Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-22 / 50. szám
Talajaink és az öntözővíz kölcsönhatása öntözéses termesztésünk méreteinek gyors növekedése rádöbbentett bennünket arra a tényre, hogy nem elég a vizet a növényhez elvezetni, mert azzal nemcsak hasznot, hanem kárt is tehetünk. A víz és a növény viszonyában számolnunk kell a talaj hatásával is. A talaj nem annyi vizet továbbit a növény számára, amennyit adagoltunk, hanem amennyit fizikai és kémiai tulajdonságainál fogva, törvényszerűen adhat. A talaj és az öntözés kölcsönhatásaiban meg kell vizsgálni, hogyan hat a talaj tulajdonsága az öntözésre; hogyan hat az öntözés a talajra, végül milyen mesterséges beavatkozásokkal alakíthatjuk át úgy a talajt, hogy azon nagyobb hatásfokkal öntözhessünk. A talajtípusnak is nagy a hatása az öntözésre. Erdötalajokat ritkán öntözünk, hiszen mind a csapadék, mind a levegő relatív páratartalma e vidékeken a legnagyobb. Az erdőtalaj A-szintje duzzadó kolloidhártyákkal bevont homokszemekből áll, átnedvesedés hatására a kolloidok összedagadnak és a talaj vizvezetése lecsökken. A tömött B-szint már rendszerint diós-szerkezetű és vizvezetése jobb. Természetesen a homokos erdőtalajoktól az agyagosakig igen nagy különbségek mutatkoznak. A mezöségi talajok öntözhetősége igen jó. Morzsás szerkezetük ellenáll a víz szétiszapoló hatásának és a bennük haladó állatjáratok megakadályozzák a felületi vízállások képződését, mert levezetik a vizet. Mégis sok elporosodott felszínű mezőségi talajunk vízvezetőképessége rossz. Gyakori a szántott réteg alatt közvetlenül meghúzódó eketalpréteg, vagyis a barázdafenék nagyfokú tömöttsége is. Az eketalprétegen nagyon nehezen szivárog át a víz, tehát ez a 4-6 cm vastag réteg szabja meg az egész talajszelvény vízáteresztő képességét. Öntéstalajaink egy része vízszintesen, finoman rétegezett. Ezeknek a bármily vékony, rossz vízáteresztő képességű rélegei képezik azt a „szűk keresztmetszetet“, amelytől az egész szelvény vízvezetőképessége függ. Réti talajaink zöme erősen elagyagosodott. Szárazon repedezettek, de átnedvesedve a repedések bedagadnak, s a talaj vízrekesztővé válik. A túladagolt öntözővíz könnyen megáll rajtuk és befullasztja a növényi gyökereket. Irta: Dr. FEKETE ZOLTÄN A szikesek is ugyanígy viselkednek, de még fokozottabb mértékben. Szárazon sokkal vastagabb és mélyebb repedések tátonganak rajtuk. A víz hatására pedig igen gyorsan összedagad az egész talajtömeg. A talajban az oxigén a gyökérlégzés folytán gyorsan elfogy, s a növények megfulladnak. Ezért csak óvatosan, kis adag vízzel öntözhetjük. A táptalajok teljesen száraz állapotban nem jól vezetik a vizet, de nyirkos állapotban jó vízvezetők. Az öntözővizet {Kutatók. mimiczM legnagyobbrészt a talajvíz megemelésére használjuk, s így altalajöntözést végzünk rajtuk. Télen mélyre szivatyúzzuk az öntözővizet, nyáron viszont néha 1 m-nél sekélyebbre hozzuk fel, mert a tőzeg kapilláris vízemelése gyenge. Altalaj-öntözésen kívül természetesen esőszerű öntözéssel is lehet tőzegtalajainkat öntözni. A talaj mechanikai összetétele is nagymértékben hat az öntözésre. A homokok ismeretes módon könnyen beveszik, levezetik a vizet, de keveset tárolnak belőle. Az agyagok nehezen veszik be és nehezen vezetik le, de sokat tárolnak. Homokon nincs túlöntözési veszély, hacsak a talajvíz szintje nem feltűnően magas. Az agyagok azonban, ha nincs tartós, jó szerkezetük, átnedvesedve levegótlenekké válnak, túlöntözésük hamar bekövetkezik. A vályogok a homok és az agyag tulajdonságai között foglalnak helyet. A mechanikai összetétel hatását nagyban módosítják a televénytartalom és a talajkolloidok kicserélhető kationjai. A televényes homok vízvezető képessége jó, víztartó képessége is megegyezik a vályogéval. Három vályogtalajt vizsgáltunk, amelyek kicserélhető katinonjal "közül az elsőben a kalcium volt túlsúlyban és vízáteresztő képessége óránként 52 mm volt. Az ugyanilyen kötöttségű második talajban a magnézium nagy szerepet játszott; áteresztő képessége 26 mm volt óránként. A harmadik hasonló ktöttségű talaj kicerélhető kationjai között a nátrium uralkodott és csak 4 mm volt az óránkénti vlzáteresztőképesség. Ez is azt mutatja, hogy a gyakorlatban sokszor hangoztatott kötöttség nem kizárólagos jelentőségű a talaj öntözhetősége szempontjából. Különösen áll ez az agyagosabb talajokra. Ha ezek szerkezet nélküliek, rosszul, ha morzsás szerkezetűek, jól vezetik a vizet. A talaj szerkezete döntő jelentőségű a talajok öntözhetősége tekintetében. De a termékenység egyik legfontosabb tényezője is. De nemcsak a talajt kell vizsgálni, hanem az öntözővíz kémiai összetételét is. A szikes öntözővíz elszikesíti a nem szikes talajt. Arany Sándor szerint a jó öntözővíz száraz maradéka kisebb 500 mg/l-nél, szódát nem tartalmaz, nátriumegyenérték-százaléka nem nagyobb 40-nél és kalcium-ionok mennyisége nem nagyobb a magnézium-ionokénál. Rizstermeléshez az öntözővíz mindaddig alkalmas, amíg elárasztás után a víz a talajjal érintkezve abból nátriumionokat vesz fel. Szikes területek öntözésekor tehát kissé szikes viz’eket is fel szabad használni, de vigyázni kel! arra. hogy a sok nátrium-, magnéziumsót tartalmazó csurgalékvizek a levezető rendszerbe kerüljenek és ne szikesítsék el a szomszédos területeket. Az öntözőcsatomahálózatot szigorúan el kell különíteni a levezető rendszertől. Ha a bőséges öntözővíz megemeli a szikes talajvíz szintjét. hatására a nem szikes talajok másodlagosan elszikesednek. Természetesen a nem szikes talajvíz erős megemelése Is levegőtlenséget, rétiesedést idéz elő. a felszínig való emelkedésnek pedig már láposodás a következménye. Végezetül meg kell említenem, hogy a szerkezetvizsgálat értékelésének — az öntözővíz adagainak és az öntözés időpontjainak megválasztásán kívül — tt szerkezetjavító eljárásokban kell realizálódnia. Legrosszabb szerkezetű talajainkon mindig a kémiai talajjavításnak kell megelőznie a takarmány- és a zöldtrágyanövényekkel végzett biológiai javítást. Az istállótrágya pedig szerkezetjavító hatásával megakadályozza a talajok leromlását. Öntözéses gazdaságokban kétszeres mennyiségű istállótrágyát és műtrágyát kell használni az egyes növénykultúrákban. Csak a talajjavítás, a trágyázás, a szellőztető talajművelés és egyéb öntözéses agrotechnika komplexen összehangolt rendszerével érhetünk el nagy terméseredményeket. Védjük az erdőt! Ne rakjunk tüzet, ne dobjunk el égő cigarettavéget, sem erdőben, sem erdőszélen. Figyelmeztessük erre a turistákat is, de főleg az alkalmi kirándulókat azzal, hogy tábor- vagy egyéb tüzet rakni csakis az erdőgazdaságok engedélyével, az erre kijelölt helyeken szabad. Ilyen esetben is távozáskor a tüzet annyira el kell oltani, hogy még csak parázs se maradjon. Ha ilyen vagy ehhez hasonló rendellenességgel találkozunk, amely erdőégést okozhatna, ezt azonnal oltsuk el, illetve semmisítsük meg. S ha ez magunknak nem sikerülne, úgy hívjunk segítséget, és azonnal értesítsük erről az. erdészet alkalmazottjait, valamint a tűzoltóságot is. A jó takarmányszárit&s alapját a forgatás képezi. Néhány órás késés miatt a levelek letöredeznek és a széna elveszti jó minőségét. Valamikor a család apraját-nagyját mozgósították erre a munkára, mégis csak kis területen tudták a forgatást elvégezni. Most például Szőcs elvlárs, trsticei traktoros egy óra alatt egész táblán megforgatja az illatosán száradó lóherét.
