Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Jókor takarítsuk be a takarmányt Az állatok számának és termelékenységének növeléséhez elkerülhetetlenül szükséges a bő takarmányalap biztosítása, ezen belül pedig a takarmány fehérjetartalmának minél eredményesebb megőrzése. A szántóföldi legelők mérlegét is javítani kell: területbővítéssel, a hektárhozam növeléssel és helyes agrotechnikával. A legeltetésnél is nagyobb gondot okoz a takarmánytermelés, s ezért iparkodnunk kell a nagy tömeget adó takarmánynövények termesztésére, valamint ezek kellő időben és megfelelő módon végrehajtott betakarítására. A takarmány betakarításakor még mindig nagy veszteségeket és kárt szenvedünk. Bár mezőgazdászaink általában tudnak takarmányt termelni, de sokszor tanácstalanok annak betakarítása, szárítása és tárolása dolgában. Emiatt nem ritkaság a 30 — 50 %-os takarmányveszteség. Ezúttal tanácsot akarunk adni, hogy miképpen lehet csökkenteni a takarmányveszteséget a mezőn, réten stb., egyszóval mi a teendő addig, amíg a takarmány az állatok elé kerül. Nálunk a kaszálással nem igen sietnek, mert úgymond, több lesz a takarmány. Ez helytelen felfogás, mert a késői kaszálással nemcsak semmit sem érünk el, sőt éppen ellenkezőleg; csökkentjük ezzel a termés mennyiségét. Tapasztalatok alapján a növények virágzásának kezdete jelenti a kaszálás idejét. Ebben az időszakban a növények a legtöbb tápanyagot tartalmazzák, s belőlük jó takarmányhoz jutunk. A növények teljes elvirágzása sok tápanyagot igényel, aminek következtében a meg nem emészthető anyagok aránya növekszik. Késői kaszálással veszélyeztetjük a másodkaszálást is, mert ezzel a sarjú fejlődését a legnagyobb forróságok idejére toljuk, ami nemcsak rosszabb minőségű, de kevesebb mennyiségű sarjúterméssel is jár. A réteket mindig a főnövényzet virágzása kezdetén kaszáljuk. A lucernát virágzása kezdetekor kaszáljuk, amikor a legnagyobb mennyiségű fehérjét tartalmazza. * A hereféléket teljes virágzásban kaszáljuk, mert akkor adják a legnagyobb terméshozamot egységnyi területen. Megjegyzendő, hogy a lucernát az első évben teljes virágzása idején kell kaszálnunk, amivel a gyökerek megerősödését segítjük elő. Ugyanis a lucerna első virágzásakor a tápanyagok nagy részét gyökerei fejlődésére fordítja, aminek nagy a jelentősége a további többéves kaszálás alkalmával. Takarmánynövények kaszálásakor igen fontos körülmény a meghagyott tarló magassága. Helytelen eljárás a mezők, rétek teljes „kiborotválása“, mert ezzel több kárt okozunk, mint hasznot. Ugyanis a kiborotvált föld árnyéktalan marad, gyorsan szárad, lassan fejlődik rajta a második kaszálás, amelynek a mennyisége is kisebb lesz. Mindig 5 — 6 cm magas tarlót hagyjunk. További nagyobb veszteséget okoz a helytelen szárítási mód, aminek következtében évente több ezer vagon takarmány megy veszendőbe. Amennyiben a lekaszált zöld anyag 70 — 80 % vizet tartalmaz, csak akkor ( \ TARTALOM NÖVÉNYVÉDELEM Védekezzünk a rágcsálók ellen . 154 Gondozzuk a répát az egész tenyészidőben.......................154 TALAJERÖGAZDÄLKODÄS A komposztkészítés technológiája ..............................................155 A szervestrágyák alapvető fontosságúak .........................................155 KUTATOK, KÍSÉRLETEZŐK Hogyan Iélegzenek a növények? 156 ÁLLATTENYÉSZTÉS Jó takarmányozás: sok tej . . 157 Önitató-berendezés csővezeték nélkül KERTÉSZET, SZŐLÉSZET Ruttkay Béla: A gyümölcsfák nyári permetezése . . . 158 Csiba László: Gombaterriiesztő berendezések..................158 VADÁSZATI SZEMLE Kása László: Irtsuk a kártevőket ....................................................159 A rókacsalád sorsa.........................,159 Meidlik Kálmán: A varjak, hörcsögök és ürgék kártevése 159 Jurán Vidor: Vadászkrónika (könyvismertetés) .... 159 Balkay Jenő: Hogyan csaljuk lépre a rókát...............................160 VL_____________J tárolhatjuk, ha vízmennyiségének 50 — 60 %-át elveszíti. A jó takarmány körülbelül csak 18 — 20 % vizet tartalmaz. Tudjuk, hogy a növény még a kaszálás után is tovább él, lélegzik, azaz önmagából él. Minél tovább tart az élete, annál több fogy fokozatosan a növény tápanyagmennyiségéből. Sok helyütt a szénát még mindig földön szárítják. Pedig ez a takarmány tápanyagának 24 °/o-os veszteségét okozza. Sőt esős időben ennek 40 %-a vész kárba. Ellenben a szárítórostokon szárított takarmány alig 15 — 17 %-ot veszít tápanyagmennyiségéből. Kísérletek igazolják, hogy a roston szárított lucerna mennyisége hektáronként 80 kg-mal több emészthető anyagot tartalmaz, mint a földön szárított lucerna. Ez pedig 1600 liter tejtöbbletet jelent. Tehát a lucerna maradi szárítása a termelőknek, de a fogyasztóknak is felbecsülhetetlen kárt okoz. Törekednünk kell a takarmány roston végzett szárítására. E célra alkalmasak az utak menti hófogó, léces keretek is, amelyeket a szövetkezeteknek készséggel kölcsönadnak. Helyesen cselekszenek azok a szövetkezetek, amelyek házilag maguk készítenek ilyeneket. Az anyag ára, valamint a munka költsége is többszörösen megtérül a jobb minőségű takarmány értékével. A földön végzett szárítás ma már igen elavult, s mint ilyen, sehogy sem illik a mai haladó nagyüzemi mezőgazdaságok munkamódszereibe. A szárítás leggazdaságosabb módja a mesterséges szárítás, amellyel a tápanyagveszteség a legkisebbre szorítható. Különösen előnyös a herefélék mesterséges szárítása ventillátorok segítségével, mert ezzel fehérjegazdag takarmányt kapunk, amely igen alkalmas a borjak és a sertések etetésére is. Santa Michal mérnök, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója A képen látható Z 25-A jelzésű kombinált kaszálógép naponta hat hektáron vágja le a zöldtakarmányt. A gépre kapcsolt dobban elhelyezett sajtoló kinyomja a növény víztartalmának egy részét, majd a levágott takarmányt szétteríti, ezáltal a zöldanyag hamar megszárad. Jelenleg a prágai Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet az Uhrinovesi Állami Gazdaság mezőin kísérleteznek az új takarmánysajtoló-kaszálógéppel. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE
