Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-14 / 74. szám
A kémia térhódításának korszakában élünk ndenki előtt ismeretes, hogy a |\világ lakossága állandóan szaporodik, amiből szükségképpen az következik, hogy a mezőgazdasági termelést az eddiginél sokkal magasabb színvonalra kell emelni. A mezőgazdaság folyamatos fejlesztését a múlt században a mezőgazdasági munkák gépesítésével érték el. Napjainkban a fejlett technika alkalmazása mellett egyre jobban előtérbe lép a mezőgazdaság kemizálása. A mezőgazdaság kemizálásánál nem csupán a növények föld nélküli termesztésére, a permettrágyázásra stb. kell gondolnunk, hanem a talaj termékenységének mikrobiológiai és kémiai úton történő fokozására, a vegyszeres gyomirtásra, a serkentő és hullásgátló hormonszerek alkalmazására is. A mezőgazdaság kemizálásában a legnagyobb jelentőségű a növényvédelem. Tudvalevő, hogy a világ mezőgazdasági termelésének 20 %-át a különböző állati kártevők és növénybetegségek, a további 20 °/o-át pedig a gyomok semmisítik meg. Az állandó vetőmagcserével, a mezőgazdasági termények be- és kivitelével állandóan növekszik a veszedelmes kártevők és betegségek behurcolásának és megtelepedésének veszélye. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket csak komolyan megszervezett munkával lehet megoldani. A növényvédelem olyan elvi alapokra ültetett eljárásokat kíván mind szélesebb körben meghonosítani, amelyek révén biztosabb és tartósabb növényvédelem érhető el, s a természet regeneratív (visszaszerző képesség) erőit kevésbé rongáljuk és a kölcsönhatások révén összekapcsolt társulásokat kevésbé zavarjuk meg. Ebből kiindulva, a növényvédelem újabb szemléletek és irányzatok alapján rendeződik majd. A korszerű növényvédelmi és biológiai kutatások elemzései arra mutatnak, hogy az eddigi leíró vizsgálatok mind kisebb térre szorulnak, s helyüket az okokat magyarázó módszerek foglalják el. Ezeknél a kutatásoknál nem nélkülözhetők a kórélettani, biokémiai, mikrobiológiai, rovarökológiai (az élő szervezet és a környezet kölcsönhatását tanulmányozó tudomány), rovarfiziológiai, sőt a rádióaktív izotópkutatás módszerei sem. A korszerű növénykutatás természetesen nem állhat meg csupán az agrotechnikai, ökológiai és biológiai vizsgálatoknál, hanem ezeket ki kell egészíteni a kémiai védekezés, a herbicidek hatásmechanizmusának tanulmányozásával. Ojabban nagy szerepet tulajdonítanak a rádioaktív izotópkutatásnak, ugyanis a régebben alkalmazott mono- vagy dijódfenoxi-ecetsav helyett a C14 jelzett izotópot tartalmazó 2,4 D-vel, illetőleg annak származékaival folynak eredményesebb kutatások. így például ha túlságosan magas 2,4 D koncentrációkat alkalmaznak vagy más kontakt szerekkel juttatjuk a növényre a permetlevet, akkor a leVélzet elpusztulása olyan gyors, hogy nem marad idő elegendő mennyiség felszívódására például a gyökerekbe, raktározó szervekbe és így az évelő gyomokat nem irthatjuk ki. A 2,4 D áthelyeződése ugyanis a tápanyagokkal együtt történik az egyes növényi szervekbe, s ez a tavaszi növekedési szakasz után a legvalószínűbb, amikor már megindult a tápanyagok vándorlása a raktározó szövetekbe. Tehát ebben az időben szükséges a mezei acat vagy a le-Védekezzünk a szárnyasok élősködői ellen A szárnyast pusztító poloskák ellen különösen meleg időben kell védekezni, mert akkor szaporodnak a legjobban. Ha a védekezést elhanyagoljuk, a baromfiállományunk száma csökkenhet. Ha szárnyasaink szomorúak, göbbeszkedök, vagy idegesen járnak fel-alá, akkor figyelmesen vizsgáljuk meg a szárnyuk alját. Valószínűleg petéket találunk ott. Ilyenkor nyomban kezdjük meg a védekezést, mégpedig úgy, hogy fáradt olajjal naponta háromszor kenjük be a baromfi szárnyainak alját. Ettől a poloska petéje rövidesen elpusztul. Főleg a libák és a kacsák nagyon érzékenyek e kártevővel szemben. A csibék, tyúkok, sőt még a pulykák is jobban bírják ezt a fertőzést. Meidlik Kálmán, Nana gelők évelő gyomjai elíen permetezni, mert a 2,4 D és más herbicidek a táp-, anyagoktól függetlenül szívódnak fel és fejtik ki hatásukat, azért mert a gyökerek merisztematikus tevékenysége a legnagyobb ebben az időben. A Ievélherbicidek mellett egyre jobban terjed a gyökérherbicidek, tehát S talajkezelési módszerek alkalmazása. Napjainkban már eléggé bő választék' áll ezen a téren a gyakorlat rendelkezésére. Ilyenek az eléggé elterjedt 1PC, CIPC, CMU, Pentaklórfénol, Dalapon, Simazin, Endothal stb. készítmények. Jó hatást tulajdonítanak a kombinált módszernek is. így például ha a CIPC-hez 4 °/o CMU-t adunk, akkor ebből a kombinált szerből sokkal kisebb mennyiség is elegendő ugyanolyan hatás eléréséhez. Az osztrákok és a németek ilyen kombinált szerként használják a Prevenolt és a Speziált. A kutatások ma már abba az irányba terelődnek, hogy a veszélyes állománypermetezés helyett, főleg az érzékenyebb kultúrában (kukorica, szója, répa, burgonya stb.), a kelés előtti kezelést alkalmazzák. Ezzel kapcsolatban felvetődik (a herbicid alkalmazása esetén) a herbicid-rotáció fogalma is, ahol a kontakt-hormonherbicidek és gyomirtó hatású műtrágyák a vetésforgóval párhuzamosan váltakoznak. A másik kérdés az ún. szuperszelektív gyomirtás kérdése. Ezeknek a szereknek olyanoknak kell lenniük, amelyek csupán a növények anyagcsere folyamatai során alakulnak át enzimatikus hatásokra toxikus (mérgező) vegyületekké és így fejtik ki hatásukat. De nézzük csak a rovarirtás vagy más kártevők irtásának újabb módjait. Az újabban alkalmazott fizikai védekezési módszerek közül jelentős az ún. rovarcsapda, amelyet a Szovjetunióban is használnak. Ennek a lényege az, hogy fényforrással a rovarokat odacsalogatják, amelyek a fényforrást körülvevő és villamos töltésű hálón áthaladva elpusztulnak. Természetesen döntő fontosságú itt a fényforrás színe és hullámhossza. Ezeknek a tényezőknek a változtatásával különböző rovarfajokat lehet odacsalni és hathatósan pusztítani. Már némely országban — így például a Szovjetunióban, NDK-ban és Tuniszban —i egyre gyakrabban és jó hatással alkalmazzák az ún. pszichológiai módszert (lélektani mód. a jelen esetben állatlélektani). Ez abból áll, hogy például a fogságba esett verebek vagy seregélyek vészkiáltásait magnetofonszalagra veszik, s azt hangszórókkal felerősítve a verebektől vagy más madaraktól veszélyeztetett rizs vagy napraforgó-tábla' egy pontján elhelyezik és így elriasztják a kártevőket. A különböző módszerek, amelyekkel a gyomokat és más kártevőket irtjuk, már annyira különlegesek, hogy egyetemes szert készíteni nem lehet. A kutatók feladata, hogy ezeket a különleges vegyszereket olyan formában állítsák elő, amelyek megfelelnek a nagyüzemi mezőgazdasági növényvédelem mindennemű követelményeinek. Somogyi Vince, tanár, (Dunajská Streda) Gyomot sokféle módon irthatunk (időbeni agrotechnika, gyomlálás, vegyszeres gyomirtás, növény szociológia), de e téren még mindig csak a kísérletezések korszakát éljük. Kísérletezőink jelenleg keresik annak lehetőségét, hogy ne csak tökéletes gyomirtást lehessen végezni, hanem ezzel együtt hogyan lehetne a talaj szerkezet javítását, sőt még a növények táplálását is elősegíteni. Hasonló célt szolgál a polietilén takaró is, amely alatt a talaj nedvessége 3—4 fokkal növekszik, állandó alatta a páraképződés, ellenben ezt a gyomok nem hasznosíthatják, mert a polietilén takarón nem juthatnak át a nap ibolyántúli sugarai, amelyek nélkül a gyomnövény fejlődése lehetetlen. (cs) Gyommentes kultúra I960, szeptember 14.
