Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-20 / 6. szám

A leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útia (Folytatás a 3. oldalról) menően csökkentjük a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A nyugati országokban gyakran azt írják, a Szovjetunió lefegyverzési tö­rekvései abból erednek, hogy vala­miféle nehézségbe ütközünk a Szov­jetunió népgazdaság-fejlesztési hét­éves tervének teljesítése során. Sőt azt is állítják, hogy a Szovjetunió csak azért terjesztette elő leszerelési javaslatait, hogy kellő anyagi eszkö­zökre tegyen szert a hétéves terv teljesítéséhez. Ez természetesen sem­mi más, mint a Szovjetunió ellensé­geinek alaptalan koholmánya. Ha Nyugaton valaki azt képzeli, hogy a Szovjetunió gazdasági helyzete lehe­tetlenné teszi számunkra az ország védelmi képességét biztosító hadse­reg fenntartását, úgy ez csak annak rossz, aki ilyesmit képzel. Népgazdaságunk, amint már em­lítettem, sikeresen fejlődik és olyan felvirágzáson megy át, amilyent ed­dig nem ismert. De még szebb jövő áll előttünk, mert a hétéves terv első esztendejében a tervet nemcsak tel­jesítettük, hanem jelentős mennyi­ségű terméket állítottunk elő terven felül is. Ebből az következik, hogy ninpsenek nehézségeink; ellenkező­leg: kedvező feltételek alakulnak ki nálunk a hétéves terv jelentős túl­teljesítésére. Alaptalanok tehát azok a találgatások, amelyek nehézségek­ről beszélnek a hétéves terv teljesí­tését illetőleg. Miből indulunk ki, amikor fegyve­res erőink létszámának csökkentését javasoljuk? Azokból a fennkölt esz­mékből, amelyek haladó világnéze­tünket jellemzi, s amelyek a szó szo­ros értelmében áthatják a szocialista társadalom egész életét. Nem az erő­politika álláspontjából, hanem az ész álláspontjából nézzük a kérdést. Ezért csökkentjük fegyveres erőink létszámát, mert nem akarunk hábo­rút, nem akarunk megtámadni senkit, nem akarunk fenyegetni senkit és nem táplálunk semminemű hódító szándékot. A mértéktelenül nagy hadseregek, akárcsak az ország ha­tárán messze túl létesített katonai támaszpontok, ma támadó célokat szolgálnak, védekezésre azonban nem szükségesek. A fegyveres erők lét­számát csökkentve azt bizonyítjuk, hogy országunk szándékai nem táma­dók, hanem béksszeretők. Egyetlen ország sem fogja csökkenteni egy­­oldalúlag saját fegyveres erőinek létszámát, ha szándékában lenne tá­madást indítani más állam vagy álla­mok csoportja ellen, hisz e támadás érdekében fel kellene használnia nemcsak teljes tűzerejét, beleértve a nukleáris fegyvereket és a rakéta­­technikát is, hanem fokoznia kellene hadseregének létszámát is. A leszerelt katonák a népgazdaságot erősítik Képviselő Elvtársak! Történelmileg nagy jelentőségű kérdésről, a fegy­veres erők létszámának csökkenté­séről kell döntenünk. Ezzel utat törünk a nemzetközi feszültség további, eny­hítéséhez, a világbéke megszilárdí­tásához. Ez a tett visszhangra talál minden ország népeinek szívében. Meggyőződésem, hogy a képviselők egyhangúlag egyetértenek a kormány javaslatával, amely a Szovjetunió fegyveres erői létszámának messze­menő csökkentéséről szól; ezzel a javaslattal kapcsolatban azonban a szovjeteknek és a pártszervezeteknek jelentős munkát kell végezniük. Tü­zetesen fel kell készülnünk arra, hogy a leszerelés következtében sza­baddá vált emberek részére munkát biztosítsunk, hogy kellő munkakörbe helyezzük őket. Sok gonddal, szeretettel kell körül­vennünk ezeket az elvtársakat, hogy jól érezzék magukat új munkaközös­ségükben, új munkafeltételeik között. Segíteni kell nekik, hogy elsajátítsák azt a hivatást, amely megfelelő kere­setet biztosít számukra. Mindegyikük a neki legjobban tetsző munkát vá­laszthatja. Erre nagy lehetőségeink vannak. Oj munkaközösségeiknek ba­rátságosan, testvériesen kell fogad­niuk őket, segítséget kell nyújtani nekik, hogy kellő szaktudást szerez­zenek. Lehetővé kell tenni számukra, hogy minél hasznosabban érvényesít­hessék erőiket új munkahelyükön, amely nem lesz ugyan katonai mun­kakör, de ugyanannak a feladatnak a megoldását kívánja tőlük: az ország erejének további szilárdítását, a gaz­dasági élet és a kultúra fejlesztését, a kommunizmus győzelmének előse­gítését. Egyezzünk meg a leszerelés kérdésében! Javaslatunkét fegyveres erőink lét­számának csökkentésére felelősség­­teljes nemzetközi tárgyalások elő­estéjén tesszük, amelyek során meg­vitatásra kerül a Szovjetunió javas­lata a négy esztendő alatt megvaló­sítandó egyetemes és teljes lesze­relésre. Most mindenki látja, hogy nemcsak javaslatot teszünk az egye­temes és teljes leszerelésre, hanem egyoldalú fontos intézkedéseket is teszünk e terv szellemében, amelyek megkönnyítik a megegyezések létre­jöttét. A NATO országai talán dicseked­hetnek ilyesféle tettekkel? Sajnos, ezt nem állíthatjuk róluk. Elszántuk magunkat fegyveres erőink létszámá­nak további csökkentésére, és őszin­tén reméljük, hogy ezt az utat köve­tik majd más országok is. A fegyveres erőink létszámának csökkentését szolgáló intézkedéseket végrehajtva, azt mondjuk a nyugati országoknak: állapodjunk meg a le­szerelésről! Tegyünk meg mindent a háború megakadályozására! Verse­nyezzünk egymással, de nem a fegy­veres erők és a fegyverzet növelé­sében, hanem a csökkentésben, a háború vezetésére szolgáló eszközök elpusztításában! A békés együttélés feltétlenül fontos A fő kérdés, a nemzetközi élet alapvető kérdése ma: valamennyi állam békés együttélése, tekintet nélkül belső rendjükre, társadalmi rendszerükre. Csakis a békés együtt­élésen keresztül, a leszereléstől meg­erősödve visz az egyenes út a biztos békéhez, amely megszabadítja az em­beriséget a pusztító világháború ré­métől. A fegyveres erők létszámát csök­kentő határozattal jő példát muta­tunk, amely megfelel az emberiség legfennköltebb eszméinek. Az a né­zetünk, hogy minden rendszer békés fejlődésben mutassa meg előnyeit, s minden országban maguk a népek válasszák ki, melyik társadalmi ren­del akarják támogatni. Napról napra könnyebb lesz felis­merni, melyik rendszer a haladóbb és igazságosabb. Az emberek milliói saját szemükkel látják a tőkés rend nyavalyáit, a maguk két vállán érzik minden terhét és igazságtalanságát, s egyre világosabban fogják látni és érezni ennek az elnyomó rendszernek a terhét. A korhatag tőkés társadalmat új, igazságosabb társadalom váltja fel, amely azonos feltételeket létesít, minden szükségeset megad valameny­­nyi dolgozó embernek. Ennek az új társadalomnak az útját a szabadság, az egyenlőség, a bőség és a béke csodálatos virágai szegélyezik, s győ­zelmes előrehaladása feltartóztatha­tatlan. Ez a történelmi fejlődés tör­vénye. A Szovjetunió tántoríthatatlanul halad előre a kommunista társadalom építésének útján és továbbra is ren­dületlenül védelmezni fogja a nem­zetek közötti béke nagy ügyét! * * * A Szövetségi Tanácsban és a Nem­zetiségi Tanácsban külön megejtett szavazással a Legfelső Tanács egyön­tetűen jóváhagyta a szovjet véderők újabb jelentős létszámcsökkentésről szóló törvényt és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának a világ parlament­jeihez és kormányaihoz intézett fel­hívását. Ezzel befejeződött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. Tízévesek A szinai, migléci, kenyheci, szalánci, györkei, sacai és kassaújfalusi EFSZ már tízéves múltra tekint vissza. Megalakulásuk óta sokat gyarapodtak. A szövetkezeti tagság életszínvonala évről évre magasabb. A kassai járás Tervkészítés a szepesszombati EFSZ-ben A készülő tervek fölött Az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozása körül szorgos munka fo­lyik a diószegi (galántai járás) szö­vetkezetben ie. A termelési terv a preroviak felhívására adott válaszra támaszkodik. A diószegiek terveikben számolnak a növénytermelés és az állattenyésztés lényeges emelésével. A szövetkezet tagjai már ebben az évben kihasználják a kendergyárból származó hulladékvizet. Felhígítják, s mintegy 230 hektárt öntöznek véle. Ebben az évben búzából 29, árpából 26, kukoricából szemesen 40 mázsás átlagos hektárhozamot terveznek. De emelkedik majd a takarmányfélék termelése, s ezzel párhuzamosan az állatok termelékenysége is. Figyelemre méltó a hodyi szövet­kezet termelési terve, amely szerint a szarvasmarhaállomány már ebben az évben eléri a harmadik ötéves terv végére tervezett mutatószámot. A termelés egyéb szakaszain is elérik az 1965-re tervezett eredményeket, Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Bény fölött is dereng már KILENC esztendővel ezelőtt, 1951- ben fogtak össze Bény község nincs­telen szegényei, hogy megteremtsék gazdasági létalapjukat az egykori Pálffy-féle 900 hektáros maradékbir­tokon. Az illetékes szervek mindent megadtak ennek a zsellérekből, nap­számosokból és kisparasztokból ala­kult szorgalmas csoportnak, azonban, mint némelyütt, úgy Bényben is meg­indult a belső harc, a gúnyolódás és gátlás, a széthúzás. Mint ismeretes: az ún. „jómódúak“ mindent elkövettek, hogy bomlasztó terveiket keresztülvigyék; s ez oda­vezetett, hogy nemcsak gazdasági hátrány mutatkozott az intrikák kö­vetkeztében, de erkölcsi kárt is szen­vedett a szövetkezeti, gondolat. 1955-ben egymás után léptek ki a közösből. MerL mint mondották, nem hajlandók magukat állandó fenyege­téseknek kitenni. Tehát négy éven keresztül mélysé­ges csend borult a bényi szövetke­zetre. Nem foglalkozott velük sem a sajtó, sem az illetékesek. Közszájon forgott: „Halottakról vagy jót, vagy semmit“... Ennek az áldatlan állapotnak nyo­mai még ma is mutatkoznak Bény község arculatán. Ahogy a zimankós téli reggelen vé­gigmegyünk a község utcáin, nyoma sincs a gazdasági fejlődésnek: mintha 1945 januárjában járnánk, amikor a község felett gyilkos ágyúgolyók és gyújtógranátok hasogatták a levegőt és épületek omlottak össze. Szinte bántja az idegen szemét, hogy a 2000 lakosú község főutcáján a borzalmas fasiszta támadás sebei még most is mint ordító mementók mutatkoznak meg. Bény község la­kossága — az egykor híres és szor­galmas földművesnép — ma, a fel­­szabadulás után 15 esztendőre miért A szövetkezet példaképe Czikó Pista bácsi említett szövetkezetei a jól gazdál­kodó EFSZ-ek közé tartoznak. A jubileumi év alkalmából a járási pártvezetőség és a járási nemzeti bizottság elismerő-oklevéllel jutal­mazta a jubiláló szövetkezeteket, amelyet ünnepi keretek között nyúj­tottak át. (is) — Te Pali, holnap reggel hova men­jek munkába? — Várja meg, Pista bácsi a reggelt, majd én szólok magának, csak aludjék nyugodtan! Ehhez hasonló párbeszédet gyakran hallottam C z ifc ó Pista bácsi 76 éves szövetkezeti tag és Héz s él y Pál cso­portvezető között Szóláncon. Pista bá­csi ugyanis magas kora ellenére nem érzi magát öreg­nek, s igazi bol­dogságot csak a munkában talál. Beteg, ha vala­melyik nap nincsen beosztása és odahaza tétlenül kell üldögélnie. Szó ide, szó oda, Pista bácsi, a szö­vetkezet legidősebb tagja az elmúlt évben is több mint 170 munkaegysé­get dolgozott le. A munkában nem válogat. Ahova állítják, ott dolgozik, de úgy, hogy példaképül szolgálhat a fiataloknak is. Meg lehet találni a ve­it -k -k A múlt hibáiból tanulnak A bési szövetkezet azok közé tar­tozik, ahol a szövetkezeti tagok láto­gatják a szövetkezeti munkaiskolát. Az iskola előadója, Tóth János, a Nagykaposi Mezőgazdasági Mester­­iskola igazgatója. Tóth elvtárs elő­adásában rámutat a szövetkezet nö­vénytermelésében előforduló hiányos­ságokra is. S bizony van mit tanulni és miről beszélni. Például a burgonya téli tárolásáról is. Az elmúlt télen a burgonyát a trágyalé közelében priz­­mázták. Az eredmény az lett, hogy 50 mázsa megrothadt. A sertésgondozókra is ráfér a ta­nulás. Ugyanis a párolt burgonyát búzakorpával leszórva egészben adják a sertéseknek. A takarmányt csak az etetés pillanatában készítik elő. Ezek után nem is csoda, hogy csak 40 dkg-os napi súlygyarapodást ér­nek el. De a baromfitelepen sem rózsás a helyzet. A meglevő 950 tyúktól a napi átlaghozam 8 — 10 tojás. Reméljük, hogy a szövetkezet tag­jai továbbra is lelkiismeretesen fog­ják látogatni a szövetkezeti munka­iskolát, amely bizonyosan nagyban hozzájárul majd a felsorolt hibák eltávolításához. Szabó Csaba (Bés) tésnél, trágyahordásnál, silózásnál, cséplésnél és egyéb munkálatoknál. Szorgalmáért becsülik a szövetke­zeti tagok, de a szövetkezet vezetősé­ge is. Amikor az elmúlt év november 15-én házasságkötésének 50. évfordu­lóját ünnepelte, mind a helyi nemzeti bizottság, mind a szövetkezet vezető­sége melegen köszöntötte és meg­ajándékozták az idős, szorgos szövet­kezeti tagot. Iván Sándor (Kassa) ★ ★ ★ Gyakorlatra tesznek szert Négyéves múltra tekint vissza az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum. Alig néhány hónap múlva elhagyják az iskola padjait az első érettségizők. Ezzel huszonhat szakképzett emberrel gyarapszik mezőgazdaságunk. Az utolsó évfolyamot látogató diá­kok jelenleg a járás szövetkezeteiben szorgoskodnak. Az 1960-as évt,ter­melési és pénzügyi terv készítésében segédkeznek. Az ilyen és hasonló gya­korlati munkák keretében megismer­kednek a szövetkezet életével, ered­ményeivel. Oroszlán Sándor, az ipolynagyfalusi szövetkezet zootechnikusa a napok­ban 'örömmel újságolta a gyakorlati munkán résztvevő diákoknak: az ál­lattenyésztésből 60 000 koronával gya­rapodott a közös kassza az első hó­napban. A hízómarha és a sertések jövedelmezték. Aztán arról kezd beszélni, hogy miképp lehet csökkenteni az önkölt­séget, s hogyan lehet gyorsan hizlal­ni. Miközben így beszélgetnek, a szö­vetkezet könyvelője föl sem néz pa­pírjai közül. Az elmúlt év mérlegét készíti. 'Aztán egyszer csak felvidult arccal újságolja: — Ez aztán igen! A tervezett 18 korona helyett zárszámadáskor húsz koronát fizethetünk munkaegységen­ként. Balia István (Ipolynagyfalu) Aranyosmaróti kezdeményezés Az Aranyosmaróti Gépállomás dol­gozói kötelezettséget vállaltak, hogy azokat a traktorokat és egyéb gépe­ket, amelyeket a szövetkezetek át­vesznek, január 31-ig kijavítják. Egyúttal elhatározták, hogy jól ösz­­szeválogatott gépállományokat adnak át a szövetkezetek kezelésébe. így azután a szövetkezetek a tavaszi munkákat már saját, nagy teljesítmé­nyű gépeikkel kezdhetik meg. szemléli tétlenül a háborús romhal­mazokat? ... Utunk során felkerestük a helyi nemzeti bizottság elnökét, Bállá Bé­lát, aki szívesen tájékoztatott ben­nünket.- Igen ... vannak hiányosságaink. Másfél évtizeden át csaknem egy helyben topogtunk, ez kétségtelen — mondotta az elnök. — Csupa ingado­zás volt a falu eddigi élete... Esz­tendők kellettek ahhoz, hogy meg­győző munkával egyenesbe kerül­jünk. Az elmúlt év őszén minden fárado­zásunkkal célhoz értek: Bény község földműveseinek 97 °/ó-a magáévá tet­te a közös gazdálkodás gondolatát. Bállá Béla Szabó Ferenccel, Varga Já­nossal, Vojnár Károllyal, Kecskés Fe­renccel, Jankus Vidorral, Varga Jó­zseffel, Juhász Vincével, Vörös Imré­vel, Csonka Péterrel és Ecsek Fe­renccel megoldotta a legégetőbb prob­lémákat. Az 1959-es év befejeztével a bényi EFSZ tagsága pontosan 1744 hektáb földet vallott magáénak, amelyből 1383 hektár szántó, 361 hektár pedig legelő és erdő. Ötszáz darab szarvas­­marhájukból 177 a tehén. Sertésállo­mányuk 966 darab, ebből 178 az anya­koca, 9 700 darab birkájuk is van. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a bényi EFSZ egész tagsága (mintegy 250 személy) kiváló munkaerő, s leg­főbb az, hogy egy gondolaton vannak: pótolni a mulasztottakat, levetkőzni az ingadozás silány gönceit és szív­­vel-lélekkel végezni azokat a felada­tokat, amelyek reájuk várnak. A Ga­­ram völgye dús televényű rónái vár­ják a dübörgő gépeket, a szorgalmas munkáskezeket, az összefogást, az együvétartozást, hogy Bény község népe a mezőgazdasági fejlődés ré­szese legyen és tanúbizonyságát ad­ja, hogy a közös gazdálkodás ebben a községben is felvirágzik. Hisszük és reméljük, hogy jövő ilyenkorra Bény lakosai eltüntetik a háború kísértő romjait, megszépítik falujuk arculatát, s a közös gazdálko­dás eredményei, a jól végzett szövet­kezeti munka egyebütt is megmutat­kozik. Patyolat Sándor (Oroszka) ★ ★ ★ Szirénfalvi változások A szirénfalvi szövetkezet alig egy­éves múltra tekint vissza. Egy év nem nagy idő, azonban ez a kis falu sokat változott. Az utcát kikövezték és fel­épült az új művelődési otthon is. Szép a falu határa. Mostanáig azon­ban az volt a baj, hogy a vetések gyakran víz alá kerültek. Különösen ősszel és tavasszal. Ilyenkor egy ha­talmas tengerhez hasonlított az egész határ. Ha valaki most erre a vidékre kerül, csodálkozni fog, hogy a víznek nyoma sincs, mert az újonnan felépí­tett gát megakadályozza az áradást. A falu határában több kisebb patak kanyarog, amelyek partjai kopárak voltak. A község lakossága hozzáfo­gott ezek befásításához. Eddig mint­egy 1000 nyárfát ültettek ki. Gábor Lajos, Nagykapos Megvalósult... Kürtpusztán mindössze húszán la­kunk. Valamikor Keglevich gróf nyúz­ta a tanyán a népet. A felszabadulás óta nálunk is megváltozott a világ Korszerű házakban lakunk, nemrég pedig kigyúlt a villany. Ezúton mon­dunk köszönetét pártunknak és kor­mányunknak. Slobodnik (Kürtpuszta) SZABAD FÖLDMŰVES, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő: Major Sándor - Szerkesztőséq: Bratislava, Suvorovova 16. - Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 355-30. Telefonközpont 359-41, 359-42, 359-43; belső vonalak: mezőgazdasági osztály 632, ag:t-prop osztály 634 szak­melléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbe­sítőnél - Előfizetési díj évente 36,40 korona. ’ A-655250

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom