLOBKE, az Adenauer-kormány államtitkára részt vett 1943-ban a görög zsidók kiirtása hadjáratában. „Az Eichmann-perrel kapcsolatban tehát neki is van mitől tartania“ — jegyzi meg a „Hamburger Echo“ cimü lap egyik cikke. (CTK) graph külpolitikai szakértője Eisen­hower megváltozott tervével kapcso­latban annak a véleményének adott kifejezést, hogy Macmillan szintén részt vesz az ENSZ-közgyülés vitá­jában. Francia részről már Ismert ténnyel állunk szemben. De Gaulle tábornok személyesen nem utazik New York­ba, helyette Couve de Murvllle kül­ügyminiszter vezeti a francia kül­döttséget. A szocialista országok képviselői, élükön Hruscsov elvtárssal, valamint a szabadságukat nemrég elnyért álla­mok küldöttei és több semleges állam vezetői azzal a szilárd elhatározással utaztak az ENSZ-közgyülés XV. ülés­szakára, hogy minden erejüket latba vetik a siker érdekében. A New York-i partokra megérkező Hruscsov eivtárs így szögezte le a szovjét kül­döttség feladatát: — Mindent megteszünk a világbéke megteremtéséért. Ez a pár szóbán megfogalmazott határozott állásfoglalás hideg zuhany azok számára, akik éveken keresztül arra használták fel a világszervezet szószékét, hogy hamis szólamokkal félrevezessék az emberiséget és mi­nél több homokot szórjanak a lesze­relési tárgyalások csapágyai közé. Az ENSZ idei közgyűlésé határkő lehet a háború utáni évek történői­mében. Csehszlovákia dolgozó népe azzal a meggyőződéssel kísérte el az óceánon túlra legfőbb képviselőjét, Novótny elvtársat, hogy a többi szo­cialista állam küldötteivel karöltve mindent megtesz a nemés cél, á le­szerelés Sikeréért. Ebben bizonyára nem lesz hiány egy békeszeretö állam részéről sem. Most azonban már a nyugati hatal­makon a sor, hogy tettekkel bizo­nyítsák a sokszor hangoztatott meg­egyezési készségüket és a világszer­vezet idei jubileumi közgyűlése arany­betűkkel íródjék be az emberiség történelmébe. (tg) Szedjétek le rólam 1960. szeptember 25. A folyam balpartján, egy apró vendéglő falánál — ahol öt­szörös áron fogyasztok el egy üveg cocacolát — álmukból felserkenö gépkocsivezetők vesznek körül;majd haj bekapnak rajtam, egyetlen turis­tán: melyik vigyen tovább? A sofőrök és autóik mögött, végtelen szerényen és versenyen kívül tízéves gyerkőc állt, egy ezüstszürke, erőteljes sza­márral. Én meg, valami sugallatra tán, azt választottam hordozómul. Mintha sejtettem volna, hogy gépko­csival nehéz a romokat megközelíte­ni; s hogy Dudu, a „szamár“, ha las­súbb is, de lényeges olcsóbb a gép­kocsinál. Felkapaszkodtam Dudura; hanem — a sofőrök kárörvendő kacaja közben — a rosszul felerősített nyereg le­fordult, s kis híján porba estem. Végül is sikerült megerősíteni, fel­ültem, s a derék, igénytelen állat ügetni kezdett velem. Kis gazdája, Husszein, ütemes „hau-a, hau-a!“ kiáltásokkal biztatta előre. Dudu ki­tartó volt, türelmes, csendes; csak amikor valamelyik osztályostársával találkozott az úton, akkor torpant meg, s velőtrázó ordítással köszön­tötte. Mentünk a szikkadt úton, a tűző napon, 60 fokos melegben; napszú­rástól rettegve egy vizes törülközőt — bár a hétszeres fejnagyságot, az előírásos turbánhosszat nem érte el - csavartam a fejemre. Egyiptom két hatalmas istene közül az egyik, a Nílus bántatlan hagyott: megke­­gyelmpz tán Amon Ra, a felséges Nap is . . Falu előtt baktattunk el, Gurna a falu neve. Az ősi módon egybeépí­tett szürke iszapkunyhók négyszögü tömbje közepén apró mecset emel-BARÄT ENDRE riportja kedik, fehéren és uralkodón, s egy nagy galambdúc. Rebbenő, fel-felhus­­sanő szárnyas lakói, akár heves, követelőn égnek szálló imák. Lent a porban gyerekek, asszonyok, kecskék, pálmák, tyúkok, tevék... A férfiak kinn dolgoznak a földe­ken. Gátakat húznak, négyszögekre bontják földjeiket. Készülnek már a Nílus-isten befogadására, várják „a kenyérré változó" folyam látogatását. Egy árpát csépelő fellahot látok. Középtermetű férfi, ősegyiptomi ki­ülő arccsonttal, széles homlokkal, feketén fénylő szemmel, szögletes állal. Domború melle, széles válla nagy erőt sejtet. Tompa cséplőtár­csát járat a learatott kalászosokon, bivaly húzza a tárcsát. Nézem a mun­káját, amire felmarkol néhány sze­met, s amíg felém nyújtja, morzsol­­gatja, mint ahogy a világ minden földművelője teszi, Aztán megszólal, kérdés nélkül mondja: — Jó termést adót a Nílus... — Kis szünet után hozzáteszi: — Az őseink is itt éltek a fáraók idején, a völgyben. Itt éltek, itt dolgoztak. Csak éppen ők vagy három öllel mé­lyebben. Tudja-e vajon, hogy milyen gyö­nyörűt mondott? A mélység, a ragacsos föld, a por lehámlik róluk lassan .,. Megtisztul­nak a szolgaságtól, felemelkednek .. . A történelem munkája ez, és nem­csak Théba pusztaságán, nemcsak Egyiptom földjén ...- Őseink nagyon szegények vol­tak ... - mondja még a fellah. - Mi már... Nézem, amíg beszél, nézem el­szennyeződött ingét, bő, szoknya­szerű vászonnadrágját, amely csu­paszon hagyja erős, barna, faághoz hasonló lábszárát; cipője nincs, te­vebőr saruja még apjáé volt talán, turbánja szürke rongy ... arca fáradt, elnyűtt. A szegénység, a megerőltető munka leri az emberről. De a bivaly itt nyilván az övé. S a termés is, amely a zörgő tárcsák közül pereg. A fellah asszonya, gyermekével a hátán, néhány méterről figyel ben­nünket. Nem illik neki az idegenhez közelebb jönni. Az asszony fátyolt visel; testtartása kecses, járása köny­­nyed. Különben a fellah nők fiatalko­rukban rendkívül szépek, sudár ter­­metüek,, Egyiket-másikat már tizen­­két-tizenhárom éves korában férjhez adják, s ez nem rendellenes, hiszen az egyiptomi klíma, a forró, termé­keny táj a gyermeklányt hamar nővé érleli. Az ifjú anya gyermekét két­­három éves koráig is szoptatja. A szülés ünnepélyes, sőt szent ese­ménynek számít a feilahoknál (már ami a házasságon belüli szülést illeti, máskülönben tragédia lehet). Leány születése után a férjnek harminc napig kerülnie kell feleségét. A fiú születése negyven napi megtartózta­tást követel... — Mennyi földje van? — kérde­zem a fellahot, és 6 gyorsan, hevesen ráfelel: — Húsz feddan. Igen, éppen annyi! Húsz feddan .. . Ennyi már bősé­ges kenyeret ad a családnak Még akkor is, ha az eke, amellyel meg­művelik, még ma is az ősrégi, vas­­hegyű görbe farúd. Igen, még ezzel szánt ma is majdnem mindenütt a fellah. Továbbkocogunk Hasszánnal, Dudu­­val. A fiú széttekint, az arca kissé aggodalmas. — Késő van, baba... — jegyzi mog, de azért nem meri mondani még, hogy forduljunk vissza. Hiszen az ő lassú hátasa hordoz. Nem érzem még az estét. A nap ugyan lehúzódott a Nílus partjára, nem tűz olyan vadul; de világos van még. A földeken is tart a munka. Itt is, ott is csikorog panaszos sírással a szakije, a vízemelő kerék, amelyet a körben járó bivalyok nyöszörögtet­­nek: a mögöttük járó gyerek éles, magashangú bíztatása bele-beléhasít a monoton nyikorgásba. Már épülnek a földfalak, a gátak négyszögei, ame­lyek majd az áradó folyam vizét be­zárják, hogy megtartsák minél to­vább a földnek. És ekkor működni kezd majd a kecskebőr vödrök lán­colata, a szaduf is, és felhangzik a hívők monoton zsoltára: „Áldott légy Allah, ki megöntözöd a magas földe­ket .. ТЛа nemcsak imával, kemény, vad szorgalmú munkával is kell fogadni a szent folyó látogatásai. Hónapokkal előbb fel kell készülni a fogadására. A Nílus völgyének földet túró la­kói, a gátak súlyoskezű művészei tudják a dolgukat. Augusztus köze­pétől szeptember végéig a szántó­földeknek vízben kell állniuk, egészen a sivatag széléig. Ott már csak a tiszta víz egyszerű áldása hat, ide már nem jut az iszapból. Hanem a folyóparton dúsan, lá­gyan, remegőn terül majd, a vissza­húzódó ár nyomán ... És kétszer arathat a fellah ... Továbbkocogunk. A földek sárgák, zöldek, itt-ott kopaszak: száraz, re­pedezett felszínük alatt még rövid múmia-álmát alussza a mag; álmá­ban csírát érlel lassúdan ..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom