Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-18 / 75. szám
A Nyár pakol, szedözködik, hogy útján el ne késsen, félszemmel még felénk kacsint, de már futólépésben. A sombokor — tüzes legény — letérdepel előtte és mint szerelmes vőlegény arca kigyúl vörösre. Száz égő vérpiros szívét mind lába elé rakja: — Nézd mind tiéd, maradj miénk csak még egy pillanatra! hangját megváltoztatja, alapjaiban támadja meg a birodalom létét. A hindu zene is megkövetelte az előadótól az 5, 6 vagy 7 hangból álló „ragák“ szigorúan, törvényszerűen kötött dallamjellegét, de megengedte, hogy ezeket változatokkal, cifrázatokkal ékesítsék, ami ez a mai cigányzenében is gyakori. A cigányok hozták ezt a variáló, cifrázó művészetet magukkal. A régi görögök 8 hangból álló hangsoraikat törzseik nevéről (dór. jón, frig, lid stb.) nevezték el. Ezek a nevek — bár nem eredeti értelmezésükben — a középkori egyházi zenében is fennmaradtak. A zenének igen nagy erkölcsi és nevelőerőt tulajdonítottak, az olimpiai játékok testfejlesztő hatásának ellensúlyozásaképpen a lélek nemesítésének eszközét látták benne. A görögöknél a vers, énekhang, mozdulat elválaszthatatlan egységet alkotott. így volt ez a régi dalköltők, Anakreon, Pindarosz ódáiban, így volt a bor istene, Dionizosz tiszteletére előadott hatalmas kardalokban, így a nagy görög tragédiákban, Aiszkilosz, Szofoklész és Euripidész remekműveiben. A történelem folyamán kétszer is példaképpé lett a görög tragédia. A XVI. század végén a firenzei iskola, a XIX. ben Richard Wagner törekedett e tökéletes művészi összhang újrateremtésére. E törekvések azonban új, az akkori történelmi korszaknak megfelelő remekműveket hoztak létre. Simainé S. Erzsébet zenetanár * ¥ * De az meg sem rezzen belé, pakol, hogy el ne késsen, lángolva int a som felé és megy futólépésben. Bratislavában a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség békeünnepet rendezett. A kétnapos ünnepségek alatt tízezrek vettek részt a Kultúra és Pihenés Parkjában, valamint a Duna balpartján tartott rendezvényeken. Képünkön Farkas Jenő népizenekara kíséri Janka Guzová népdalénekesnőt. Csányi György Új tanévben új iskola • Cseh filharmonikusok Budapesten. A cseh filharmonikusok száz tagú együttese Budapestre utazik, ahol két hangversenyt tart. A kitűnő zenekart szeptember 30-án Ferencsik János, másnap, Karel Ancerl vezényli, • Képkiállítás Handlovában. Ünnepi keretek közt megnyílt Handlgvában G. Kopecká és P. Romanák festőművészek kiállítása, amelyet a nemzeti bizottság rendezett meg a bányásznap alkalmából. « Üjabb nemzetközi filmsiker. A „Romeo, Júlia és a sötétség“ című csehszlovák film újabb nemzetközi filmsikert aratott. Az olaszországi Porrette fürdőhelyen megrendezett filmfesztiválon az egyetlen díjat ennek a filmnek ítélték oda. • A magyar mozik látogatottsága. A magyarországi filmszínházaknak — most kiadott statisztikai közlés szerint — az esztendő első felében 70 millió látogatójuk volt. • Emelkedik a napilapok példányszáma. A napilapok olvasótábora esztendőről esztendőre bővül. Az elmúlt évben például napilapjaink közel 860 millió példányban jelentek meg, ami harmadával több, mint 1953-ban. e Muzsikáló ifjúság. Két évvel ezelőtt alakult meg „Muzsikáló Ifjúság“ néven a fiatal zenebarátok egyesülete, amelynek immár 23 000 tagja van Cseh- és Morvaországban. • Négy év alatt 1720 új mozi a Szovjetunióban. Négy esztendő alatt, 1956-tól 1959-ig, a Szovjetunióban 1720 új filmszínház épült, összesen 620 000 ülőhellyel. • Rohamosan emelkedik a televízióelőfizetők száma. Egy év alatt 54 °/okal emelkedett hazánkban a televíziós-készülékek tulajdonosainak száma, s elérte a 654 000 főt. A rádióelőfizetők száma már jóval meghaladja a hárommilliót. • S. K. Neumannak szobrot emeltek. A napokban leplezték le S. K. Neumann költő szobrát Podébradyban. A költő 1934-től 1939-ig ebben a városban élt és alkotott. • Százéves a lengyel bélyeg. A lengyel bélyeg 100. évfordulójának alkalmából Varsóban nemzetközi bélyegkiállltást rendeznek, amelyen 50 állam és több száz bélyeggyűjtő körülbelül félmillió értékes bélyeget mutat be. • Kétezer külföldi diák Olomoucban. Az olomouci Palacky Egyetemen az új tanévben 2000 külföldi hallgató kezdte meg tanulmányait. • Dokumentumfilmjeink sikere. Montevideóban, a dokumentumfilmek fesztiválján bemutatott öt csehszlovák versenyfilm közül négy második díjat nyert. • Film a lenini Komszomolról. Moszkvából jelentik, hogy a szovjet filmesek nagyszabású filmet készítenek a lenini Komszomolról, ennek három nemzedékéről. A film címe: A három felkelő. • Négyszázéves a drezdai gyűjtemény. A drezdai mügyűjtemény 400 éves fennállása alkalmából nagyszabású kiállítást rendeznek, éspedig a következő jelmondattal: „A hercegi művészkamrától az egész nép szocialista művészetéig“. Az idő még itt-ott nyárias, de már kopogtat az ősz. Az ősz közeledtét jelenti az is, hogy megnyíltak az iskolák kapui, s bennük ismét helyet foglalnak fiataljaink, akik tovább gyarapítják tudásukat. Ezúttal is igazi örömöt hozott a tanév kezdete, sőt az öröm még fokozottabb, hiszen pártunk és kormányunk gondoskodása folytán a diákok üres táskával mehettek az iskolába, s az Ingyenesen kapott új tankönyvekkel, tanszerekkel tértek haza. így volt ez az egész országban, így volt 2eliezovcében is, ahol Göbő elvtárs, a Tizenegyéves Magyar Középiskola igazgatójának irányítása alatt hetek óta készítették elő fiataljaink számára a tanszereket és tankönyveket. Hogy ez a segítség voltaképpen mit jelent, tán csak azok tudják értékelni igazán, akik több iskolaköteles gyermekről gondoskodnak. Immár a könyvek, tanszerek ára sem terheli a családi költségvetést, ami szintén emel szüntelenül fokozódó életszínvonalunkon. Községünkben külön örömet is hozott az új tanév, amennyiben egy új, 15 tantermes, három emeletes iskola is megnyitotta kapuit. A tizenegyévea középiskola további 6 tanteremmel bővül, úgyhogy most már minden osztály kényelmesen elhelyezhető. Ezáltal lehetővé vált, hogy a magyar tanulóknak nem kell két váltásban iskolába járniuk. Ezért köszönet illeti a nemzeti bizottság vezetőit és azokat a szülőket is, akik az iskola építésében részt vettek, s odaadó munkájukkal segítették elő a kultúra haladásának nemes ügyét. Az ifjúság pedig, a sokrétű gondoskodás láttán, bizonyára szorgalmas tanulással hálálja meg mindazt a jót, amiben részesült. Köszöntjük ifjúságunkat és a tanítóságot az új tanév kezdetén, s mindnyájuknak sok-sok sikert kívánunk. Andriskin József (ZeHezovee) Bizonyára sokan ismerjük Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című híres regényét. Valóban, ha végiggondoljuk életünk folyását, mindenütt találkozunk a zenével Dalolnak a kukoricafosztó lányok, dalolva megy a katona hazáját védeni, dalolunk, táncolunk lakodalmakkor; a falusi embernek a rádió, a városi embernek a hangversenyterem ad pihenést, üdülést és új erőt munkájához. Már az ősidőben is hozzátartozott a zene az ember életéhez. Az őskommunizmus idején a közösség, a törzs férfiai kardalokkal, tánccal adtak kifejezést indulataiknak és érzelmeiknek. A félelem volt a legerősebb indulatuk, a természet ismeretlen erőivel szembeni védtelenség érzése. Szertartásos, erősen ütemes dobpergéssel, csörgőszerszámokkal kísért kardalaikban, táncaikban meg akarták állítani a vihart, lehívni az esőt, termékenységet akartak a földre varázsolni és igíekeztek elhárítani a rontást. így például a férfivá érés titkos énekét szigorúan tilos volt nőnek meghallania. Milyenek voltak ezek a dalok? Két, három, majd később négy, öt hang váltakozásából álltak; hagyatékuk ma is él Ausztrália, Közép-Azsia primitív néptörzsei között és — gyermekdalainkban, „Csiga-biga gyere ki!“... Ez a mondóka más szöveggel ugyanúgy hangzik Brazíliában, Grönlandban és a Maláji-szigeteken; amott a tűzgyújtást kíséri vagy a törzs szent állatának kedveskedik, itt egy kis állatkát akar engedelmességre kényszeríteni, A gyermek valamiképp ma is újraéli a fajta fejlődését; első dalait nem a felnőttektől, hanem gyermekelődeitől tanulja ősrégi idők óta, s a hívogatok, kiolvasók, eszterláncmondókák nem váltakoztak hosszú évezredek óta. A primitív dallamvilág azonban lassan mind több hanggal bővült; a dobpergések üteme, amelylyel messze földre hírt küldtek egymásnak, mind összetettebb, változatosabb lett. Rájöttek, hogy a néma dolgok is meg tudnak szólalni, s énekeiket kezdetleges fúvó-, pengetőhangszerekkel kísérték. Időszámításunk előtt körülbelül 5000 - 6000 évvel már a rabszolgaság gon alapuló fejlett társadalmak alakultak; a Földközi-tenger partján Mezopotámia, Egyiptom, majd Görögország és Róma, míg Ázsiában India és Kína. Hogyan hangzott e népek zenéje? Erről alig tudunk valamit. Szobraikról, dombormüveikről, falfestményeikről láthatjuk, hogy sok és változatos fúvó-, pengető- és ütőhangszert használtak, fejlett zeneelméletükből tudjuk, hogy a zenének nagy volt náluk a rangja, méltósága. Az ötfokú kínai hangsor minden hangja államilag megállapított, szilárd és véltozhatatlan volt. A sípok, lantok, harangok hangját ezek szerint szabályozták. Ügy hitték, hogy aki az alaphangot, a Sárga Harang Felélénkült kultúrélet A CSEMADOK moldavai csoportjában felélénkült a kultúrélet. A nyári elfoglaltság után a fiatalok ismét rendszeresen találkoznak a próbákon. Kuzma Andor és Szabó Ferenc tájékoztatott, hogy a közeljövőben műsoros esttel szórakoztatják a dolgozókat. Kiemelkedő eredményt nyújt majd a tánccsoport Kulcsár Márta tanítónő vezetésével; a csoport tagjai fáradtságot nem ismerve, többször hetente gyakorolnak. Vajko Ferenc (Moldava) Megtartani! Egy kisegér nagy kalandjai Egyszer a kisegér elindul világot látni, öreganyja útravalót is készített neki. Csendes, szép idő volt, amikor előbújt a lyukból, így hát bátran nekivágott az útnak. Ment, csak ment a kisegér, egyszerre csak odaért egy rettentően nagy tóhoz. Noha egyedül volt, mégis így szólt: — Itt bizony minden okoskodás nélkül még emberrel is odaállnék versenyt úszni! — azzal átúszta a tavat és egészen odavolt a büszkeségtől, hogy ez milyen jól sikerült neki. De amikor visszapillantott, nem látott mást, csak az öreganyja lábnyomát, amiben víz gyülemlett össze. Erre aztán más utat választott, és ahogy ment-ment, egy rettentő nagy hegyhez ért, Egyszeriben átugrotta és újból igencsak elámult a saját erején. De amikor visszapillantott, nem látott egyebet, csak egy csomó száraz füvet. Ismét más útra tért hát. Azon egy jegesmedvével és egy barnamedvével találkozott, amelyek éppen összeverekedtek. Nagybátran átbújt közöttük. Persze igen nagyra volt a bátorságával. De amikor visszapillantott.' nem volt ott más, csak egy poloska meg egy légy. Végül megint hazavetödött és elmesélte öreganyjénak különös kaland* jait. Az csak annyit mondott rá:- Cc! - s hozzátette: - Mindig Ilyen beképzelt, kelekótya voltál. (Eszkimó népmese.) fegyvereket: a kedvességet, a jóságát, a megértést, és mindenekelőtt az \jmfegyelmet, A' férfi és a no kapcsolata lénye'gyében nem változik a házasság tényével sem. Napról napra éppen úgy küzdeni kell egymásért, mint a házasságot rtjegelöző időben. A fegyverek is csak ugyanazok lehetnek, nem pedig féltékenykedés, szemrehányások, hatalmaskodás, egymás egyéniségének elnyomása, A küzdelembe Jiem szabad belefáradni. Fel kell készülni arra is, hogy ez még az ifjúság épeivel sem fejeződik be. Szakadatlanul tart az élet alkonyáig. Aki bármilyen okból belefárad, már el is vesztette a játszmát. Erre a szomorú tényre azonban rendszerint csak akkor ébred rá, amikor már feltűnik a harmadik, aki friss fegyvereket dob a harcba. Küzd a házasságba belefáradt férfiért vagy nőért ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel egyik is, másik is meghódította a párját. Nem elég kenyeret keresni. Nem elég gondoskodni az élettársról. Még áldozatokat hozni sem elég, küzdeni is kell a megtartásáért. 1960. szeptember 18. Néhány sor a régi és legrégibb zeneroi ságukat adják egymásnak. Az életben ért megpróbáltatásokért, sérelmekért otthon vesznek elégtételt. Különböző apró ürügyekbe kapaszkodva oldják jel idegfeszültségüket. Mindegyik tudja, hogy az indulatok, kitörések mögött valami rajtuk kívül álló ok rejlik. Viszont a gonosz szavak elhangzottak már. Nyomukban gyakran fájó seb támad. Л/f ég szeretik egymást, de már ■‘■’■L egyre nehezebben találják meg a közeledés útját. Gyakran dac és makacsság, rosszul értelmezett hiúság akadályozza, hogy megpróbálják újrakezdeni a harcot egymásért. Magukban töprengenek. Barátaiknak panaszkodnak. Tanácsot kérnek náluk tapasztaltabbtól, de minden jó tanács csütörtököt mond. A házasság annyira két ember felfedezhetetlen titka, hogy abban kívül álló nem ítélkezhet, és a bajukat még a legnagyobb bölcseségget sem orvosolhatja. A titok nyitja az ö kezükben van, akik egy életre szövetkeztek egymással. Nem kell mást tenniük, mint megkeresni önmagukban azt a hajdani lényt, aki egyéni tulajdonságaival magához vonzotta a másikat. Elő kell venniük az eldobott Tfégi tapasztalat, hogy meghódíf-v tani valakit sokkal könnyebb, mint megtartani. Az esküvőig jóval könnyebb eljutni, mint valóra váltani az esküforma szavait: a „holtomiglan, holtodiglan" tartó zavartalan együttélést. Az első nehézséget egy beidegzödött fogalomzavar okozza, az a tévhit, hogy a házasság biztos rév: a nő és férfi harcának, az érzelmi viharoknak, a romantikának és a csalódásoknak befejezése. Kezdete egy nyugalmas, formáktól és törvényektől védett időszaknak, amely az érzelmi kényelmet, az egyéniség teljes elengedését jelenti. A fiatalok nagy része tudatosan vagy öntudatlanul ebben a hitben kezdi a házasságot. Biztos helyzete tudatában egymás után dobja el mindazokat a fegyvereket, amelyekkel a másikat megszerezte. Megszűnik az önfegyelem. Már nem leplezik, hanem szabadon kiélik gyarlóságukat. A hiúság csökken. A nő már csupán a külvilág számára akar szép és vonzó lenni. A férfi mások előtt akar nagynak, komolynak, értékes embernek látszani. Együtt küzdenek megfeszített erővel és felelőségtudással a létért, de már nem küzdenek egymásért. Munkahelyükön még kedvesek, vidámak, fegyelmezettek, de ha hazatérnek otthonukba, már csak a fáradt-Képünkön • ZéliMovcei Tizenegyévé« Magyar Középiskolát mutatjuk be, amely további 6 tanteremmel bővült.
