Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-13 / 21. szám

A dunaszerdahelyi járás mezőgaz­dasági földterületének 99,97 °/o-án már a szocialista szektor gazdálkodik. Az egész járásban csak négy magán­gazda van. Három Kisudvarnokon és egy Egyházkarcsán, összesen 12 hek­tár földterülettel. Az 1949-es év első felében itt alakult meg a bratislavai kerület első négy szövetkezete, még­pedig Felsőpatony, Csécsénypatony, Nagylúcs és Nagyabony községekben. Ez a szám hamarosan 37-re emelke­dett. Ezeknek a szövetkezeteknek legtöbbje éppen az idén, hazánk fel­szabadításának 13. évfordulóján ün­nepli megalakulásának 10. évforduló­ját is. Van mit ünnepelniük, hiszen tagjaik életszínvonala örvendetesen magas, a múlt évi adatok szerint leg­magasabb az egész bratislavai kerü­letben. Ha egybevetjük a munkaegy­ség pénzértékét, a háztáji gazdaságok hozamát és a természetbeni járandó­ság értékét, akkor járásunk szövetke­zeti dolgozói átlagban havonta 1800 koronát keresnek. A közös gazdálkodás tíz éve alatt na'gy változásokon ment keresztül a járás minden községe. Mindenütt új családi házakat, új utcasorokat látni. A búcsúzkodó fecskék tavaly szep­temberben már nem a sürgönydróto­kon gyülekeztek, mint azelőtt, hanem a szövetkezetesek új családi házainak televízió-anténnáin. A szövetkezeti dolgozók életszín­vonala természetesen a szövetkezeti termeléstől függ. A termelés növelé­sének előfeltétele az új technológia bevezetése és a munka még nagyobb arányú gépesítése. Ezért az „öreg“ szövetkezetek tapasztalt tagjai elha­tározták, hogy a munka termelékeny­ség emelése érdekében nagyobb gaz­daságokat alkotnak. Ennek alapján a dunaszerdahelyi járásban az évzáró közgyűlések során 18 eddigi szövet­kezetből két‘esetben 3 — 3 kisebb, egy­mással szomszédos szövetkezet egye­sült, hat esetben pedig két szövetke­zetből lett egy. Az egyesült szövet­kezetek már közösen dolgozták ki ez évi termelési tervüket. Egyesített szövetkezetek — gazdaságosabb termelés Az ollétejedi, dunaszerdahelyi és a sikabonyi szövetkezetek is szövet­ségbe léptek és a közös tervezés so­rán úgy döntöttek, hogy az új nagy szövetkezetben rajonizált gazdálko­dást folytatnak. Vagyis mindent ott tenyésztenek és termelnek, ahol az A szovjet hétéves tervben, amint azt a SZKP XXI. kongresszusa k'itüzte, be kell fejezni a szovjet fal­vak villamosítását. A mezőgazdaság villanyenergetikai alapja ez alatt az idő alatt több mint kétszeresére, a villanyenergia fogyasztása pedig majd­nem négyszeresére emelkedik. így a szovjet mezőgazdaság 1965-ig csak­nem 24 milliárd kilowattóra elektro­mos energiát kap. Ennek mérhetetle­nül nagy jelentősége lesz a mezőgaz­dasági termelés további, még gyor­sabb ütemű gépesítése szempontjából, ami abból is kitűnik, hogy hét év alatt a kolhozokban, a szovhozokban és a gépjavító-műszaki állomásokon közel három és félmillió villanymotort kell felszerelni. Az SZKP KB decemberi teljes ülé­sén kihangsúlyozták annak szüksé­gességét, hogy biztosítani kell a me­zőgazdasági gépesítés és villamosítás folyamatos műszaki fejlődését. Gyor­sabb ütemben kell a kolhozokat és a szovhozokat az új technika vívmá­nyaival felszerelni. Annál is inkább sürgős feladat ez, mivel a villany­energiát nem mindenütt használják ki gazdaságosan, bár ez az energia a mezőgazdaságban igen előnyösen alkalmazható. Amint azt I. Szmirnov mérnök az „Ekonomicseszkaja gaze­­ta“ című lapban írja, a villamosított kolhozoknak és szovhozoknak csupán 85 °/o-a használja ki a villanyenergiát a termelésben. Nem elég magas szín­vonalon áll a villanygépekkel végzett takarmányelőkészítés, a farmok (te­hénistállók, sertéshizlaldák) vízellá­tása. Ilyen körülmények között a Mező­gazdaság Villamosításának össz-szö-Villamos gépesítés a szovjet mezőgazdaságban vetségi Tudományos Kutatóintézete, amint erről Igor Alekszandrovics Bucko, az intézet igazgatója egy nem­rég megtartott rádió-beszélgetés al­kalmával nyilatkozott, most elsősor­ban az állattenyésztés termelésének gépesítésével foglalkozik, amely a mezőgazdasági termelés egyik leg­elmaradottabb ágazata. Az állatte­nyésztésben sok ember dolgozik, de még mindig túlsúlyban van a kézzel végzett munka. Ezért olyan jelentős az, hogy az állattenyésztés legfonto­sabb termelési folyamatait a korszerű technika alapjaira helyezzék. Az említett kutatóintézet most első­sorban a szarvasmarhatenyésztés új módszereivel kapcsolatos kérdések megoldásán fáradozik. Kitűnt ugyan­is, hogy az eddig legelterjedtebb mód­szer (a teheneknek jászolhoz kötött istállózása) a gépesítés folyamán je­lentős anyagfogyasztást követel meg és a munkatermelékenység terén elért eredmények nem kielégítők. A szarvasmarhatenyésztés új mód­szerével, amelyet a szarvasmarha nyitott istállózásának is nevezhetünk, kellőképpen megismerkedhetünk a Népgazdasági Össz-szövetségi Kiállí­táson, az „Állattenyésztés gépesítése" pavilonban. Itt „A párt XX. kong­resszusa“ Kolhoz dolgozói bemutatják a nyitott istállózás és a fejés gépesí­tése körül szerzett tapasztalataikat. A nyitott istállózás egész rendszere azt a célt szolgálja, hogy, a berende­zések használatát a legkisebb mér­tékre csökkentsék és a lehető leg­jobban kihasználják az állatok ter­mészetadta ösztönét. Ennél a mód­szernél nélkülözhetők a csővezetékek, a különféle berendezések. Az ilyen rendszerű szarvasmarhatenyésztésben — az eddig szokásos módszerrel ösz­­szehasonlítva — a gépesítés beveze­tésével jelentősen csökkenthető a fém- és az építőanyag felhasználása. Emellett a fejők munkatermelékeny­sége nagymértékben emelkedik. „A párt XX. kongresszusa“ Kolhozban Marja Bocskova régebben 12 tehenet gondozott. Fejősükre 90 — 100 perc kellett. Gépi fejőssel a munkája könnyebb lett ugyan, de időmegtaka­rítást nem sikerült elérnie. Két fejő­géppel a fejés idejét 50 percre csök­kentette (12 tehénnél), három fejő­géppel pedig munkáját 30—35 perc alatt végezte el. A régi rendszerű te­nyésztési mód alkalmazásakor azon­ban több fejőgépet már nem tudott kezelni. Most, az új módszer beveze­tése után 5, sőt még több fejőgépet is kezel egyszerre és az egy tehén megfejésére szükséges időt átlagban egy percre csökkentette.- Az új szarvasmarhatenyésztési módszerrel kapcsolatban — mondta Igor Alekszandrovics Bucko, az in­tézet igazgatója — sok kérdést, fő­leg a vízellátás kérdését kellett meg­oldanunk. Intézetünk villanyszivaty­­tyúkat készített, amelyek tejjesen ön­működően dolgoznak. . Az intézet dolgozói úgy vélik, hogy a mai fejőgépek már nem felelnek meg korunk követelményeinek. Ezért az intézet a fejés új módszerén dol­gozik, amelynél a tőgyre hő és gépi eljárással hatnak, s egyúttal a köz­­potni idegrendszerre alkalmazott ser­kentő tényezőket is kihasználják. Ez­által a fejőgépek termelékenysége másfélszeresre-kétszeresre emelked­nék. Az ez irányú kísérletek azonban még csak kezdeti fokon mozognak. A mezőgazdasági termelés villamos gépesítése szempontjából igen fontos a folyamatos áramellátás, hogy elke­rüljék az esetleges kellemetlensége­ket és veszteségeket. Ha a tehenet nem fejik meg idejében, tejét elveszt­heti és megbetegszik. Ha idejében nem itatják, csökken a telejékenysé­­ge. Tehát a mezőgazdaság számára igen fontos az állandó villanyáram­ellátás. Az intézet ilyen irányú kuta­tásokat is folytat. Elsősorban a tarta­lékot képező önműködő villanyművek megtervezése szükséges, amelyek az áramszolgáltatás megszűnése esetén önműködően bekapcsolódnak és biz­tosítják a legfontosabb munkák (fe­jés, vízellátás, inkubátorok és mások) áramellátását. Jelenleg az OSZFSZK mezőgazdasági minisztériuma széleskörű mozgalom keretében foglalkozik azokkal a kér­désekkel, amelyek lehetővé teszik a nagyobb termelékenységű állatte­nyésztés módszereinek bevezetését. V. Labáth eddigi tapasztalatok és tényleges eredmények szerint a leggazdaságo­sabb. Az egy szövetkezetbe tömörült há­rom szövetkezet közül Ollétejed ter­melt a legtöbb tejet valamint sertés­húst is, amelyből tavaly 120 kilót termelt hektáronként. így az egyesült szövetkezetben ezeknek a termelési ágaknak a súlypontja az új technoló­gia és a gépesítés teljes kihasználá­sával Ollétejeden lesz. Sikabony meg korszerű zöldségkertészetével szer­zett hírnevet és elsőbbséget a járás­ban. Zöldségtermesztéssel hektáron­ként 60 000 koronát is meghaladó jö­vedelmet ért el, tehát kétszer annyit, mint az ollétejedi vagy a dunaszerda­helyi szövetkezet kertészete. Ezért a sikabonyi kertészetet kibővítik, a másik kettőt pedig megszüntetik. Az egyesült szövetkezet baromfitenyész­tése viszont Dunaszerdahelyen össz­pontosul, mert eddig is itt bizonyult a leggazdaságosabbnak. Hasonló mó­don osztották szét az egyesült szö­vetkezet többi termelési feladatát is. Az így kidolgozott és jóváhagyott terv szerint az egyes termelési ágakban az eddigi három szövetkezetben elért tavalyi eredményekhez viszonyítva átlagban 30 — 35 °/o-al, sőt az állatte­nyésztésben 45 %-ka! növekszik a termelés. • A Keletszlovákiai Kohómű épít­kezésein a Hron Építkezési Vállalat dolgozói munkálkodnak. Előzetes szá­mítások szerint az idén körülbelül 1,7 millió köbméter földet mozdítanak el helyéről kotrógépek, talajegyenge­­tők segítségével, (tk) Jrtlmá _ Földműves 3 I960, már.cius 13. Fény és árnyék Marán az abarai szövetkezetnek. Mégpedig az, hogy nem alkalmazzák az új és haladó munkamódszereket az állat­­tenyésztésben. A fejőgépeket például már évekkel ezelőtt megvette a szö­vetkezet, de még a mai napig is ki­használatlanul csüngnek a szögön. Pechó László zootechnikus erről így nyilatkozik: — Tudjuk, nagy hiba, hogy nem alkalmazzuk a gépi fejőst, a haladó módszereket, de nem tehetünk róla. Már nemegyszer hívtunk, kerestünk szerelőt, de nem kaptunk! Azt tartja a közmondás, hogy: a jó kifogás nem rossz. Ebben az esetben azonban akármennyire is „jó" a ki­fogás, mégis rossz! Azt hisszük, hogy­ha az EFSZ vezetősége jobban szor­galmazná a gépi fejést, akkor a gép­állomás igazgatósága - mivel az ő hatáskörébe tartozik az állattenyész­tés gépesítése — már küldött volna szakembert Abarára. Kár, nagy kár az ilyen fontos tennivaló elhanyago­lása. Hiszen abból elsősorban is a szö­vetkezetnek lenne haszna, ha a gépe­sítés következtében emelkednék a termelés, csökkennének a termelési költségek. A múlt évben például 2,32 koronába került egy liter tej kiter­melése. Az új technológia és takar­mányozási technika mellőzéséből ered az is, hogy a marhahús kilóját közel 8 koronáért, a sertéshúst pedig csak­nem 10 koronáért termelik ki! A gazdaságosabb termelésnek a ha­ladó módszerek és az új technológia bevezetésének minden előfeltétele ■ozott hangon a „vendégek“. - Be­fogadtok? — Igen! Az arcok felvidultak, s a bütykös íjjak között megsercent a toll.... * * * Két éve s néhány hónapja, hogy ízövetkezeti község lett Abara. Ez ilatt az aránylag rövid idő alatt na­­jyot fejlődött a több mint 1600 hek­­:áros szövetkezet. Felépítettek két >ertésólat, hét tehénistállót és egy Piroscserepes házak, vígkedélyí emberek fogadnak Abarán. Elégedet­lenségnek, meg nem értésnek nyom: sincs. És ez olyan szép, olyan jó. Igj mondja André János mezőgazdász is — Most már jó. Szinte szemláto­mást gyarapodunk, gazdagodunk. Bár csak akkor is ... Körültekint, gondc""'/11L­­— Az 1953-as gazdasági év ju­tott eszembe — folytatja. — Tudja az ördög, mi volt akkor velünk, hova tettük az eszün­ket ... Nem szívesen, de mégis elmondja, mi nyomja a szí­vét. Ott kezdi, ahol a falu népe nyolc évvel ezelőtt, s ahol 1953 nyarán abba­hagyták ... — Falunkban 1952-ben érett meg a közös gazdálkodás gondolata, össze­fogtunk, s szövetkezetét alakítottunk — mondja a mezőgazdász. — A szö­vetkezet fája azonban nem terebélye­sedett, nem vert mély gyökeret. így a következő évben fölhagytunk a nagyüzemi gazdálkodással! — Miért? Ismételgetem a kérdést, de választ nem kapok. Csupán annyit mondanak: — Megbántuk, hogy rossz útra lép­tünk. Hol tartanánk már azóta! Erős, egészséges ember a mező­gazdász, de az aggódás, gyötrődés erőt vesz rajta. Nem is csoda, hiszen négy évet töltöttek tétlenül, ered­ménytelenül. S ha a kommunisták, a helyi nemzeti bizottság tagjai nem lépnek föl kezdeményezőn, akkor még ma is régi módon gazdálkodnak az abarai földművesek. — Nem tűrhettük tovább a kullo­­gást — mondja Hornyák Ferenc, az EFSZ könyvelője. — Igaz, csak kilen­cen, de 1956-ban ismét megalákítot­­tuk a szövetkezetét. A falu népe figyelemmel kísérte a bátor kezdeményezőket. Kíváncsiak voltak, mire haladnak a tíz darab szarvasmarhával és a tíz sertéssel. Alig telt el egy év, s a közös munka, a szorgalom szép eredményeket szült. A marhaállományt például 52 darab­ra, a sertésállományt pedig 130 da­rabra növelték. S mindezt saját ere­jükből tették! A közösen művelt 65 hektár föld is dúsabb termést adott, mint a szalag­parcellák. A munkaegységekre terve­zett 16 koronát is hiánytalanul kifi­zette a szövetkezet. Ennek láttán a kívül álló földművesek gondolkodni kezdtek. — Mégiscsak jó a szövetkezét... S ha valamennyien összefognánk, még többre vihetnők — mondogatták egy­más között. Teltek, múltak a napok, s közele­dett a vetés ideje. A’ szövetkezet föld­jein traktorok dübörögtek,_Á fényesre csiszolt ötös ekék mély barázdát ha­sítottak a fekete földben. A keskeny szalagparcellákat lovas fogatokkal, járomba fogott tehenekkel művelget­­ték az egyénileg gazdálkodók. Az egyik kétemeletes korszerű raktárt. Az ál­lattenyésztés fejlesztése terén is szép eredmények születtek. Szarvas­marhaállományuk jelenleg 740 db-os, a tervezett 730 db-bal szemben. A fe­­jési átlag 2000 liter volt tehenenként a múlt évben. Most 2100 literes évi átlagra számítanak. Pechó László zootechnikus szerint a tervezett 280 ezer liter tej helyet 370 ezer litert adnak be. Szép és egészséges a szövetkezete sertésállománya is. Ez elsősorban is Varga Ferenc, Lajos Sándor és János, valamint Hornyák Győzőné jó munká­jának az érdeme. Abban is nagy ré­szük van a gondozóknak, hogy a múlt évben magasan túlszárnyalta az EFSZ a tervezett húsbeadást. Ez évben is több mint 100 mázsa sertéshúst ad­nak be terven felül. A felsorolt és a még nem említett jó példák mellett árnyoldala is van megvan Abarán. Hiszen az állatgon­dozók epedve várják, hogy a gépek vállára helyezzék a munka súlyát. Csupán az EFSZ vezetőségén múlik tehát, mikor kerülnek le a szögről a fejőgépek, s mikor indul meg az istál­lókban az önetetők kis motorja. Zatykó József ★ ★ ★ Félmillió csibe A Hradec Králové-i kerület barom­fitelepeinek dolgozói márciusban és áprilisban 550 000 darab csibét kelte­nek ki. A kerület szövetkezetei a csibékkel együtt írásbeli utasítást is kapnak a csibék helyes táplálására és ápolására. Ezek a csirkék ésszerű gondozás mellett még ebben az évben üt millip tojással növelhetik a tojás­termelést. Abara egyik utcarészlete őszelői reggelen azonban „csoda“ történt. Már magasan járt a nap, de az egyéni gazdák még nem fogták kocsi elé az igás jószágot. Ünneplőbe öltöztek, s az EFSZ irodája felé tar­tottak ... — Azért jöttünk, hogy... Szóval közétek állunk! — mondották hatá-Mikor indul meg az istállókban az önetetők kis motorja? Mi újság a dunaszerdahelyi járásban? Szocialista mező­gazdaságunk évről évre több gépel kap, hogy a ter­melési feladatokat valóra válthassuk, Ezt segítik megva­lósítani az AGRO­­LET repülőgépei is. Hogy mekkora se­gítség ez, a követ­kező példa bizo­nyítja: Havran Fe­renc, a Brigadír L-60 repülőgép pi­lótája 9000 hektár­nyi területet mű­trágyázott meg. — Az idén sem lesz kevesebb — mondotta nemrégi­ben. —_ Csupán a vajnoryi szövetke­zet 500 hektáron végeztet műtrá­gyázást, illetve permetezést repü­lőgéppel. Képünkön a vaj­noryi szövetkezet asszonyai műtrá­gyával „tankolják“ a Brigadír L —60- at, amelynek tar­tályába 4 mázsa műtrágya fér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom