Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-07 / 72. szám
fetünk, persze ott is villanypásztorral. így nem tapos le annyit az állat, s a lolegeltetett tűmennyiség ellenőrizhető. Fehérjetakarékos legeltetés Egész sor adattal bizonyította Kocsi eivtárs a korszerű legeltetés előnyét, pedig ezek az adatok nem a régi. hanem az új istállózás és a legeltetés közötti összehasonlítás eredményeiből származnak. Ezekből néhányat kiragadunk példának. Az istállózott tehenek takarmányának a bekészítése a kaszálástól etetésig 100 liter tej után 12 koronába kerül a villanypásztorra fordított 2 korona kiadással szemben. Egy liter tejre 12 fillérrel, 1 kg húsra pedig 2.30 koronával kevesebb jut, ha a jószágot legeltetik. Ezenkívül a szántóföldi takarmányokkal történő legeltetéssel elkerülik a fehérjepazarlást. A tehenek mindennap legalább kétfajta szántóföldi takarmányon legelnek a fehérjetakarékosság érdekében; például délig napraforgós csatamádéra, délután pedig füves herére vagy bükkönyös' keverékre hajtják őket. Fordított sorrendben nem tanácsos a legeltetés, mert reggel rendszerint nagy a harmat és ilyenkor a herefélék fúvódást okoznak. Télen arra törekednek, hogy a keményítőben gazdag takarmányokat lédús és elég fehérjét tartalmazó takarmányokkal egészítsék ki. Erre a célra nagyon jól beváltak náluk a silózott lóbab, bükkönykeverék és herefélék. Mindenfajta takarmányt akkor kaszálnak, amikor a legtöbb tápanyagot tartalmazza. A téli takarmányok nagy része siló, éspedig olyan jó minőségű, hogy majdnem a friss zöldtakarmánnyal egyenértékű. Hogy jó a silótakarmányuk, bizonyítja az is, hogy nincs nagy különbség a nyári és a téli tejhozam között. Tavaly az istállózás időszakában 9,80 liter, legeltetéskor pedig 9,82 liter volt az átlagos tejelékenység. Jelenleg a szlatinai részlegen 11 litert fejnek. A fertőző elvetéléssel kapcsolatban sokan azt tartják, hogy ez a betegség az állami gazdaságokban tartott szarvasmarhák betegsége, míg a gümőkór inkább az EFSZ állatállományában pusztít. A helyzet az, hogy a szövetkezetek és az állatorvosok már tanultak az állami gazdaságok kárán, s az itt szerzett tapasztalokat jól érvényesítik. Az igaz, hogy a gümokór inkább az EFSZ-ekben pusztít, mert itt hamarább megfázik az állat és gyakoribb a takarmányszüke, vagy a rossz takarmányok etetése. Mindkét betegségnek azonban közös tulajdonsága, hogy fertőz, nem tesz különbséget állami gazdaság és szövetkezet között. Véglesen az első állományba az egészséges tehenekkel betegek is kerültek, és együtt istállózták őket. A túlzott istállózás hátránya miatt aztán rohamosan terjedt a betegség. Legelőn a tehén nem kapja meg oly könnyen a fertőző elvetélést, mint a gümőkórt, mert ez a betegség nem a kiköhögött nyállal és ürülékkel terjed, hanem elsősorban a magzatvizzel és fertőzött bikával történő fedeztetéssel. Ezért szükséges a fertőzött állatok elkülönítése, elletők létesítése és a mesterséges megtermékenyítés alkalmazása. Új módszerrel a régi istállóban Az a csempés istálló, amely azelőtt valóságos börtön volt, most kellemes szállást nyújt a teheneknek. Nappal üresen áll, s nyitott ablakain, ajtóin jól kisrellőzödik éjszakára. A tehenek addig vagy a legelőn, vagy az istállók előtti vaskorlátok közt sütkéreznek, legelésznek, eszegetnek. Mi lehet az, amit az istálló előtti vaskorlátok között a tiszta alom takar; • mélyalom vagy ? ... — Találják ki! — válaszolta Cibula Márton, az állattenyésztés technikai dolgozója, majd mosolyogva hozzátette: — Mélyalomnak is nevezhetnénk, de nem az, mert nem istállóban van, hanem trágyatelepen. Sok a szalmánk és kevés a trágya, a tehenekkel ezért gyúratjuk be a friss szalmát, de nem piszkolódnak he, mert bőven almozunk. A karám egyik szélére vályúkat helyeztünk, hogy ehesJersey és dán vörös üszők a Slatina patak menti szakaszos legelőn. senek is, ha jólesik. Ezzel a módszerrel két-háromszor annyi istállótrágya gyülekezik föl, mintha a tehenek istállóban lennének. Ezáltal pótlódik a legelőn elhullatott trágya is. A régi istálló nem gyógyszanatórium többé, hanem legelőkkel és karámokkal együtt a tehenek üdülője. Az állat sohasem szűköl benne és a rossz időtől sem szenved, mint a régifajta legelőn, vagy a rossz fészerben. Űj istállót is készítenek a kutatóállomás gazdaságában, mégpedig nyitottat. Egy fészerszerü már elkészült, de ebben csak a legeltetési időszakban tartják a növendékállatokat; télen nem, mert nagyon hideg és huzatos. Ultrahanggal mérik a hízók szalonnavastagságát A gyakorlatban néha szükséges tudni azt, hogy milyen vastag a hízósertések szalonnarétege. A szovjet kutatók erre a célra ultrahangot alkalmaztak, amely a szalonnarétegen áthalad, de az izomzatról visszaverődik. Különleges, érzékeny mérőműszer jegyzi fel az ultrahang beérkezési és visszaverési időpontja közötti igen csekély különbséget, amelyből pontosan meg lehet határozni a sertések szalonnarétegének vastagságát ★ ★ * A tehenek tejhozama és a legyek A legyek az istállóban nemcsak a gondozónak kellemetlenek, hanem a teheneknek is: befolyásolják a tejtermelést. Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok során 32 tehehet 56 napon át, hetenként egyszer légyűző és légyölő szerek keverékével szórtak le. A tejhozamot naponta kétszer feljegyezték, s ugyanakkor megszámlálták, hogy hány légy található a tehénen. A tejhozam és a legyek száma között jól kimutatható összefüggés mutatkozott. A tehenek tej-A Véglesi Állattenyésztési Kutatóintflzet tehát a hazai "fájták tenyésztésére, az állatok természetszerű tartására, a jő takarmányozásra vette az irányt, s ebben mutat követésre méltó példát. Ezenkívül fajállattenyésztést is végeznek, amely a tehenek kiválogatásán és az utódellenőrzésen alapszik. Ezenkívül keresztezéssel és más gazdaságokban a szarvasmarhatenyésztési kutatások irányításával foglalkoznak. (Többi munkájukra egy cikk keretében nem térhetünk ki.) A hazai szimmentáli és pinzgaui fajtákat dán vörös és jersey fajtákkal keresztezik a tej zsírtartalmának növelése végett. A jerseyt eddig még egy fajta sem múlta felül a vajtermelésben. A zsírtartalom fokozásában 25 °/o-os eredményt szeretnének elérni. Az egyszeri keresztezésből származó üszőket tiszta vérű hazai és keresztezett fajtákkal párosítják. A zsírtartalom minden bizonynyal növekszik majd, csupán a testsúly csökkenhet ezeknek a keresztezéseknek a révén, ami nem is kár, mert igen sok tehenük nehéz a legelőre. A kutató ál-, lomásnak már több keresztezett üszője vemhes, s nagyon szépen fejlődnek az idegen fajta üszők is a folyómenti szakaszos legelőkön. Az eredményeket kíváncsian várják. A keresztezett üszők anyai származásuk révén sok tejet, apjuk után pedig sok vajat termelhetnek. Az egyik jersey bika anyja 4920 liter, 6,07 %-os zsírtartalmú tejet termelt egy teje- Iési időszakban, nagyanyja pedig 396S liter 7,09 °/o-os zsírtartalmú tejtermelésben tűnt ki egy laktációban. Hazai fajtáink tejének zsírtartalma rendszerint 3,7 —3,9 % között mozog. Az ennél gyengébb zsírtartalmú tej is elég gyakori, de a jobb tej ritkább eset. Tehát hasznos lenne az említett két idegen fajtával feljavítani a hazai fajták tejének zsírtartalmát legalább 4,2 —4,5 %-ra. Ugyanis ez a cél, és nem egy új fajta előállítása. A kutató állomásnak azonban ezenkívül a káderek nevelésére is gondot kell fordítania, de eddig Végles nemigen vonzotta magához sem a tanulóifjúságot, sem a „kész“ szakembereket. Ezért rövidesen Nyitrára helyezik át az intézetet, s ezáltal a mezőgazdasági főiskola növendékei kellő politechnikai kiképzésbe részesülhetnek. Véglesen azonban tovább is -gazdálkodnak, de más irányban. Az lesz a feladat, hogy az új módszereket bevezessék a gyakorlatba. Csurilla József hozama ugyanis a kezelés hatására mintegy napi fél literrel növekedett. A használt szer ára a tejtöbblet árának alig 42 %-át tette ki, a munka és a szóróeszköz költsége pedig egészen jelentéktelen. Szuperfoszfát az alomban Német kutatók kísérletei szerint előnyös, ha az állatok alomjába szuperfoszfátot adagolnak. Ezáltal a foszforban szegény trágya értékesebbé válik, mérséklődik a nitrogénveszteség, javul az erjedési folyamat, s a trágyát könnyebb kiszórni. Még jelentősebbek azonban az egészségi előnyök. A szuperfoszfát megköti az illó ammóniumot, ezáltal javul az istálló levegője, csökken a nedvességtartalma, s az alom szárazabb marad; de általában is korlátozza a káros baktériumok tevékenységét. Alkalmazása különösen a sertésistállókban és a baromfitelepeken terjed. 1960. szeptember 7.
