Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-24 / 33. szám
Nem harcosnak, hanem csodaagancsnak a neve. Amikor 1945-ben első ízben birtokosának szobájában megpillantottam, meglepetésemben tátva maradt a szám. Az agancs rendkívüliségének és szépségének lebilincselő varázsa alatt sokáig némán álltam, néztem, bámultam, csodáltam ezt az „agancsmonstrumot“. Találóbb kifejezést nem találok rá. Szerényen említhetem, hogy nemcsak közvetlen közelről láttam, hanem részben meg is markolásztam az európai szarvasagancsoknak közismert színejavát. A szlovákiaiakat a poprádi vadászati kiállítás idejében, amikor minden kiállítási agancs kezemen-ment keresztül, a nemzetközieket pedig a berlini vadászkiállításon, ahol — az első kivételével — az „Ehrenhalle“ 'nevű díszteremben a díjazás sorrendjében közelről mindegyiket tanulmányozhattam. A látogatók lassan mozgó láncában többször körüljártam őket, sőt engedéllyel egyiket-másikat megfoghattam. Hol és hogyan került nyilvánosság elé ez a névtelen? 1944 őszén a Közép-szlovákiai Érchegység egyik erdejében vékony füstoszlop emelkedett égnek. E körzet erdővédője megpillantotta, óvatosan ebben az irányban cserkészett. Erdőfolton rögtönzött gallysátort, előtte tűznél sütkérező idegen ruházatú férfit, a kunyhó bejárata fölött pedig ezt az agancsot pillantott meg. Partizántanya volt. Az erdővéd, segítséget ígérve, a férfi felé közeledett, elbeszélgetett vele, napokon át étellel, itallal, szükségesekkel segítette. Az ismeretlentől eltűnése előtt átvette e trófeát. így kapta a „Partizán" nevet. Jelenlegi birtokosa tudomást szerzett az esetről, mint agancsszakértő nyomban felismerte benne a „külön klaszszis“-t, s megszerezte. Földünkön nincs tökéletesség, ezen a trófeán is van kivetnivaló, de nem a természet, hanem az elejtő hibájából, aki az agancsot szekercével és igen kis koponyarésszel vágta le. Hiányzik a hatalmas trófeán a megfelelő eredeti tartóalap: a teljes koponya. Ennek birtokában játszva világelső lenne a legelsők között. Az agancs súlya 1945 őszén 13,2 kg volt. A lefolyt 15 éven át mindössze 20 dkg-ot veszített. Mai kerek súlya: 13 kg. Más adatai a következők: Szárak hossza: 122 — 122,3 cm (az első a jobb szár mérete). Szemág: 44 — 39 cm. Középág kívül mérve: 29,2 — 31,2 cm, belül mérve: 24 — 26,4 cm. Rózsák körmérete: 34 — 34,1 (!) cm. Szárak körmérete a középág alatt: 17,2 — 17 cm. Szárak körmérete a középág felett: 19,3 — 18,3 cm. Terpesztés: 112 cm. Súlya: 13 kg. Ágak száma: 15. Szépségpontok: szín = 2; jégágak = 2 (38,5 — 36,4 cm); korona = 10 pont. A pontozás végösszege dr. M. Balis, a Tátrai Nemzeti Park zoológusának öszszesítése szerint 244,8 pont! Szándékosan kerültem az agancs minősítésénél az érthetetlenül felkapott rekord kifejezést. Miért ? Egyszerűen azért, mert a rekord a valóságban: ember, állat, gép stb. teljesítménye. A futó atléta, a vágtató ló, repülő madár stb., legnagyobb sebessége: rekord. Jelen és minden más esetben trófeáknál a rekord kifejezés a terme(mrj^r’ASk/f 128 i960, április 24. Irta: JURÁN VIDOR lőjét, viselőjét illetné meg, lévén annak teljesítménye. Egy trófea lehet: első az elsők között — primus inter pares —, de rekord? Hajsza íze van ennek az elnevezésnek agancsoknál! Hasonló olnevezésű egy másik fattyúhajtás: „jugoszláv, lengyel, magyar, vagy román“ bika, illetőleg agancs. X valóságban Európa legerősebb és legszebb trófeájú szarvasai a Kárpátmedencében, eme elismert földrajzi közfogalom területén élnek és kerülnek terítékre. Szerintem egyetlen agancsnak sincs szüksége nemzetiségi elnevezésekre, mert mindegyik: kárpáti bika. Vadászatunk politikailag határolt területen, de a Kárpátmedencében folyik. E fattyúhajtás következménye az lett, hogy egyes országokban a szarvasagancsok értékelésére gombamódon nőttek a különféle minősítési képletek. Ma az a helyzet, hogy a szarvasagancsok értékelésére még mindig nincs hibátlan, kiforrt formulánk. Szerintem a főbb hibákat az agancsvégek túlértékelésében és az agancssúly mostoha kezelésében kell keresnünk. Ma agancsvégnek számít már egy olyan dudorodás, amelyen a vadászkürt zsinege függve marad. Így például egy vékony, de 18 ágvégü szarvasagancs egy hosszú ágvégű, erős 8-as fölött 8 pont előnyt kap, amit az utóbbi súlytöbblete nem tud behozni. Szemléltetőbben: a mostani képlet szerint egy 6 kilós 16-os ágvégei és súlya alapján 28 pontot kap, de ugyanannyit kap csak egy 10 kg-os nagyon erős nyolcas, pedig akár a vadász, akár a műgyűjtő választás esetén utóbbinak adná az elsőséget. Ma egy dudorodás a koronában mint ágvég, egy teljes pontot kap, de ugyanolyan pontot kap csak a koronát díszítő 10 és több centiméteres ritka ágvég. Elképzelhető az a lehetőség és abszurdum: ha egy bika 24 kisebb-rövidebb ágvéget tol, akkor 13 pont előnyt kap az ugyanezen anyagból nőtt 16-os trófeával szemben, holott a matériában, amelyet tulajdonképpen értékelni kell, nem történt semmiféle változás. A lipcsei kiállításon egy világhírű „rekord“-agancs villás szemágai és néhány rövid csapja révén 13 pont előnyt kapott a harmadiknak helyezett, 136 cm szárhosszú, (a leghosszabb agancsméret) a koronában hosszabb ágvégekkel büszkélkedő zempléni 16-os fölött. Akkor már Fabrice angol ezredes és a német vadászsajtó rámutatott erre az abszurdumra, de az agancsformulán mégsem változtattak. Igazságos értékelés szerintem: elismerni és pontozni mindent, ami van, éspedig a következőképpen: a) a szem-, jég- és középágnál minden megkezdett deciméter kapjon félpontot; b) a korona ágvégeinél minden megkezdett féldeciméter kapjon szintén félpontot. Az ősiség, az erő jelenléte a trófeában, az agancs volumenjében tükröződik vissza. Szarvasagancsnál ezt a kilogramm fejezi ki. Értékelése a mostani képletekben szerintem mostoha módon történik. Meg kell állapítani egy súlyhatárt, amelyen belül minden kg egy pontot kap. Ez a határ lehet 7 — 8 kg. Azon felül 11 kg-ig minden szarvasagancs kapna még egy félpontot, 11 kgon felül pedig minden kg után Vt pontot hozzá. E kettős kiigazítás után majd másként fest a vetekedő „rekord“-agancsok mai sorrendje! Sokan kifogásolták díjazások után az egyes birák minősítését. Itt valóban előkívánkozik a régi közmondás: — Kinek a pap, kinek a papné, kinek pedig a leányuk! Az egyik bírónak ilyen a nézete, a másiknak amolyan az ízlése, tehát a mérést és pontozást az aranyérmeseknél legalább három bírónak kellene végeznie és — ahogy a műkorcsolyázásnál — a középszám kerülne a minősítésbe. Sokat emlegettem már eddig a minősítést, nem hallgatom el többször hangoztatott különvéleményemet. Alapul véve a Nádler-képlet módosított új formáját, agancsminősítésem a következő lenne: I. bronz 160 — 180 pont = vadászható, II. ezüst 181 — 200 pont = erős, III. -arany 201 — 220 pont = nagyon erős, IV. arany- és ezüstpajzs 221 — 230 pont = kapitális, V. aranyérem és arany pajzs 231-től fölfelé = klasszikus. Díjazás I. ... 160 — 170 : kis bronzérem, 171 — 180 : nagy bronzérem, II. ... 181 — 190 : kis ezüstérem, 191 — 200 : nagy ezüstérem, III. , . . 201 — 210 : kis aranyérem, 221 — 220 : nagy aranyérem, IV. . . . 221 —230 : nagy aranyérem és ezüstpajzs, V. . . . 231-től fölfelé: nagy aranyérem és aranypajzs. Ez a részletezés kikapcsolná a Berlinben alkalmazott „országos“ és „nemzetközi“ elnevezés alatt végzett díjazást, de elejét venné annak a fonákságnak, hogy bármely csoportban a legkevesebb ponttal bíró első éppen olyan elismerést kapjon érem formájában, mint a 20 ponttal jobb utolsó. Befejezésül még egy tényező vár értékelésre: jelenleg az agancsszár vastagságánál a legvékonyabb helyen végzett méret szolgál pontozási alapul. Ha elfogadjuk alapul azt az elvet, hogy az agancsnak minden külső adatát mérni és értékelni kell, hol marad a szemág és végág, valamint a középág fölötti vastagságnak a mérete és értékelése? Ha ilyen egy agancson létezik: márpedig létezik: A rózsák fölött, a középág alatt legvékonyabb helyen és fölötte végzett hármas körméretnek l/3-a adja majd az agancsszárak átlagos körméretét. Ezek szarvasagancsmérési nézeteim és javaslataim. Kérdezem: a használatban levő formuláknak felsorolt hiányai mellett lehet még az úgynevezett „rekord“-fokozatról szó? Ha e kifejezésnek nincs létjogosultsága, úgy a vadászirodalom szótárából mint agancsminősítési fogalom törlendő. Európa szarvasainak 80 %-a közismerten a Kárpátmedence országaiban él és kerül terítékre. Vadásztudományi közérdek, hogy szarvasagancsaink végre olyan egységes értékelési formulát kapjanak, amely az eddiginek helyes pontjait megtartja, ellenben a hiányokat pótolja. Az eddigi sokféle képlet helyébe lépjen végre egyetlen egy: a kárpáti helyezési és díjazási formula! Bármilyen is lesz az, a „Partizán“ páratlan kárpáti ösiségénél és erejénél fogva mindig az élen, a „klasszikus“ csoportban fog büszkélkedni.
