Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-30 / 26. szám
A gyümölcsfák tavaszi gondozása A tavasz munkára szólítja az embert. A hosszú tél után a gyümölcsösökben is megkezdődtek a halasztást nem tűrő tavaszi munkák. Legtöbb helyen befejezték már a rügyfakadás előtti permetezést és a fák koronaalakító metszését. Kora tavasszal végezzük az alma termésűek ifjítását is. Ezzel a munkával azt a célt követjük, hogy a lemetszett részekből új korona nevelődjék. A gyümölcsfát akkor if jítsuk, amikor növekedése meggyengült és már átjutott a nagy termések időszakán. A vesszők növése ilyenkor már csak egy-két cm évente. Az öreg fán hiába sok a termőrügy.- gyümölcse kevés és apró. Ezzel párhuzamosan megindul a vázágak alsó részén elhelyezkedő rejtett szemek növekedése. Ezek az ágak függőleges növekedésüek. Fiatalabb fákon is mutatkozhatnak hasonló tünetek. A fa legyengülése különböző élettani .zavarok következtében jelentkezik. A gyepes, levegőtlen, savanyú talajok gyümölcsfái korán megvénülnek. Ezeknek a fáknak nem elegendő csupán az ifjítás, ki kell küszöbölni a rossz körülményeket is. (A gyep feltörése, savanyú talajok meszezése stb.). Abban az esetben is elvégezzük az ifjítást, ha a csúcsvesszők vagy a vázágak megfagytak, illetve egyéb okból elpusztultak. Kielégítő eredményt azonban csak akkor érhetünk el az ifjítással. ha a gyümölcsfa törzse egészséges, vagyis nem sérült és nem odvas. A siker feltétele az is, hogy a vázágak nagy része egészséges legyen. A vértetűs és rákos fák ifjftása sem hoz jó eredményt. Az ifjítást megelőző években szervestrágyával trágyázzuk meg a talajt, hogy a fa gyorsabban növekedjék. A gyümölcsfák e nagy beavatkozásra különféle érzékenységet mutatnak. Ez függhet a talajtól, a fa korától és fajtájától. A túl erős fát, ha kevés vagy egyáltalán nincs rajta vázhajtás, fokozatosan 2 — 3 év alatt if jítsuk meg. A nagyon sűrű fákat is csak fokozatosan nyessük, hogy megvédjük a nap perzselő hatásától. Ezáltal a meghagyott vázágak még szép termést is hozhatnak. Az ágakat egyharmadára vagy kétharmadára rövidítsük meg. A csonkított koronán azonban úgynevezett szívógalylyakat is hagyjunk, nehogy az anyagcserében zavarok álljanak be. A csonkokat simára vágjuk, hogy a hegedés minél tökéletesebb legyen. A csonkok rejtett rügyei rövidesen erős hajtásnak indulnak. A vezér- és sudár ágak fiatal hajtásait kössük irányító pálcákhoz. Ezzel az erős széltől is megvédjük őket. Minden hajtásra nincs szükségünk, tehát a feleslegeseket tőben kivágjuk. A megmaradtokat növekedésük alatt 6 — 8 levélre visszanyessük, hogy erősebbé váljanak. Ezután évenként alakító metszésben részesítjük a fát. A fejlődés időszakában a megifjított fát gyakran öntözzük, s a trágyázás sem maradhat el. A csonthéjasok ifjitását azonban nem tavaszkor, hanem augusztusban és szeptemberben végezzük. A GYÜMÖLCSFÁK ÁTOLTÁSA Gyakran előfordul az az eset, hogy valami okból nem felel meg a gyümölcsfajta. Az is előfordul, hogy telepítéskor nem gondoskodtak az egyébként jó faj-102 ' itímrjhzdASM] I960, március 36 ták porozó fajtájáról és ezért a gyümölcskötés hiányos. Ilyen esetekben a gyümölcsfát átoltjuk. Ez az eljárás előnyösebb, mintha a nem megfelelő fajta helyébe új gyümölcsfát ülletnénk. Az átoltott fa 3 —4 éven belül szép termést hozhat. Átoltásra a jó állapotban levő 30 — 35 éves fák is alkalmasak. Az almafákat pedig még 40 — 45 éves korukban is ámíthatjuk. Az átoltáshoz, éppúgy, mint a rendes oltáshoz, az oltógalyat ősszel vagy kora tavasszal szedjük. A fa előkészítése az oltáshoz pedig megegyezik a már leírt ifjítási munkálatokkal. Mindössze abban tér el, hogy a csonkokat beoltjuk. Oltásra legjobban a 10 cm-nél vékonyabb ágak felelnek meg. Az oltást az is befolyásolja, ha a fa üde, sima héjú. Ilyen esetben eredményes a héj alá oltás, fontos azonban, hogy a kéreg jól elváljék a fától. A fiatal ágak csonkjaiba egy-két oltóvesszőt a vastagabba vessző és az ág kambium-rétege összeérjen. Azután rafiával hozzáerősítjük és a sebhelyeket jól bekenjük oltóviass/al. hogy ki ne száradjanak. A gyönge növekedésű fákba lehetőleg gyönge ollógalylyat tegyünk, az erős növekedésűekbe viszont erősebbet. Amikor az oltvány már elérte a 15 — 30 cm magasságot, feltétlenül erősítő pálcához kössük, mert egyébként könnyen letörhet. Oltásra legjobb az oltóvessző középső része, s egy-egy oltógallyon csak 2 — 3 rügy legyen. Tavasszal leginkább az almák, körtefélék és a szilvák átoltását végezzük. A cseresznyének, meggynek és a kajszinak az átoltására inkább alvó-szemzést használunk. Az átoltott fa gyorsan növekedik, hiányzó koronáját vízhajtásokkal igyekszik pótolni, ezért ezeket idejében távolítsuk el. Az átoltott fa talaját jól trágyázzuk, öntözzük, illetve jól műveljük. Hói alá oltás Javított h-aj titkoltas (tx öiioVttssxoicet fedjük, a szettéi 3 — 4 db-ot is elhelyezhetünk. Idősebb, kérgesedő héjú ágak oltására legalkalmasabb a hasítékoltás és az ékezés (kecskeláb-oltás). A hasítékba mindkét oldalról oltóvesszöt helyezünk el. Elhelyezéskor ügyeljünk arra, hogy az oltó-Kellő figyelmet szenteljünk a növényvédelemnek, mert az átoltott részeket nagyon kedvelik a gombabetegségek és egyéb kártevők. Juhász Árpád szaktanító, (Gúla) Többször is átültethető a gyümölcsfa Előfordul, hogy a hibás sorokban, rendetlenül ültetett fát többször is át kel-~ lene ültetni. Sokan azt hiszik, hogy ez a fa ártalmára van, s ezért inkább lemondanak a hibák kiigazításáról. Holott, különösen az ősszel ültetett fák, ha a gyökerek kiszedését gonddal végezzük, minden kockázat nélkül áttelepíthetők akár kétszer is. Az őszi ültetést ugyanis bátran tekinthetjük vermelésnek is. A tavasszal ültetett vagy éppenséggel már kihajtott fák áttelepítése kockázatos, sőt egyenesen kerülendő. Helyette a következő ősszel ültetünk. A friss telepítésű fák esete egyszerű, de a helyükön már 2 — 4 évet töltött fák áttelepítése szorosan függ a fajtától, a gyökérzettöl és az öntözési lehetőségektől. Vannak fajták, például az őszibarack és mandula, amelyeket már ilyen korban nem lehet átültetni. Viszont elmaradt, de ép gyökérzetű egyéb fán ilyen korban még segíthet is az átültetés. Fejlett, jól megindult példányokat azonban csak a biztos visszaesés kockázata mellett ültethetünk át. Azt is csak akkor, ha öntözni lehet majd őket a következő tenyészidő alatt. Az évről évre végrehajtott átültetés gyümölcsfáknál —i bizonyos fajokat kivéve — a növekedésben elmaradást jelent ugyan, de bizonyos eredési készség fejlődhetik ki a növényben. A gyökereket mindenkor kímélni kell, s ha előre számíthatunk az áttelepítésre, fűzkosarakban történjék az ültetés. Ilyen módon akár 6 — 8 éves fát is átültethetünk kisebb kockázattal. Az átültetések alkalmával a gyökereket meg kell vizsgálni és a beteg részeket el kell távolítani, ami igen fontos. Védekezés a rovarok ellen A besztercebányai kerület nagy gondot fordít a vetemények védelmére, a gyomirtásra és a kolorádóbogár elleni védekezésre. Ebben az évben 25 000 hektár burgonyát repülőgéppel permeteznek. A cukorrépa, repce, len, mák, dohány, szőlő, valamint kukorica és a gabonaneműek ellenségei ellen idejében különböző vegyszerek kiszórásával védekeznek. A gyomirtást 12 000 hektáron kapálógépek, továbbá Dikotex, Agrion vagy. más vegyszerek segítségével végzik.
