Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-11 / 73. szám

Kaszavubu Hazaárulása Az ENSZ-haderök az imperialisták szolgálatában A NOVOINf «ívtárs vezétt« eseh­­•ziovák párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatása az elmúlt hét külpolitikai eseményeinek egyik jelentős mozzanata volt. A két ország közötti hagyományos barátság és kölcsönös megértés további elmélyí­tését jelenti ez az út. GOMULKA elv­társ a csehszlovák vendégek fogadá­sakor rámutatott arra a közös ve­szélyre, amelyet a nyugatnémet mi­­litarizmus újjáéledése jelent mindkét ország számára. Hangoztatta, hogy a lengyel és a csehszlovák nép rendkí­vül nagy áldozatokat hoz a hitleri fasiszták újabb vérengzésén* a megakadályozására. Novotny elvtárs a fasiszták oswie­­elmi „halálvárosában“ elpusztult ál­dozatok emlékénél mondott beszédé­ben az egész haladó emberiség ne­vében figyelmeztette a világot: nem szabad megengednünk, hogy a törté­nelem megismétlődjék! Amerre Csak küldöttségünk járt, lengyel és cseh nyelven feliratok je­lezték, hogy népünk barátsága, közös akarata egy és oszthatatlan, fiatal úttörők, munkások, szövetkezeti dol­gozók találkoztak küldöttségünkkel, hogy tolmácsolják a lengyel nép őszinte jóakaratát, N'ovotny elvtárs több alkalommal rámutatott arra, hogy a szocializmus építése Csehszlovákiában és Lengyel­­országban egyaránt sikeresen folyik, és ez nagy mértékben hozzájárul a két világrendszer közötti békés gaz­dasági versenyhez. A nyugati sajtóban is élénk vissz­hangot váltott ki a közös csehszlo­vák-lengyel tanácskozás. Még a jobb­oldali lapok is rámutatnak arra, hogy Lengyelország és Csehszlovákia közös harca a német militarizmus megfé­kezésére teljesen indokolt. Még el sem ültek a Powers-ügy hullámai, az amerikai imperializmus kémkedési politikája újra a világ köz­véleményének ítélószéke elé került. Bernen Mitchell és William M a r­­t i n, két amerikai állampolgár, az USA titkos szolgálatának alkalmazot­tal menedékjogot kértek a Szovjet­unió kormányától. Sajtóértekezleten részletes vallomást tettek eddigi mű­ködésükről. Elmondották, hogy mind­járt tevékenységük kezdetén meg­győződtek arról, hogy kenyéradó gazdájuk, az USA kormánya hamis nyilatkozatokat tesz politikájának iga­zolására, valamint más államok cse­lekményeinek elítélésére. A volt amerikai ügynökök azt mon­dották, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya sok esetben nagy! pénzösszegeket fordít egyes kormá­nyok megdöntésére, ha úgy véli, hogy e kormányok nem barátságosak az USA-hoz. A két amerikai állampolgár j elmondotta, hogy amerikai repülő­gépek nem csupán a legutóbbi évek folyamán végeztek felderítő berepü­léseket a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország felett, hanem ezt már régóta folytatják. Az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentették: a Szovjetunióban sze­retnének maradni, hogy folytathassák tudományos működésüket. Megje­gyezték, hogy először megtanulnak oroszul, majd befejezik egyetemi ta­nulmányaikat. Hírügynökségek jelentései szerint Washingtonban nagy zavart keltett a két amerikai állampolgár moszkvai vallomása. EISENHOWER elnök szo­kásos sajtóértekezletén a TASZSZ tudósítójának kérdésére az elnök ki­jelentette:- Mint tábornok, tudom milyen kellemetlenséget jelent ez az eset az USA-nak. A Fehér Ház sajtófőnöke ennél cinikusabb megjegyzést tett: azt mondotta, hogy az említett személyek elmebetegek. Furcsa érvelés. Erre csak most jöttek rá? Bárhogy is próbálják lep­lezni sokrétű kémtevékenységüket a washingtoni kormány urai, Mitchell és Martin vallomásai újabb hideg zu­hanyt jelentenek az Allan DULLES által vezetett amerikai kémközpontra. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségét Len­gyelországba való elutazásuk előtt a prágai dolgozók szívélyesen búcsúz­tatták. célját, hogy Nyugat-Európa erőforrá­sai a bonni militaristák ügyét szol­gálják. Mindenki előtt világos, hogy a hit­leri tábornokokból összetett vezérkar emlékirata szerint minőségileg is új szakasz kezdődik a nyugatnémet fegyverkezésben. Most első ízben lé­pett nyilvánosság elé a csupa magas­rangú náci gyilkosokból álló vezér­kar. E nyilvánvalóan agresszív terveket Adenauer kormánya lelkesen támo­gatja, hiszen politikájának ez az irá­nya és alapja. A nyugati szövetsége­sek körében azonban bizalmatlansá­got és aggodalmat váltott ki a tábor­nokok követelése. Még a jobboldali angol lapok is annak a meggyőződé­süknek adtak kifejezést, hogy Aden­auer túlfeszítette a húrt, és ez nem kedvez a jelenlegi nemzetközi politi­kának. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban mind a belpolitikában, mind pedig a külpolitikában bizonyos pan­gás állt be. Érthető tehát, hogy Ang­lia és Franciaország nem jő szemmel nézi a német haderő egyre erősebb felfegyverzésének folyamatát. A bonni vezérkar a tömegpusztító fegyverekre számít; a Szovjetunió és a szocialista tábor még kiváló fegyvereinél Is jobban bízik a népek békeakaratában és erejében, amely kiüti a tűzcsóvát Hitler tábornokai­nak vérrel bemocskolt kezéből! meny. A hullaégető kemencék kémé­nye már okádja a füstöt, a fürdők­nek álcázott gázkamrák már várják áldozataikat. Ide kerülnek az öregek, gyermekek és a betegek. Ha a fő­orvos jobbra mutat, akkor a fogoly valamennyi időre megmenekül. Izom­­zata lehetővé teszi, hogy még pár hőnapig rabszolgamunkát végezzen. Amikor a legfanatikusabb fasiszták előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet hadsereg térdre kényszeríti őket, a legrettenetesebb módon igye­keztek meggyorsítani fajirtási tevé­kenységüket. Dr. Mengele már nem válogatott. Egy intésével valamennyi érkezőt a halálba küldte. Dr. Mengele „orvosi tevékenységé­re“ nem lehet eléggé elítélő szavakat találni. Az áldozatok nevében száz­ezrek vádolják ezt az emberi mivol­tából kivetkőzött tömeggyilkost, aki a fasizmus leverése után megszökött. De hiába bujkál. A történelem igaz­ságszolgáltatása őt is utoléri, akár­csak Eichmannt. D. D. A bonni revansista tábornokok a színre lépnek. 1960. szeptember 11. i zenhat esztendővel ezelőtt - 1944. szeptember 9-én — szabadult fel a szovjet had­reg segítségével Bulgária szorgalmas és bátor népe a hitleri fasizmus igája alól. Saját kézébe vette sorsa irányítását. Az elmúlt rövid lő év alatt a Bol­gár Kommunista Párt vezetésével for­radalmi változások mentek végbe az országban. A szövetkezeti rendszer győzelme a bolgár faluban megterem­tette a szövetkezeti tagok anyagi, kulturális és életviszonyai gyökeres megváltoztatásának, valamint a város és falu közötti ellentét megszünte­tésének előfeltételét. A szövetkezeti gazdaságok erősö­dése és gépesítése, belterjes irányú fejlődése, továbbá a tudomány és élenjáró gyakorlat eredményének szé­leskörű általánosítása megteremtette a mezőgazdasági kultúrák és az állat­­tenyésztés termelékenysége jelentős növelésének lehetőségeit. Nagy előrelépést jelentett a szö­vetkezetek további fejlődése szem­pontjából a kistermelésü közös gaz­daságok egyesülése. A múlt év elején már egy szövetkezetre átlagosan 4505 hektár föld, 1230 szövetkezeti udvar, 779 szarvasmarha (ebből 266 tehén), 5441 juh és kecske, 882 sertés, 2806 baromfi és 664 000 leva oszthatatlan alap jutott. A mezőgazdasági szövet­kezetek egyesülése a falvakban a termelőerők továbbfejlődésének, az anyagi-termelési alap kiszélesítésé­nek. a technika szélesebb alkalmazá­sának, a tudomány és az élenjáró gyakorlat bevezetésének, a gépek, a munkaerő és a föld gazdaságosabb kihasználásának, a mezőgazdasági termelés specializálásának és belter -TIZENHAT ÉV MÜLTÄVAL Hol tart a bolgár mezőgazdaság? hanem a falu munkaerőtartalékainak felhasználása szempontjából is. Am ennél még tovább mentek. Mindinkább tért hódít a szövetkeze­tek közötti termelési kapcsolat. Pél­dául Perustica, Brestovica és Kri­­csim helységek szövetkezetei közö­sen építenek aszfalt autóutat. Ilyen kapcsolatok jöttek létre már a szö­vetkezetek és állami gazdaságok kö­zött is, például öntözőrendszerek épí­tésénél. Ezek 1959-ben nagy mére­teket öltöttek. Az elmúlt 16 év alatt a bolgár nép megszüntette az ipar és a kultúra néhány városban való egyenlőtlen összpontosítását. Üj ipari központok egész sora alakult: Dimitrovgrad, Di­­mitrovo, Kirdzsáli és a többiek. Ha­talmas munka folyik most a falvakon is. A nagy falvakat a jövőben mező­városokká alakítják, ellátva a szük­séges kulturális intézményekkel, jó közlekedési eszközökkel. Az elkövet­kezendő években megszüntetik a szét­szórt településeket, tanyákat, illetve nagyobb falvakká alakítják azokat. Még egyetlen példa, mely már sej­teti, mekkora fejlődés előtt áll a bol­gár mezőgazdaság: 1965-ig a trakto­rok száma háromszorosra növekszik. A mezőgazdaság gépesítésének és villamosításának növekedésével a me­zőgazdasági munka fokozatosan át­változik az ipari munka válfajává. Tehát, dióhéjban összefoglalva, itt tart a bolgár mezőgazdaság. Már a szövetkezeti tulajdonnak az össznépi tulajdonhoz való közelítésén fáradoz­nak a szorgalmukról messzeföldön híres bolgárok. (A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle cikke nyomán.) A gépek és a kézi munkaerő nem megfelelő összhangja komolyan gá­tolta a növényápolási munkák idő­beni elvégzését és a felhasználatlan tartalékok feltárását. A Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Zaivkov elvtárs. parlamenti beszá­molójában hangsúlyozta, hogy a szö­vetkezetek egyesítése felveti a me­zőgazdasági termelés műszaki ellátá­sának felülvizsgálatát. Rámutatott annak célszerűségére, ahogy ezt a kérdést a Szovjetunióban megoldot­ták. — Célszerű lesz nálunk is — mon­dotta — a szovjet példa alapján a gépállomások fokozatos átszervezése, a traktorok, kombájnok és más me­zőgazdasági gépek átadása, közvet­lenül a szövetkezeti gazdaságoknak. Nagyon ésszerűen oldják meg a bolgár szövetkezetekben a mezőgaz­dasági munka idényjellege megszün­tetésének kérdését. Mégpedig mellék­üzemek létesítésével. Például 1959- ben a szövetkezetekben 125 konzerv­üzem. 259 gyümölcsszesz-főzde, né­hány borpalackozó, 555 erdei fűrész­telep, 733 tégla- és cserépgyártó­üzem, 633 mészégető, 1244 törőüzem. 1094 malom, 1330 sajtüzem, 2121 da­ráló, 127 gyapjúfésülő-üzem és 889 sütöde működött. Ilyen különböző üzemek létesítése nagy jelentőségű nemcsak a mező­­gazdasági nyersanyagok feldolgozása. A Kongói Köztársaság az utóbbi időben rtagy események színhelyévé vált. Függetlenségének elnyerésé után a belga gyarmatosítók a nyugati im­perialisták hállgátólagós beleegyezé­sével megszállták Kongó égyés ré­széit, májd amikór pakolniuk kellett, pozíciójuk megszilárdítás* végett a köztársaság leggazdagabb tartomá­nyában, Kátángában az imperialista bérenc CSŐMBE vezetése alatt báb­kormányt alakított. LUMUMBA miniszterelnök, aki az egész kongói nép körében közked­veltségnek örvend, minden törekvését árra irányította, hogy az országban helyreálljon a rend, aminek az volt a feltétele, hogy az Idegen betolako­dók hagyják el Kongót, s Katanga mint a Kongó Köztársaság oszthatat­lan része, gazdagságával együtt visz­­szakerüljön az egész ország birto­kába. Amíg Lumumba és a kongói hazafias erők egész sor intézkedést tettek a nép, az ország érdekeinek megfele­lően, KASZAVUBU és társai áruba bocsátották az országot. Csombehoz hasonlóan, imperialista zsoldba sze­gődtek és a kulisszák mögött előké­szítették Lumumba eltávolítását, hogy Kongót újra a gyarmatosítók kezére játsszák. Az áruló Kaszavubu ás reakciós társai Lumumba miniszterelnök tá­vollétében ellene szavaztak, el akar­ták őt távolítani a kormány éléről, ami nem sikerült. A nyugati imperialisták és béren­ceik a vereségbe nem nyugodtak bele, s I960, szeptember 5-én államcsínyt kíséreltek meg. Ez esetben is Kasza­vubu volt az imperialisták szószólója, aki rádióbeszédében közölte, hogy fel­oszlatja Lumumba kormányát s meg­bízza ILEOT, a reakciós KALANDZS1 szeperatista pártjának egyik vezető­jét a miniszterelnöki tisztség gyakor­lásával. A belga reakciós körök kapva kaptak az alkalmon s WIGNY belga külügyminiszter kijélehtette, hogy részükről köszönet jár Kaszavubunak, Nagy méreteket ölt Bulgáriában az öntözéses növénytermesztés. Képünk Canka Sztefanova Szlavovát, az Asz­­parohovói Állami Gazdaság élmunká­sát mutatja be, amint a hatalmas nagyságú takarmányrépát tartja. A takarmányrépa öntözésénél a csörge­­deztető módszert alkalmazzák nagy sikerrel. A répa 13 — 15 kg is megnő. jesítésének, a munkatermelékenység növelésének és a ráfordítások csök­kentésének felmérhetetlen lehetősé­geit nyitotta meg. leges túlzsúfoltsága sem okoz gondot a fasiszta parancsnokságnak. A táborba érkező foglyok sorsa rögtön a bejáratnál megpecsételődött. A hosszú utazástól, éhségtől és szom­júságtól agyongyötrött foglyokat az SS-legények sorbaállították, hogy a „vizsgáló bizottság“ az előre meg­határozott tervék alapján osztályokba sorozza. Ezután találkoznak a foglyok első ízben a halálgyár főorvosával, dr. Mengelével, aki a legclnikusabb módon dönt életük és haláluk fölött. Csak ujjáva! int. Azok számára, aki­ket dr. Mengele ujja a baloldali cso­portba utasít, megszűnt minden re­szerübb vívmányaival szerélték fel: gázkamrákkal és égétö-keméncékkel, amelyeknek teljesítménye biztosíté­kot nyújtott arra, hogy a tábor eset-Ki volt dr. Mengele? Amióta Eichmannt, a nácik egyik legnagyobb tömeggyilkosát kézre ke­rítették, egyre gyakrabban találko­zunk a sajtóban és rádióban dr. Men­gele nevével. Sokakban felmerül a kérdés: vajon ki volt ez a félelmetes hivatásával fogva csak orvosnak hiti náci gyilkos? Személyével érdemes foglalkozni, mert azon keresztül még jobban megismerjük a hitleri hóhé­rok „munkamódszereit“. Lengyelország megszállása után a fasiszták elérkezettnek látták az időt egy Olyan „halálgyár“ felépítésére, amelyben előre meghatározott tervek szerint lehetővé válik számukra a zsidók, a cigányok, valamint a haladó gondólkozású egyének tömeges el­pusztítása. A legnagyobb körültekin­téssel és alapossággal láttak munká­hoz, s aránylag rövid időn belül fel­építették a fasiszta Németország leg­­borzásztóbb „halálgyárát", a lengyel­­országi óswieeim városka lápos-mo­­csaras vidékén. A technika legkor-Adenauer Nyugat-Németországa újra veszélyes lépést tett a háborús előkészületek útján: a bonni vezér­kar, amelynek a potsdami szerződés értelmében tulajdonképpen léteznie sem volna szabad, terjedelmes emlék­iratot hozott nyilvánosságra, s ebben az új Wehrmacht totális atomfel­­fegyverzését követeli. A vezérkar abból indul ki - mint ahogyan hami­sítatlan náci zsargonban írja—.hogy szükség van „a bolsevista veszély elleni védekezésre“. Ezért Nyugat- Németország teljes militarizálása mellett tör lándzsát, hangoztatva, hogy „a szövetségi hadseregnek sok­rétű erőt kell képviselnie". Ezt ki­egészíti az atomfegyverkezésre való nyílt törekvés, amit ugyancsak a vé­delemről szőlő frázisokkal Igyekeznek takargatni. Végül a vezérkar a NATO- hoz való kötöttség mellett száll sík­ra ; ez a követelés két célt szolgál: egyrészt elaltatni a NATO-szövetsé­­gesek gyanakvását, másrészt elérni a nyugatnémet imperializmusnak azt a s megjegyezte, hogy ha felkérik Bel­giumot, kész segítséget nyújtani Kongónak, ami annyit jelent, hogy érdeküknek megfelelően örömmel részt vennének a hazafias erők el­nyomásában és a gyarmati rendszer újjászervezésében. A Lumumba-kor­­mány hívei ezúttal is leleplezték az imperialista törekvéseket. Lumumba az államcsíny-kísérlet után rádióbeszédében tolmácsolta a nép és a kormány álláspontját és ki­jelentette, hogy Kaszavubut nem ha­talmazták fel a kormány feloszlatá­sára, amely tehát továbbra is a he­lyén marad. Hangsúlyozta, hogy kor­mánya a nép teljes bizalmát és tá­mogatását élvezi. Az eddigi tapasztalat azonban az, hogy az ENSZ haderői az imperialista bérenc Kaszavubut, nem pedig a kongói nép jogos képviselőjét, Lu­mumba kormányát támogatják. Az ENSZ-haderök parancsnoksága meg­szegte azt az egyezményt, amely úgy hangzik, hogy nem avatkozhatnak a Kongói Köztársaság belügyeibe. En­nek ellenére megszállták a repülő­terekét és elfoglalták a leopoldwillei rádiöleadöt, s kedden este megakadá­lyozták Lumumba miniszterelnököt abban, hogy népéhez szólhasson. To­vábbá megakadályozták a kongói had­sereg vezérkari főnökét is, hogy a rend fenntartása Céljából Leopoldwill­­be repüljön, azonban minden támoga­tást megadtak ahhoz, hogy az áruló Kaszavubu és Csőmbe találkozhasson. Az ENSZ-haderök parancsnoksága veszélyes játékot űz és komoly fele­lősséget vállalt magára azzal, hogy durván beleavatkozik a Kongói Köz­társaság belügyeibe, s ahelyett, hogy a kongói nép hazafias erőit támogat­ná, nyíltan az imperialisták zsoldjába szegődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom