Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-10 / 29. szám
rilis 4-én ünnepelte szabadsága és nemzeti függetlensége megszületésének 15. évfordulóját. Az egész országban nagyszabású ünnepségekre került sor, amelyeken a magyar dolgozók hálájukat és szeretetüket tolmácsolták a nagy Szovjetuniónak, a felszabadító szovjet katonáknak. A budapesti ünnepi ülésen Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára számolt be az eltelt 15 év politikai, gazdasági és tudományos eredményeiről. — Tizenöt évvel ezelőtt új fejezet nyílott történelmünkben — mondotta —, amely népünknek meghozta azt a kort, amelyről oly régóta álmodott. Az egykori úri Magyarországból ma fejlett szocialista iparral és mezőgazdasággal rendelkező ország lett. A magyar nép sikereiben, a szocialista építésben elért vívmányainak megvédésében döntő szerepet játszott a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen baráti segítsége. A továbbiakban Kádár elvtárs a magyar mezőgazdaság jelenlegi problémáival foglalkozott. — A szocializmus eszméje mély gyökeret eresztett a nép gondolkodásában és szívében. Nincs az az erő, amely ettől eltántorítana bennünket — fejezte be beszédét. GENFBEN tovább folytatja munkáját a tízhatalmi leszerelési értekezlet. Legutóbb beszámoltunk arról, hogy a nyugati küldöttek új javaslatot készítettek elő. Genfi sajtójclentések szerint azonban a nyugati hatalmak állandó taktikázásának már ismert tételeit hozták fel, amikor az ellenőrzést helyezik az általános és teljes leszerelés elé. Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes felszólalásában sajnálattal állapította meg, hogy a nyugati hatalmak nem készítenek elő > olyan konstruktív javaslatot, amely végül is megoldaná a leszerelés problémáját. Zorin kijelentette: — A nyugati hatalmak ahelyett, hogy elfogadnák az általános és teljes leszerelésre vonatkozó, egyezmény megtárgyalását, az ellenőrzés kérdésének részletes kidolgozására törekszenek. A szocialista országok küldöttségei ebből arra következtetnek, hogy a nyugati hatalmak nem kívánják az általános és teljes leszerelést, s azt alapjában véve ellenzik. Zorfn küldött ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség síkraszáll az általános és teljes leszerelésért nemzetközi ellenőrzés mellett. Hozzáfűzte, hogy az ellenőrzés elvére nézve a küldöttségek között megvan az egyetértés. Nagygyűlés a moszkvai luzsnyiki sportpalotában Hruscsov elvtárs beszámolt útjáról (ClK) Amint már jelentettük, Nylkita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Franciaországi látogatásának befejezése után Moszkvába történt visszaérkezésekor beszédet mondott a luzsnyiki sportpalotában. , — Franciaországi látogatásom — mondotta többek között a szovjet miniszterelnök — rendkívül hasznos volt mindkét ország számára. D e Gaulle tábornokkal nagyon fontos tárgyalásokat folytattunk, őszintén és szabadon folytattunk eszmecserét mindazokról a kérdésekről, amelyek megtárgyalását fontosnak tartottuk. Természetes, hogy álláspontjaink egyes kérdésekben nem azonosak. Viszont az alapos eszmecsere azt mutatta, hogy a kérdések javarészében felfogásunk nagyon közelálló. — A leszerelés kérdésében, és minden bizonnyal ez a kérdés, amely minden embert érint, akinek szívén fekszik a béke biztonsága, a mi álláspontunk egyezik De Gaulle tábornok felfogásával. A szovjet kormányfő a továbbiakban elmondotta, hogy ismertette a francia kormánnyal a Szovjetunió álláspontját az európai helyzetet illetően. Kijelentette, hogy az európai béke biztosításának legelső feladata: • világszerte tiltakoznak a franciák második atomfegyverkísérlete ellen. Néhru indiai miniszterelnök parlamenti beszédében élesen elítélte a franciák atomkísérleteit. Kairóban óriási tömeg tüntetett a kísérletek ellen, majd kiáltványt intéztek az afrikai országokhoz, hogy tegyenek hatékony lépéseket a franciák szaharai atomfegyver-kísérletei ellen. • Ülésezett az Amerikai Kommunista Párt Központi Bizottsága, amelyen két fő problémáról: a választási kampányról és a néger lakosság fokozott egyenlöségi harcáról volt szó. (CTK) • Bonni sajtójelentések szerint a provokatív elnevezésű „kiüzöttek szövetsége”, az áttelepültek nyugatnémetországi revansiszta szervezete a párizsi csúcsértekezletre „megfigyelőket” akar küldeni, (n) • Párizsban szovjet-francia fizetési egyezményt írtak alá, amelynek alapján a jövőben a Szpvjetunió és Franciaország között minden fizetés francia frankban történik, amelyet szabadon számítanak át más valutára. (CTK) a második világháború csökevényeinek felszámolása, a német militarizmus megfékezése. — Franciaországi látogatásunk alatt nagyon jól megértettük a franciák hangi latát. A francia nép még mindig tudatában van annak, mit jelentene országára a német militarizmus és a ásizmus felélesztése. Ezzel kapcsolatban jól emlékszem arra, hogy Párizsban és a többi francia városban milyen lelkesedéssel fogadták azt a nyilatkozatot, hogy a Szovjetuniónak 5s Franciaországnak össze kell fognijk, hogy meggátolják a revansistálc. új agresszióit. A kereskedelmi körökkel, a kereskedelmi kamara képviselőivel folytatott beszélgetések megmutatták, hogy a fr< ncia kereskedők és vállalkozók ismerik a Szovjetunióval fenntartott kereskedelmi kapcsolatok nagy jelentőséi ét. Hruscsov elvtárs ezután a francia nép őszinte, baráti fogadtatásáról, vendégszeretetéről beszélt, majd kijelentette: — Nehéz szavakat találni az érzelmek kifejezésére, amelyeket a franciák között éreztünk. Mindenütt meleg szeretettel fogadtak bennünket. A franciákkal nemcsak a városok utcáin hanem a gyárak műhelyeiben Is találkoztunk, beszélgettünk a békevéd< mozgalom dolgozóival, a hős francia munkásosztály képviselőivel, a szakszervezeti mozgalom vezetőivel. A francia közvélemény képviselői megértenek bennünket, tudják értékelni békeszerető politikánkat, barátsigot kívánnak a Szovjetunióval a békéért, a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztéséért, valamint a nemzetek közötti közeledésért folytatott harc érdekében. — Párizsban és a többi városban tett látogatásom során a francia állam érfiak, politikusok és közéleti személyiségek egész sorát hívtuk meg a Szovjetunióba, örülünk, ha eljönnek hozzánk, meglátják, hogy a szo"jet nép valóban a békéért harcol, saji.t országát építi — fejezte be bes lédét Hruscsov elvtárs. Árleszállítás Lengyelországban (STK) A Lengyel Népköztársaság dolgozói április 4-től 15 — 20 %-kal olcióbban vásárolnak gyapjúszövetekei és készruhákat. Nagy örömet váltót: ki a cipő árának leszállítása is. A televíziókészülékek árát 50 %-kal, a kávé árát a kiskereskedelmi árusításban 24 %-kal szállították le. /l jelenlegi árszabályozás a lengyel dolgozóknak legalább 1,4 milliárd zloty megtakarítást jelent évente. Kenyában pattanásig feszült a húr Kenya fővárosa, Nairobi még sohasem látott ilyen tüntetést. A heves napsütésben húszezer ember töltötte meg az Afrika-stadiont, amikor rövid várakozás után vörös-fekete-fehérvilágoskék, hímzett bennszülött-sapkában megjelent a tribünök előtt felállított szószéken egy alig húszegynéhány éves fiatalember. Az örömkiáltásra megrezzent a mozdulatlan, forró levegő és megrezzentek a stadion körüli rendőrsorfal gumibotjai is. Ez a fiatalember Tom Mboya volt, a kenyai nemzeti mozgalom vezetője, aki ekkor tért vissza a londoni Kenya-konferenciáról.- Amikor elutaztunk Londonba - kiáltotta a szónok a kormány az A stadiont majd szétvetette az „Uhuru!” kiáltás, azaz szvahili nyelven: „Szabadság”. A szabadság azonban még láthatóan nem volt teljes. Amikor a tömeg kiözönlött a stadionból, a rendőrség riadóautóiból hangszórók harsogták a „tüntetés elleni törvény” szövegét, könnyfakasztó bombák repültek, s a rendőrség guniibot-rohammal szórta szét a közáporral válaszoló tömeget. De Nairobi afrikai negyedeiben egész éjjel visszhangzott az „Uhuru!” kiáltás és rögtönzött örömtüzek fényénél táncoltak az emberek ... Hogy az örömnek ez a kitörése mennyire jogos, azt csak a jövő nehéz harcai mutathatják meg. De annyi hatalma. Hiszen a legendás „Égő Lándzsa“, Jomo Kenyatta, a nemzeti mozgalom elismert veterán vezetője, meg mindig hétesztendős börtönbüntetését tölti, és a Konyái Afrikai Uniót törvényen kívül helyezték. Húsz évvel ezelőtt, amikor Kenyatta mir Londonban harcolt hazája függetlenségéért, Tom Mboya mezítlábas kisfiú volt, aki a világból csak a fehér földesúr ültetvényét ismerte, m’g az intéző ostorának csattogását, akit a munkások nem is hívtak másként, csak így: „Bwana Kiboko”, a „Vizilóbörkorbácsos Nagyúr“. A szenvedések valóságos áradata, s legutóbb az 1952-53-as felkelés irtózatosan kegyetlen elfojtása után azonban végül Kenyában sem lehetett töbhé letagadni, hogy 1960 — „Afrika éve”. Az angol kormány a szabadság útján hömpölygő fekete kontinens közepén robbanástól féltette a kincset érő ültetvényeket, és kompromisszumra készült. Tom Mboya, akiből az évek során a szakszervezeti írozgalom egyik vezetője lett, így jutott el 1960. tavaszán a „Vlzilóbőrkarbácsos Nagyúrtól“ Mac Leód gyarrratügyi miniszter kézfogásáig. A hatmilliós bennszülött lakosságból ejymillió választójogot kap, s a törvényhozás afrikai többsége biztosítottnak látszik. A kormányban megjelennek az afrikai miniszterek és niegnyílnak a rezervátumok kapui. Persze, ez még nem függetlenség és annál is jóval kevesebb, amit más afrikai .országok már kiharcoltak maguknak. De mindenképpen a nagy fardulat kezdete. Eddig hatszáz dúsgazdag ültetvényt kínáltak fel gazcéik eladására. És Blundellt, az ültetvényesek megbízottját, „fehér" tüntetés fogadta a repülőtéren. Egy felizgatott „nagyúr" maréknyi pénz- ; c arabot vágott az arcába és „Júdás- ; i ak” nevezte. Pedig Blundell azt ; , adja el", ami sohasem volt az övé. 1 i nem is adja el: inkább lassan ki- 1 csavarják a kezébőli., (ov) ; CHarc a vífdgűr megindításáért- Le kellene lőnnünk a szovjet rakétát! - jelentette ki Frank Jameson, az amerikai tartalékos tengerésztisztek szervezetének elnöke.- Tiltakoznunk kell a szovjet kormánynál, és ha ennek nem lenne foganatja, követeljük a rendkívüli ENSZ-közgyűlés összehívását - mondotta Mansfield demokratapárti szenátor. Mi hozta ki a sodrából ennyire ezt a két urat? A csendes-óceáni szovjet rakétakísérletek bejelentése. Mansfield szerint az amerikai kormánynak „jogi és emberiességi" kifogásokat kellett volna emelnie a kísérletek miatt. A hivatalos Washington ezt nem vette és nem is vehette komolyan. Hiszen a Csendes-öceán szabad tenger, méghozzá olyan térség, amelyben éppen az Egyesült Államok hadereje végzett hosszú esztendőkön keresztül — a Fukuriu Maru japán halászhajó legénysége a megmondhatója - nem is veszélytelen robbantásait.- Ez már csak azért is eszébe juthatna a szenátornak — írta maró gúnnyal az AFP kommentátora -, mert az orosz rakéta elhaladt Bikini szigete fölött. A szocializmus és a kapitalizmus két nagyhatalma között — akár akarja ezt mr. Mansfield, akár nem — máris folyik a békés verseny és nemcsak a földön, de a világűrben is. A gigászi vetélkedés eddigi eredményei azt mutatják, hogy > világűrben is a Szovjetunió javára billent a mérleg. Érdemes egy pillantást vetnünk a nagy verseny eddigi eseményeire. Nem hoz amerikai szputnyikot a Mikulás 1957. október 4-én szólalt meg a „bip-bap" jelzés: a történelemben először mesterséges holdat bocsátottak fel a Szovjetunióban, megszületett a szputnyik szó és a világ valamennyi nyelvében elfoglalta előkelő helyét. Az óriási szenzáció forró légkörében Eisenhower is kiadta az utasítást: tenni kell valamit, ami „kiegyenlíti“ a szovjet sikert. Az amerikai rakéta-kísérletezők egyik tanácskozásáról akkoriban világgá röpítették a közleményt: az Amerikai Egyesült Államok december 6-án mesterséges holdat lő ki. Mégsem hozott ember alkotta bolygót Washingtonnak a Mikulás. Az amerikai szputnyik 25 m-re emelkedett, aztán darabokban zuhant le. Akkor már fenn keringett diadalmasan a második szovjet szputnyik, amelynek „fedélzetén” ott volt Lajka, az első űrutas is. 1958. január 31-én von Braun német származású amerikai rakétatervező vezetésével végre kilőtték az első amerikai szputnyikot, az "Explorer I-et. Igaz: a sző legszorosabb értelmében kicsi vigasz volt, de mégis valami, és néhány nyugati kommentátotr már az „Amerika felzárkózik” elmet adta cikkének. Május 15-én pedig hatalmas, 968 kilós szputnyik indult messzi útjára a Szovjetunióból. Közben az amerikai rakétakilövő-állomáson tovább folyt a lázas munka, egymás után szálltak fel - vagy még gyakrabban zuhantak le- az Explorerek, Vanguardok és a többiek. Folyt a nagy verseny .. .és az eredmény nem változott. Pickering, a kaliforniai technolő - giai főiskola laboratóriumának vezetője borús hangon jelentette ki:- Amerika hátránya az első szovjet mesterséges hóid óta semmit sem csökkent. Végül 1958. december 18-án sikeresen fellőttek egy Atlas nevű amerikai mesterséges holdat, amely 34 napig keringett. Nem egészen egy hónappal később űtnak indult az első szovjet űrrakéta, amelynek keringési ideje már egyszerűen korlátlan, mert naprendszerünk mesterséges bolygójává vált. A világűr-vetélkedés arányai mind kínosabbá váltak Washington számára. A Mansfieldhez és Frankhoz hasonló személyiségek azt hangoztatták, hogy a három szovjet szputnyik és az űrrakéták „pusz- 1 tán katonai célokat szolgálnak és a tudományt nem gazdagítják.” Még az amerikai tudósok is "gúnyosan utasították vissza a rossz- ; induiatú tudatlanságnak ezt a tobzódását. ; Lezuhant az AA Több sikertelen kísérlek után, 1959 március 3-án korlátlan ideig ; keringő amerikai mesterséges bolygó is felröppent. Egyetlen kom- j mentátor sem mulasztotta el azonban, hogy emlékeztessen arra: a ; szovjet űrrakéta több mint három és fél mázsájával szemben a „Pio- J neer IV.“ csupán 6,7 kg súlyú. Néhány más amerikai fellövés - köztük a két napig keringő Discoverer V. - után szeptember 12-én az Amerikába induló Hruscsov előhírnökeként sarlókalapácsos rakéta csapódott magába a Holdba.- Amire mi a Holdba érkezünk, szovjet vámőrök fogadnak ben- ; nünket — jelentette ki von Braun. • Leonyid Szedov szovjet professzor ezt mondotta:- A következő láncszem olyan rakéta, amely megkerüli a Holdat. Valóban, ez volt a következő láncszem. Valóra vált a tudósok egyik legmerészebb álma, felvételek készültek a Hold titokzatos túlsó oldaláról.- Ez lett volna az Atlas-Able feladata is! - jegyezték meg az amerikai újságírók a Cape Canaveralon, majd Donnberger egykori náci, jelenlegi amerikai rakétatudós nyilatkozatával kapcsolatban ; jegyzetfüzetükbe két zárójel közé. ki kajánul, ki szomorúan odabiggyesztette: „az AA még a hajtómű kipróbálása közben felrobbant." ; S most jöttek a csendes-óceáni rakétaklsérletek... Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas erőforrásokkal rendelkező j arszág. Ezért Nyugaton mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: tuajdonképpen mi az oka a lemaradásnak? Vannak, akik úgy gondol- | ják az, a pénz hiányzik, amelyet Washington idegen hadseregek j 'elfegyverzésére, támaszpontokra fordít. Talán ez is tényező, de semmi esetre sem a legfontosabb.- Sok szemlelró — írja Jacques Cernon. a France Observateurben ;i- a hadsereg, a haditengerészet és a légierő versenyével magya- í •ázza Amerika lemaradását, Bölcsen megelégszenek azzal, hogy a Íj itratégial felfogás különbségeit lássák ebben, tekintélymeggondolások | jonyodalmaival fűszerezve. ;j- Sokan kérdezik, mi az a hajtóerő, amely a szovjet rakétákat ökéletesebbé teszi, mint az amerikai rakétákat — veti fel a kérdést ;j «iewsweek amerikai tábornagy. A válasz egyszerű. A társadalmi rend, amely korlátlan lehetősé- • | leket biztosit a szovjet tudósoknak, akik rakétáikkal távoli bolygók | ncghődltására és az ember űrrepülésének megvalósítására készülnek. | Nairobi afrikai negyedeiben örömtüzek mellett táncolnak az emberek bizonyos, hogy Afrikában „ismét megpattant egy húr”, mégpedig éppen Kenyában, ahol híresen nagy és kegyetlen volt a fehér ültetvényesek Kenyatta, a kenyai nemzeti mozgalom egyik vezetője. európaiak kezén volt. Most a mi kezünkben van az ajtó kilincse: zárhatjuk és nyithatjuk. Kenya afrikai ország lettl Bratislava dolgozóinak részvételével a Slavínon megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét (Foto: CTK) I I
