Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-06 / 28. szám
Két dolgozó 100 hektáros kukoricatáblán Legutóbb a szlovákiai állami gazdaságok mozgalmat indítottak, amelynek az a célja, hogy a kukorica termesztését komplex módon gépesítsük. Ilyen módszerrel a kukorica 100 hektáros termesztési területére mindössze két dolgozót kell számítanunk, mégpedig a termesztéshez értó traktorost és egy kisegítő munkaerőt. A kukorica termesztésének komplex gépesítése azt bizonyltja, hogy helyes munkaszervezéssel, a rendelkezésünkre álló gépekkel, kellő szakismerettel és általában az új technológiával lényegesen fokozhatjuk a munka termelékenységét. Amint tudjuk, a kukorica legértékesebb kultúránk egyike; hektárátlagban megadja a 6400 zabegységet, tehát az árpa takarmányértékét 166 %-kal, a zabét 195 %-kal, a takarmányrépáét 114 %-kal és a burgonya takarmányértékét 153 %-kal múlja fölül. A kukorica keményítője könnyen emészthető és magas értékű. Ráadásul a kukoricakórót Is felhasználhatjuk takarmányozási célokra, hiszen ennek értéke fölér a zabszalmával. A komplex gépesítéssel termesztett kukorica agrotechnikája semmiben sem különbözik az eddig alkalmazott agrotechnikától. Fontos, hogy a kukorica talaja jó minőségű legyen, ezt idejében készítsük elő. mélyen műveljük meg és bőséggel istállótrágyázzuk. Erre azért van szükség, mivel a kukorica hatalmas gyökérrendszerrel rendelkezik, de fokozott igényeket támaszt a nedvesség és tápanyagok iránt is. A vetésforgóban rendszerint az őszi kalászosokat követi, viszont kukorica után általában tavaszi kalászosokat szoktak vetni. Miután az elővetemény lekerült a mezőről, haladéktalanul, legkésőbb három napon belül végrehajtjuk az 5 — 6 cm munkamélységű tarlóhántást. Egyidejűleg gépcsoportba illesztett boronákkal és hengerekkel járjuk meg a talajt. Esetleg csak hengereznünk kell, de ilyen esetben körülbelül egy hét múltán a tarlóhántást boronálásnak kell követnie. Ha a talaj erősen gyomos, kétszer hántsuk föl a tarlót. A második tarlóhántást harántirányban végezzük a következő gépcsoporttal: tarlóhántó, henger és borona. A rendszeresen kihordott és a mezei trágyatelepen jól kezelt istállótrágyát gépekkel teregetjük szét, majd középszántással beszántjuk (15 — 22 cm mélyre a talaj jellege szerint), őszi talajmunkálatainkat mélyszántással fejezzük be (30 cm-es munkamélységig), esetleg altalajlazitót használunk, s ezt a munkát az istállótrágya beszántása után 4 héttel végezzük. Tavasszal, mihelyt rámehetünk a mesére, simitózunk (DT —54-es traktorral és simítóval). Ha nedvesebb az idő, simító helyett boronákat használunk. Egyidejűleg előkészítjük a vetőmagot, * tehát kiválogatjuk a legszebb csöveket, ezeket lemorzsoljuk, a magot megtisztítjuk és ebből elemzésre mintákat veszünk. Ennek megtörténte után a vetőmagot nagyság szerint osztályozzuk és csávázzuk. Ha 40 mázsás ha-onkénti szemhozamra számítunk, a kukorica tiszta tápanyagban a következő mennyiséget Igényli ha-onként: 120 kg nitrogén, 50 kg foszforsav és 120 kg káliumoxid. De • trágyázás alapja az ősszel ha-onként 1960. április 6. 106 300 — 350 mázsás adagokban beszántott istállótrágya. Ha netán kevés az istállótrágyánk, ennek bizonyos hányadát komposzttal, trágyalével, esetleg zöldtrágyázással pótolhatjuk. A műtrágyák közül ha-onként 3,5 — 4 mázsa nitrogénes trágyát adagolunk, éspedig kénsavas ammóniumot, mésznitrogént, ostravai salétromot. A íoszforos trágyákból savanyú talajokon 3 — 3,5 mázsa Thomas-salakot használunk, majd szuperfoszfáttal fejtrágyázunk. Kötöttebb talajokra 3 mázsa 40 °/o-os kálisőt vagy 7 — 10 mázsa kainitot adagolunk (nem tömődött talajok esetén.) Az alaptrágyázáson kívül tenyészidőben gyorsan oldódó tápanyagokkal trágyázunk, amelyeket a talajba dolgozunk. Leginkább az RS —09-es gép vagy a Z —25 traktor által vontatott tárcsás szórógépek váltak be a műtrágyák adagolására. Egyúttal a rovarölő készítményeket is a földbe dolgozzuk, amelyek közül a HCH-készitmény ha-onkénti adagja 60 — 100 kg. Ilyenkor azonban a kukoricát a vetésforgóban burgonya, répa. stb. nem követheti. Műtrágyázás után boronálunk. A kibújt gyomokat április elején kultivátorozással irtjuk. Ezáltal 10 cm-es mélységig a talajt is porhanyítjuk. A kultivátorozás után még egyszer hengerezünk, hogy a gyommagvak kicsírázzanak, majd újabb kultivátorozás következik. A ha-onkénti 15—20 kg ammóniumot Z —35-S traktorra szerelt AMlN-géppel adagoljuk. Vetésre az adott körülményeknek leginkább megfelelő fajtát válasszuk. A kétszeres keresztezésű hibridvetőmag használatára külön is fölhívjuk a figyelmet. Akkor vessünk, ha a talaj 10 cm-es mélységig legalább 8 — 10 fokra fölmelegedett. A legalkalmasabb vetési idő április 20-től május 5-ig terjed. A vetést SKGK —6V géppel végezzük, s ezt önműködő huzaláttelepítő szerkezettel szereljük föl. Ilyen módszer mellett, tehát ha négyzetesen vetünk, a magszükséglet 25 — 28 kg ha-onként. A kötéstávolság 70X70 cm-es, s fészkenként 2—3 kukoricaszemet vetünk. Növényenként a tenyésztérség 2450 cm2-re tehető. A legjobb alátakarási mélység 8 cm. A vetéshez használt gépcsoport: Z—35-S traktor, továbbá vetőgép és henger. Amint a kukorica kisorolt, azonnal megtörjük a kicserepesedett talajfelületet és irtjuk a gyomot, mégpedig a sorok irányára keresztben járatott boronákkal. Ha a talajkéreg erősebb, kéregtörő hengert használunk. Tenyészidőben ha-onként 5 kg Simazinnal permetezünk a gyomok ellen. Amikor a kukorica 8 — 10 cm magas, 7 — 8 cm mélyen végrehajtjuk az első sarabolást. Ezután ismét 15 — 20 kg viztelen ammóniumot adagolunk. A második sarabolást valamelyest sekélyebben végezzük, s a növénytövek körül mindkét oldalon 10 cm-es védősávot hagyunk. Ilyen termesztési mód mellett nincs szükség egyelésre és kézi kapálásokra. Ehelyett ebben az időben 3 —5 kg Simazinnal másodszor permetezünk gyomirtási céllal. A harmadik sarabolás jelenti az utolsó agrotechnikai műveletet. Virágzás előtt és után öntözzünk, éspedig 45 mm-es csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel, amelyet 2 — 3 alkalomra osztunk szét. Éréskor a kukorica megköveteli a meleg és száraz időt. Két időpontban takaríthatjuk be a kukoricát, mégpedig aszerint, hogy a terméssel mi a szándékunk. Tehát a-Icukoricát vagy élettani érettségben takarítjuk be. amikor szemeskukoricához akarunk jutni, vagy pedig a csövek tej-viaszérettsége idején kerítünk sort a betakarításra, ha a termésből silótakarmányt szándékszunk készíteni. Az első esetben betakarításra KU —2, KU-3 és KKN-3 kombájnokat használunk. Silókukorica termesztésekor a betakarítást SK — 2,6 szovjet silókombájnnal, SZJ —1,8 magyar kombájnnal vagy SftUZ csehszlovák kombájnnal végezzük. A felszecskázott silóanyagot traktorvontatású, billenőszerkezetes teherkocsikkal juttatjuk rendeltetési helyére. A felsorolt munkaműveleteket 100 ha-on két olyan dolgozó minden különösebb nehézség nélkül elvégezheti, aki kötelességtudó, ismeri a gépeket és a termesztési követelményeket. Muchal Tusán mérnök, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója A négyzetes vetés munkaművelete: 1. nyomjelzőtárcsa: 2. vonószerkezet; 3. vezérlődrót; 4. emeltyű a csoroszlyák működtetésére; 5. bütyökfogó; 6. drótfeszítő-áliomás; 7. magtartály; 8. kezelőjárda; 9. vezetőcsoroszlya; 10. nyomókerék
