Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A gyümölcs jó minőségének feltételei Hogy gyümölcstermesztésünk haszonnal járjon, nagyon fontos, hogy a termés mennyiségének kérdésén kívül a minőség alakulásának feltételeivel is foglalkozzunk. A gyümölcs sikeres termesztése érdekében fontos a természeti viszonyoknak megfelelő fajták termőrészeinek szakszerű kialakítása, a rovarirtás, trágyázás, valamint az érő gyümölcs minőségének a szabályozása. A gyümölcs tápértékének, vitamingazdagságának alakulásához — fajta jellegén kívül — igen fontos körülmény a falevél és a gyümölcs mennyisége közötti arányosság. Nem minden virágból lesz gyümölcs. Ez főképpen a virág megtermékenyülésétől függ. Gyümölcsfáink ugyanis nem mind önmegporzók, s a megtermékenyüléshez ugyanolyan fajtájú, de másnemű gyümölcsfának a virágpora szükséges. Ezért fontos, hogy gyümölcsösök telepítésekor ne egy, de legalább két-három fajtát telepítsünk ugyanabból a gyümölcsnemből. A megtermékenyítést a szél, a mézelőméh és a poszméh végzi. Hosszan tartó esőzések vagy hűvös idők ezt a megtermékenyítést hátráltatják, sőt sokszor lehetetlenné is teszik. A virágzás befejezése után több alkalommal gyümölcshullásra kell számítanunk. Az első gyümölcshullás egy-két héttel a virágzás után áll be, amikor a meg nem termékenyült gyümölcsök hullanak le. A második hullás, az úgynevezett gyümölcstisztulás, amelynek ideje: június. Ilyenkor a rosszul megkötött és az elsatnyult gyümölcsök leesnek a fáról. Ha sok a gyümölcs, megbomlik a gyümölcs- és levélmennyiség egyensúlya. Ilyenkor gyümölcsritkításra van szükség, hogy a fán maradt gyümölcs erőteljesebben fejlődjék és minőségileg javuljon. Például egy alma tökéletes fejlődéséhez legalább 30 — 40 levélre van szükség, hogy ezek kellőképpen biztosítsák a gyümölcs építőanyagát. Ritkításkor tekintettel kell lennünk a fa állapotára, a termékenység fokára, a fajta sajátosságaira és a terméshozam jellegére. A ritkítás legelőnyösebb a télialma-, télikörte-, valamint az őszi- és' kajszibarackfákon. A ritkított gyümölcs jobban meg védhető a kártevőktől, elsősorban az almamolytól. Az egymáshoz szorosan simuló gyümölcsök közé nem hatolhat a permetlé, s ezeken a helyeken könnyen fertőzést okozhatnak az almamoly hernyói. A kevesebb gyümölcsöt érlelő fa jobban felkészülhet a következő évre. A hajtások erőteljesebben fejlődnek és nagyobb mennyiségű termőrügy alakul ki. Rendszeres trágyázással lényegesen elősegíthetjük a termóegyensúly kialakulását. Ritkításkor gyöngéden . megütögetjük a gallyakat, hogy a beteges és nem életképes gyümölcs lehulljék. Azután a többi fölösleges gyümölcsöt vékony pengéjű késsel vagy kézzel eltávolítjuk. A ritkítást a korona csúcsától lefelé és a belső ágakról kifelé haladva végezzük, így — ha létráról kell szednünk — már nem teszünk kárt a ritkított gyümölcsben. Ennél a műveletnél döntő befolyású a termőágak helyzete, erőssége, úgyszintén az egész faegyed sajátos tulajdonsága is. A gyümölcsök távolsága fajták szerint meghatározható. Az alma és a körte csomókban hozza a virágot, tehát a termést is. Ezekből a csomókból a természetes hullás után csak egy-két darabot hagyunk meg, mégpedig a legegészségesebbeket. A csonthéjasokon kétszer végezzük a ritkítást. Egészséges, jó minőségű gyümölcsöt csak rendes fejlődésű [a hozhat. Ez pedig megfelelő mennyiségű tápanyagra tart igényt. A trágyaszükséglet függ a talaj állapotától és a fa korától. Az ültetés utáni években még elegendő, ha a korona alá négyzetméterenként 5 — 7 kg istállótrágyát használunk fel, vagy 1:6 —1:7 arányban hígított trágyalével jól megöntözzük a talajt. Amikor a fák már 6 — 8 évesek, akkor az egész gyümölcsöst hektáronként 200 — 250 mázsával istállótrágyázzuk. Ezenkívül évente kétszer fejtrágyázunk, éspedig fánként 4 — 6 kanna hígított trágyalével. A fejtrágyázást legjobb virágzás előtt és a virágzás után 2 — 3 héttel végezni. A minőség és a tárolhatóság közvetlenül összefügg a gyümölcsszedés időpontjával. Ha zölden szedjük a gyümölcsöt, rendszerint meg fonnyad és tárolásra nem alkalmas, de a túl érett gyümölcs is megromlik. Érést meghatározó jel, ha a gyümölcs a fajtához mérten rendes nagyságot, héjvastagságot ér el, azonkívül az érett gyümölcs kocsánya könnyen elválik a termővesszőtől. Itt pararéteg képződik, aminek következtében érés idején bekövetkezik a természetes gyümölcshullás. A gyümölcsöt ne szakítsuk, hanem a függés ellenkező irányába tolva csavarjuk le. Ne szedjünk gyümölcsöt esős, nedves időben. Ugyanúgy árt a gyümölcsnek, ha fullasztó hőségben szüreteljük. Elveszti hamvasságát és könnyen romlandó lesz. Minden gyümölcsöt szárastul szedjünk. A barackfélék szedést időszaka nagyon rövid, mert pár nap alatt már túlérik a gyümölcsük. Viszont túl korán sem ajánlatos a szedés, mert például az őszibarack közvetlen érés előtt gyarapszik a legjobban mind súlyban, mind cukortartalomban. A bogyósgyümölcsöket, a cseresznyét és meggyet akkor szedjük le, ha már fajtájuk jellegzetes színét elérték. Ha monília által megtámadott gyümölccsel találkozunk, ezt rendszeresen távolítsuk el, hogy így elejét vegyük az érés alatt a betegség rohamos terjedésének. Ha az elmondottakat összegezzük, meg kell állapítanunk: sok tényező befolyásolja a gyümölcs mennyiségi és milyenségi alakulását. De minden tényező közül legfontosabb a helyes trágyázási mód, a gyümölcs rendes ritkítása és annak megfelelő időpontban végrehajtott szedése. Juhász Árpád A szőlő zöldválogatása A metszést kiegészítő munka a zöldválogatás, különösen a fagykárt szenvedett szőlőkben. Igen kívánatos ezt a munkát elvégezni, mert ezzel a tőkét szellősebbé tesszük és sok tápanyagot takarítunk meg. A zöldválogatást rendszerint az első kötözés idején végezzük, amikor már láthatók a fürtkezdemények. A munka során eltávolítjuk az összes felesleges hajtásokat, vagyis a meddő hajtásokat, valamint a tőkefejből, a tőke belsejéből sűrűn nőtt fattyúhajtásokat. A tőkén csak olyan hajtásokat hagyjunk, amelyek a terméshozam vagy a tőkealakítás céljából szükségesek. Ne késlekedjünk a peronoszpóra elleni védekezéssel. Amint a hajtások az arasznyi hosszúságot elérték, 3 — 4 levélben vannak, permetezzünk 0,5 %-os bordóilével. Gondosan készítsük a permetlevet. Ne feledjük, hogy a rézgálicoldatot kell a mésztejhez önteni. A továbbiakban 0,75, illetve 1 %-os bordóilével permetezünk. Mindig nagy gondot fordítsunk arra, hogy nagyobb lombfelület permetezés nélkül ne maradjon. Május végén, amikor a pótlásra szánt alanytőkék hajtásai a döntéshez szükséges hosszúságot elérték, már nem túl zsengék, de még nem fásodnak, kezdjük meg a zöldoltást. Az oltóhajtásokat a termékeny tőkék szemzőhajtásairól szedjük meg, s ügyeljünk a fajtaazonosságra. A zöldoltást főleg borús, meleg, szélcsendes időben vagy napnyugta után végezzük. A hónap végefelé ismét kezdjük meg a kapálást. A laza talajba a nedvesség, a levegő és a meleg könnyebben behatol, a talaj felső porhanyós rétege pedig megakadályozza a mélyebb rétegek kiszáradását. A kapálással egyidejűleg a gyom is eltávolodik, ezáltal csökken a peronoszpórafertőzés lehetősége és óvjuk a talaj tápanyagkészletét. A kapálással elősegítjük a szőlő gyorsabb fejlődését. A gyökereztető- és oltványiskolákat állandóan figyelemmel kísérjük. Ha az eső a bakhát tetejét lemossa vagy a szél elhordja a földet, azonnal igazítsuk helyre, nehogy a vesszők kiszáradjanak. Bakhátak cserepesedését lazítással szüntessük meg, mert ezzel a hajtások gyors előretörését segítjük elő. Amikor a hajtások kibújtak és már 2 — 3 levelük van, permetezzük meg V2 %-os bordóilével. A bakhátak közeit és oldalát tartsuk állandóan porhanyón és gyommentesen. Nemes nyárak a Labe egyik holtága mentén ★ ★ ★ A galántai járásban levő kosutyi szövetkezet a cukorrépa hektárhozama növelése céljából 44 hektáron ammóniummal trágyázott. (K) «ÍM 165 I960, május 25.
