Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-21 / 76. szám
A mit a szántásról még tudnunk kell He a munkát eredményesen akarjuk elvégezni, szükséges, hogy megismerkedjünk annak céljával, módjával és azokkal a tényezőkkel, amelyek a szántást sikeressé vagy sikertelenné tehetik. Éppen ezért tudnunk kell a szántás feladatát, megválasztani módját, idejét, mélységét és haladási sebességét, mert különbőzé talajokon más és más lenne az eredmény, ha ezt sablonosán végeznénk. A szántás feladata elsősorban, hogy a talaj felsőbb rétegét, amely már szerkezetét elvesztette, lefordítsa és kicserélje a feltalaj alsóbb rétegével, ami által írtjuk a gyomnövényeket, alászánthatjuk az istálló-, zöld- és műtrágyákat, levegőztetjük a talajt, lehetővé tesszük a csapadék felfogását és nem kis részben irtjuk a kártevőket, amelyek szántás következtében a talaj alsóbb rétegébe jutva elpusztulnak. Minősége a talaj kötöttségétől és állapotától függ. Továbbá az eke kormánylemezének alakjától, a talaj nedvességtartalmától, a barázdaszelet szélességétől, a barázda mélységétől és az eke haladási sebességétől is. A célnak megfelelően csak úgy tudjuk elvégezni a szántást, ha a felsorolt tényezőket figyelembevéve állítjuk be az ekét, választjuk meg a szántás idejét és annak módját. Jó szerkezetű talajokon a szántás porhanyítő szerepe azonos munkakörülmények között jobb, mint a kötött talajokon. A porhanyítás és a fordítás mértékét legjobban befolyásolja a kormánylemez alakja és az eke haladási sebessége. A csavart kormánylemez jól fordít, de kevésbé porhanyít, a hengeres kormánylemezű ekék jól porhanyítanak és kevernek, de kevésbé forgatják a talajt. A kombinált, illetve a kultúrkormánylemez a talajt kevésbé, de kielégítően porhanyít ja és jobban forgatja; megfelel a középkötött, kevésbé gyomos talajokra és előhántó használata esetében. A szántás akkor a legnagyobb felületű, ha a barázdaszelet szélessége mélységének másfélszerese. Minél gyorsabban halad az eke, annál jobban porhanyít. Munkatermelékenység és minőség szempontjából legmegfelelőbb az 5,5 km/óra sebesség (3. sebességfokozat). A nagyobb teljesítményű traktorokat ügy használjuk ki, hogy több eketestet szerelünk a keretre. Ha a szántás mélységét évről évre nem változtatjuk, az ekevas tömörítő és elkenő hatása következtében — különösen ha a szántást nedves időben végezzük — a barázda fenekén tömött, kemény, szerkezet nélküli réteg keletkezik, amely elzárja a vizet és a gyökerek áthatolását is meggátolja. Ha szándékunk van a szántóréteget mélyíteni, előzőleg használjunk altalajlazítót, és a talaj jellegétől függően elvégezhetjük az altalajréteg felszínrehozását, feltéve, hogy az alsóbb rétegek tulajdonságai nem* térnek el lényegesen a talaj tulajdonságaitól. A szántás mélységét mindig a szántott réteg vastagsága határozza meg. Az alatta levő altalajban kicsi a baktériumműködés, kevés a televény és tápanyag. Ezenkívül tartalmazhat olyan vegyületekct, amelyek felszínrehozáskor károsan befolyásolják a növények fejlődését, illetve növekedését. A szántás mélységét elsősorban attól tesszük függővé, hogy sekélyen vagy mélyen gyökerező növények részére készítjük-e elő vele a talajt. Az előhántós eke használatával biztosítjuk a felső szerkezet nélküli, a gyomnövények magvaival és gyökérrészeivel telített földréteg beszántását a barázda fenekére. Az előhántós ekével történő szántás hatékony eszköz a gyomnövények és kártevők elleni védekezésben. De csak 18 cm-nél mélyebb szántáskor célszerű használni. Előhántós ekével kell felszántanunk a herefüves és lucernafüves szakaszokat, továbbá a réteket és legelőket. A felszínre hozott talajréteg elszigeteli a lefordított gvepréteget a levegő hozzájutásától, s a korlátolt levegőmennyiségben a szerves anyagokból televény képződik. Az előhántőt körülbelül 10 cm-re állítjuk be, hogy simán levágja a gyep felső, gyökérzettel átnőtt részét. Túl sekély beállításnál az előhántő nem metszi, csak szaggatja a gyepet. Az évelő herefüves keverékeket legajánlatosabb ősszel beszántani; ilyenkor alacsonyabb hőmérsékleten és elegendő talajnedvesség mellett a szerves anyagok televénnyé változnak. A mélyszántást ősszel kell végezni. A tavaszi szántás mindig hátrányos; kedvezőtlenül befolyásolja a hozamokat, hozzájárul a szántó elgyomosodásához, tél folyamán a talaj tömött állapotában marad, felülete kicsi, hajszálcsőrendszere összefüggő, ezért képtelen az őszi és téli csapadék felfogására. Tavaszi szántáskor nagy a talaj nedvességtartalmának vesztesége a fellazított szántórétegben, míg különösen száraz és meleg időjárás esetén a levegő jelenlétében gyors elbomlás és a tápanyagok szabaddá tétele áll be. Lejtős területeken külön gondot fordítsunk a szántás irányának megválasztására, hogy kiküszöbölhessük az erózió (vízmosás) keletkezésének káros következményeit. Gyakran láthatjuk még, hogy a lejtőket a lejtés irányában szántják, ami elősegíti a víz gyors lefolyásának kimosó hatását, majd a szántóréteg vastagságának csökkenését idézi elő. A lejtős területeket tehát csakis a lejtés irányára merőlegesen szántjuk (szintvonalas művelés), hogy a barázdaormok megakadályozzák a víz gyors lefolyását és elősegítsék a talajba szivárgását. ősziek alá a szántást végezzük el körülbelül 3 — 4 héttel vetés előtt, hogy vetésig a talaj kellőképpen megülepedhessen. Különösen érzékeny a talaj ülepedettségére a rozs. Ha nem kellően ülepedett talajba vetnénk a rozsot, az ülepedés következtében a talaj felszíne alatt elhelyezkedő bokrosodási csomók a felszínre kerülnek, így kárt szenvedhetnek fagytól, hidegtől és a szárazságtól. Pankovics László (Veiké Kapusany) A gabonavetőmag csávázása A búza kőüszögje, az árpa fedett- Uszögje és a zab fedettüszögje súlyos termésveszteséget okoz, ha az idő a betegség terjedésére kedvező, tehát a gabonavetőmagvakat vetés előtt csávázni kell. A csávázást — elsősorban nedves eljárással — higanytartalmú csávázószerekkel kell elvégezni. Azért kell elsősorban nedvesen csávázni a gabonamagvakat, mert a porcsávázás csak gyenge iiszögfertőzés ellen hatásos, és ez is csupán akkor, ha a magvak előzetesen tisztítva voltak és ha ősszel kellő a talajnedvesség. A nedves csávázás egyedüli hátránya, hogy nagyüzemi védekezésre nem alkalmas. Ezt a hátrányt a hazai gyártású csávázógépek üzembeállítása teljes mértékben megszüntette. A növényvédő-állomások által üzemeltetett gépekkel, ún. gyorscsávázási eljárással (a vetőmag mázsájaként 3 liter 3 %-os csávázóoldat) gépenként napi 3 vagon vetőmagot lehet csávázni. A csávázott mag szárítás nélkül, a gépből zsákba öntve, keresztsorosan rakva, azonnal raktározható. A csávázógép porcsávázásra is alkalmas; egy menetben a magot mázsánként egy liter vízzel előbb nedvesíti és ezután 20 deka porcsávázószerrel bevonja. A higanytartalmú csávázószerek erős mérgek. Ezért a csávázóoldatba kézzel nyúlni nem szabad. Nedves vagy porcsávázó szerrel kezelt magvakat élelmezési vagy takarmányozási célra a legszigorúbban tilos felhasználni. A csávázásra szolgáló eszközökben élelmiszereket és takarmányt nem szabad tartani. A csávázott magvak tárolására szolgáló zsákokat csak forró vízzel történő alapos mosás és öblítés után szabad más termények tárolására felhasználni. Mérgezések elkerülése érdekében az elhasznált csávázóoldatot kúttól, folyóvíztől távol, gödörbe öntve el kell földelni. Silóznak a nagykeszi szövetkezetben. Krivánek Mihály traktoros segítőtársával naponta 7,5 — 8 vagon silókukoricát tarol és szecskáz a Zetor 50 —Super traktorához kapcsolt silókombájnjával. 1960. szeptember 21.
