Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-24 / 68. szám
A jó munka eredményeként kifizetődik a vadtenyésztés J A vadvédelem nem olyan egyszerű dolog. Ilogy valaki tele táskával vadász• hasson, ahhoz sok és fáradságos előzményre van szükség. A vadászok és az erdészet alkalmazottainak munkája nagy jelentőségű a nép• gazdaságban. Például a múlt évben két és félmillió önkéntes brigádórát dol- J goztak le. Etetőket, Hatókat sózókat helyeztek el, és ezeket egész éven át ■ kezelték. Figyelték és védték a vadat. Tehát van joguk javasolni, hogy ki, mi- J kor és mennyit lőhet. Eddig még a nevelt vadból is mindig a legszebb őzbakot vagy a címeres bikát lőtték ki, csak azért, hogy dicsekedhessenek a ritkaszép agancssal vagy I szarvval. Ma már az igazi vadász csak a selejtet vagy a felesleget lövi ki, hogy jó vadanyag maradjon az utánunk következők részére. ■ Nálunk a vadászat évente 3 millió 700 000 kiló vadhúst termel. Ez a mennyi- 1 ség felér 37 000 darab 100-os sertés húsával. Ezzel pedig egy 50 000 lakosú várost egész éven át élelmezhetünk. A vad bőre is igen keresett nyersanyag. A hasznos vadon kívül évente körülbelül 2000 nyest, 13 000 görény, 100 000 I hódpatkány bőre kerül forgalomba. Az élő foglyok és nyulak kivitelével jelentős mennyiségű valutát biztosítunk J külföldön népgazdaságunk részére, hogy ezen a nálunk nem létező vagy nem < termő szükségleteket vásárolhassunk. J Az apróvad nevelésével nagy segítségére vagyunk mezőgazdaságunknak, mert • a fácán és a fogoly — amint azt már többször is megírtuk — nemcsak a gyommagvakat szedi tel, de főleg a kártevő rovarokat pusztítja. Bebizonyosodott, ■ hogy fogoly- és fácánállományunk évente 2200 vagon kártevő rovart fogyaszt. A cukorgyárak kísérleti állomásain bebizonyosodott az is, hogy a foglyoknak ■ és fácánoknak köszönhető a cukorrépa termésének fele. Vadászatunknak nagy múltja van. Az utóbbi 15 év alatt már 120 000 vadász ■ igyekszik növelni a vadászbecsületet és ezzel a gazdasági eredményeket is. Az igazi vadász nem rohan, nem kergeti a „lődüh“, hanem nyitott szemmel, sétálva észreveszi a legkisebb nyomot, a barázdában lapuló nyulat, a száraz gázcsomó védelmében meghúzódó foglyot, és lépten-nyomon néznivalót, gyönyörködtetőt talál a téli tájban is. Egyszóval: jól kell megfigyelni mindent, ami a vad életével kapcsolatos és azt befolyásolja. Ugyanis vannak a vad életében- olyan megnyilvánulások, amelyek vadtenyésztési szempontból nagyon fontosak. Ilyenek például: Tavasszal figyeljük meg a nyulak első szaporulatának sorsát és az ezt követő, újra ismétlődő párzási játékot. Jóorrú vizslával járjuk be a határt és jegyezzük fel az első nyúlfiak megtalálásának idejét. A határban járó szántó-vetőtől mindig érdeklődjünk a vad sorsáról, s győzzük meg mezőgazdáinkat a vadtenyésztés gazdasági jelentőségéről. Figyeljük meg és jegyezzük fel, hogy milyen növényzetben találjuk a legtöbb nyulat és hol a legkevesebbet. Nagyon érdekes és fontos a vadvédősűrűk, csenderesek hatását megfigyelni. Estefelé és kora hajnalban nézzük meg, hogy honnan, milyen rejtekhelyből, milyen vadvédő-sürűkből jönnek elő a nyulak. Ahogy fejlődik, magasodik a mezőgazdasági növényzet, olyan mértékben húzódnak ki a téli vadvédő-sűrükből a . nyulak. Ezt a tavaszi mozgást is jegyezzük fel. Nyáron a poros utakon, barázdákban kísérjük figyelemmel a vadárllományokat. Igyekezzünk megfigyelni a már megmaradó második szaporulatot (az első néha elpusztul). A nyári magas növényzetben nehéz a kistermetű nyúl napközben történő megfigyelése, ezért inkább a kora reggeli és a késő délutáni órákban igyekezzünk ellesni a nyulak életmegnyilvánulásait. Ha ez évi nyúlfiakat, süldőket látunk, gondosan jegyezzük ezt fel, es hasonlítsuk nagyságukat az üregi nyúlhoz, majd később a nagytermetű házinyúlhoz stb. Tehát olyan jelzéseket is használjunk, amelyekből a nyúlfiak fejlődésére is következtethetünk. Ősszel — különösen esős ősszel — legyünk résen. Ilyenkor szokott bekövetkezni az „őszi nyúl-elhullás“, ami néha legszebb eredményeinket is tönkreteheti. Ha fokozatosan letakaritották a mezőgazdasági növényeket, s az erdőkben, vadvédő-sűrűkben összeesett a talajtborító aljnövényzet, ismét gondosan jegyezzük fel a látott nyulak helyét (például: szántásban vagy lucernásban láttuk-e a legtöbbet, és hol a legkevesebbet). Megfigyeléseink során az időjárás feljegyzéséről se feledkezzünk meg. Télen figyeljük ismét a nyulak tartózkodási helyét és viselkedését. Különösen napfényes téli napokban láthatjuk jól nyulainkat. Ilyenkor, napos-fagyos időben a legkönnyebb az állományszámlálás munkája. Gondosan vizsgáljuk meg az elejtett nyulak ivarát. Igyekezzünk az egyes vadászati módoknak az ivararányára gyakorolt hatását is figyelemmel kísérni. Tél közepén vagy — szigorú tél ese-Szövetségesek az állatvilágban Fogpiszkáló madár Kevesen tudják, hogy a nagy állatoknak mindig hű szövetségese volt a madár. A krokodilusoknak például leghívebb barátja — úgy is mondhatnék, hogy egyetlen barátja — a kolibri, ez a pihekönnyű, színes kis madár. A krokodilus roppant fogai között gyakran húscafatok maradnak, amelyeket — miután keze nincs — nem tud onnan eltávolítani. A hús hamar romlik, a romlott ételmaradék pedig kikezdi a fog zománcát. Hogy a bajtól szabaduljon, a krokodilus kifekszik a napos fövényre, kitátja száját és várja a kis madarat, amely — bármennyire is hihetetlenül hangzik — berepül a szájába és csőrével kipiszkálja a húsmaradékot. A kolibri ezt félelem nélkül megteszi, mert hátrafelé is tud repülni. Az orrszarvú biztonságára madár ügyel A legelésző vagy a mocsárban heverő hatalmas orrszarvú mindaddig biztonságban érzi magát, amíg őrmadár röpköd fölötte. Ha veszély közeleg, ez a madár — így mesélik a természetbúvárok — mintegy 10 méternyire a levegőbe • emelkedik és onnan az ember számára érthetetlen „nyelven“ közli az orrszarvúval, hogy mi vagy ki közeledik. Az orrszarvú azzal hálálja meg őrének figyelmét, .hogy naponta bőséges lakomában részesíti. Hatalmas bőrpáncéljába ugyanis számtalan rovar fészkelődik be és a nagy állat ezekkel „eteti“ piciny barátját. Gyakran figyelték meg távcsővel a vadászok, milyen jóízűen lakmározik az őrmadár a barátja hátán. Szövetségek A szarkák, vadkacsák és a vadlibák is szövetségesek. Amint vadász vagy róka közeledik, a szarkák akkora lármát csapnak, hogy az amúgy js éber többi madár hanyatt-homlok menekül. Igaz, á ravasz róka gyakran kijátssza éberségüket: éjjel jár kacsalesre, amikor á „csörgő“ szarkák alszanak. A tenger fenéken is A remeterák és a- „tengeri paróka“ nevű növény is szövetségre lépett. A rák a tengeri csigák házába fészkeli be magát, s páncéllal védett rejtekéböl intézi támadásait a halak és a pókok ellen. A csigaház tetején ezalatt ott ül szövetségese, a tengeri paróka és mérges csípéseivel távoltartja az ellenséget. A rák úgy viszonozza ezt a szolgálatot, hogy amikor a csigaházat elhagyja, gyengéden leemeli ollóival a parókát és óvatosan átviszi az új ház tetejére. tén — tél végén, jegyezzük fel az első párzási játék megindulását, amikor már kergetik egymást a nyulak. Igyekezzünk ebből megállapítani az ivararányt is. Legalább ennyit figyeljünk meg és jegyezzünk fel a nyúlról, hisz még erről a legközönségesebb és legelterjedtebb vadunkról is nagyon keveset tudunk. Mit kell tudnunk a mezei nyúlról I960, augusztus 23.
