Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-05-29 / 43. szám

A szocialista faluért Lejárt az agrotechnikai határidő Minden pere drága • Fejezzük be a cukorrépa egyelését • Ne feledkezzünk el a kártevők elleni harcról Sürget a silókukorica vetése • Sarabolással őrizzük meg a talaj nedvességét. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1960. május 29. Ära 30 tillér XI. évfolyam, 43. szám. zetei haladnak a legjobban. Ebben .a járásban a rybanyi szövetkezet volt a kezdeményező. Megígérte, hogy a harmadik ötéves terv feladatainak egy részét már 1963-ban teljesíti, a többit pedig 1964-ben. A vállalás tel­jesítése széleskörű intézkedéseket kíván. Elsősorban komposztolással növelik a talaj televénytartalmát, 70 hektáron hígtrágya-gazdálkodást ve­zetnek be, kiszélesítik az öntözéses gazdálkodást, a gabonafélék rovására növelik a kukorica vetésterületét, másodvetésként takarmánynövlnye,­­ket termesztenek, s mind a növény­­termesztésben, mind az állattenyész­tésben bevezetik az új technológiát. A munka szervezése terén is új in­tézkedéseket foganatosítanak. Már 1961. január l-től áttérnek a szilárd pénzjutalmazásra, továbbá az irányí­tómunka javítása és a tagok szaktu­dásának növelése érdekében két fő­iskolát végzett szakemhert nyernek meg a szövetkezet számára. A zelenecí szövetkezet, amely Pe­ter Jilemnicky nevét viseli, még me­részebb elhatározásra jutott. Az öt­éves terv feladatait három év alatt akarja teljesíteni. A szövetkezet dol­gozói már 1963-ban minden hektárnyi mezőgazdasági földről 232 kg húst, 719 liter tejet és 514 tojást adnak közellátásunknak. Terjed o mozgalom Négy év alatt az ötéves tervet! A cukorrépa hektárhozamának (oko­zását nagyban elősegíti az időjében és a jól végzett növényápolás. Tud­ják ezt a Budmericei Állami Gazda­ság dolgozói is. Ezért igyekeznek a cukorrépa egyelésével.- A képen Júlia Cierna, Viera Mikulová és Rozália Harmanová munka közben. (Foto: ’RN — Noga) — Végre egy kis eső! — sóhajtot­tak fel megkönnyebbülten az embe­rek, amikor villámlások és dörgések közepette megérkeztek az esővel terhes felhők. A szomjas föld magába szívta a lehulló esőcseppeket, s a cukorrépa felfrissülve, újult erővel fejlődésnek indult. Még szerencse, hogy Szlovákia területén május 25-ig már 600 szövetkezet befejezte a cu­korrépa egyelését. Annál sürgősebb munka vár azokra, akik az egyelés­­ben lemaradtak, mivel május 25-e egyúttal az agrotechnikai határidő lejártát jelenti. Minden erőt mozgó­sítanunk kell, hogy egyrészt a többi szövetkezet is jelenthesse: a cukor­répa egyelését befejeztük, másrészt, hogy az eső után keletkezett föld­kérget sarabolással megbontsuk, s Így megakadályozzuk az aranyt érő ned­vesség gyors párolgását. • Az első sarabolást 3 —4 cm mély­ségben, a másodikat pedig 5-6 cm-es mélységben végezzük. A répa mind­két oldalán hagyunk 5 — 7 cm-es vé­dőcsíkot, nehogy földréteg kerüljön a répára. Ugyanis, ha a még gyenge répára föld kerül, akkor 4—6 nappal elmarad a fejlődésben. • A kukorica vetését sikeresen befejeztük és 5000 hektárral túl­szárnyaltuk a vetési tervet. A siló­­kukorica vetésével azonban igen las­san haladunk és a tervezett vetés­­területnek még csak az 58,5 %-át vetettük el. • A Banská Bystrica-i kerület már a burgonya ültetését is befejezte. De i többi kerület parasztjai még a bur­­jonyaföldeken szorgoskodnak, mivel nég 20 000 hektár, és ebből a presovi <erületben 4000, a kosicei kerületben Jedig 2500 hektár vár a burgonya­­vetésre. • Most, a lehullott eső' után az el­vetett kukoricát és burgonyát is sür­gősen sarabolni kell, s el kell távolí­­.anunk a gyomot, mielőtt még mé­­yebb gyökeret eresztene. • A növényápolási munkálatok mellett ne feledkezzünk el a kártevők illeni harcról sem. Különösen a földi­­jolha és a drótféreg ellen kell föl­­cészülnünk. Már megkezdték a takarmányfélék betakarítását A tavasz langyos leheletétől ka­lászt bontanak a smaragdzöld gabo­natáblák, kasza alá fejlődnek az őszi keverékek s af évelő takarmányok, terebélyesedik a répa, a burgonya levele magasodik, erősödik a kövér talajba vetett kukorica. Reményke­déstől, bizakodástól úgy duzzad a parasztember szíve, mint májusi eső­től s napfénytől a vetés. Hiszen a tavaszutói határból csak úgy árad felé az ígéret. A reményzöldes ígérettől a munka gyümölccsé éréséig még hosszú az idő, ám a kapásnövények hektárhoza­mának növelésére gyakorolható be­folyás ideje már nem is olyan hosz­­szú, jobbadán a nyár beköszöntése előtti időszak áll rendelkezésünkre. Ezek a hetek pedig a gépi, de főképp a kétkezi munkát illetően annyira zsúfoltak, mint az évnek talán még egyetlen szakasza sem. Mert a sara­­boláshoz, kapáláshoz, egyeléshez, a takarmány betakarításhoz és a sok­féle egyéb munkához egyszerre kell a munkaerő. A munkaszervezéstől függ, hogy mindent idejében és jó minőségben elvégzünk-e. Ahol a cukorrépa gon­dozását egyéni megművelésre osz­tották ki, ott részben már meg is teremtették a növényápolás egyik fontos feltételét. Az egyéni érdekelt­ség érvényesítése, a prémiumrend­szer nemcsak a cukorrépa, de hason­lóképpen a kukorica, burgonya és egyéb kapásnövény munkálatainak minőségi elvégzésében is döntő sze­repet játszik. A növényápolási munkák helyes megszervezésére sok jó példát talá­lunk. Például az olyan esetekben, amikor cukorrépából 500, szemes­kukoricából 50 — 60, burgonyából 200 mázsás hektárhozam elérésére tett vállalással találkozunk, Ilyenkor az is bizonyos, hogy emögött jó szerve­zés, sok kezdeményezés rejlik, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az ilyen esetekben a sokéves tapasztalat már gyümölcsöt terem. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy pár év előtt még a 300 mázsás cukorrépa-hektárho­­zamra is kételkedéssel néztünk, ma pedig a trebisovi szövetkezetesek a kísérleti parcella 900-1000 mázsás hozamáról beszélnek. És mert a cu­korrépa többszöri gépi sarabolását, háromszori kézi kapálását, fejtrágyá­zását, öntözését és a répabetegségek elleni védekezést már szinte törvé­nyesnek tartják, azért a valószínűt­lennek látszó vállalás is valósággá válik szaktudásuk és jó munkájuk nyomán. Már beszámoltunk arról, hogy a poíanyi EFSZ gépi csoportja hektá­manyieieket íüoBen íekaszága es rostélyokon megszárítva minél ha­marabb asztagokba rakja. Az obidi szövetkezet kölcsönkérte az út szélén heverő hófogókat és ezeken szárítja a 60 hektárról betakarított lucernát. A Bajci Állami Gazdaság üzem­­egységeiben szárítórostélyokat ké­szítettek. így az eddig 200 hektáron lekaszált lucerna legnagyobb részét ezeken száríthatják. A nitrai és bratislavai kerületek déli járásaiban megkezdték az évelő takarmányok kaszálását. A nitrai ke­rületben a 46192 hektárból 6000 hek­táron már lekaszálták és 650 hektár­ról asztagokba hordták a lucernát. Tudják, hogy a lucernát a virágzás kezdetekor kell lekaszálni, mivel ilyenkor legnagyobb a fehérjetartal­ma. Minden szövetkezet és állami gaz­daság azon igyekszik^ hogy a takar­ronkent öt) mazsa szemeskukorica elérését vállalta. Ez sem lehetséges jó munka nélkül. Géppel annyiszor sarabolnak, ahányszor' csak megkí­vánja a talaj, kapálni háromszor akarják. Az ammóniumozás, trágya­leves öntözés szintén ott szerepel tervükben. Vagyis megadják a föld­nek s a növénynek mindazt, ami elengedhetetlen feltétele a bő ter­mésnek. Talán sokan felvetik a kérdést: Igen ám! Mi is tudjuk, mi mindent kellene tenni a magas hektárhoza­mok érdekében. De honnan vegyük az alapos munkához szükséges mun­kaerőt? Akármennyire jogos is a kérdés, srre mégiscsak az lehet a válasz: a munkaerőhiány megoldása szervezési kérdés. Például a Hubicei Állami Gazdaság egyik részlegén a cukor­répa egyelésekor az egyik napon 180 asszony segédkezett. Tégyük hozzá: az egyeléssel már május első felében végeztek. A trnavai járás pedig áz­tál büszkélkedhet, hogy naponként 500 hektár répát egyeltek ki. Persze, fogy itt is a jó szervezés áll a szép aredmény mögött, ugyanis e fontos munkába a tanuló ifjúságot is be­vonták. Vefké Trakanyban a munká­tok nyújtottak segédkezet a szövet­­kezeteseknek azzal, hogy 6,5 hektár cukorrépa és 5 ha kukorica egész ;vi munkálatait vállalták. Bár mar erősen benne vagyunk a lövényápolási munkák döntő szaka­szában, az említett példák figyelem­­jevétele mégsem fölösleges, mert a jépek és emberi munkaerők jó be­vonásával még sokat tehetünk a nö­vényápolási munkák sikeres elvég­­téséért. Szervezzük úgy a munkát, íogy mindent idejében végezzünk, íliszen az eredmények elsősorban a jól és időben végzett munkától függ­lek. Lebegjen szemünk előtt, hogy fa az évvégi jutalom kiosztásakor tét kezünket akarjuk odatartani, ak­­<or most, a növényápolási munkák döntő szakaszában is két marokkal kell a munka után nyúlnunk. Szá­moljunk azzal, hogy gazdálkodásunk tredményessége nagyrészt attól függ, miképp biztosítjuk a szükséges ta­­karmányalapot; vagyis hogyan mű­veljük kapásnövényeinket, hogy azok Földje az egész tenyészidő alatt jyommentes, porhanyós maradjon, s fogy a legmegfelelőbb egyedszámot kialakítsuk. Rohan az idő, a tavasz lassan a nyárba fut. Ne késlekedjünk tehát Mozgósítsunk minden erőt, hogy má­sodik ötéves tervünk utolsó évét ki­váló eredményekkel zárhassuk. Mielölt nyárba fut a tavasz Csehszlovákia Kommunista Partja Központi Bizottságának levele, ame­lyet a mezőgazdaságban dolgozó alap­szervezetekhez intézett, nagy megér­tésre talált a földművesek között. A nyugat-szlovákiai kerületben eddig már 70 szövetkezet vállalta, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesíti. A tervek átdolgozásában és a ter­melés növelésére irányuló munkála­tokban a topol'canyi járás szövetke-A magasabb hektárhozamokra ser­kentő verseny kezdeményezéséről is­mert prosenicel szövetkezetesek eb­ben az évben csúcstermést akarnak elérni. Nem akarják, hogy számítá­sukat keresztülhúzza az esetlege? szárazság, s ezért könnyen hordoz­ható öntözőberendezést vettek. A cukorrépa, kukorica és gabonafélék öntözéséhez szükséges vizet a közeli patak szolgáltatja. * • * A zavari szövetkezetben május 16-án kedves vendégeket üdvözöltek. Matvejev Ivanovics Berbaszov és Alekszej Ivanovics Szmoljanov veze­tésével a Szovjet-Csehszlovák Bará­tok Szövetségének küldöttségé láto­gatott el hozzájuk. A kedves vendé­gek megtekintették a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő szövet­kezet gazdaságát. * *. * Ráztocno község 215 kis- és kö­zépparasztja az elmúlt napokban szö­vetkezetét alakított. A prievidzai já­rásban ez már ebben az évben a har­­nadik újonnan alakult szövetkezet. A szövetkezet dolgozói 560 hektáron kezdik meg a közös gazdálkodást és Főleg állattenyésztéssel akarnak fog­lalkozni. * * * Az észak-morvaországi kerülőt Földművesei ebben az évben védnök­iégi üzemeik segítségével már 1 mil­iő 200 ezer köbméter komposztot cészítettek. Minden hektárnyi mező­gazdasági területre két köbmétert, Is minden hektárnyi szántóterületre íárom köbméter- komposztot bizto-Czita Béla lyik. Régebben a munkanélküliek száma is egyre sokasodott a községben. A harmincas években átlag 80 ember ténfergett munka nélkül. Motorkerék­párt nem lehetett . találni a faluban. Bár három könyvtár volt a községben, összesen csak 200 könyvük volt. Alkotmányunk 15. cikkelyének 2. bekezdése kimondja: „Az állam< gon­doskodik a dolgozó nép jólétének megteremtéséről." Vajon hogyan va­lósult meg ez? Nincs munkanélküli. Motorkerékpár minden második háznál van. Már sze­mélyautót is Vettek a szövetkezet tagjai, s 1200 kötetes könyvtár szóra­koztatja az olvasni vágyókat. A szö­vetkezet 9000 000 koronás vagyonnal -endelkezik. Az alkotmánytervezethez híven a község is programtervet tűz ki. Ha­marosan felépítik az emeletes kultúr­palotát. * Társadalmi munkával rend­behozzák az utakat. A szövetkezet a prerovi felhívásra 300 000 korona ér­tékű felajánlást tett, ami arra ser­kent, hogy az ötéves tervet négy év nlntt tet-iesítik. Minden dolgozónak joga van egészsége védelmére A minap Veiké Kosihyban tartam, és bizony meglepett a nagy változás. Szeretném felvázolni a falu múltját és jelenét. Először mint dunaparti kis telepü­­\és szerepelt a térképen. Környékét halászok lakták. Később egy vízima­lom épült a faluban. Amíg 1890-ben még csak 116 házszámot olvashattunk, ma már azonban 280-at. A 30-as években az építkezés szinte teljesen szünetelt. Ezzel szemben a felszaba­­lulás után nem kevesebb mint 50 családi házat építettek. Az új alkotmánytervezet 22. cikke lye a következőképpen szól: „Min len dolgozónak joga van egészsége védelmére, gyógykezelésre, s öreg ségben és munkaképtelenség esetén ellátására.“ Vajon a községben hogyan valósul meg az alkotmánytervezet ezen része. A múltban a községben alig volt egészségügyi szolgáltatás. Az 1908-1938 között született 969 pol­gár közül 549 meghalt. Tüdőbajban 138, torokgyíkban 12, rákbetegségben 10 ember pusztult el, nyolcán pedig öngyilkosságot követtek el. Ma példás egészségügyi szolgálat gondoskodik a falu lakóiról. A pezinoki szövetkezet konyhakertészetében az elmúlt napokban új palántaültető-gépeket mutattak be az Agrotechna dolgozói. Az A-811 jel-» zésú gépet a baráti Német Demokratikus Köztársaság lipcsei VSB üzemé­ben készítették. A gép, amelynek munkáját figyelemmel kísérték a nitrai és bratislavai kerület legnagyobb szövetkezeteinek dolgozói, derekasan megállta a helyét. Egyetlen gép nyolc óra alatt 45 ember munkáját végzi el. Amint a mellékelt kép is mutatja, a palánta adagolásához öt emberre, valamint egy traktorosra és egy gépkezelőre van szükség. A palánta elül­tetése előtt a gép megöntözi a kivájt mélyedéseket és biztosítja a palán­ták növekedéséhez szükséges feltételeket. J. Vydaren^ EGY GÉP 43 EMBER MUNKÁJÁT VÉGZI

Next

/
Oldalképek
Tartalom