Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-10 / 64. szám
Irtsuk a gyomot a kukoricatáblán Az idei esős nyár nagymértékben okozója kapásnövényeink teljes begyomosodásának. Igaz ugyan, hogy idén már nálunk is sok helyen kísérleteztek az új, hatásos gyomirtószerrel, a Simazinnal, de a kísérletek eredményei még nem tökéletesek, éppen a nagy esőzések miatt. Ennek ellenére is a gyomtalanítás terén nem állhatunk tétlenül és tovább is kell keresnünk megfelelő módokat a gyomnövények hatásos pusztítására. Különösen a nyári hónapokban szükségszerű a növényápolás, amivel főleg a gyomok magvainak bcérését kell megakadályoznunk. A szántóföldeken a kukorica, burgonya, répa és napraforgó tábláin végezzük a legtöbb növényápolási munkát. Ez a tevékenységünk zömében a gyomok irtását szolgálja, mégis ezekben a vetésekben, elsősorban a kukorica vetésében szaporodik a legtöbb gyom. A kapás vetéseket régebbi szakkönyveink gyomirtóknak nevezték, arra gondolva, hogy a sok kapálás eredményeként a következő években gyommenlesebb, tisztább talajt kapunk. Vizsgálataink szerint ez nem áll. Sőt ennek ellenkezője az igaz, mert amíg a búzavetésben például országosan a bevetett terület 29 %-án. tudnak gyomok tenyészni, s ezekből is csak egy rész, mintegy a terület 24 %-át borító gyom képes magot elérni, addig a kukoricavetésekben a terület 40 %-át kitévő gyom érlel magot őszig. Amint arra már többször is rárngtattunk, a nyári forrőságban a kukoricavetés a legkedvezőbb termőhely a gyomok számára. A kukorica tág térállása elég helyet nyújt, magas állománya a párásabb környezetet biztosítja, míg ritkásan álló levelei valósággal árnyékolják a tűző napfény ellen a közte élő gyomokat. Ezért van az, hogy a gyomfajok egy része sokkal jobban érzi magát, nagyobbra nő és több magot érlel, mint például a tarlókon, ahol semmilyen versenytársa sincs, de a kánikulái forrőságban és aszályban védelmet sem talál. Ha most azt nézzük, hogy milyen gyomok találják meg életfeltételeiket a kukoricában, akkor a következőket látjuk: Legnagyobb mennyiségben az évelőket. Illetve az évelők közül is a tarackkal szaporodókat találjuk, amelyek a kukoricavetésben élő 218 gyomfajnak csak kis százalékát teszik ki, mert az összes fejszámuk csak 38, mégis az összes gyommennyiségnek több mint 50 %-át ezek adják. Legjelentősebbek közülük az ún. tarackszerű gyökeresek, amelyek nemcsak föld alatti szárukon, hanem a gyökérzetük minden részén is képesek rügyeket fejleszteni, tehát eldarabolás után minden részük képes újra hajtani, illetve új növénnyé kiegészülni. Ilyenek: a folyondár szulák (Convolvulus arvensis), acat (Cirsium arvense), útszéli zsázsa (Lepidium draba) stb. Ezeknek vegetatív úton végbemenő gyors szaporodását az teszi lehetővé, hogy föld alatti részeikben mindig van felhalmozott táplálék, amelyből föld feletti részeik levágása után új föld feletti részeket képeznek. Amint ismeretes, elvágott részeik is új szárakat és gyökereket fejlesztenek, és ezáltal kultúrterületeken. különösen a kapásvetésekben igen gyorsan szaporodnak. A többszöri, egymás után, sűrűn következő kapálás azonban kimeríti a tartaléktápanyagraktáraikat, mind csenevészebb hajtásokat fejlesztenek, azután pedig elpusztulnak. Ez a kimerítés következik be nyár elején, amikor — ha számuk a kapások következtében meg is szaporodott — jelentősen meggyöngülnek. Amikor a kapálásokat abbahagyjuk, ezek a meggyöngült növények újra feltöltik táplálékkal föld alatti részeiket és őszig igen nagymértékben megerősödnek. Ha ezeket a gyomokat még egy kapálással megakadályozzuk a megerősödésben, akkor részben elpusztulnak, részben tovább gyöngülnek, és már egy jó sűrű vetés a következő évben elpusztítja azokat. Az augusztusi kapálás nélkül azonban ezek a gyomok csak szaporodnak. Jíogy ez így van, azt szélesebb körű kísérletezések bizonyítják, amelyek szerint a tarackos és tarackszerű gyökeres.gyomok a kukoricavetésben hasonlíthatatlanul nagyobb tömegben fordulnak elő, mint bármely más szántóföldi kultúrában. Az egyéves gyomok közül a nyárutói egyéveseket találjuk igen nagy tömegben, amelyek az összes gyomok mennyiségének 40 %-át adják a kukoricavetésben. Ezekribk magvai állandóan nagy tömegben találhatók a talajban, és azzal a tulajdonsággal rendelkeznek, hogy tavasztól őszig mindig képesek csírázni, ha kellő nedvességet kapnak, de az öszszes, a talajban levő mag sohasem csírázik ki egyszerre, hanem annak mindig csak egy része. A nyárutói egyéves gyomoktól, amelyek a kukoricát gyomosítják és késő tavasztól őszig kelnek, csak úgy tudunk megszabadulni, ha magvaikat mind többszöri munkával csírázásra alkalmas állapotba hozzuk. Tavasztól nyár közepéig, amíg a kapálások tartanak, nemcsak az történik, hogy a kikelt gyomokat megsemmisítjük, mielőtt azok a fejlődő kukoricának ártanának, hanem az is, hogy újabb és újabb gyomtömeget hozunk csírázásra kedvező állapotba. Ily módon tavasztól őszig a talaj gyommagkészletét jelentősen csökkentjük, illetve tisztítjuk a talajt a benne levő gyommagvaktól. Amikor azonban a kapálásokat befejezzük, az ott újra kikelő gyomok a már ismertetett kedvező körülmények között igen gyorsan növekednek, háborítás nélkül őszig igen nagy példányokká nőnek és rengeteg magtermésükkel nagymértékben újra fertőzik a talajt. Tudjuk, hogy a muharok (Setariafajok), kakaslábfű (Echinochloa), libaparéj (Chenopodium-fajok), disznóparéj (Amaranthus-fajok) stb. őszig milyen nagy tömegben fejlődnek ki, és sokszor olyan mennyiségű magot érlelnek, hogy összefüggő szőnyegként borítják magvaík a talajt. Ez a magmennyiség nagyobb annál, amennyit a—kapásokkal csírázásra tudunk bírni a talajból, tehát a kukorica gyommagvakban gazdagabban hagyja vissza a talajt, mint amilyen a kukorica vetésekor volt. Amint láttuk, az évelő tarackosak is szaporodtak ott. Tehát a kukoricavetésekben a talaj gyomosodik, nem tisztul, mint ahogy azt régebben hitték. Tisztulna azonban, ha a nyárutói ún. gazoló kapálást elvégeznék. Ahol a kukoricát még egyszer megkapálják, ott a gyomok mennyisége augusztus végén felére, egyharmadára csökken és azok nagy része sem tud már magot elérni. Legnagyobb probléma az, hogy a kukoricában a nyárutón nehéz, vagy egyáltalában nem lehet géppel kapálni. A kézi kapálásokra pedig rendesen kevés munkaerő áll rendelkezésre. Addig is, amíg a kukorica vegyszeres gyomirtásával kísérleteznek, meg kell a . módját találni annak, hogy minél több helyen kerítsenek sort a kukorica augusztusi kapálására. Ebben a cikkben a kérdés igen nagy jelentőségére akartuk a figyelmet felhívni és főleg arra, hogy a késői kapálás nemcsak a kukorica terméshozama szempontjából fontos, sőt elsősorban nem is azért kell elvégezni, hanem a gyomok terjedésének megakadályozása céljából. Lennyűvés kombájnnal A csejtei szövetkezet dolgozói idén 20 ha-on termesztettek lent, amelynek nyűvését — két kombájn segítségével — a napokban kezdték meg. A körülbelül 100 cm magas lenkórő minősége kitűnő, s szépnek, körülbelül 12 mázsásnak ígérkezik a hektáronkénti maghozam is. Képünkön Fogas Jaroslav traktorost és Opatovsky Péter kombájnost látjuk a len betakarítása közben. (Foto: CTK) 1960. augusztus 10.
