Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-03 / 1. szám
Milyen fejlődési szintet akarnak elérni az ógyallai járásban — A második ötéves terv utolsó évébe léptünk. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kitűzött célok elérhetők. A szövetkezetesítés a mezőgazdaságban is lassan a befejezéshez közeledik. A mezőgazdasági nagyüzemek túlsúlyba jutottak és kézzelfoghatóan bebizonyították fölényüket a kisüzemi gazdálkodás felett. A harmadik ötéves terv, az adott helyzetből kiindulva, a szocializmus befejezését tűzte ki megoldandó feladatként a népgazdaság összes ágazata számára. A kitűzött célok eléréséhez döntő rohamot kell indítanunk a mezőgazdaság lemaradásénak felszámolására. De a szocializmus felépítése a mezőgazdaságban nem jelenti csupán a szövetkezetesítés befejezését, hanem a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának felemelését is, amit elérni a piaci árutermelés fokozása útján lehetséges. Ez viszont az ipari munkásság jobb ellátottságát és a feldolgozóipar komoly fejlődését hozza magával. Az ógyallai járásban a harmadik ötéves terv feladata, hogy felszámolja az eddig félig külterjes gazdálkodást és megmutassa a kiutat abból az egy a 3. ötéves terv idején termelésre fordít az eddiginél nagyobb gondot, kettő a jövedelem fő forrásoknak a tenyészállatok nevelését fogja tekinteni. A többi EFSZ főleg a hústermelésre szakosítja magát. A szakosítás persze csak akkor lesz helyes, ha egyidejűleg vele fejlődnek a mezőgazdaság többi ágazatai megfelelő részarányban. A felvázolt termelési feladatok teljesítésével a mezőgazdasági termelés közel 35 százalékkal növekedik. Ennek keretében az árutermelés 1957- hez viszonyítva 45 százalékkal és 1965-ig 132 százalékkal lesz nagyobb. Mindössze néhány adattal akarom ezt a hatalmas emelkedést alátámasztani. Ha az 1957-es esztendő termelési szintjét 100 %-osnak vesszük, ehhez képest a kenyérgabona árutermelése 279,6 %-ra, a sörárpáé 129%-ra emelkedik, a hústermelés pedig 253 %-ra és a tejtermelés 271 %-ra fokozódik. A hektárhozamok pedig a következőképpen alakulnak: búza 26.6 mázsa, rozs 23,6, árpa 26,5, kukorica 34 és cukorrépa 343 mázsa 1965 végéig. Az állattenyésztés termelékenységének növekedését a kővetkező irányszámok mutatják: évi tejelésí átlag tehenenként 2625 liter, tojáshozam helyben topogásből, amely az utóbbi évket többé-kevésbé jellemezte. A c .: megközelíteni az árutermelés és a iaKosság életszínvonala terén a cseh országrészek szintjét. Első és legfontosabb feladatunk: az állattenyésztés színvonalának növelése, mind mennyiségi, mind minőségi vonalon. Míg a marhahúsállomány sűrűsége 1959-ben 38 darab 100 hektárra, addig 1965-re ennek el kell érnie járási méretben az 58,5 darabot. A tehenek száma 7,2 darabbal emelkedik 100 hektáronként. Ezzel elérjük, hogy a földeket négyévente megtrágyázhatjuk, ami magával hozza a terméshozamok jelentős növelését. Megoldódik a homoktalajok kérdése is, hiszen a lassú leromlás oka nagyrészt az idült trágyahiánynak köszönhető. A termelés növekedésével párhuzamosan növekedik a műtrágya felhasználása, amely körülbelül 80 százalékkal fogja meghaladni az 1959. évit. Nagy fejlődésnek indul az öntözéses gazdálkodás is, hiszen a tervek szerint 1965-ig nem kevesebb, mint 4000 hektárt kell az időjárás befolyása alól mentesítenünk. Jelentős feladat a mezőgazdasági termelés szakosítása is, bár ez a folyamat a szövetkezetekben mér megindult. Ennek a spontán fejlődésnek határozottabb formát kell adnunk, és helytelen kinövéseit le kell faragnunk. Nem engedhetjük meg például azt, ami Marcellházán történt: a zöldségkertészet kedvéért a szántóföldek trágyázására alig került sor, aminek rossz hatása megmutatkozik a hektárhozamok lassú csökkenésében, az állandó szemes- és szálastakarmányhiányban. Ez magával hozhatja az állatállomány leromlását, a létszám csökkenését, ami természetesen a trágyamennyiség további csökkenésével jár. A szakosítás iránya a következőképpen mutatkozik a járás területén: Két szövetkeaet áttér a szőlészetre, három megmarad vetőmagtermelőszövetkezetnek, három korai zöldség -tyúkonként 123 darab, a juhok nylrósúlya 3,60 kg lesz a Járásban 1965 végéig. A felsorolt feladatok nagyok, de teljesíthetők, éppen azért, mert reális alapok támasztják alá. Mfntahogy ezt Sípos elvtárs, a perbetei és Kelemen elvtárs a naszvadi szövetkezet elnöke is megerősítette ezt a december első felében megtartott járási értekezleten. A feladatok teljesítésének egyik fontos tényezője a szakkáderkérdés megoldása. A fokozódó követelmények mind nagyobb Igénnyel lépnek fel az EFSZ-ek szakirányítása terén. A mostani szövetkezeti vezetők —, amelyeknek felbecsülhetetlen érdemük van a szocializmus alapjainak lerakásában a kollektivizálás keresztülvitelében —, szak- és szervezési oldalról nézve elmaradnak a haladástől és kevés kivétellel alkalmatlanná válnak a módszeres és ésszerű gazdálkodás irányítására. Az ógyallai járás EFSZ- elben jelenleg csak egy mérnökagronómus és négy mérnökzootechnikus van. A többi szakkáder csak mesteriskola! végzettséggel vagy egyéb mezőgazdasági szaktanfolyammal rendelkezik. A harmadik ötéves terv folyamán minden 1000 hektárnál több földdel rendelkező EFSZ-bon legalább egy mezőgazdasági főiskolát végzett szakkádert kell alkalmazni! A legdöntőbb feladatok közé tartozik most a beruházási tervek összeállítása, az állatenyésztés fejlesztése, a korszerű különböző gazdasági épületek egész sorának felépítése (melyekben már az új technológia érvényesül). Az egész terv-időszak alatt felépül 17 tehénistálló, 24 borjúistálló, a növendékállatok részére 51 istálló, 17 ellető, 8 juhhodály, tyúkólak, víztornyok stb. Felépítünk 5 magtárat, 2 üvegházat és egyéb mezőgazdasági épületeket. Ehhez szükséges 531 vagon cement, 150 vagon mész és hat és félmillió tégla. Felhasználunk 2500 köbméter deszkát és 604 köbméter épületfa-anyagot. A felsorolt Irányszámokat a járási mezőgazdasági osztály egy járási értekezlet során ismertette az EFSZ- ekkel, mint javaslatot a harmadik ötéves terv javaslatainak kidolgozásához. Az ismertetett adatok az EFSZ-ek részére nem kötelezőek. A legsürgősebb feladat mo«t a zárszámadás alapos előkészítése (az általános leltár és az 1960-as termelésipénzügyi tervek elkészítése, a harmadik ötéves terv javaslatainak feldolgozása). Mivel a tervek teljesítése a tömegek feladata, legtermészetesebb, hogy minden dolgozónak részt kell vennie annak kidolgozásában. A most kidolgozott nyers számokat az egyes munkacsoportoknak meg kell tárgyalnlok, észrevételeikkel és hozzáfűzött kötelezettségvállalásokkal további átdolgozásra át kell nyújtaniuk az EFSZ vezetőségének. A végleges javaslatot azután a taggyűlés hagyja jóvá. Az ógyallai járásban a javaslatok megbeszélése már megindult. A csoportgyülésekre a szövetkezetek segítségéül a JNB tanácsa instruktorokat küld ki, akik a feladatokat ismertetik. A végső kidolgozást az észrevételek megtételét a szakemberek egy-egy csoportja fogja segíteni. A járásban három ilyen csoport járja majd a szövetkezeteket előre kidolgozott harmonogram szerint. A harmadik ötéves terv javaslatainak a kidolgozása minden mezőgazdasági dolgozó szívügye kell, hogy legyen. A kitűzött tervek nem kis feladatot jeler: Lenek. Világos tehát, hogy a dolgozók bevonása nélkül készített irodaszagú terveknek nagy jövőjük nincs. A tervjavaslatnak minden dolgozó ésszerű és helyes javaslatát kell tartalmaznia, különben csak papiros marad, amely elfekszik majd valamelyik fiók alján az idők végeztéig, illetve amíg be nem fűtenek vele. Kemény József, (Ögyalla) ★ ★ ★ Mennyit takarít meg az emberiség a leszereléssel? I. Glagoljev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája világgazdasági és nemzetközi intézetének titkára a Békevédők Szovjet Bizottsága gazdasági albizottságának december 21-1 ülésén kijelentette, hogy a leszerelés gazdaságilag valamennyi ország számára előnyös. Hogyha a közvetlen katonai kiadásokat a leszerelés első szakaszában csupán 30 százalékkal csökkentenék, minden országban 15 milliárd dollárral lehetne leszállítani az adókat, s ugyanolyan összeggel emelni a társadalmi és gazdasági intézkedésekre fordított kiadásokat. Ha valóra váltanák az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot, évente 100 milliárd dollárt lehetne megtakarítani, ami 10 000 000 ház vagy 50 000 iskola, illetve 10 000 kórház építésére volna elegendő. A lázas fegyverkezés a legutóbbi tíz év során olyan hatalmas összegeket emésztett fel, amelyekből több, mint 150 millió házat lehetne felépíteni. A vágüjhelyi járásban levő bzincei EFSZ Szlovákia legjobbjai közé tartozik. Főként szarvasmarhaállományukra büszkék, amely magas termelékenységével tűnik ki. — A képen: az Itasásos borjúnevelés a gyakorlatban. Ezen módszer alkalmazása nagyon kifizetődik, mivel nemcsak, hogy tejet takarítanak meg így, hanem clejétveszik az elhullásnak, egészséges, jóétvágyú borjak képezik az utánpótlást. Jó tapasztalat tavaszra Ha hétről hétre figyeljük a mélyszántás haladásáról szóló jelentéseket, kisebb kivételektől eltekintve, mindig ugyanarra • a megállapításra jutunk: kevés traktort használnak ki két műszakban. S mégis éppen a második műszak dönti el a leggyakrabban, hogy a szántást a megfelelő agrotechnikai határidőben végezzük-e, s így nem áll fenn a hozamok csökkenésének veszélye. Megértjük azt is, hogy a szövetkezet elnöke számára néha kétségbeejtő: minden oldalról a két műszakban való szántást ajánlják, s ezzel szemben a szövetkezet nagy nehézségekkel küzd, hogy minden gépre legalább egy képzett traktorvezetőt tudjon adni, mert a szövetkezetnek még nincsen elegendő szakképzett traktorosa. A szövetkezeti tagok úgy segítenek magukon, ahogy tudnak, rendszerint hosszabbított műszakokkal. Kérdés azonban, hogy az ilyen szükségmegoldással meddig bírják a szövetkezetek. ,néhAny gépállomás jO gondolattal Állt elő A szövetkezeti tagokat a gépek javítására és karbantartására kezdi oktatni. Ez helyes, hiszen a szövetkezetekben ügyes és szakavatott gépjavítókra nagy szükség van, főleg most, amikor a gépek nagy része a gépállomások kezeléséből a szövetkezetek tulajdonába ment át. De még sok képzett traktorvezető szükséges. A gépjavítói vagy karbantartói minősítéssel rendelkező szövetkezeti tag, aki egyúttal szakképzett traktorvezető is, ez lenne a megoldás, ezt kellene rendszeresíteni minden szövetkezetben. így azt tudnánk tanácsolni a gépállomások dolgozóinak, hogy az általuk felvetett gondolatot toldják meg egy újabb elhatározással és a most következő téli Időszakban kezdjék meg a szövetkezeti traktorvezetők tanítását, kiképzését. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a szövetkezet a második műszak traktorvezetőit csakis a gépjavítók soraiból képezze ki. Hogy kit választanak, azt az illető szövetkezetben fennálló lehetőségek és feltételek szabják meg. Lehet, hogy egyes helyeken csak a növénytermelésben dolgozó szövetkezeti tagok jöhetnek számításba ennél a kiképzésnél. De nem kell azt hinni, hogy az így kiképzett traktorvezetőknek naponta ott kell majd ülniük a kormánykerék mellett. A szükséges tartalékot fogják alkotni nemcsak ősszel, hanem a tavaszi munkáknál, az aratásnál és a tarlőhántásnál is, tehát az egész év folyamán, amikor segítségükre szükség lesz. Egyes időszakokban a traktornak naponta 16 órai munka is kevés. Remélhetőleg a jövőben nem lesz szükség arra, hogy egy ember 12 vagy 14 órán át üljön a traktor kormányánál.’ Inkább a gépek dolgozzanak" többet! Lehet, hogy egyes szövetkezetekben talán egy kissé több rábeszélésbe kerül majd, hogy a.tagokat a traktorvezetői tanfolyamra meggyőzzék. Az ilyen gondoskodás bizonyosan kifizetődik a szövetkezetnek. Inkább a téli iskolázás kis gondjával legyen több. minthogy tavasszal a szántás-vetés ennél sokkal nagyobb gondokat okozzon. (sk) • Belga-Kongóban a terror jegyében folytak le minap a községi választások. A választók részvétele mindössze 10-30 %-os volt. Folyóink vize tisztább lesz Zootechnikus: „Hová visztek, mit akartok velem ?“ Tehenek: Csak egy kis tanulmányútra megyünk, hogy elsajátítsa az állattenyésztés új technológiáját!" így kellene csinálni mindenütt., ahol még ráérősködnek az új technológia bevezetésével, vagyis nem akarnak tanulni a/ élenjáró szövetkezetek példájából (Beier-Red rajza a Bauern Echo című lapból) Négyszázmilliót fordítanak az ipari üzemek szennyvíztisztító berendezésének kiépítésére • A megtisztított vízből értékes nyersanyagokhoz jutunk • A harmadik ötéves terv irányelvei a helyes vízgazdálkodásra is utalnak. Ebben az esetben azonban már nemcsak a víz energetikai és gazdasági felhasználásáról van szó, hanem elsősorban a tisztaságáról. A szennyező anyagokat folyőinkból el kel! távolitanunk. Valóban olyan rosszul állunk a folyóvizek szennyeződésével 1 Hétszáznyolcvan kilométernyi hoszszüságú folyómeder vize már annyira elszennyeződött, hogy benne a halaknak végképp befellegzett. Ezeukívül rengeteg folyóvíz teljes elszennyeződéséhez is már csak kevés hiányzik. Az áldatlan állapot még a kapitalizmusban gyökerezik, amikor is a kapitalistáknak a legkisebb gondjuk 's nagyobb volt annál, hogy az üzemi szennyvíz tisztításával törődjenek. A hibát azonban nem lehet teljesen a múltra ruházni. Egy egész sor üzem korszerű tisztító berendezéssel rendelkezik, de csak nagyon kevés helyen gondoskodnak hibamentes működésükről. Lássuk, melyik üzem szennyezi be a legtöbb folyóvizet: A papír- és cellulózgyárak 400 km folyómeder vizét szennyezik (a teljes és még nem teljes szennyezést is beleértve), az élelmiszer-üzemek szennyvizet 250 km-en és a vegyi üzemeké 150 km-en fertőzi a folyókat. A legrosszabbak a viszonyok a Vág medrében Rózsahegytől Biccséig, továbbá a Garam podbrezovái szakaszán és Zólyom alatt, mig a Kis-Duna Bratisiavától lefelé, a Poprád Svit mellett, az Ondava Hencóc körzetében, a Sajó Gömörhorka alatt, a Nyitra Novákytő! lefelé és a Handlovka Handlová mellett szennyeződik a legnagyob mértékben. A harmadik ötéves tervben ezt így küszöböljük ki: Az 1965-ös esztendőig a vízgazdaságnak meg kell küzdenie az utolsó és utolsó előtti minőségű szennyeződéssel, A szennyeződésnek összesen öt fokozata van.) öt év alatt Szlovákiában az ipari üzemek mellett 120 tisztító állomást létesítenek, 400 millió korona befektetésével. Itt azonban csak a legnagyobb üzemekről van szó, amilyenek a szeredl, oroszkai és trencsénteplicei cukorgyárak, a zsolnai és martini cellulózgyárak, a bosányi bőrfeldolgozó, a besztercebányai Smrecina, a bratislavai Slovnaft, a dubovái Petrochema, stb. Addig is azonban, amíg ez a nagyszerű terv megvalósul, megjavítják a meglevő tisztító berendezések működését. Erre a kerületi nemzeti bizottságok vízgazdasági osztályai a műit évi 603. számú kormányhatározat értelmében 500 000 koronáig terjedő pénzbírság megfizetésével is kötelez-' hetik az üzemeket. Persze a büntetésnek mindenekelőtt nevelöjellegűnek kell lennie. Milyenek a javításra irányuló intézkedések eddigi eredményei? 1958 júliusától 1959 szeptember 30-ig Szlovákiában 36 büntetést szabtak ki, — összesen 1 080 000 korona erejéig. Az egész köztársaságban már június 30-ig 190 büntetést róttak ki, 5 250 000 korona értékben. A zsolnai húsfeldolgozó például 71000 koronát fizetett ki a Rajcianka patak szennyezéséért. Minden szennyvizet meg lehet tisztítani és meg kell tisztítani, mert az ipari szennyvízből tisztítás útján értékes nyersanyagokat lehet nyerni. Az üzemi igazgatóktól, mesterektől és munkásoktól függ most már, tiszta !esz-e a folyók vize, amin viszont sok esetben a halgazdaság sorsa áll vagy bukik. Néhol elég lenne valamilyen változást eszközölni a termelés technológiáján, másutt betontartályokba kellene gyűjteni előbb a szennyvizet, hogy azután csak megtűrhető mennyiségben, fokozatosan engedjék a folyóba. A legfőbb feladat azonban a tisztító berendezések mielőbbi megépítése és üzembehelyezése marad. (V. R.) jrultvi Földműves J I960, január 3,
