Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-13 / 4. szám
J Ä tárcsásborona segítsége a szárazság ellen vívott harcban F Irta: LÓSY BÉLA Nem idejétmúlt tanáccsal szándékszom előállni. Ellenkezőleg: nagyon is jókor hangoztatom, hogy a téli leltározás idején minden mezőgazdasági üzem elegendő tárcsás boronával egészítse ki szerszámkészletét. Igenis, legyen kéznél elegendő tárcsásborona, mert ha a dolgozók tudják, hogy ezt az eszközt hogyan és mikor állítsák munkába, akkor a bosszúra nyúlt szárazság vagy a hetes cső sein hátráltatja a vetési leiadatok végrehajtását. Tehát nem rövidül meg a tenyészidö, s nem kerül sor arra, hogy az erőt és üzemanyagot rossz munkában parazoijuk. vetőágyat készíthetünk a búza számára. Ezáitai nemcsak az éjjelenként kapott harmatot gyütjük össze, hanem az altalaj hajszálcsövein felhúzódó nedvességet is visszatartjuk a magágyban, mert nem i szívódhat föl a talajfelszínre. így azután az elvetett búza egy hét elteltével vígan kisorolhat a szárazság ellenére is. Ötven esztendeje foglalkozom a mezőgazdaság elméleti és gyakorlati kérdéseivel, s amikor megindultam pályámon, igazán nem gondoltam arra, hogy oklevéllel a zsebemben is mindig lesz mit tanulnom. Tudtam, hogy a legjobb vetésforgó a négyes, a búza legjobb helye, ha lóhere után következik. Tudtam, hogy három szántás három karaj kenyérrel többet jelent, s az október 10. után vetett búzát nem teszi tönkre sem a hesszeni légy, sem pedig a fritlégy. Azt is megtanultam akkor tájt, hogy egy holdra éppen 100 liter rostált, tiszta búza kell, amelynek csávázása a büdös üszög ellen elmaradhatatlanul fontos. Később azt is megtudtam, hogy a püspöki uradalom nagytekintélyű tiszttartója sem csalhatatlan. Október vége volt, s csak a repce után vetett búzasorok zöldelltek. A hereföldekbe képtelen volt belekapni az eke. így ment ez egészen november végéig az uradalomban. Am nem Így a szomszéd kisparaszt mezőjén, akit a tiszttartó semmibe sem vett A szomszéd ökrei sem bírták a heretarlőt feltörni, de a gazda búzája november közepe táján mégis sorolt. Hogy az ördögbe készítette elő a hereföldet vetésre? Hiszen az uradalom csak december derekán túl vethette a járóbúzát. Váratlan karácsonyi ajándékot hozott szántómra a posta. Egy kis csomagot kaptam, benne zöld könyvecske. Címe: Dry Farming. A derék szomszéd küldte. A könyvben a talajmetszetek ábrái mellett az eddig általam nem látott tárcsásborona és az altalajtömörftő képe tűnt föl, odébb pedig a sima művelésű burgonya és kukorica termesztésére utaló rajzok keltették föl érdeklődésemet. Elolvastam a könyvet, amelyet Campbell professzor Irt. Megértettem belőle a száraz föld művelésének lényegét. De azt mégsem tudtam kiolvasni a könyvből, hogy a szomszédban milyen ördöngösséggel készítették elő a heretarlót búza alá. Nem maradt más hátra, megkérdeztem a szomszédot. A beteges szomszéd leánya, akinek asztalán az ismert szakkönyvek között külföldi szaklapokat is láttam, kedves szerénységgel, de azért magabiztos tudással magyarázott. * * * Bármilyen hosszú ideig, is tart a szárazság, a levegő mindig rendelkezik bizonyos páratartalommal. Ez a páratartalom nemcsak a levegővel együtt áramlik, hanem a levegőben is végez külön mozgást. Ezt szélcsendes időben, délelőttönként megfigyelhetjük, amikor érezzük tüdőnkben a levegő száraz könnyűségét. Alkonyatkor egyre hűvösebb, súlyosabb levegőt szívunk be. Haj-i * löőű. január 13. naira a föld felszínén annyira megsűrflsödik a levegő páratartalma, hogy harmat alakjában lecsapódik. Felhőtlen éjszakák után {márpedig szárazságban felhőtlenek az éjszakák) szinte lucskos a növényzet, sőt a kerékvágások lisztfinom pora is megnyirkosodik, s reggel a cipőnk talpára tapad. Ha nem is tudjuk csapadékmérővel ellenőrizni a harmad mennyiségét, ez azonban elég sokra mehet; ha figyelembe vesszük a szárazság minden napját. A szárazság ellen vívott küzdelemben ezt a harmatcsapadékot is fölhasználhatjuk a talaj előkészítése során, de kizárólag tárcsásboronák segítségével. Többnyire a magra kaszált lóhere tarlója száraz olyan mértékben, hogy az ekés szántást az esőig kell halasztanunk. A hajnali harmatot gyorsan eltünteti a napsugár, úgyhogy nem szivároghat a talajba. Igaz, a tárcsásborona sem hatolhat a földbe még 3 cm-re sem, bármennyire is megterheljük a súlyvályúit. De nem is kell, hogy mélyebbre hatoljon. Elég, ha csupán egy ujjnyira kaparja föl a tarló felszínét... az első napon. Ehhez a borona tárcsás szárnyait a legélesebb szögben állítsuk be, mintha a legmélyebb munkát akarnók végrehajtani. Ez az ujjnyi, fölkapart poros felszín magába fogadja az éjszakai párák lesüllyedő mennyiségét. A felfogott nedvességet másnap további ujjnyival tárcsázzuk be, s fölhozzuk alulról az új száraz réteget. így folytatjuk a munkát akár hét napon át. Hét napot említek, éspedig azért, mert akkoriban a négy ökörrel vontatott tárcsás borona egy nap alatt hét holddal végzett. Ugyancsak hét napot vett volna igénybe négy ökörrel az erőltetett ekés szántás is, de a fölszaggatott rögöket ismételt boronálással és szögeshengerezéssel kellett volna aprítani, hogy vetésre alkalmassá tegyük a talajt. A vetőágy viszont eső nélkül száraz marad, s még jobb is, ha esőig a mag nem csírázik ki. Tehát hétnapos tárcsásboronálással jó és nedvesebb De nem is kell mindig, hogy hét napon át mélyítsük a tárcsázást. Sokszor 2 — 3 tárcsázás is megfelel, mert a négy ujjnyi tárcsázott felső réteg a további éjszakáit harmatját is összegyűjti. Az altalajból felszivárgó nedvesség pedig a tárcsázott réteg alatt gyülemlik föl. Tehát ilyképpen elvégezhetjük a rendes, omlós vetőszántást. Ez esetben viszont be kell tartanunk a száraz talaj művelésének ezt a szabályát: a felszántott területet még aznap vessük be, hogy a talajnedvességből ne menjen több veszendőbe, mint amennyit a levegő fölvesz a munka folyamán. Megelőzőleg eszembe sem jutott, hogy a tárcsásboronát ilyen célokra ajánljam. Elegendőnek tartottam a következőket hangsúlyozni: az aratást kövesse nyomon a tarló tárcsázása és minden szántást tárcsázás előzzön meg! Ez a két tárcsázás okvetlenül fontos a talaj jő beéredése érdekében. Ne sokkaljuk ezt a munkát, mert jegyezzük meg, hogy a nagy munkaszélességű tárcsázással gyorsan haladunk, utána pedig az eke is könnyebben, gyorsabban és kevesebb üzemanyaggal dolgozik. Tavalyi tapasztalataink alapján is sokat segített volna a tárcsásboronák harmatgyújtő munkája. Véleményem szerint az aratás és cséplés szervezésének módja még mindig kiforratlan. Részint a nagy sietséggel magyarázhatjuk, hogy mezőgazdasági üzemeink nem érzik sürgős feladatnak a talaj előkészítését a következő termény alá. Sajnos, a szalma is hosszú ideig a tarlón hever, tehát gátolja a talajelőkészítés munkájának megkezdését és folyamatosságát. A késedelem miatt aztán annyira kiszikkad a talaj, hogy az eke csak nagy megerőltetéssel és csupán silányabb munkát végezhet. Nincs az a műtrágyázás! tudomány, amely helyrehozhatja ezt a hibát. Ilyenkor kizárólag a tárcsásborona fentebb leírt alkalmazása segíthet. Végezetül azt kérem, higgyék el nekem: az öntözéses növénytermesztés olyan térhódításától, hogy a szárazságot figyelmen kívül hagyhassuk, még nagyon messze állunk. Éghajlatunk alatt az a helyes, ha a talajelőkészités minden munkáját a szárazság ellen vívott előzetes küzdelem jegyében végezzük, mert ez a munka csapadékbő esztendőkben sem árt. Ha nem ezzel a megfontolással dolgozunk, könnyen ránk mondhatják Móricz Zsigmonddal, hogy „Esőleső társaság“ vagyunk. Helikopter a növényvédelemben Az SM —1 jelzésű helikoptert, amelyet Lengyelországban személyszállításra használtak, olyképpen módosították, hogy növényvédelmi célokra alkalmassá váljék. Tartállyal, permetező- és porozókészülékkel szerelték föl, s ezeket a szerkezeteket a fülkében ülő pilóta kezeli. A porozószer szükséglete ha-onként 50 dm3, • porozáskor a gép teljesítménye 10 óra alatt 315 ha-t tesz ki. Ha azonban a helikopter permetez, 10 óra alatt 67 hektárral végez, s ha-onként 120 dm3 permetet adagol. De a gép ködösítő-szerkezettel is felszerelhető; ilyenkor a ködösítőszer szükséglete haonként 6 dm3, a gép teljesítménye pedig 10 óránként eléri a 760 hektárt. A helikopter hathengeres motorja 575 lóerős.
