Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-04 / 71. szám

J. FUClK: Tizenhét évvel ezelőtt gyil­kolták meg a fasiszták Július Fucíkot, nemzeti hősünket; megemlékezésül közöljük ezt az Írást. Valahol Buzulukon túl, az elága­zásnál, arra ébredtem, hogy egy újságárus kiabál a vagon ablakai alatt. — Ötéves terv három év alatt! öt év alatt négy ötéves terv! Olvassák a Volzsszka Kommuná-t! Öt kopekbe kerül és abba, hogy futnom kell a vonat után — amely közben elindult —, de megszereztem a szenzációs mondatokat nyomtatás­ban is: a július 5-i Volzsszka Kom­muná-t. Az újságárus nem túlzott. A lap nyilvánosságra hozta a szamarai ke­rület II. konferenciájának határoza­tát az új közép-volgai ötéves tervről. Kimondják, benne, hogy a Közép- Volga ötéves tervét nem egészen három év alatt befejezik, húszszáza­lékos túlteljesítéssel. Hogy az ötéves tervnek ez a sikere az egész kerüle­tet a lendület megtartására és foko­zására kötelezi. Hogy ennélfogva új tervet kellett kidolgozni, amely az ötödik év végére teljesítendő, és ez a terv persze magasabb az elsőnél. Az első ötéves terv egymilliárd két­százmillió rubelnyi beruházást ír elő. A második ötéves terv, amely az el­sővel egy ötéves szakaszt alkot, öt­­miiliárd rubelt. Az újságárús nem túlzott. A közép­­volgai kerület II. konferenciájának határozata négy ötéves terv végre­hajtását jelenti öt év alatt. Nem bír­tam elszakadni ezektől a száraz szá­moktól és a határozat utasításaitól, olyan fantasztikusak voltak, mint egy kamasz álmai, amikor felébred benne az alkotás iránti vágy. Ekkor olvastam először a Volgo­­sztroj nevet. Három nap múlva megértettem, hogy ezt a nevet a világ nemsokára olyan tisztelettel és csodálattal fogja kiejteni, mint valamikor a Turkszib vagy a Dnyeprosztroj nevét. A gőzhajó lapátkerekei felkavarják a Volga zavaros vizét. Közeledünk Szizranhoz. Egy magas növésű vörös­katona kihúzza lábát a nyugágy alól, és nagyot nyújtózik: egészen a fedél­zet korlátjáig ér. — Itt — azt mondja — száz kilo­métert fogunk megtakarítani. Nem értem,.miért дет jöttek erre rá már húsz évvel ezelőtt. Ügy hangzott, mint egy kihívás: elfogadtam. — És maga, elvtárs, hogy képzeli ezt a megtakarítást? Száz kilométer! Talán át akar ugrani Sztavropolból Szizranba ? — Igen, tisztelem a felfogóképes­ségét! Átugrunk Sztavropolból Sziz­ranba. — És lenne szíves elárulni az öt­letét? — Volgosztroj — feleli lakonikusan. Valóban, megfeledkeztem a Volgo­sztrojról. Pedig milyen egyszerű gondolat. Nagyon egyszerű! Sztavro­­pol előtt a délnek tartó Volga bele­ütközik a zsugulevi hegyek szilárd, magas gátjába. Beleütközik, harcol vele, és vereséget szenved. Kelet felé kell fordulnia, de nem mond le a szándékáról. Szamara után megint szabad az út. A hegyek véget érnek, nincs több akadály dél felé. De a • Harc a kommunizmusért. Brati­­slavában szeptember 16-án kezdődik az az értekezlet, amely „A szovjet művészet harca a kommunizmusért" jelmondat jegyében ül össze. Ezt az értekezletet a Csehszlovák-Szovjet Baráti Társaság hívta össze. • „A - párt útja" kétezerszer. A „Csehszlovákia 1960“ kiállításon immár kétezredszer vetítették le „A párt útja“ című sokvásznú filmet. • Százmillió hanglemez évente. A Szovjetunióban évente százmillió hanglemezt készítenek. A szovjet hanglemezgyártás kezdete óta eddig mintegy 15 000 zeneművet vettek lemezre. • David Rubinowicz naplója 11 nyelven. Eddig 11 nyelven jelent meg David Rubinowicz naplója, amelyben a fiatal zsidófiú egyszerű gyermeki szavakkal örökíti meg a lengyelor­szági hitleri uralom borzalmas éveit. • Száz ördög és egy lány. Ezzel a címmel írt operettet Hrenyikov szov­jet zeneszerző. Az új operettet ok­tóberben mutatják be Moszkvában. 1960. szeptember ,. hatalmas Volga túlságosan eltért irányától, s ezt sértésnek érzi. Sza­mara alatt csökönyösen visszakanya­rodik nyugatra, megfüröszti a zsu­­gelevi hegyek déli lejtőit, s amikor úgy sejti, hogy egy vonalba került eredeti útjával, amelytől a hegyfal mögött tért el, csakis akkor fordul ismét délnek, és tovább halad arra, amerre mindig is akart. Ez a szamarai kanyar százötven kilométer hosszú. Ha Sztavropoltól mindjárt dél felé lehetne hajózni, csak huszonöt kilométer lenne az út. Nem száz, de százhuszonöt kilomé­tert takarítanánk meg, vöröskatona elvtárs! Itt lesz a Volgosztroj. — Nagyon egyszerű - mondja a vöröskatona. Nagyon. Sztavropol és a zsugulevi kapu között völgygátat emelnek. A Volga szintje húsz méterrel lesz . magasabb és elárasztja az Usza folyó völgyét egészen Perevolokig. Perevoloktól a szamarai Volga-kanyar déli szaka­száig csatornát ásnak. Két kilométer hosszú lesz, négy-ötszáz méter szé­les, húsz-huszonöt méter mély. És az a sokmillió tonna hajórakomány, amely évente leúszik a Volga Szama­ra körül, megtakarít százhuszonöt kilométert. — Igen — mondja a vöröskatona —, de maga, elvtárs, régimódian nézi a Volgát. Nemcsak hajóút ez, hanem erő is, elvtárs. Több lesz, mint a Dnyeprosztroj, több mint a Niagara. A sztavropoli völgygátnál erőművet építenek. Egy másikat ott, ahol a csatorna a Volgába torkollik. A völgy­gát fokozza a megrövidített Volga természetes esését, s a víz energiát termel. Tizenhét turbinát fog táp­lálni. Gépeket forgat. Villamoshuza­lok feszülnek majd a közép-volgai területen. Megváltozik az egész vidék. Hat-kilenc milliárd kilowattórát kap a Volgosztrojtól. Kilowattóránként fél kopekért. Az erőmű körül új városok épül­nek. Kilencvenezer új munkást fog­lalkoztat majd a három vegyipari kombinát, további százhúszezer kap munkát az új fémipari üzemekben, amelyek rezet, alumíniumot és nik­kelt dolgoznak fel. A Közép-Volga mezőgazdasági-ipari vidéke hatalmas iparvidékké válik. És a mezőgazdaság? A szamarai kolhozokat és szovhozokat nem fe­nyegetheti többé az aszály. Öntöző­csatornák hálózata szeli majd keresz­­tül-kasul a földeket. A villamos­energia esőfelhőket emel a kicsere­­pesedett talaj fölé; nem lesz aszály, nem lesz rossz termés. A Volgosztroj megváltoztatja a vidék arcát, a Vol­gosztroj megváltoztatja a vidék ég­hajlatát ... A vöröskatona ezt olyan egyszerűen magyarázta, mintha a reggeli gya­korlatról beszélne. Csapligin profesz­­szor, a Volgosztroj jövendőbeli ve­zetője, aki szintén elmagyarázott mindent, végül éppily egyszerűen a következőket mesélte:- Meghívtak egy német szakértőt, vizsgálja felül a Volgosztroj tervét. A német alapos munkát végzett; bá­mult, lelkesedett és elszörnyülködött. Aztán közölte a szakvéleményét: „Nagyobb a Niagaránál, nehezebb a Nílusnál. Nagy álom. De húsz év alatt talán megvalósítják“. Csapligin professzor felnevet: — Alom! A német professzor azt mondja, húsz év múlva! Szerintünk 1938-ban. DNYEPROSZTROJ „Alom“ — ügye ezt mondta a né­met professzor a Volgán? Érdekes, mennyire tisztelik az ál­mokat a tisztelt akadémikusok! Ugyanígy beszélt huszonnégyben amerikai kollégája a Dnyepr áradata fölött. — Alom — mondotta. * * * A szovjet kormány 1927 februárjá­ban jóváhagyta a Dnyeprosztroj ter­vét. 1927 májusában megkezdték a munkálatokat a Dnyepren. Hét évre tervezték. Negyvenhétezer munkás dolgozott. Építettek — betonozási rekorddal - egykilométeres duzzasztógátat, amely harmincnyolc méterrel emelte meg a Dnyepr szintjét, eltüntetett minden vízesést, és zsilipkamrák segítségével kétezer kilométer hosszúságban ha­józhatóvá tette a Dnyepret. Építettek egy kilencturbinás erő­müvet. Minden turbina 9ft000 lóerő. Az összes energia: 810 000 HP. Az évi termelés: 3 milliárd kilowattóra. Kilowattóránként két és fél kopekért. A Dnyeprosztroj szülőhelye körül azelőtt sztyepp terült el; most kinőtt belőle egy város, háromszázezer la­kosnak. A Dnyeprosztroj hét új, óriási, ipari kombinátnak ad életet. Alumí­nium-, . cement-, samott-, vas-, acél-, ferromangán- és vegyipari kombi­nátnak. A Dnyeprosztroj a szárazságtól szenvedő ukrajnai vidékek öntözési központja lesz. Energiájával másfél­­millió hektár földet öntöz. Itt szüle­tik meg a világ legnagyobb mező­­gazdasági kombinátja. A Dnyeprosztroj megváltoztatja a táj arculatát. A Dnyeprosztroj megváltoztatja a táj éghajlatát. A Dnyeprosztroj megváltoztatja az emberek arcát. 1932. május 1-én kezdte meg a termelést. Első osztályosok Az iskolakapu, nevük nagy, mosolygós lábujjhegyre állva, betűkkel ráírva, két karját szélesen mosolyog a kép is ölelésre tárja az első könyvlapról, — s figyeljétek csak meg! - az osztályban ott vár mosolyog-mosolyog, a mosolygó padsor, mikor átlépik az Mosolygó tanítók első osztályosok. mesét magyaráznak... S mosolyog a penna, Hej, be jó, be jó az mosolyog az irka, elsőiskolásnak! Csányi Györgyi Húszezer koronás ajándék Minap bekukkantottam a trsticei 8 éves magyar tannyelvű kö­zépiskolába. Harmath Jenő iskola­­igazgatót keresgélve, Szakái Károly tanítóra leltem, aki Iván Ernővel — ugyancsak tanító — vagy féltucat csupa fiatal nővel diskurált. Való­színű, az iskola kapuinak megnyitása előtti sürgős feladatok elvégzése állt a beszélgetés homlokterében. (A. nők is pedagógusok.) Szakái elvtárssal néhány szót vál­tottunk. Többi között elmondotta, hogy csupán a magyar tannyelvű iskolának több mint 600 tanulója lesz az új 1960/61-es tanévben. Hát ez aztán, őszintén szólva, cso­dálatba ejtett. — Ez még nem az összes — tol­dotta meg Szakái tanító, s máris feltárcsázta a szlovák tannyelvű is­kolát. A drót másik végén megszó­laló- jelentette, hogy náluk a tanulók száma nem egész pontosan véve 130 lesz. - Summa summárum, közel 750 tanulóval számolunk. Ez elég sok, mivel a község lakosainak száma a négyezer körül mozog. — S mennyi pénz marad az iskola­­köteles gyermekek szüleinek a pénz­tárcájában, amit tankönyvekre, tan­szerekre kellett volna kiadniuk, ha történetesen nincs erre vonatkozó kormányrendelet ? Papír és ceruza kerül elő, s máris tiszta kép tárul elénk: — Akárhogy számítgatom, ez 20 000 korona mindenképpen. Majd azt is hozzáteszi, hogy ez csak a magyar tannyelvű iskolára vonatkozik. Tehát községi méretben a megtakarított pénz még ennél is többre rúg. Alighogy a néhányperces beszél­getés fonala megszakadt, mindketten az egyik tanterembe invitáltak. Hát uramfia, az egész tanteremben szé­pen becsomagolt tankönyvek garma­dája fogadott. Mint ahogy később megtudtam, 3680 tankönyvet csoma­goltak be az iskola tanerői; hát még mennyi tanszert! S mindezt a sok tankönyvet, tan­szert ingyen kapják a tanulók! Szo­cialista államunktól, ajándékba. Az ajándék pedig mindennél becsesebb. Nemcsak hogy jó tanulással kell megbecsülni ezt az értékes ajándé­kot, hanem használat közben óvják is azt a megajándékozottak. (k. t) ^Emléknapoké Henri Barbusse (1874-1935) Most negyedszázada halt meg Henri Barbusse, a nagy kommunista író, akinek holttestét 300 000 ember kí­sérte utolsó útjára. A párizsi kommün leverése után született, amikor a kapitalizmus az első sebeket kapta a proletárságtól. A nagy író versei- eleinte a burzsoá­­sajtóban jelentek meg, de Henri Barbusse már akkor tudta, hogy nem ezt az utat kell követnie. A század­­fordulón, amikor a világ imperialista érdekei kisebb-nagyóbb háborúkban ütköztek össze, a nagy francia író már a békét hirdette. De az impe­rializmus embertelen, népellenes lé­nyegét csak az első világháborúban szerzett rettenetes élményei alapján ismerte meg igazán. A „Tűz“ című regényében leleplezte az imperialista politika minden aljasságát és borzal­mát. Ez a mű egyedül Franciaország­ban több mint 200 000 példányban jelent meg, s az író életében is ha­tárkövet jelentett. Ekkor indult el a kommunizmus útján Barbusse élete. Szót emelt a Szovjetunió ellen irá­­.. ......i nyúló külföldi intervenció és a ma­gyarországi fehérterror ellen is. Ő alapította meg a haladó írók nemzet­közi egyesületét, amelynek többi kö­zött S. K. Neumann, Z. Nejedly, I. Olbracht és F. Srámek is tagja volt. Barbusse „Világosság“ című re­gényéről Lenin és Gorkij is a legna­gyobb elragadtatással nyilatkozott. Világszerte imertek „A pokol" és az „Örök láncok“ című művei is. A két világháború között a fasiz­mus ellen vívott nagy küzdelem har­cosaként ismerhették meg kortársai. Sokszor járt a Szovjetunióban, s Moszkvában érte utol a halál. ★ ★ ★ • Zenei ünnepi hetek Berlinben. Berlinben október első felében zenei ünnepi heteket rendeznek. Ebből az alkalomból Paul Robeson és David Oisztrah is föllép a keletnémet fő­városban. • Az American Theater a Szovjet­unióban. Az American Theater öthó­napos európai körútja során a Szov­jetunióba is ellátogat. Szeptember 14. és október 24. között az amerikai színház balettegyüttese Minszkben, Kijevben, Lvovban, Leningrádban és Moszkvában lép föl. • Oscar Hammerstein meghalt. Meghalt Oscar Hammerstein neves amerikai író, aki több nagy sikerű színmű szerzője. A kereszténység eredetéről, szerepéről az egyes társadalmi formákban és a Vatikánról (V.) Ezt bizonyítja a szlovák fa­siszta T i s о vagy a román diktátor A n t о n e s c u odaadó támogatása is. Az egyház az egész világon féktelen propagandát és megfélemlítési had­járatot folytatott a demokrácia és a munkáspártok megsemmisítése ér­dekében a Szovjetunió ellen, a kom­munistaellenes egységfront megte­remtéséért, amelynek ideológiai alap­jául azonnal felajánlották a vallást. A háború kitörésekor a Vatikán látszólag a régi taktikáját folytatta: „valamennyi ember atyjának“ vallja magát. Amikor Hitler eltiporta Csehszlovákiát, Norvégiát, rárohan a Balkánra, a pápa szemforgató módon sajnálkozik „a kisállamok hanyatlá­sán“, ugyanekkor azonban többször leszögezi, hogy nem hajlandó egyik felet sem ítélni. A második világ­háborúban ez a politika kifejezetten a fasiszta gaztettek pártolásával volt egyértelmű. A pápa jól ismerte Da­chau és Auswitz, Lidice és Maidanek rémségeit, de egyetlen szót sem ta­lált megbélyegzésükre. A Vatikán már a háború évei alatt rendíthetetlenül fáradozott a fasiszta gyilkosok felelősségének elkenésén. Az egyház ismét előhúzta régi ér­veit: „a háborút a vallás és az er­kölcs hiánya okozta“, nem pedig a fasiszta agresszió. A pápa olyan há­ború utáni Európát akart, amelyben továbbra is a fasiszta Németország lett volna a „katolicizmus bástyája“. Azt óhajtotta, hogy Ausztria, Ma­gyarország és Lengyelország ne le­gyenek önálló államok, hanem egye­süljenek egyetlen, hatalmas Habs­burg-monarchiában. Emellett persze csak fokozódott a Vatikán politiká­jának aktív szovjet- és kommunista­­ellenessége. Az amerikai imperializ­mus és a Vatikán együttműködése kifejezetten ennek a közös politiká­nak a jegyében ment végbe. A háború utolsó éveiben és külö­nösen annak befejezése után telje­sen összeforrt a Vatikán és az ame­rikai burzsoázia a kommunizmus élleni küzdelemben. Jelenleg az USA- ból származik a Vatikán jövedelmé­nek teljes 80 %-a, amit a pápa nem­csak amerikai bíborosi címek adomá­nyozásával, .amerikai szerzetesek szenttéavatásával, de azzal is viszo­noz, hogy egyházának szervezetét és politikáját teljes mértékben össz­hangba hozza az amerikai imperia­lizmus igényeivel. A Vatikán a fasizmus leverése után szinte egy pillanatra sem szüntette meg politikai és kémtevékenységét a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Az egyházi reakció a népi de­mokráciákban mindenekelőtt a régi uralkodó osztályok megdöntését és a fasizmus maradványainak felszámo­lását igyekezett megakadályozni. A burzsoá reakció veresége, a proletár­­diktatúra megszilárdulása után a klerikális reakció politikája a népi demokratikus országokban elsősorban összeesküvések szervezésére, és fő­leg dollárokkal támogatásra irányult. Ilyen öszeesküvés szervezői voltak Csehszlovákiában a szlovák katolikus Néppártban megbújt fasiszták, Bé­rén érsek csoportja, Magyarorszá­gon Mindszent y, és Grősz, Albániában a jezsuita terroristák és Lengyelországban H 1 о n d bíboros. Az 1956-os magyarországi események alatt is az ellenforradalmi bandák egyik fő irányítója a Vatikán és an­nak képviselői voltak. De ezek az összeesküvések, amelyek a népköz­­társaság megdöntésére, a monarchia helyreállítására, a demokratikus re­formok és szabadságjogok eltiprá­­sára, a nagybirtok és a nagytőke ha­talmának restaurálására törekedtek, az amerikai imperialisták által ki­robbantandó új háborúra spekuláltak, ezek a machinációk lelepleződtek és leleplezték a népek előtt a fasisz­tákat, hóhérokat támogató Vatikán visszataszító arculatát. A világ egyharmadán a saját kezük­be vették a népek sorsuk intézését, s ezen mit sem tud változtatni a Vatikán semmiféle terrorja és bom­­lasztási kísérlete. A Szovjetunió, a népi demokráciák népei, valamint a világ valamennyi becsületes és ha­ladó szellemű embere egyre jobban megértik, hogy a dolgozók a saját sorsuk kovácsai és annak intézéséhez sem természetfölötti lények kegyei­re, sem az egyházi reakció közben­járására nincs szükségük. Szocialista köztársaságunk szocialista alkotmá­nya pedig mindenkinek biztosítja a szabad vallásgyakorlást, amennyiben az összhangban áll a nép érdekeivel, s nem irányul állam és nép ellen. (Vége) -sv —

Next

/
Oldalképek
Tartalom