Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-06 / 54. szám
Védekezzünk a kukorica golyvásüszögje ellen Az utóbbi időben kiváló szakemberek tollából jelentek meg igen értékes, a kukorica termesztésével kapcsolatos cikkek, amelyek a kukorica legelterjedtebb betegségével foglalkoztak. Ez az úgynevezett golyvásüszög, amelyet az Ustilago mayszeae nevű élősködő gomba okoz. Ugyanis nemcsak azzal növeljük kukoricatermésünket, hogy a gondosan megválasztott vetőmag mellett jó agrotechnikával gyomtalanná tesszük kukoricatábláinkat, hanem azzal a kevés munkatöbblettel is, amellyel a golyvásüszög fertőzésének megjelenése után az üszögös golyvákat még érésük előtt eltávolítjuk és ezzel a további fertőzések lehetőségét megakadályozzuk. A kukorica golyvásüszögje — ugyanúgy, mint gazdanövénye: a kukorica — Amerikából származik. Nálunk a múlt század hatvanas éveiben jelent meg először: jellegzetes tünetei atapján mindenki jól ismeri. Sajnos azonban, irtására nem mindenütt fordítanak elegendő gondot. Pedig az állandó kártétel 1—2% között mozog, bár tudomásunk van 50 — 60 %-os kárról is. A golyvásüszög fertőző csírái legkönnyebben sérüléseken, szövetfolytonossági hiányokon keresztül hatolnak a növénybe, ezért zivatarok, jégverések, nagy szelek után a kukoricán nagyobb számban szoktak a golyvák megjelenni. Hasonlóképpen akkor is. ha a növényápolási munkálatokat kíméletlenül végzik és sok növény összetöredezik, megsérül. A fertőzési lehetőség általában majdnem az egész tenyészidőre, a hímvirágok (címerek, zászlók) sárgulásáig terjed. Ettől kezdve a fertőzés csökken és a kukorica beéréséig teljesen megáll. A kórokozó a kukoricanövények minden föld feletti zöld részét megtámadja, de fertőződhetnek a talajszint közelében fejlődő támasztó gyökerek is. A fertőzések helyén a jól ismert duzzadt, feszüléstől fényes, ezüstszürke, vékony hártyával borított golyvás kinövések fejlődnek. Ezek úgy keletkeznek, hogy a fertőzés helyén kifejlődött gombafonalak a kukorica növényszövetének sejtjeit ingerük, aminek hatására a sejtek gyorsan osztódnak és szaporodnak, s ezáltal létrejön a daganatszerű elváltozás. A legnagyobb kinövéseket, golyvákat nyáron a levélhüvely illeszkedési helyén lehet találni. A szár bütykén többnyire gömb alakú golyvák fejlődnek. A legtöbb golyva általában a csöveken van, mert az élősködő gomba ott jut a legtöbb fehérjedús táplálékhoz. A himvirágok (címerek, zászlók) is nagyon fogékonyak. Általában a későn érő fajtákon gyakoribb a golyvák . Az érett golyvák felhasadnak és kihullik belőlük a gomba szaporító sejtje, az üszögspóra tömege, amelyet a további fertőzésre szertevisz a szél. A fertőzéshez kevés nedvesség szükséges, tehát a száraz, napfényes Időjárás kedvez a golyvásüszög-ferLőzés terjedésének. Az üszögös golyvákat éles késsel vagy ollóval gondosan távolítsuk el. A fertőzésre alkalmas sérüléseket feleslegesen ne szaporítsuk, ne nyissunk új kaput az újabb fertőzési lehetőségeknek. A levágott üszögös növényi részeket ládába vagy vödrökbe kell összegyűjteni, mert ha zsákba vagy kosárba gyűjtjük, ezekből az üszögspórák kihullanak és így magunk terjesztjük a bajt. Kukoricát kukorica után vagy a múlt évi fertőzött tábla közelében nem szabad termeszteni, mert annak talaja fertőzött és az új vetések könnyen megfertőződnek. A fertőzött területeken a vetésforgót lehetőleg úgy kell beosztani, hogy a kukorica csak 6 — 8 év múlva kerüljön ugyanarra a helyre. Minthogy a talaj bőséges nitrogén- és szerves anyagtartalma elősegíti az üszögspórák kicsírázását és a fertőző csírák kifejlődését, erősen fertőzött területeken az istállótrágyázást kukorica alá lehetőleg csökkentsük. Vessünk minél több másodnövényt Ha teljesíteni akarjuk az állattenyésztésben ránkváró feladatokat, legfőbb feladatunk a takarmányalap biztosítása. Azt mondja a közmondás, nincs olyan rakott szekér, amelyre még egy villával ne férne. így vagyunk a takarmánnyal is. Akármennyi van belőle, mégis jó, ha szaporítani tudjuk. A másodnövényekről már igen sokat olvastunk a szaklapokban. A kísérleti állomások dolgozói és más mezőgazdasági szakemberek már többször megírták, milyen növény után mit vessünk, hogy munkánk sikeres legyen. Sok helyen mégis idegenkednek a másodnövények vetésétől. Azzal érvelnek, hogy a kétszeri terméssel nagyon kizsaroljuk a talajt. Ez nem fedi a valóságot, mert sok esetben az üresen hagyott iarlóhántott földet úgy belepi a gyom, hogy bizony jobban kiszívja a talaj táperejét, mintha kultúrnövényt vetettünk volna. Ha elmarad a tarlóhántás, egyes gyomnövények még magot is hoznak és gyomosítják a talajt. A két terméssel járó táperö felhasználást is ellensúlyozni tudjuk, ha ugyanannyi másodnövényt vetünk zöldtrágyának, mint amennyit takarmánynak. így amennyit elveszünk a földtől, annyit vissza is adunk. Vannak akik azzal érvelnek, hogy a másodnövény nem éri meg a munkát. Vessünk azonnal kasza után. Vegyük figyelembe az elővetést, műtrágyázzunk az elvetett növény szükségletei szerint s így biztosan három-négyszeresen megtérül a munka díja. Nálunk 1958-ban 10 hektáron őszi árpa után napraforgót és kukoricát vetettünk. 95 kg kukoricához 5 kg napraforgómagot kevertünk és hektáronként 507 mázsa takarmányt takarítottunk be. Az őszi búza után vetett larlókeverékbö! is elértünk már 240 mázsát, a piros kölesből pedig 21 mázsa száraz szénát nyertünk. Úgy gondolom, hogy ezek a tények világosan bizonyítják, hogy a másodnövények kifizetődnek. Számoljuk a költségeket. A tarlóhántás és a vetőszántás közötti különbség hektáronként 13 — 15 korona (a tarlót úgyis szántani kell, így csak a különbség jöhet számításba). A boronálásért kétszer 40 koronát számíthatunk, a vetés és a vetőmag 120 koronába kerül, a műtrágya és a vetés 100 korona. Tehát az összkiadás a termelés első szakaszára 274 korona. A legtöbb szövetkezetben találunk olyan vetőtárcsát, amely a fent említett munkát kombájnszerüen végzi el és így a munka költségét több mint felére csökkenti. Kasza után azonnal vetötárcsával bármilyen magot vethetünk. A munka díja 10 — 12 koronával olcsóbb az ekével végzett tarlőhántásnál és egy munkával be is van vetve a föld, csak egy boronálás vagy hengerelés kell utána. A DT lánctalpas traktor ezt a tárcsával egyszerre vontathatja és mire végez az előkészítéssel már a föld is rendben van. A DT lánctalpas traktor hasznosságát a következő példával bizonyíthatom. Nálunk 1956-ban 18 hektárra vetettünk másodnövényt. Akkor alkalmaztuk először a vetőtárcsát. Egy 9 hektárnyi területen 6 kerekes traktor végezte a munkát (szántás, boronálás, vetés). A tábla másik felén egyetlen lánctalpas traktor dolgozott, amely a koronát is maga után húzta. A munkával egyszerre végeztek. A tárcsával vetett mag négy nappal előbb kelt ki a másiknál, ezt az előnyét betakarításig meg is tartotta, úgyhogy silózás előtt 15 — 20 cm-rel magasabb volt a másiknál. Azpta vetőtárcsával vetjük a csalamádét és a másodnövényt, esetleg kísérletképpen vetünk valamit régi módszerrel is, hogy szemléltetően igazoljuk az új módszer előnyeit. Endrődi János Még egyszer a burgonyabogárról Napjainkban egyre több panasz hangzik a burgonyabogár kártétele miatt. A ma használatos védekezőszerek, például Gamacid, Dynocid s.tb. jó eredményre vezettek, de néha kellemetlen utóhatás mutatkozott. A burgonya mellékízt vett fel, főzéskor faggyússá vált, tehát veszített az értékéből. Hosszab ideig tartó megfigyelés azt eredményezte, hogy a védekezést nem szabad csupán a vegyi készítményekre korlátozni. Eveken keresztül ihegfigyeléseket végeztünk a Maié Blahovó-i EFSZ burgonyatábláin. Ott, ahol nem végezték el idejében a kapálást, 10 m2 területen 35 bogarat találtunk, ahol idejében kapáltak, ott 18 — 20 db-ot. A kikelő aeatot azonnal pusztítani kell, mert a burgonyabogár petézéséhez kiváló táptalajt nyújt. Legszívesebben a szürke acat (Cirsium canum) fonákjára petéznek. Sokan csodálkoznak, hogy megtörtént a szükséges óvóintézkedés és rövid időn belül a burgonyatábla megint hemzseg a bogaraktól. Kísérletképpen a burgonyasorok közé babot ültettünk, de ez nem befolyásolta a burgonyabogár szaporodását. Idén véletlenül néhány csicsóka keveredett a burgonya közé. A bogarak szinte hangya módra lepték el és a burgonyát nem bántották. Tovább figyeljük ezt a jelenséget, egyelőre azonban még nem tudjuk, hogy milyen gyakorlati jelentősége lehet a megfigyelésnek. Tartsuk szem előtt, hogy ne csak vegyszerekkel védekezzünk a burgonyabogár ellen, hanem mindenl kövessünk el, hogy pusztítsuk ezt a kártevőt. Molnár Ferenc
