Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-05 / 45. szám

Akinek majd a nép tanácsol Gyermekkora olyan volt, mint ezer más emberé: sivár és kegyetlen. A szegényparaszt fiának az éhség, nyo­mor és az állandó megaláztatás volt a mindennapi kenyere. Ezt a szomorú és nehéz időt 1945 után egy küzdelmekkel telt, de an­nál örömtelibb élet váltotta fel. — Mindenkori vágyam a tanulás volt — mondotta el Gál elvtárs, ami­kor meglátogattuk Veiké Macában, a helyi nemzeti bizottságon. — Meg­"'"is ragadtam az első alkalmat és isko­lába jelentkeztem. Sikerrel végezte el a mezőgazda­­sági technikumot, a társadalmi mun­kában mindig a fáradhatatlanok közé tartozott, s szorgalmával munkahe­lyén az elsők közé emelkedett. A Vel’ká Maca-iak tisztelték a becsü­letes fiatalembert, a pártelnököt, s ezért 1957-ben beválasztották a he­lyi nemzeti bizottságba, ahol háípm éven kereszti)! az alelnöki 'tisztséget töltötte be. A nép bizalma, életünk rohamos fejlődése felelős feladatokat rótt Gál elvtársra. 1 — Ügy éreztem, ha Helyt akarok állni — szólalt meg csendesen —, akkor tovább kell magam képeznem. Esti hallgatója és érettségizője lett a Galántai Tizenegyévps Iskolának. Ezzel egy időben a falusi kyltűrmun­­kában elért eredményei révén a CSE­­MADOK felkérte, hogy lépjen a kö­telékébe. Lelkesedésével és önfelál­dozásával mint járási titkár is ki­tűnt. Ezért a járás vezető szervei a területi átszervezés alapján, mél­tónak tartották Gál elvtársat a Vei­ké Maía-i Nemzeti Bizottság titká­rává jelöljék. — Nagyon , sok munka vár ránk - mondotta befejezőül —: a szövetke­zet, < kultúráiét még nagyobb fel­lendítése, az utcák rendezése, parko­sítása és egyéb komoly feladat. — Mindezektől nem félek' — s bi­zakodás csengett hangjában -.mert mint titkár úgy képzelem jövómet, hogy mindenkor kikérem az embe­rek, a széles tömegele tanácsát és segítségét. Annak, aki a nép erejére, bizal­mára támaszkodik, igazán nem kell félnie a feladatok sokaságától, mert közös akarattal minden akadályt le­küzd. -ita-Racekné és a 15. cikkely Hontianske Nemcébe'n léét' asszony szállt fel a vasúti kocsiba. Az egyik középkorú, egyszerű parasztasszony, a másik idősebb, nagygazdáné féle.- Mit olvas? — szólít meg a fia­talabb.- Az alkotmányt. Magárót iS írnak benne... - válaszolom.- Rólam ? ...- Épp magáról. .. Hallgassa csak meg a 15. cikkelyt: „Az állam olyan gazdasági, egészségügyi, szociális vo-' litikát folytat, hogy a termelés emel­kedésével párhuzamosan állandóan emelkedjék az életszínvonal“... Mit szól hozzá?...- Beszélhetnek nekem akármit% - kerepeli Racekné helyett az idősebb néni. - Jobb volt a régi világban.- Jobb-e? - szól rá egy munkás. - Tán magának.Nézze, milyen karórája van annak a paraszt asszony­nak. Azelőtt még a fiának sem ju­tott volna.- Nem kellett akkor óra. Anélkül is megvoltunk... — akadékoskodik tovább amaz.- Meg, aki meg... —, csattan Jel a fiatalabb asszony. - Az uram hó­napokig munka nélkül volt. Most meg... 2700 koronát keres a Banská Stiavnica-i építkezési üzemnél. Hat gyerekem van, közel 1000 korona családi pótlékot kapok. A férjem most gyógykezelésen van a kórházban, mégis kapjuk a fizetést. Volt ez va­lamikor? - fordult kissé mérgesen a gazdaasszony felé. —' Persze magának könnyű épít, mert a cselédek meg a fcisbojtárok dolgoztak egy köcsög aludttejért'. A meriye mast sem jön vetiinff'a szö­vetkezetbe, Csak otthon cicómázza magát... " ' • * 'Az idősebb néni elvörösödött', feiz­­kelödött az ‘ ülőhelyén, majd kapta a kosarát és átment a másik kocsiba!■ Az asszony meg a munkás elégedet­ten összemosotyvgtak.—.............-------------------------------------­­★ ★ ★ ------------* ----------------------------:— Választásokra készül az ország Már csak egy hét választ el június 12-tőJ, amikor dolgozó népünk az urnák elé lép. Országszerte minde­nütt készülnek a választásokra. Segítenek a mezőgazdaságnak A pferovi gépgyár dolgozói kötele­zettségvállalást tettek, hogy ez év szeptember 9-ig üzembe helyezik a vitosovi mésakőmalom gépi beréndv­­zését. Ez a malom évente 100 ezer tonna őrölt mészkövet terme!, ainely elegendő 50 000 hektár mezőgazda­­sági talaj feljavításához. A gépgyár dolgozói felhívták hazánk összes üzemeit, hogy szintén járuljanak hozzá mezőgazdasági termelésünk növeléséhez. A fiatalok jó munkát végeznek A zilinai járásban a választási kampányban 80 kulturális csoport vesz részt. A választók népgyülésein eddig 91 műsorral szerepeltek. Bratislavában a GSISZ nyugat-szlo­vákiai kerület bizottságának plénu­mán megállapították, hogy az ifjúság a választási kampány tiszteletére 15,5 millió koronát takarított meg. A ke­rületben 2000 fiatalt jelöltek a nem­zeti bizottságokba. ,!ír A választási jgazolvány ,A1 Már memí-sok Idő vah hátra a vá­lasztásokig, ezért a nemzeti bizottsá­goknak minél rövidebb időn belül rendbe kell hozniuk a választási helyiségeket, az épületre ki kell írni a következő szöveget: „Választási helyiség“. Azok a dolgozók, akik jú­nius 12-én nem tartózkodhatnak la­kóhelyükön, az illetékes helyi nem­zeti bizottság választási igazolványt ad. amellyel az ország bármely he­lyén" le lehet szavazni. ; 1 ! Levelezőink írják Mató Pál NÜná Hutkárőí beszámol, hogy Hegedű* László elvtárs, a járási nemzeti bizottság jelöltje a népgyű­­lésen beszélt az új alkotmányterve­zetről és a harmadik ötéves terv feladatairól. A nemzeti bizottságba négy nőt is jelöltek. ; Rédvay - Aladár a bérlétéi helyi iemzetf fcíz^ítg mŐltik^árBl "klrfd tudósTtksf.' 'Lélrja,' hbgy% ftŰU lakói fáradtságot nem ismerve építik kul­­túrházukat. Társadalmi munkában 12 ezer órát dolgoznak le. Pálinkás Gyula megelégedéssel elemzi, hogy a hárskúti helyi nem­zeti bizottság teljesítette program­tervét. Kiszélesítették a szövetkeze­tét és felépítenek egy víztartályt.­­A választógyúlésén a résztvevők bi­zalommal tapsoltak az új jelölteknek. Pepik űrhajós lesz... Barátommal kissé komoran baktat­tunk a prágai Vencel téren. Az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Egy óra múlva pedig indul a repülőgépünk. Repülhetünk-e ilyen időben... Talán visszakérjük a pénzt és gyorsvonatra váltunk jégyet... — kergetőztek a gondolatok agyunk­ban. Néhány másodperc múlva simán érünk földet. Az út mindössze 45 percig tartott. Gyorsvonattal több mint hat óráig döcöghettünk volna. Kicsit fitymáíódva ülünk az autó­buszban. amely csigalassúsággal visz be a városba. Örömmel tölt el az a tudat, hogy 1965-ben a repülőforga­lom még jobban kibővül és a prágai Az 1L-18-as repülőgép a prágai repülőtéren A légiforgalmi irodában csüggedten kérdeztük: — Megy a repülőgép Bratislavába? — Természetesen... a menetrend szerint - válaszolta az udvarias ste­ward. Amikor látta, hogy elcsodálko­zunk, elmosolyodott. Kissé el is. szégyelltük magunkat, és aztán jobb érzéssel ültünk be az autóbuszba. A repülőtéren már vígan szálltunk „be., a hatvan üléses szovjet repülőgépbe. Kisvártatva feldübörög­tek az IL 18-as motorjai. Egy ideig a dunyhaszerü vastag felhórétegben szálltunk. A stewardessz limonádét és cukorkát szolgált fel. Közben ál­landóan jelentette: — A magasság 2000 méter, 3000, 4000, 4500... Egyszerre vakító napfény sütött be az ablakokon. Fölöttünk az örök-kék égbolt, alattunk a gyönyörű panorá­ma. Első pillanatra úgy tetszett, mintha az Északi-sark fölött repül­nénk. A felhőtornyok mindmegannyi hósüveg hatalmas hegyláncot alkot­tak. A négymotoros gép simán úszik a jevogőben. Az inasok Olva^a^. ne« vetgélnek. Mellettünk . '' victórp gyerek, játékautpiát berréjjtéíi. " — Sofőr leszel. Pepik?- ~'1i2óíit­­juk meg. A gyerek fontoskodva elgondolko­dik, nagy, kerek szemeivel feltekint a világűrbe és pajkosan feleli: — Inkább pilóta ... vagy űrhajós. Az utasok hangosan nevetnek. Köz­ben .újra hozzák a „szíverősítőt", a frissítő italt és a cukorkát; népünk leszállásra készül. Alattunk kibonta­kozik a bratislavai vár körvonala. repülőtéren évente 7 millió utas for­dul majd meg. Sokan nézhetik meg az égboltot a felhőkön túl, és lehet, hogy akkora az újságok hasábjain egy csehszlovák űrhajós útijegyze­teit is olvashatjuk már... Bállá József ríj ■ <*» •• • * Közös múlt - közös jelen Csehszlovákia népei már a/ első burzsoá köztársaság idején megértették, hoöy az elnyomó rendszer nem válogat szlovák, cseh, magyar, lengyel vagy ukrán dolgozó között, s a kizsákmányolás egyformán sújt min­den munkást, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. A harcokban sokszor dördültek el a csendőr­­fegyverek és egyformán ömlött a dolgozók vére. Ebben az időben a szegény ember egyedüli támasza és reménysége a kommunisták pártja volt, amely - maga köré tömörítve az összes nemzetiségek dolgozóit - céltudatosan vezette harcukat nagyobb falat kenyérért, a munkáért a kizsákmányolók ellen. Rendszerint tavasszal törtek ki a töidmunkássztrájkok, figyelmeztetve az urakat arra, hogy íeivirrad majd a felszabadulás tavasza. A régi harcosok ma már a szövetkezetekben közösen munkálkodva építik a szocia­lista falut és harcos tapasztalataikat jói hasznosítják szocializmust építő, alkotó munkájukban. Cikkünkben Hiavác Jözsef elvtárs, az SZLKP KB dolgozója, aki a múltban a párt küldetéséből mint a mező- és erdőgazdasági munkások vörös szakszervezetének titkára részt vett a földmunkások és kispa­­rasztok harcának vezetésében és szervezésében, emlékszik vissza az akkori idők eseményeire. A harmincas években a gazdasági válság elsősorban a földmunkásokat érintette, de kihatással volt a zsellé­rekre és kisparasztokra is. Hiszen amikor, a földmunkások követeléseit figyelembe véve, a sztrájkokat és tüntetéseket szerveztük, a földbirto­kosok gazdaságain nagy számban ta­lálkoztunk a két-háromholdas zsellé­rekkel és tízholdas parasztokkal is. A magas adó, a mezőgazdasági ter­mények alacsony ára annyira tönkre­tette a kisparasztok gazdaságát, hogy kénytelenek voltak idénymunkára sze­gődni a földtulajdonosok birtokaira. A földbirtokosoknak taktikai szem­pontból is jól jött az idénymunkások népes tömege. Azt gondolták, hogy ha sok zsellért, kisparasztot szerződ­tetnek, a földmunkások nem tudják megvalósítani sztrájkjaikat. A párt ebben az időben, amikor harcolt a földmunkások érdekeiért, egy időben megmutatta a parasztságnak is a ki­utat a nehéz gazdasági helyzetből. Követelte az adók csökkentését, a bankok uzsorakamatainak eltörlését, és mindenütt síkraszállt, ahol a kis­parasztok vagyonkáját dobra verték. Gottwald, Köhler, Siroky, Valló és Kosík elvtársak, képvísélők 1937-ben benyújtották a 745-ös törvényjavas­latot, amelyben követelték az adók csökkentését, ugyanekkor a millio­mosok megadóztatását. Esztcrhézy és Jaros, a Magyar Nemzeti Párt, vala­mint a Hlinka-párt képviselői a tör­vényjavaslat ellen szavaztak. Amikor a parasztság látta, hogy egyedül csak a Kommunista Párt harcol a földmű­vesek érdekeiért, egyre nagyobb számban csatlakozott a földmunká­sok mozgalmához. Nem hittek többé a mézes-mázas szavakkal hitegető- Eszterh§zyéknak. ;'j .. , ; 1932 nyarán az aratási munkák, előtt Nagysárón, a Franki-uradalom­ban sztrájkot'szerveztünk. A'gyűlést éjfélre hívtuk, ossza. - A- faluba-, csak a vetések között juthattunk be, mert az utakat megszállták a csendőrök. Amire odaértünk, raátl Mező szená­tor elvtárs beszélgetett az egybe-v gyűltekkel. Az. egyórás gyűlés végez­tével - miutár^ megbeszéltük a fel­adatokat t mindenki hazament. Atnikor a sztrájk megindult, a mun­kaadó szekereken sztrájktörőket ho­zatott. A párt agitátorai azonnal megmagyarázták ezeknek . a munká­soknak a helyzetet,, és amikor azok rájöttek, hogy munkástestv.éreik ellen akarják őket felhasználni, azonnal visszafordultak. Ekkor az egész falu népe egybegyúlt és éljenezte a dol­gozók szolidaritását. A sztrájktörés­re szánt munkások szlovákok voltak, de nem hagyták cserben magyar testvéreiket. A harcban jött létre a szlovák és magyar dolgozók harci egysége. Ezek között sok zsellér és kisparaszt is volt. A sikeres sztrájk és összefogás híre elterjedt az egész környéken. A földbirtokosok kény­telenek voltak emelni a munkabére­ket A szlovák és magyar földműve­sek soraiból pedig sokan beléptek a pártba és a szakszervezetbe. Az 1933 —36-os években még élén­­kebbek voltak a harcok. így például 1933 télén a zeliezovcei járás föld­művesei nagy akcióba kezdtek. A kül­döttek követelték, hogy a járási hi­vatalba hívják össze a földbirtoko­sokat. Zeliezovcében több mint 3000 ember gyűlt össze. Packó járási fő­nök csendőrei és a földművesek kö­zött összetűzésre került sor, Mi, Fu­­rinda elvtárssal (most a tőrei szö­vetkezet elnöke), a járási hivatalban voltunk és vártuk, hogy fogadjon a járási főnök-. Mivel sokáig kellett várni, Furinda elvtárs elment a pos­tára, hogy^telefortáíjón a pártközpont­ba, hógy küldjenek egy képviselőt, vagy szenátort. Közben engem letar­tóztattak. Másnap 14 napi börtönre ítéltek, de a fellebezés után szaba­don bocsátottak. Négy csendőr a va­sútállomásra kísért, azonban este a Csurgó-majorban újra taggyűlést tartottunk. A megmozdulást nem le­hetett .elfojtani. A járási hivatal kénytelen volt összehívni a földbir­tokosokat, A harc nem volt könnyű,, de mégis sikerült elérni, hogy a ré­szes aratók, akik ' közül sokan 6 — 7 holdas kisparasztiak voltak^ tizenket­­ted rész helyett tizedet kapjanak a learatott - gabonából. Hiavác József, az SZLKP KB dolgozója Otthon Ismerősök, jó barátok körében ülök. Az új alkotmány, a közelgő választások körül szövődik a be­szélgetés fonala. Fonód László, a helyi nemzeti bizottság titkára és Kr útik János, a helyi párt­­szervezet elnöke a szóvivő. Az új alkotmány ismertetése , után Fonód László emelkedik szó­­laíásra: — „ Szebb lesz hazánk, csinosabb „ruhát" ölt falunk, még jobbra , fordul életünk. Mindez persze nein jön-vidffátál, lábban, lelkesebben ik.étt .ftótyotfluidc, gyakzqbbag kell *, Tápozgatnuijk p.“f^ny.vekef^$i ta­nulás, művelődés kapui nyitva áll­nak előttünk. Az ' elmondottakkal‘ ‘ mindenki, egyetért. Ellenvetésnek nyoma sincs. De nem is lehet. Tudja a kosihovcei munkás és földműves, mit „adott" az. úri világ a falu­nak, hogyan „segítette" a bíró úr és társa a szántővetőt, a munka után vágyó munkást, bérest és cselédet. Ebből a keserű pohárból többé nem óhajt inni senki!,.. Králik János pártelnök a válasz­tásokról beszél: — Valamikor a bor és az ígér­getés mámorába választotta meg faiunk népe a község képviselőit. Ma másképpen van. Valamennyien tudjuk, ki a nemzeti bizottság je­löltje, miért jelöltük és mivel ér­demelte ki, hogy a helyi nemzeti bizottság tagja legyen. Vegyük például Kamensky József jelöltet, aki a jövőben a titkári tisztséget tölti majd be. Jó munkás, példás dolgozó. Odaadó, s kitartó mun­kájáért már többször kapott ki­tüntetést az Autóbuszforgalmi Vál­lalat Modry Kamen-i igazgatósá­gától. Most a mi jelöltünk. Haza­jön családjához, itthon lesz falu­jában. A nemzeti bizottság tagjai nem tétlenkedtek, ott segítettek, ahol szükség volt munkájukra. Nagy része , van a helyi nemzeti bizott­ság tagjainak abban is, hogy a ko­sihovcei EFSZ a járás élenjáró szövetkezetei közé tartozik. A föld­­birtokos földjét sem oszthatták volna fel háztelkekre, ha a helyi nemzeti bizottság tagjai, a Tcofri­­munisták nem állnak a sarkukra. A megtett út tehát eredrhényes, jó , munkára vall. Azt. bizonyítja, hogy az a nép, amely saját maga irányítja sorsát, széppé, kellemes­sé feszi otthonát. Kamensky Jó­zsef elvtárstól és a többi jelölttől is csupán felelősségteljes, becsü­letes munkát vár a párt és a köz­ség lakossága. Már csak azért is, mivel tennivaló akaä bőven! ", Zatykó József ; ................................................................................... i A többgyermekes családoknak az állam könnyítést és ■ támogatást ad (Az új alkotmánytervezetből) A tfzkoronás koldusadomány '/iabwé _ Földműves 5 I960, június 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom