Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-31 / 70. szám
A herefélék magtermelésének kérdéséhez Hazánk hegyvidékeinek lejtőin nagyon alkalmas területeket találunk kiváló minőségű hereíélék magvainak termesztésére. A külföld szívesen vásárolt tölünk Ilyeneket. Sőt voltak közöttük olyanok is, amelyeket mi csakis export céljára termeltünk. A fehérhere, a svéd-, vagy korcshere, a réti vöröshere, a mocsári kerep és a komlós lucerna magját a külföld rétek és legelők javítására vásárolta. Szántóföldi termelésre, a bíbor- és a nemesített nagylevelü gombosherét, lucernát, nyúlszapukát, baltacimot és a szarvaskerepet keresték, mert éghajlatuk alatt takarmánynak ugyan kitűnően beváltak, de magot nem kötöttek. Statisztikai adatok bizonyíthatják, hogy a hereféle magkivitelének évi értéke vetekedett a sörárpa értékével. így nem is csoda, hogy több gazdaság teljesen a hereféle-magvak termelésére különlegesítette magát. Ezek, felületes szemmel tekintve, külterjeseknek tűnhettek fel, mert hiányzott belőlük az Ipari kapások termelése. Viszont jövedelmezőségük vetekedett a legbelterjesebb mintagazdaságokkal is, mert kis beruházási költség és egyenletes munkaerőszükséglet mellett a talaj termőereje egyre gyarapodott. Ezeket a kellő szakismerettel végzett „olcsó“ üzemeket belterjesen vezetett külterjességnek nevezték. Jó lenne most is ilyen különleges hereféle-magtermeléssel gondoskodni a hiányzó vetőmagszükségletről. A vetőmag szükségletének termelésében minőségileg is jobb eredményt lehetne elérni a különleges szaktudással vezetett üzemekben, mintha azt az összes üzemegységekre bíznák. A herefélék magvainak termelésére a nagyon jó talajok is megfelelnek, de ezekre az ipari és más kapásnövények részére nagyobb a szükség. Tehát csak azokat kell kiválasztani, amelyek gépesített előkészítése és rajtuk a kapások gépi ápolása nehéz, vagy nem is lehetséges. Szóval a lejtősebb fekvésű, sekélyebb termőrétegű dűlőkön és részeken Jelöljük ki a heremagtermő vetőforgó tábláit. Választhatjuk az olyan meszszebb fekvő birtokrészeket is, amelyekről az ipari kapások nagytömegű termésének fuvarozása az őszi esőzések idején nehézségekbe ütközik, s ahol a szükséges trágyázás is csak a tervben szerepel. Különösen á dombos-völgyes részlegek talajelökészítése nehéz. A traktor fel-lejárva ugyan megszántja a domboldalt, de ezzel megújítja a csapadék talajrombolásénak útját. Oldalban járatva pedig romlik a gép, szenved a traktoros és annak gerince és veséje Is. Ilyen helyéken a szántásokat csökkenteni kell. Erre pedig legalkalmasabb mód • védőnövény alá vetett pillangósvirágúakhól összeállított vetőforgó. Az Ilyen magtermelő üzem semmi esetre se helyezzen súlyt egy bizonyos fajta kizárólagos termelésére, mert ez esetben a nehézségekkel járó munkacsúcsokat kell leküzdeni. Továbbá a kiválasztott bizonyos növény rovar- és gyomellenségei, valamint a gombabetegaégei szaporodnak el. Évről évre csökkentik a termést és a minőséget is. Azonkívül bekövetkezik a hereúntságnak nevezett talajbetegség is, ami a herefélék saját nitrogéngyűjtő baktériumainak szaporodása után bekövetkező pusztulással jár. Amennyiben minden élő részére a saját hullája és ürüléke méreg, egy időre lehetetlenné teszi a herefélék díszlését, amíg egy más baktériumcsoport ezt fel nem éli és hasonló sorsra nem jut. Ezeknek a veszedelmeknek az elkerülése végett a rokonfajtákat nem vethetjük egymás után ugyanarra a helyre, hanem csak 6 — 7 év múltán. A többféle pillangósfajták beillesztése a vetőforgóba nagyon előnyös. Többféle fajta a vetőforgóban nagy területeket foglalhat el, és így ezek alá nem kell külön előkészíteni a talajt. Mindössze a védőnövények alá kell szántani nyáron vagy ősz elején. Védőnövénynek az őszi gabona is megfelel. Ez Igen fontos körülmény a nagyon lejtős táblákon, mert télre már az egész magtermelő részlegnek vetéssel fedett lehet a talaja. Ezzel bizonyos fokig máris védve van a téli csapadék talajrombolásával szemben. A többféle fajta termelésének az is az előnye, hogy az aratás és a cséplés Ideje a május végétől szeptember végéig terjedő időközben néhány napra oszlik. Végül a többfélékben csökken a károsodások esélye is. Persze a többfélét aszerint kell arányosítani, ahogy azt az egyes fajták magvai értékesítésének lehetősége kívánja. Egy ilyen különleges heremagtermelő gazdaság részére annak idején a következő vetőforgót állítottam be: L Lucernás forgón kívül 6-8 éven át. II. őszi árpa védőnövénynek; rávetve nyúlszapuka. III. Nyúlszapuka magnak. IV. Rozs védőnövénynek; rávetve gomboshere. V. Gomboshere; első vágás takarmány^ a második magnak. VI. Búza védőnövénynek felülvetve. VII. Három egyenlő rész baltacím, szarvaskerep és fehér somkóró. 2 évre magnak és legelőnek. Vili. Három egyenlő részben baltacím, szarvaskerep és fehér somkőró. Nyolc év alatt csak három, illetve lucernás-újításkor négy szántással lehet az egész üzem talajelőkészítésének legnehezebbjét elvégezni. A folytonos nitrogéngyűjtő növény termelése talajjavító és egyben talajerő-fenntartó is. Ezt természetesen foszfor- és káli- kiegészítéssel biztosítani lehet. A tarló legeltetésére tartott birkák kosaraztatásával is trágyázhatunk. Birkát gyomirtás céljából is kell tartani, mert ezekben az üzemekben a vegysaeres gyomirtásnak nincs helye. Ugyancsak káros lenne a vegyszeres rovarirtás is. Ahol lehet, ott a fácánra bízzuk a rovarirtást, mert a magnak hagyott herében zavartalanul költhet ez a hasznos, szép vad. Ahol pedig erre nincs mód, ott pulykákból állhat a „rovarirtó brigád". Végül a jő magkötés biztosítására az állatállományt méhészettel kell kiegészíteni. Amint az elmondottakból láthatjuk, az állami gazdaságok egyes részlegei mellett megfelelő helyen a kis és gyenge szövetkezetek — amelyek területe nem alkalmas ipari kapások termelésére —i megfelelő irányítás mellett jő és céltudatos üzemekké válhatnak. Lósy Béla Tapasztalataink a Simazinnal Az állattenyésztési termelés eredményeinek fokozására szükséges, hogy a kukoricát, mint az egyik legnagyobb tömeget adó takarmánynövényünket, nagyobb mértékben termesszük. A kukorica vetésterületeinek további kiszélesítését nagyban akadályozza az a körülmény, hogy megmunkálásának gépesítése még nincs teljesen megoldva, és még mindig sok kézi munkát igényei. Mind külföldön, mind nálunk is kísérleteznek a kézi munkák minél nagyobb mértékben való kiküszöbölésével. Amenynyiben a gépesítés ma még nem ad lehetőséget a kézi munka mellőzésére, kénytelenek vagyunk a vegyszeres gyomirtás különböző módjaival segíteni a bajon. Az eddig használt Dikotex nem vált be a kukorica gyomirtásánál, mert ez csak a széles levelű gyomot pusztítja, s a keskeny levelűnek nem árt. Külfölden jelenleg a szuper-szelektlv hatású, klóraminotriazin tartalmú vegyszerekkel jó eredményeket értek el. Ez ugyanis, ha vetés előtt a talaj 10 — 15 cm mély rétegébe helyezzük, a gyommagvak csírázását akadályozza meg. Hasonló vegyszer a svájci gyártmányú, nálunk is ismert Simazin, Atrazin, Tretazin, valamint az Ipazin is. Ebben az évben a volt safárikovói járásban Simazinnal permeteztek 188 hektárnyi területen kukoricát, vetése előtt. A Simazin 5 kg-os adagolása hektáronként 200 koronába került, nem számítva a permetezés munkálatainak költségét. Megfigyeléseink azonban azt mutatják. hogy ennek alkalmazásával korántsem értük el a kívánt eredményt. A Simazinnal permetezett kukoricatáblán a mélyen gyökerező gyomok sértetlenek maradtak. Ez a körülmény azzal magyarázható, hogy vetés előtt kevés volt a csapadék, és így a talajra szórt Simazinnak csak az 50%-a került a talaj 2 — 3 cm mélységébe. Tehát csak itt fejthette ki gyomirtó hatását. A jövő évben — tekintettel a talaj kötöttségére, valamint a száraz tavasz eshetőségére —, emelni fogjuk a Simazin adagolását, amikor -figyelemmel leszünk a kukorica után vetendő növényre Is. Ugyanis a Simazin nagyobb adagolásával permetezett kukorica után őszi gabonaféléket vetni nem ajánlatos. Erősen reagálnak rá a lőherefélék is, ellenben nem érzékenyek vele szemben a tavaszi gabonafélék, a burgonya, a dohány, valamint a borsőfélék sem. A Simazint, valamint a többi aminotriazin tartalmú gyomirtőszert külföldön kombinálják más hormonhatású herbicidekkel is. Az ilyen kombinálással kedvező időjárás esetén teljes gyomtalanítást értek el, éspedig kapálás nélkül! A fentiekből láthatjuk, hogy van remény rá, hogy a kukorica termesztésénél a kézi munkát hamarosan teljesen nélkülözhetjük. S he ráadásul megoldjuk a kukorica szemenként! vetésének kérdését is, akkor azután már az egyelési munkálatokra sem lesz szükség. Huszti Elemér I960, augusztus 31.
