Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-21 / 67. szám

„Dalol a nyár“ BÚCSON

A gutái Népművelési Otthon és a búcsi CSEMADOK-csoport együttesen igazán kellemes estét szerzett a búcsi szövetkezeti dolgozók számára Siposs Jenő és Xarics János, a Magyar Területi Színház tagjai végtelenül mulatságos és közvetlen zenés vígjáték előadásával, amelynek címe: Dalol a nyár. A zsúfoltságig megtelt kultúrházban három órán keresztül remekül szórakozott a szövetkezet tagsága. A jó hangulatot még inkább fokozta, hogy éppen a bemutató napján csépelték ki a gépek az utolsó 200 hektár termését, tehát a becsületesen végzett munka után külön is megvolt az ok a zavartalan szórakozásra.

A két fiatal szerző műve mindenképpen megfelelt a célnak: kellemesen mulattatott és egyúttal tanított is. A darab története egy tátrai szakszervezeti üdülőbe vezet el bennünket, ahol két azonos nevű beutalt, egy filmrendező és egy vasesztergályos, beutalásának cseréje indítja el a mulatságos helyzetek sorozatát. Kovács Ibolya elárusítőnőnek az álfilmrendező Verecki Miklós teszi a szépet, s hogy a gyöngéden szövődő érzelmek ne maradjanak titokban, erről Borz Bonifác, a botcsinálta újságíró gondoskodik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az üdülőben, mint derült égből a villám, megjelenik az igazi filmrendező felesége. De miért is meséljük tovább a történetet, hiszen a zenés vígjátékok örök törvénye szerint a végén minden kiegyenesedik, s mindenki eljut az állított boldogság révébe.

Tarics János dallamos zenéje kellemesen alkalmazkodik a vígjáték fordulataihoz, s a gútai Ritmus-ze★ ★ ★

• Zikmund és Hanzelka itthon. A

napokban hazaérkezett Zikmund és Hanzelka expedíciójának mind a négy tagja, tehát Zikmund, Hanzelka, Chalupa mérnök és dr. Vít orvos, akik 15 hónap után tértek vissza rövid időre otthonukba. Ezzel véget ért a világ körüli út első szakasza.

nekar pontos tolmácsolásában sokat emelt az előadás színvonalán. Rigó Magda üde Kovács Ibolyája mellett a két Verecki szerepében Marosi Gábor és Balázs Sándor nyújt egészen kitűnő figurát. Sokat mulatott a közönség Czigle Gizella alakításán, akinek tűzről pattant Boriskája külön sikert aratott, akárcsak Szépe Pál sokat csetlő-botló Borz Bonifáca.

Nagyon gondos, körüljekintő a rendezés, ami Kopják József érdeme,

A kereken 40 tagú együttes — köztük tíz tanító áldozta föl nyári pihenőjének egy részét — igazán sokat tett azért, hogy a kenyércsatát sikerrel megharcolt dolgozókat szórakoztassa és felüdítse a még reájuk váró feladatok előtt. Ezt hálálta meg az előadás végeztével szűnni nem akaró tapssal a lelkes közönség.

Gábris József, BúcS

JUHÁSZ LÁSZLÓ:

Nyári álom

Nyári éjszakákon nézni sápadt fényét hulló csillagoknak, melyeket a kék ég az alkony után magára aggatott mint hajnali báli asszonyok kik szemük sugarát s drágakövük ékét villogtatták a fülledt éjszakák hajnalba hajló vigalmain úgy szórja el ékét a sötét ég az éjszaka égi útjain.

Ügy szórd majd rám te is lelked minden ékét ho-gyha az erdő lesz éjjeli tanyánk és a lombok rejtsék tested fehérségét és a tücsök-zenés éji félhomály.

A „Dalol a nyár“ egyik jelenete

Az SZNF16. évfordulója előtt

Dicsé harcokra ««lékelünk

Közeleg a Szlovák Nemzeti Felkelés 16. évfordulója. Ez alkalomból augusztus 27 —29-én Szlovákia kerületeiben számos rendezvényekre kerül sor. Több helyen ünnepi estet, különböző összejöveteleket és előadásokat rendeznek a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőinek jelenlétében.

Szlovákia fővárosában, Bratislavában az ünnepségek augusztus 27-én érik el tetőpontjukat. E napon a Hviezdoslav Színházban fellép a Martini Hadsereg-Színház a „Jánosík" című színművel, majd augusztus 29- én Bratislava dolgozói megkoszorúzzák a Slavinon a szovjet hősök emlékművét.

De Szlovákia más helyei is készülnek a felkelés méltó megünneplésére. A Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevői szeptember 1-5. között meglátogatják az iskolákat és elbeszélgetnek a diákokkal a hősi harcokról. Több üzem és iskola fölújítja a „Felkelés nyomában“ című mozgalmat, s a diákok ellátogatnak a nagy és dicső harcok színhelyeire.

Zenei életünk nagy eseménye

A pártunk által kezdeményezett nagy kultúrforradalom, vagyis művészeink mozgósítása a szocialista kultúra megvalósításáért, újra egy valóban szocialista realista alkotással gazdagította színpadművészetünket. Simon Jurovsky zeneszerző Figuli Margit írónő szövegére írt „Lovagi ballada“ (Rytierska balada) című balettje a népről és a néphez

zene fejezi ki az egyszerű nép őszinte, szívből jövő életszeretetét, mindenkor közérthető, mindenki által megközelíthető nyelven.

A művet a bratislavai Nemzeti Színház (Národné divadlo) mutatta be. Tibor Freso karmester, Jozef Zajko rendező és koreográfus, Juraj Blazek vendégszereplő táncos, valamint a Nemzeti Színház magántáncosai és balettkara áldozatos munkával járultak hozzá a megérdemelt sikerhez. A mű folytatja sikeres útját Prágában és a többi cseh színpadon is. i. t.

Prágában a Koreai Népköztársaság fennállásának 15. évfordulója alkalmából auguszius 15-én kiállítás nyílt meg, amely hű képet nyújt az ország gazdasági fejlődéséről. Képünk a kiállítás egyik részletét mutatja be.

(Foto: CTK)

• Mojszejevék Nyugat-Németországban. A világhírű Mojszejevegyüttes szeptember első felében nyugat-németországi vendégszereplésre indul. A két hétre tervezett vendégkörűt első állomása: Majnafrankfurt.

• Adatok a prágai irattárról. Hazánk legnagyobb irattárának, a prágai irattárnak a kiterjedése 2500 m2. A legnagyobb alapossággal rendben tartott irattárban 142 000 okmányt, 56 000 hivatalos könyvet és 48 000 köteg iratot őriznek. A legrégibb köteg a XIII. századból származik.

• Yves Montand Hollywoodban. Yves Montand filmszerződést Irt alá, amelynek értelmében rövidesen megkezdi a hollywoodi Fox-filmgyárban egy Faulkner-regény filmváltozatának forgatását.

• Hol van a legtöbb jég? A szovjet sarkkutatók megállapították, hogy a Föld felületén levő egész jégmenynyiség 95 %-a az Antarktisz körzetében halmozódik föl. Mindenesetre érdekes, hogy a Déli-sarkon negyvenszerte több a jég, mint az Északisarkon.

• Dávid Teréz három egyfelvonásosa. Dávid Teréz szlovákiai magyar írónő három legújabb egyfelvonásosa mai (életünkből meríti tárgyát. Az első a területi átszervezéssel foglalkozik, a második az ifjúság problémáit elemzi, míg a harmadik a CSKP és kormányunknak abból a határozatából merít, amely szerint a diákok ingyen kapják a tankönyveket és tanszereket.

Olvasóink figyelmébe!

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a „Vállóok“ című folytatásos regényünk közlését technikai okokból későbbi időpontra tettük.

A kereszténység eredetére!, szerepéről az egyes társadalmi formákban és a Vatikánról

szól. Szövege a sötét középkor, a feudalizmus világából meríti tárgyát.

János lovagot, aki barátjánál, Ctibor vajdánál Веско várában királya védelmében arcát elrútító sebet kapott, szerelmese elhagyja, s barátai intrikái következtében Ctibor vajda kegyeit is elveszíti. Elkeseredésében az udvari bolond álarcát veszi magára, megismeri az elnyomott népet, s annak nagylelkűsége visszaadja életkedvét, sőt egyéni boldogságát is. Megkísérli, hogy a megalázottakat elnyomóik ellen vezesse, de a szabadság hajnala а XV. században még nem virradt fel, a parasztlázadások összeomlanak, és ő a Ctibor vajdával vívott párharcában elesik.

E drámai szöveg bő alkalmat ad a szerzőnek az összeütközések zenei kifejezésére. Az udvari élet romlottságát a nyugati zene hangjai festik alá, viszont az őserejű szlovák nép-1960. augusztus 21.

(III.) A tőkéstermelés kibontakozásakor a keresztény hit ismét új formát öltött a protestantizmusban. A protestantizmus kezdetben a feltörekvő városi polgárság céljainak eszmei kifejezése volt, s mint ilyennek bizonyos mértékig és bizonyos ideig — társadalmi szerepénél fogva — haladó vonásai is akadtak. A protestantizmus ideológiájában a kapitalizmus tükröződik. Az árutermelés elterjedése egyre inkább kezdi megteremteni a nemzeti piacot. A tőkésosztály tehát, érdekeinek megfelelően, a feudalizmus széttagoltságával szemben egységes nemzeti állam létrehozására törekedett. A helyi királyságok ideje fokozatosan lejárt a „földön“, lejárt tehát a vallási elképzelésekben is. A protestantizmusban nagyrészt megszűnik a szentek és védőszentek sokasága. Az „új“ protestáns vallások a régi dogmákat a kapitalizmus természetének és a tudományok haladásának megfelelően új „korszerű“ formában értelmezik. A burzsoázia uralomra jutásával azonban a protestantizmus részleges haladó szerepe is teljesen megszűnt és az új vallás a tőkésrendszer fenntartás nélküli kiszolgálójává vált. Azóta minden keresztény felekezet és minden vallás kizárólag reakciós szerepet játszik.

„.. .A tömjén és az ágyúfüst be

szépen

gomolyogtak a pap s hatalom

kezében . " (Egy népköltő verséből.)

Talán a tőkésvilág egyetlen más hatalmassága sem kérkedik annyit pártatlanságával, osztályok és népek ügyeiben elfoglalt álláspontja csalhalatlanságával, mint a katolikus egyház. A történelem tényei azonban mást mutatnak. Elég csak a népi demokráciákban az utolsó években leleplezett, az amerikai imperialisták által pénzelt, egyházi mezbe öltözött összeesküvőkre gondolnunk, hogy világosan lássuk: nem hiába választották meg XII. Pius pápát Chicago város tiszteletbeli főrendőrévé, hiszen a Vatikán tűzzel-vassal, tömjénnel és átokkal, kémkedéssel és rémhírterjesztéssel a kizsákmányolás fenntartását, a tőkés társadalmi rendet, az imperialista háborús gyújtogatókat támogatja és szolgálja.

Ezen nem is csodálkozhat az, aki tudja, hogy a Vatikán másfél évezreden keresztül a legnagyobb hűbérurak egyike volt és manapság a világ egyik legnagyobb kapitalistája. Nemcsak a szenteknek, a pápáknak is maguk felé hajlik a kezük: gazdasági és politikai kiváltságaik védelmében mindig azt a társadalmi rendet támogatták, amely biztosította e kiváltságok fenntartását. A templomok szószékein vallásos tételek formájában hangzottak el az osztályelnyomás megfélemlítésének eszméi Ezt a vitathatatlan tényt minden korszak haladó személyisége felismerte. Világosan meglátta ezt Ady Endre is, aki erről így írt:

— Ez ország társadalmának gyökeres, nagy átalakuláson kellene átmennie, de nagyon sokaknak áll érdekükben, hogy ez az átalakulás meg ne történjék. Igazságossággal kellene szolgálni sok-sok elnyomottnak, nyomorgónak. De az igazságosságtól félnek a kiváltságosak. Hogy hát az átalakulást megakadályozzák, adnak a beugratható naivaknak vallás-maszlagot, erkölcs-maszlagot, s száll az ige a főappok székéből, főurak ajkáról: „Legyetek vallásosak és erkölcsösek! Tűrőké a mennyek országa.“ Az ő moráljuk az, hogy az emberiség húzza meg magát, s ne óhajtson szerencsésebb, boldogabb lenni. Az ő moráljuk az, hogy a fene egye meg a testünket, a lelkünk pedig az övék.

A Vatikán egész története bizonyíték amellett, hogy a pápaság és a római egyház mindenkor a hanyatló osztályok oldalára állt, a feltörekvő haladó osztályokkal szemben. Lenin elvtárs tudományosan ezt így fogalmazta meg:

— A marxizmus minden mai vallást és egyházat, minden és mindenféle vallási szervezetet mindenkor a burzsoá reakció szerveinek tekint, amelyek á kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására szolgálnak. (Lenin —Sztálin: A vallásról; Szikra — 1952, 18. oldal.)

Az egyház egyébként nem is titkolta ezt az álláspontját, ami a következőkből elég világosan kitűn’k:

— Mindenki vesse alá Isten nevében magát a felsőbbségnek — parancsolta IX. Pius pápa 1849-ben. éppen amikor a népnek harca zsarnokaik ellen tetőpontra hágott —, legyenek azok királyok vagy hely• Picasso kiállításának londoni sikere. Rendkívül nagy a sikere Picasso londoni képkiállításának. A kiállítást rövid idő alatt 200 000 ember tekintette meg.

★ ★ ★

Kukutyinba zabot hegyezni!

Ha valakit Kukutyinba küldenek zabot hegyezni, az illető bizonyára azt gondolja, hogy alighanem neveletlen, vagy legalábbis indulatos emberrel akadt össze, aki öt egy nem létező helyre irányítja az amúgy is hegyes zabszem meghegyezése céljából.

Márpedig Kukutyin igazán létezett, s zabot is hegyeztek ennek a kis, de az évtizedek során nagy hírnévre szert tett falunak a határában.

Emígyen történt.

Réges-régen, valamikor még az első világháborút megelőző egyik nyáron, amely éppolyan csapadékos volt, mint az idei, a rengeteg esőtől kiáradt a Maros, Kukutyin, ez a kis falu (mai nevén Eerencszállás) ott húzódik meg a Maros árterületén Makó és Szeged között. A falu gazdálkodói éppen a beérett zab aratására készültek, amikor zöldár vonult végig a folyamon, s a medréből kilépett víz elöntötte a zabföldeket is. Mégpedig pont a kalászok magasságáig.

A kukutyiniak elkeseredése csak pillanatokig tartott. Aztán nosza'. Ladikokba, csónakokba ültek, az előkészített kaszák helyett ollókat vittek magukkal, s levagdosták, lehegyezték a vízből kimeredő zabkalászokat. így mentették meg a menthetőt, így takarították be legalább a szemtermést.

Ez a kukutyini zabhegyezés hiteles története, tehát ha valakit Kukutyinba menesztetlek, ne sértődjék meg, mert a zabhegyezés talán furcsa, de mindenesetre derék dolog volt.

(B. L.)

tartók, akik a gonosztevők'megbüntetése és a jő lelkek megjutalmazása érdekében működnek, mert ez az Ür akarata...“ (Der Papst und die modernen Ideen, Wien — 1864, 46. old.)

Az egyház törekvései afelé irányultak, hogy az egész világot az evangélium szellemében rendezzék be, így biztosítva az egyház politikai és gazdasági hatalmát. Hogy milyen lett volna a „vatikáni módra“ berendezett világ, arról például hű képet ad a XIX. század egyházi állama, amely egyike volt a legelmaradottabb területeknek Európában. Az államgépezetben súlyos korrupció, az igazságszolgáltatásban törvénykönyv helyett az önkény uralkodott, a lakosságot súlyos adók terhelték. A pápa zsoldos hadsereget tartott, mert félt fegyvert adni az egyházi állam lakóinak kezébe.

A pápaságot több ízben megfosztották világi hatalmától (Napóleon, majd az 1848-as római forradalom), de először a Szent Szövetség, majd pedig a francia nagyburzsoázia és arisztokrácia hadserege restaurálta a „szent“ birodalmat. Amikor a franciák 1870-ben kénytelenek elhagyni Rómát, a nép fellázad. A lázadás elfojtására Viktor Emánuel bevonul a „szent“ városba, véglegesen megszünteti az egyházi államot, és beolvasztja területeit az egységes Olaszországba. így a papság kénytelen felismerni, hogy ezen a módon többé nem kormányozhat. Amikor XI. Piusnak Mussolini felajánlotta, hogy megnagyobbítja a Vatikán jelenlegi területét, a pápa nem merte ezt vállalni, mert „.. .nem óhajt sem területet, sem alattvalókat, mivel nem szereti, ha sztrájkokkal és egyéb kellemetlen dolgokkal nyugtalanítják“. (Folytatjuk.) -SV-