Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-07 / 11. szám

Egyesítenünk kell a két német államot Hruscsov elvtárs válasza Adenauernek A moszkvai lapok közölték Hrus­csov elvtárs válaszát Adenauer nyu­­gát-hémet kancellár január 8-1 üze­netére. — Az általános leszerelést az em­beriség legfontosabb megoldásra váró kérdésének tartjuk — Írja Hruscsov. — A Szovjetunió nemcsak elismeri a kérdés rendkívül fontosságát, hanem gyakorlati lépéseket is tesz annak megoldására. A Szovjetunió azt akar­ja, hogy egyetlen ország se létesítsen titokban fegyveres erőket és veszé­lyeztethessen más népeket azáltal, hogy egy agresszió befejezett ténye elé állítja őket. — A Szovjetunió nem helyezkedik a várakozás álláspontjára — hangsú­lyozza a szovjet kormányfő, majd emlékeztet a Szovjetuniónak arra az elhatározására, hogy egyoldalúan har­­mádára csökkenti fegyveres erőit. Hruscsov elvtárs kijelenti: '— Egy olyan ország, amely agresz­­szióra készül, sohasem csökkentené fegyveres erőit. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az általános és téljes leszerelésről szóló egyezmény­nyel Összhangban, szigorú nemzetközi ellenőrzéssel kell biztosítani a lesze­relés menetét. A német kérdésről szólva a szovjet á' mfő rámutat arra, hogy az általá­nos és teljes leszerelés feladatának □□□□□OCX Feszült a helyzet Szíria és Izrael határán Szíria és Tzrael határvidéken, a Ti­­bériás-tő közelében február 2-ra'vir­radó éjszaka húszperces tűzharcra ke­rült sor izraeli katonai egységek és az .Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartományának' katonai egységei kö­zött. Az EAK 1. számú hadseregének képviselője kijelentette, hogy a pa­rancsnoksága alatt álló egységek két esetben megakadályozták az izraeli őrsöket abban, hogy a demilitarizált övezetbe hatoljanak. Az izraeli had­erők osztagai még mindig a demili­tarizált övezetben táboroznak, ezzel szemben az EAK katonai egységei már kiürítették ezt az övezetet, amely kizárólag az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének fennhatósága alá tartozik. Az EAK jegyzéket küldött a bizton­sági tanácshoz az izraeli határvillon­­gás 'ügyében. Az Egyesült Arab Köz­társaság külügyminisztériumának je­lentése szerint a kormány felkérte a világszervezetet, hogy vizsgálja meg az izraeli támadás hátterét. * * ★ • A Norvég Nemzeti Diákszövetség nagy tiltakozó tüntetést rendezett Oslóban a nyugat-németországi anti­szemita és neonácista kihívások ellen. • Az AP hírügynökség jelentése szerint Nyugat-Berlinben fölülvizs­gálják az iskolákban használt atlaszo­kat. Az éj kiadásból kihagyják a Német Demokratikus Köztársaság el­nevezést, helyette „Közép-Németor­­szágnak“ nevezik. megoldása a szó szoros értelmében földünk minden országának életbe­vágóan fontos érdeke. Alá kell írni a békeszerződést! — Az önrendelkezés elvéből kiin­dulva alá kell írni a békeszerződést Németországgal — hangsúlyozza Hruscsov elvtárs. — Mivel egységes német kormány nincs, a két német állammal kell aláírni a békeszerző­dést, hogy, megszüntessük a második világháború maradványait. Az algériai fasiszták lázadása nyu­gati hírügynökségek jelentése szerint lényegében összeomlott. A lázadók megadták magukat a francia hadse­regnek. A francia közvélemény egyre határozottabban ítéli el az algériai puccskísérletet; többi közt ezt mutat­ja 13 millió szervezett munkás egy­órás tiltakozó sztrájkja is. A közvé­lemény soraiban azonban aggodalom tapasztalható, mert a francia kormány a szélső jobboldal elleni rendszabá­lyokkal egyidejűleg intézkedéseket tesz a baloldal ellen is. A hét elején még heves összetűzé­sek voltak Algírban. Az ejtőernyősök és az idegenlégiósok puszta kézzel, lövés, nélkül csaptak össze a lázadók­kal. A zendülés résztvevői azonban egymás után adták meg magukat a hadseregnek. A területi gárda sok tagja fehér zászlót lengetve átmászott a barikádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt. Tiltakozások Franciaországban Teljes siker koronázta a francia szakszervezetek hétfői sztrájkját. Ti-A szovjet kormányfő végül leszö­gezi: — Ha a Szovjetunió javaslatait el­utasítják, akkor nem marad számára más hátra, minthogy aláírja a béke­­szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ennek minden követ­kezményével egyetemben, beleértve a Nyugat-Berlinre vonatkozó következ­ményeket is. A békeszerződés meg­kötésével mindenki számára világos­sá válnék, hogy a fennálló határok megváltoztatására törekedni nem egyéb, mint a háború felé haladni. zenegy és tizenkét óra között 13 mil­lió dolgozó egységesen beszüntette a munkát, s így fejezte ki tiltakozását az algíri zendülőkkel szemben. Franciaország nehéz napjaiban mind több dolgozó fejezi ki bizalmát a Francia Kommunista Párt iránt. En­nek egyik jele, hogy az utóbbi napok­ban sok új tag kérte felvételét a Francia Kommunista Pártba. A francia demokratikus közvéle­mény nagy érdeklődéssel várja a helyzet további fejlődését. A V Hu­­manité, a FKP központi lapja vezér­cikket közöl, amelyben elemzi a po­litikai helyzetet. — A nép a lázadás ellen van! — szögezi le a lap. A Francia Kommunista Párt lapja végül megállapítja: — A hatalom csak akkor erős, ha elszántan a népre támaszkodik. A nép pedig azt akarja, hogy végezzenek az algíri lázadással és büntessék meg a lázadás felelőseit. Frey francia tájékoztatásügyi mi­niszter bejelentette, hogy az igazság­ügyi hatóságok útján eljárást indít­tatnak a lázadásban vétkesek ellen. Nem akarunk ismét Hirosimát Tuniszban január 25-én tiltakozó gyűlést tartottak a franciák tervbe vett szaharai atomfegyver-kísérletei ellen. Röviddel három óra után a Kasbach téren százezernél is több ember szorongott. A tüntetők a kö­vetkező feliratú táblákat vitték: „Franciaországban hajtsatok végre atomrobbantást!“, „Szahara az afri­kaiaké!“, „Éljen az afrikai egység!“, „Az atomfegyverkísérlet gaztett!“, „Nem akarunk ismét Hirosimát!“. Az ünnepélyesen feldíszített emel­vényen 29 afrikai ország képviselői foglaltak helyet, akik részt vesznek az afrikai népek második értekezle­tén. B u r g i b a tunéziai elnök a tüntetés alkalmából mondott beszé­dében elítélte a franciák szaharai atomfegyver-kísérleti tervét. A gyű­lést a késő esti órákig tartó felvonu­lás követte. Kik az ,ULTRÁK A napokban egyre gyakrabban olvassuk az újságok hasábjain és halljuk a rádió tudósításaiban, hogy az algériai „ultrák“ fegyve­resen felkeltek a francia kormány ellen. Kik az „ultrák“? Ezek az emberek az Algériában élő egymillió francia telepes szél­sőséges csoportját alkotják. Fa­siszták, az arabellenes fajgyűlölet és a teljes gyarmatosítás hívei. Azt állítják, hogy Algéria nem külön ország, hanem Franciaor­­szág tengeren túli megyéje. Hal­lani sem akarnak arról, hogy Al­géria lakossága önrendelkezési jogot kapjon, még a legenyhébb formában sem. Addig szeretnék folytatni a háborút a nemzeti fel­szabadító mozgalom ellen, amíg azt teljesen el tudják taposni. A francia kormány viszont ma azokat a jobbára polgári erőket képviseli, akik belátták, hogy az „ultrák“ követelése esztelenség, s azt nem támogatja a francia közvélemény. De a nemzetközi helyzet is lehetetlenné teszi az ilyesfajta véres gyarmatosítást. S ezért a kormány bizonyos kom­promisszumra hajlik. így kerültek szembe egymással a francia kor­mány és az „ultrák“. II. Miért végeztek a nácik a merény­lettel szinte élig kapcsolatban állók­kal és miért hagyták futni, az ügybe nyakig belekevert Heusinger tábor­nokot? Nézzük a tényeket. Heusinger személyével kapcsolatban már a népbírósági tárgyalás másnap­ján, 1944. augusztus 9-én különös dolgok történnek. A Völkischer Beo­bachter, a nemzetiszocialista párt hi­vatalos lapjának a 7-i és 8-i népbí­rósági fötárgyalásról szóló igen rész­letes és egyébként pontos tudósítá­sába egy helyen furcsa pontatlanság csúszik bele, noha a közlésre kerülő szöveget Freisler, majd maga Göbbels propagandaminiszter is átnézte. A Völkischer Beobachter tudósításában Fleislernek Stieff tábornokhoz inté­zett három kérdése; hogy jelentette-e a készülő merényletet 1.) feljebbva­lójának; 2.) közvetlen felettesének és 3.) a Führernek, ez a kérdés egyetlen összevont kérdéssé zsugorodik: — Jelentette-e ön ezt a gaztettet feljebbvalójának, tett-e róla jelentést a Führernek? És Stieff három felelete helyett is mindössze ez olvasható a Völkischer Beobachterben: — Nem jelentettem! Heusinger neve tehát eltűnik. Vé­letlen lenne? Forduljunk talán e fur­csa ügyben magához Heusinger tábor­nokhoz, a mai nyugat-német hadsereg egyik legmagasabb beosztású főtiszt­­, jéhez. „Befehl im Widerstreit“ című, a nyugat-német könyvpiacon nemrég megjelent emlékirataiban a tábornok szinte filmforgatókönyvre jellemző módon leírja az akkori eseményeket. Emlékiratai szerint Heusingert, há­rom nappal a merénylet után, amely­nél egyébként ő maga is megsebesül, a Gestapo behívja és nagyon beha­tóan kihallgatja. A tábornok könyvé­ben így írja le kihallgatását: Nyomozótiszt: Az egyik vádlott (Schmendt vezérőrnagy) azt vallotta, hogy 1944. július eléjén értesítette önt a készülő merényletről. Mit szól ön ehhez? Heusinger: Ezt nem hiszem. Ez nyilván valami tévedés. Nyomozótiszt: Majd meglátjuk. Ön hogyan magyarázza ennek a merény­letnek a hátterét? Heusinger: Nagyon egyszerű. Mind­• Pekingben aláírták a Kínai Nép­­köztársaság és Csehszlovákia közötti árucsereforgalmi szerződést az 1960- as évre. A jegyzőkönyv szerint a két ország között bővül az árucserefor­galom. Hazánk főképpen gyári be­rendezéseket, gépeket és gépberen­dezéseket szállít Kínának, ahonnan elsősorban élelmiszert és ipari nyers­anyagot kapunk. • Az Amerikai Egyesült Államok személygépkocsikat vásárol a Szov­jetuniótól. A Moszkvában aláírt szer­ződés szerint a Szovjetunió ebben az évben 500 Moszkvics-407 márkájú személyautót szállít Amerikának. • Paraguayban új szakaszába lép a diktatúra elleni harc. A jelenlegi paraguayi helyzet jellemző vonása, hogy a forradalmi mozgalom, amely a nemzetellenes diktátori rendszer megdöntéséért harcol, új időszakába lépett. A paraguayi kommunisták nyilatkozatukban felszólítják a népet, segítse a partizáncsapatokat, egye­sítse a partizánok harcát a munkások, parasztok és diákszervezetek harcá­val, hogy a jelenlegi fegyveres felke­lést demokratikus, imperialistaellenes agrárforradalommá változtassa. • Az albán népgazdaság 102,1 %-ra teljesítette múlt évi tervét. A jelentés beszámol arról, hogy az ipari terme­lés az 1958. évihez viszonyítva 19,7 %-kal növekedett. A mezőgazdasági talajterület 83,2 %-án szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. ■sir Tovább tárgyalnak Genf ben A három nagyhatalomnak a nukleá­ris fegyverkísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezlete az egyez­mény-javaslat 6. és 9. cikkelyével foglalkozott. A 6. cikkely a békés cé­lokat szolgáló nukleáris robbantá­sokra vonatkozik, amelyeket az ellen­őrző bizottság felügyelete mellett végeznének. A három küldöttség megegyezett a végleges szövegezés­ben, úgyhogy rövidesen várható a cikkely jóváhagyása. ez annak a fejlődésnek a következ­ménye, amely 1941-től, de különösen Sztálingrád óta az ország általános helyzetében végbement. Az egész vol­taképpen nem egyéb, mint egy bizal­mi válság tetőpontja és az utolsó pillanatban végrehajtott kétségbe­esett lépés. Nyomozótiszt: Kifejtheti ezt rész­letesebben? Heusinger: Az az érzésem, hogy (kinek nincs tiszta képe az általános helyzetben bekövetkezett változások­ról, sem pedig a katonai gépezet egész vezetési rendszeréről. Szívesen ki­fejteném ezt önnek írásban .., A nyomozótiszt, akit Heusinger ügyének kivizsgálásával megbíztak, belemegy a tábornok ajánlatába. Még aznap elküldi hozzá titkárnőjét, aki­nek Heusinger mintegy négy és fél oldanyi szöveget diktál gépbe. Ez az okmány rendes szolgálati úton elke­rül Müllerhez, a Gestapo főnökéhez, majd tőle Kaltenbrunnerhez, aki vi­szont átadja Himlernek, az SS biro­dalmi vezetőjének és így végül is el­jut Hitlerhez a főhadiszállásra. Vajon fnit tartalmazhatott Heusin­­ger „helyzetmagyarázata“ vagy — ahogyan ő nevezi — „emlékirata“? Minden bizonnyal Hitlernek tetsző dolgokról írhatott, mert Heusingert — természetesen szabadlábon — már 1944. szeptember végén a vezéri fő­hadiszálláson látjuk viszont, ahol személyes kihallgatás céljából jelenik meg Hitlernél. Hogy miről folyt a be­szélgetés, nem kell találgatnunk, mert Heusinger beszámol róla emlékira­taiban. Hitler így nyilatkozik erről Heusin­­gernek: — Tanulmányoztam a fogsága ide­jén készített emlékiratát. Köszönöm önnek ezt az írást. Ez az egyetlen összefüggő kritika, amelyet a háború idején tett intézkedéseimről kaptam. Minderről beszámol tehát Heusin­­ger emlékirataiban, csupán egyről, a legfontosabbról hallgat mélyen: mit írt azon a csodálatos hatású négy és fél gépelt oldalon? Mi lehetett az, amiért Hitler még köszönetét is mon­dott neki, sőt személyes kihallgatáson fogadta,- miközben a hóhérok még utólag is halomra öldösték mindazo­kat, köztük Rommel tábornagyot is, akiknek csak a legtávolabbról is va­lami közük volt a július 20-i ügyhöz... Sztálingrádra emlékezünk Február 2-án dördültek el Sztálin­grádban az utolsó lövések. A romok felett átvette uralmát az igazán ha­lotti csend, a gránátoktól felszántott utcákon rendetlen lépésekben mene­teltek a német foglyok tízezrei, akik­ben senki sem sejtette volna a büszke német szoldateszka „felsöbbrendü“ katonát. Ezen a napon hirdették ki a hitleri Németországban az általános nemzeti gyászt. A berlini házakon fekete zászlók lengtek. Politikusok és tábornokok Berlin­ben, Rómában, Budapesten, sőt Lon­donban is feltették maguknak a kér­dést: Hogyan történt ez? Hogyan arathatott ilyen győzelmet az a szovjet hadsereg, amely két éve úgyszólván egyedül viselte a fasiszta hordák óriási nyomását. Hogyan sem­misített meg egy 340 000 emberből álló fasiszta elit-hadsereget. Nem tud­ták elképzelni, honnan vehette az erőt a szovjetország, amelynek éppen a legiparibb és legtermékenyebb része fasiszta megszállás alatt görnyedt? Hogy győzhette le azt a hadsereget, amely majdnem egész Európa erőfor­rásaira támaszkodott? Beszéltek sze­rencséről, óriási hidegről, a né­met hadvezeés hibáiról, csak azt nem akarták tudomásul venni, hogy ugyanabban a Sztálingrádban az első ötéves terv éveiben hatalmas traktor­gyár épült. Az összefüggést nem ér­tették meg a sztálingrádi csata és a szovjet emberek példátlan építőmun­kája között. Nem értették meg a szov­jet ember lelkét, amelyet a kommu­nista párt nevelt, a végteleti lelkese­dést, a hősiességet és a hazaszere te­tet. A Szovjetunió ellenségei olyan sokáig csalták a világot propagandá­jukkal, amíg végül maguk is ennek váltak áldozatává. Lássuk csak a tényeket. A Nagy Honvédő Háború előestéjén a szocia­lista viszonyok már a népgazdaság minden ágában győzelmet arattak. Az ötéves tervek időszakában a szocia­lista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása hatalmas sikereket ért el. Emelkedett az anyagi és szel­lemi színvonal. A szocialista hazafiság foglalta el a helyét a nép szívében, s ez lett a hajtómotorja a gazdasági­lag erős, szocialista haza felépítésé­nek. A kommunista párt útmutató és szervező munkájával kézbe vette a kezdeményezést, irányította az egysé­ges cél felé. A szocialista ország ba­rátai lelkesedtek a sikerek felett, az ellenség azonban ezeket nem hitte el, leértékelte, s nem akarta elismerni a szocialista rendszer fölényét a kapi­talizmus felett. De ezt az előnyt a szocialista rend­szer a háború idején is bebizonyította. A Nagy Honvédő Háború első éveiben, amikor a szovjet hadsereg kénytelen volt visszavonulni, a vasutasok kelet­re vitték a szerelvényeket, a munká­sok és mérnökök leszerelték a gyára­kat és elszállították, a kolhozparasztok elhajtották a jószágot. Az Urálban és a Volgánál új ipar született, amely tankokat, repülőgépeket, autókat, ágyút és lőszert gyártott. A „Mindent a frontnak'.“ jelszó tettekben nyilvá­nult meg a tízmilliók lelkes, áldozatos munkájában. . A szovjet hadsereg diadalmas útja Sztálingrádtól Berlinig vezetett. Fel­szabadította a rab nemzeteket és meg­szabadította a világot a legnagyobb veszélytől, a fasizmustól. Hazánk és a többi európai szocia­lista állam népei lelkesen ünnepük felszabadulásukat, s büszkén hirdetik az egész világnak a szocialista építés gyönyörű sikereit. A fasizmus azonban újra kísért. Szülőhazája Nyug at-Német ország. Mi­niszteri székekből és tábornoki szo­bákból szervezik az új agressziót, a revansizmus telhetetlen szellemét a szocializmus ellen irányítják. A fasisz­ta kalandorok nem látják az új va­lóságot. Nem látják álmuk megvalósít­hat atlanságát. Ezekben a napokban Sztálingrádra emlékezünk. Emlékeznie kell erre nemcsak a barátnak, hanem az ellen­ségnek is. A barát azért emlékezik, hogy megerősödjék a szocializmus végső győzelmének bizonyosságában, az ellenség pedig azért, hogy lássa, mi vár rá, ha a szocialista tábor nagy családjára emeli kezét. R u d n í k Tibor----------------------------­­* * * -—:-----------------------­Összeomlott az algíri lázadás Az algíri pucssisták barrigádokat emeltek az utcákon, hogy megakadályoz­zák a francia hadsereg sikeres beavatkozását. A szélső-jobboldalisták min­den erőfeszítése kudarcba fulladt. A legutóbbi jelentések szerint végleg összeomlott az algériai lázadás. Jítfaé t Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja — Kiadja a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kiadóvállalata. - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztőbizottság — Főszer­rnldmíiVÍIC Kesztő: Major Sándor — Szerkesztőség és kiadóhitaval: Bratislava Suvorovová 16 - Telefon: főszerkesztő 243-46. titkárság 356-80. - Telefonközpont: 359-41, 359-42, 359-43. — Belső rOiQntliwt5> /piaiak: Mezőgazdasági osztály ;652, agit-prop. oszály 654, szakmelléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, ul. Februárevého vííazstva 6/d — Terjeszti a Posta ——■■ Hi’rlapszolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél — Előfizetési díj évente 36,40 korona. A-655630

Next

/
Oldalképek
Tartalom