Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-09 / 20. szám

pán 8 %-át fordítják vízierőmüvek építésére, míg a második ötéves terv­ben ennek az összegnek egyharmadát irányozták elő. A költségvetésben a vízgazdasági építkezésekre megha­tározott összeg felét a nemzeti bizott­ságok által irányított vízgazdasági munkára fordítják. Ezért a harmadik Ötéves ten1 irány­elvei szerint „fokozottabb figyelmet kell fordítani a kisebb víztárlók és halastavak, valamint egyéb helyi je­lentőségű vízgazdasági berendezések építésére, s ennél nagy mértékben fel kell használni a lakosság segítségét, valamint a helyi nyersanyagforrásokat is.“ A gyakorlatban ez a helyi vízduz­zasztók, gátak felújítását és építését, a kisebb folyók és patakmedrek sza­bályozását, valamint kimélyítését, a tűzrendészeti, üdülési és higiéniai cé­lokra szolgáló víztárolók létesítését, a halgazdálkodás megjavítását és a ter­vezett talajjavítási munkák elvégzé­sét jelenti. Tökéletesíteni kell a csa­tornahálózatot, kisebb tisztítóállomá­sokat és egyéb helyi jelentőségű víz­­gazdasági berendezést kell kiépíteni. Pártunk és kormányunk nagy gon­dot fordít a vízgazdálkodás fejlődésé­re. Ennek köszönhető, hogy nagyobb folyóinkon már rendeztük az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Főképp a Vltaván és a Vágón létesített víz­gyűjtők, duzzasztőgátak és erőmű­rendszerek ezek, melyeknek kiépítése tovább folyik. Egyúttal olyan vízgaz­dasági berendezéseket is létesítet­tünk, amelyek közvetlenül az emberi szükségleteket szolgálják. Az eddigi kiépített vízvezetékhálózat lakossá­gunk 48,6 %-át látja már el. Az egy lakosra eső napi vízfogyasztás 110 li­tert tesz ki. Nagy kiterjedésű vízve­zetékhálózat épül Ostrava, Űstí nad Labem, Karlové Vary, Kassa környé­kén és másutt. A csatornahálőzat la­kosságunk 31,7 %-át szolgálja. Nagy szennyvíztisztítók épülnek Brnóban, Plzeflben, Prágában, Bratislavában és más városokban. Több mint 400 000 hektáron újítottuk fel a vízlevezető csatornarendszert és 38 000 hektáron az öntözőberendezéseket. Hatalmas talajjavítási rendszerek megvalósítá­sa van folyamatban, amelyek közül a már megkezdett és a Kelet-szlovákiai Alföld vízgazdálkodását rendező mun­ka a legnagyobb. A nemzeti bizottságok feladatai A nemzeti bizottságok a kormány utasításai és a pártszervek irányvona­la szerint most dolgozzák ki a helyi jelentőségű vízgazdasági építkezések tervét. E létesítmények tervezéséről és anyagi fedezéséről kiadott irány­elvek lehetővé teszik a nemzeti bi­zottságok számára, hogy kellő pénz­alapot létesítsenek a község területén tervezett vízgazdasági program meg­valósítására. Hogy a nemzeti bizottságok mielőbb megvalósíthassák vízgazdasági épít­kezéseik távlati tervét, kellő feltéte­leket kell kialakítaniuk a lakosság részvételére e munka elvégzésében. Ezek a hosszúlejáratú és komoly feladatok megkövetelik, hogy a helyi nemzeti bizottságok mellett vízgazda­sági albizottságokat létesítsenek, me­lyeknek élén a helyi nemzeti bizott­ságok tanácsának tagjai állnak. A vízgazdasági munkák elvégzésé­nél figyelembe kell venni ezek sür­gősségét, de ugyanakkor szem előtt kell tartani az egyes anyagoknál mu­tatkozó hiányokat. Pillanatnyilag ilyen hiány mutatkozik a vízvezeték- és csatornázási csőanyagok terén. Ered­ményesen lehet azonban végrehajtani az olyan vízgazdasági munkákat, ame­lyek nem igényelnek nagyobb meg­terhelést és könnyen beszerezhető nyersanyagokkal is megvalósíthatók. Főleg a helyi nyersanyagforrások ki­használására kell felhívni a figyelmet. A helyi vízgazdasági építkezések nagy szakértelmet és felelősségérze­tet követelnek meg. Ezért szükséges, hogy a kerületek, járások, a községek és az üzemek vízgazdasági szakem­berei e munkák elvégzésénél sikere­sen használják fel a tudomány és a kutatások eredményeit, érvényre jut­tassák a gazdaság és a haladó tech­nika követelményeit. Hiszen nekik kell tudniuk a legjobban, hogy gazdag tapasztalataikkal hol és mikor segít­hetnek legjobban a vízgazdasági ter­vek kidolgozásánál és megvalósításá­nál. A nemzeti bizottságok ezzel a se­gítséggel bizonyára számolnak is. A szocialista országok túlszárnyalják a kapitalista államokat A Moszkvában megtartott európai kommunista és szocialista országok munkáspártjai képviselőinek mező­gazdaság-fejlesztési tapasztalatcsere­értekezletén kiadott közlemény hang­súlyozza: a szocialista országok ké­szek arra, hogy a dolgozók életszín­vonalának emelése terén a legrövi­debb időn belül túlszárnyalják a leg­fejlettebb kapitalista országokat. Földünk szocialista országaiban ma a világ lakosságának harmadrésze él, s ezek az országok arra törekednek, hogy túlszárnyalják a kapitalista or­szágokat az egy főre eső élelmiszer­­termelésében. Ezáltal egyre fontosabb szerepet töltenek be a világ mező­­gazdasági termelésének fejlesztésé­ben. Hogy a szocialista országok az 1958-as évben mennyiben járultak hozzá a világ mezőgazdasági terme­lésének emeléséhez, arra a mellékelt táblázat világos magyarázatot ad. (A táblázaton szereplő adatok a hús- és tejtermelést a Kínai Népköztársaság hozzájárulása nélkül szemléltetik.) A második világháború után a me­zőgazdasági termelés fejlesztése terén a legnagyobb eredményeket a szocia­lista országokban érték el. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ezt az előnyt továbbra is megtartják. Ezek szerint az a célkitűzés, hogy a kapi­talista országokat a mezőgazdasági termelés terén az egy főre eső ter­melésben túlszárnyalják, nagyon ia indokolt. Használjuk ki jobban a mezőgazdasági A helyi vízgazdasági építkezések megvalósításával nem kell várni a harmadik ötéves terv megkezdéséig. Ezeket a munkákat már 1960-ban megkezdhetik mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek. S hogy ne vá­rakozzanak, ez azért is fontos, mivel a helyi elentjőségű vízgazdasági mun­kák eddigi terveit — bár nem voltak oly jelentősek, mint a harmadik öt­éves tervre előirányzottak — mégsem teljesítették hiánytalanul. A nemzeti bizottságoknak nagy lehetőségük van, hógy a hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a lakosság kezdeményezését a vízgazdasági be­rendezésének építésénél a társadalmi munka széleskörű mozgalmává fej­lesszék ki. Dr. CESTMlR STOLL mérnök, az energetikai és vízgazdasági miniszter helyettese gépeket! (Folytatás az 1. oldalról) szövetkezetek a főjavításra adott traktor helyett két óra leforgása alatt munkaképes traktort kapjanak. Ugyanis a gépállomásnak traktortar­taléka van, s ezekre a traktorokra már csak a főjavításra behozott trak­torok gumiabroncsát kell átszerelni. A gépállomások dolgozóira a tava­szi munkálatok idején nagy felelős­ség hárul. Felelnek a gépek üzemké­pességéért és azok kihasználásáért mind a saját munkahelyükön, mind a szövetkezetekben. Ezért dicséretet érdemel a kroméíízi gépállomás dol­gozóinak az az igyekezete, hogy a gépesítő! állást még a tavaszi mun­kálatok megkezdése előtt minden szövetkezetben betöltsék. Csak így biztosíthatjuk, hogy a szövetkezetek saját gépparkjukat a lehető legjob­ban kihasználják. Nagy feladatok várnak a gépállo­mások tanácsadói szolgálatára is. amely szorosan együttműködik a szövetkezetek gépesítóivel. Nagyon sok függ a szövetkezet gépeinek fel­­készültségétől. A késői szántás és vetés alacsony hektárhozamot von maga után. Ebben az évben lényegesen emel­nünk kell a mezőgazdasági termelés színvonalát. A ránk váró feladatokat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha el­távolítjuk a régi hibákat és pontosan betartjuk az agrotechnikai határidőt. Például a gabonafélék vetése gyakran két hétig is tart, s az aratási mun­kálatok sokszor 20 napra is elhúzód­nak, ami nagy szempergéses veszte­séget okoz és jócskán csökkenti a hektárhozamot. Ebben az évben lé­nyegesen nagyobb termést akarunk elérni, ezért a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni a tavaszi munkálatokat. Jó lenne, ha minden szövetkezetben íratlan törvénnyé válnék, hogy például a gabonafélék tavaszi vetését legkésőbb tíz nap alatt, s az aratást pedig két héten belül el kell végezni. Nem nehéz feladat ez, ha gyors ütemben munkába helyezzük a gé­peket, rugalmasan irányítjuk a mun­kálatokat és azokat a megfelelő idő­ben elvégezzük. i n ii n ti h ii n i n« h ii h n«n n n»iLJuvii.iLJLiLjgEOJCXkjmrTOTTiaDamm^ imnrinnrnnnTTnnnnrinnnnnnnnnnnnnnnnuinnnnnnnr Előtérben a kukorica, burgonya él takarmányfélék termesztése (Befejezés az 1. oldalról.) A szovjet kormányfő beszédében hangsúlyozta: hiábavaló az imperia­listák igyekezete, hogy a kommuniz­mus veszélyére hivatkozva megfélem­lítsék a népeket és megakadályozzák a fiatal, független keleti államok és a szocialista országok barátságának és együttműködésének kibontakozá­sát. A keleti népek saját tapasztala­tukból tudják, hogy a szocialista or­szágok nem követnek önzö célokat, készek őszintén támogatni és támo­gatják is a függetleif fejlődés és nemzeti államuk megszilárdításának útjára tért országokat. A történelem kimondta ítéletét a gyarmaturalom fölött. Az emberiség elátkozta a gyarmaturalmat, amely a vissza nem térő múlt jelensége. Hruscsov elvtárs hangoztatta, hogy indiai, burmai, indonéziai és afganisz­táni látogatása újra igazolta a Szov­jetunió és a keleti népek barátságát, amely a békés együttélés alapján szilárdul és kibontakozik. Igazolta elszántságunkat a nemzetközi feszült­ség további enyhítéséért, a béke megszilárdításáért folytatott küzde­lemben. Beszéde végén a kormányfő kije­lentette, hogy az elkövetkező időben komoly és fontos tárgyalások várnak ránk. Előbb franciaországi látogatá­sára utalt, majd a csúcsértekezlet előkészítésével foglalkozott. Kijelen­tette: ha a nyugati tárgyalófelek is hasonló szándékkal vesznek részt a tárgyaláson, mint a Szovjetunió, ak­kor a népek bizalma és várakozása a csúcsértekezlet iránt mindenképpen jogosult. Krajmer Frantisek, a földművelésügyi megbízott helyettesének a mezőgazdászok szlovákiai konferenciáján elhangzott beszámolójából Mezőgazdasági termelésünk tervét az elmúlt évben szlovákiai méretben 97,4 %-ra, s ebből a növénytermesz­tés tervét 95,3 %-ra teljesítettük. Ha ezeket az eredményeket összehason­lítjuk az 1958-as évben elért terme­lési eredményekkel, akkor láthatjuk, hogy a növénytermesztésben csak 7,4 százalékkal emeltük a termelés szín­vonalát. Elsősorban a burgonya, gyü­mölcs és a zöldség termesztésében tapasztaltunk nagyobb lemaradást. Nagy feladatok várnak ránk külö­nösen a növénytermesztés terén. Eb­ben az évben a múlt évi adósságot is be kell hoznunk. Ezért a mezőgazda­­sági termelés tervét 8,8 %-kal, s eb­ből a növénytermesztés tervét 11,2 százalékkal kell növelnünk. Ezekkel a feladatokkal kapcsolat­ban felmerül az a kérdés, milyen elő­feltételeket teremtettünk az ez évi feladatok teljesítésére. A hosszú, ked­vezőtlen, csapadéktalan ősz káros ha­tása megmutatkozott az évelő takar­mányokon és az őszi vetésen is. Az őszi vetést csaknem egy hónappal az agrotechnikai határidő után fejeztük­be, s a mag többnyire rosszul előké­szített talajba került. A talaj alacsony nedvesség tartalma miatt a mag ne­hezen csírázott ki, s a gyönge növény igen későn bújt ki a földből. így csaknem hat hetet veszítettünk. Emiatt az őszi vetés igen gyenge álla­potban van, egyenetlen és gyengén bokrosodik. Tekintettel az őszi vetés rossz állapotára, a tavaszi időszakban a szokottnál sokkal nagyobb beszán­­tásokra számíthatunk. A kedvezőtlen időjárás, rossz hatás­sal volt az őszi mélyszántásra és a földek trágyázására is. A traktorosok áldozatkészségének köszönhető, hogy az őszi mélyszántást a szövetkezetek­ben és az állami gazdaságokban de­cemberre mégis befejeztük. A talaj nedvességtartalma igen ala­csony. Az átlagnál jóval kisebb csa­­padékú ősz után csapadékszegény tél következett, csak decemberben esett némi eső. A tavaszi munkálatok tehát nehéz feladatok elé állítják mezőgaz­dászainkat és földműveseinket. Az ez évi tavaszi munkálatok központi jel­szava: rendkívüli agrotechnikai be­avatkozásokkal el kell távolítani a kedvezőtlen őszi időjárás káros kiha­tásait és így kell biztosítani a növény­­termesztés ez évi tervének teljesíté­sét. Ez a feladat nehéz, de teljesít­hető. A tavaszi munkálatokkal párhuza­mosan az őszi vetések és az évelő takarmányok ápolása, fejtrágyázása is napirenden van. A hiányos őszi ve­tést hüvelyesekkel kell pótolni. A be­­szántásokat csak a járási nemzett bizottság szakértői bizottsága enge­délyezheti, de csak akkor, ha már agrotechnikai beavatkozásokkal sem lehet biztosítani az átlagos hektárho­zam eléréséhez szükséges előfeltéte­leket. A pötvetéseket a következő elvek alapján végezzük el: a beszántott őszi vetés helyett tavaszi búzát, árpát, vagy kukoricát vetünk. A beszántott őszi repce helyén tavaszi olajos nö­vényeket, például napraforgót, a be­szántott évelő takarmányok helyén pedig takarmánynak szánt kukoricát vagy cukorrépát termesztünk. Az agrotechnikai szolgálat köteles­sége, hogy különleges intézkedésekkel biztosítsa az olajos növények tervé­nek teljesítését. Az őszi vetések és az évelő takar­mányfélék tavaszi fejtrágyázására fő­leg nagyobb mennyiségű salétromos műtrágyát használunk. Az első ne­gyedévben 650 vagon kénsavas ammó­­niumot kapunk. Ezt a mennyiséget már szétosztottuk az egyes kerületek között. Az első negyedévben a terve­zett’ mennyiségen felül, a második és negyedik negyedév rovására, ösz­­szesen 6499 vagon különféle műtrá­gyát kapunk terven felül. Az állami vetőmagalapból a követ­kezőképpen fedezhetjük az összes szektorok tavaszi vetőmagszükségle­tét: a tavaszi árpa 35,5 %-át, a zab 29 %-át, a tavaszi búza 93 %-át és a kukorica 52 %-át. Ez a vetőmag­mennyiség jóval meghaladja a mag­termesztői parcellák és a magszapo­­rítói területek felújítására tervezett vetőmag-szükségletet. Más a helyzet a heremag és a bur­gonya esetében, ahol a vetéshez szük­séges mennyiséget nem tudjuk az állami alapból biztosítani. Ezért az agronómiái szolgálat sürgős feladata lesz a hiányzó vetőmagot és burgo­nyát az egyénileg gazdálkodó parasz­toktól, valamint a szövetkezeti dol­gozóktól felvásárolni vagy csere út­ján beszerezni. Tekintettel a talaj alacsony ned­vességtartalmára, a tavaszi munkála­tokat lehetőleg a talaj nagyobb meg­­bolygatása nélkül, gondosan és a le­hető legrövidebb időn belül el kell végezni, hogy minél több talajned­vességet őrizzünk meg a földbe ke­rülő mag számára. Ezért a szövetke­zetek és állami gazdaságok jól tennék, ha a kultivátorok használatát a leg­kisebbre korlátoznák, és mindenütt, ahol a szántást nem végezték el ősz­szel vagy a téli hónapokban, most kormánylemez nélkül szántanának, így megakadályoznák a talaj kiszára­dását és korlátoznák a téli nedvesség elpárolgását. Minden szövetkezetben és állami gazdaságban 8 — 10 nap alatt el kell végezni a gabonafélék vetését. Az agrotechnikai szolgálat feladata, hogy minden vetőgépet és traktorra kapcsolható munkaszerszámot mozgó­sítson, s mindenütt érvényesítse a jelszót: nappal vetni, éjjel pedig ve­tésre előkészíteni a talajt! A tavaszi munkálatok elválasztha­tatlan tartozéka az összes öntöző­­berendezések építésének gyorsított ütemű befejezése. Ahol nincs elegen­dő öntözőberendezés, ott a vlzforrá­­sokat fel kell használni árasztásos, sávos csörgedeztetésű és csörgedez­ted öntözésre. Ezért helyes lenne, ha a tavaszi hónapokban a talajjavítási munkálatokat is többnyire az öntöző­csatornák és víztartályok építésére, valamint a folyómedrek szabályozásá­ra irányítanák. Azokban a körzetek­ben, ahol nincsen elegendő vlzforrás, azonnal hozzá kell látni a kutak fúrá­sához, hogy így biztosítsuk az öntö­zéshez szükséges vízmennyiséget. A növénytermesztésben a döntő szerepet továbbra is a takarmány­alap játssza. Ebben az évben a takar­mányalapot mennyiségileg és minő­ségileg át kell építeni, hogy lehetővé tegyük az állattenyésztésnek a har­madik ötéves tervben előirányzott fejlődését. A takarmánytermesztés növelését elsősorban jó agrotechni­kával kell biztosítani, ami a hektár­hozamok és a takarmány minőségének emelését jelenti. Tudatosítani kell, hogy az évelő takarmányfélék a takarmányalap fő­­pillérei, s ezért mindent meg kell tenni, hogy a jövő évben a mezőgaz­dasági talajterületnek legalább a 18 százalékán hereféléket termesszünk. Reméljük, hogy a mezőgazdasági igazgatóság agronómiái szolgálata — a területi átszervezés során szövet­kezetekbe kerülő szakemberek érté­kes segítségére támaszkodva — tel­jesíti feladatát és olyan termést biz­tosit, amely a harmadik ötéves terv­ben biztos alapja lesz a mezőgazda­sági termelés fejlődésének. A harmadik ötéves terv nagy vízgazdasági programja eiGgüPőwiiii A víz az embert környező természet p; fontos részét képezi. A folyók, a vfz- é; gyűjtők a táj jellegét és képét hatá- b rozzák meg. Az egészségi szempont- ti ból kifogástalan víz, amelyet vizve- vi zetéken juttatunk el a fogyasztóhoz, ti a lakáskultúra színvonalát emeli. Az si eső- és a szennyvizek elvezetése a la- ír kótelepek higiéniájának alapja. A mezőgazdasági földtérületen a vízzel e mint termelőerővel kell számolnunk, ^ különösén a szocialista mezőgazdasági j, nagyüzemi termelés feltételei között. Ugyanakkor a víz az ipari termelésnek g is elengedhetetlenül fontos tényezője ^ és jelentős energiaforrást képvisel. Vi A víznek egyrészt e társadalmi cé- is lókra való felhasználása, másrészt a szennyvizek ártalmatlanná tétele, va- zi lamint az áradások meggátlása, az a embertől egyre nagyobb fokú beavat- b kozást követel meg a természet át- ti alakítása terén. Országunk ugyan víz- le ben nem szegény, de az iparosítás ma- h gas foka és gyors üteme, valamint a v lokótelepek aránylag nagy népszerű- s sége annak szükségét váltják ki, hogy t< gondosan irányítsuk országunk víz- s< háztartását. Fokozatosan meg kell vál- g toztatni az egyes vidékek vízgazda­ságát, hogy a víz egyre nagyobb mér- (j tékben szolgálja az ember érdekeit. r, Milyen célt szolgálnak £ az ötéves terv irányelvei? V Q A CSKP KB-nak az ötéves terv ki- r dolgozására adott irányelvei a vízgaz- t, dálkodás további fejlődésére olyan ^ irányban kívánnak hatni, hogy a le- t, hetö legnagyobb társadalmi hatékony- s Sággal biztosítsuk a dolgozók élet- p színvonalának és a föld termőerejének g növekedését. ], A vízgazdasági építkezések terén, t a vízierőművek gyorsütemű építésé- z nek időszaka után, a most következő L jelentős változást főleg az jellemzi, 1< hogy az egyes vízgazdasági ágazotok k beruházási költségei a második ötéves s tervvel szemben a következőképpen F emelkednek (ha második ötéves terv n tételeit 100 %-nak vesszük): h c Vízgazdálkodási berendezések a építése: 158 % t Csatornázás és városok szenny- s víztisztító berendezésseinek r fejlesztése: 218 % f A mezőgazdasági földterületek 1 meliorációs fejlesztése: 439 % A földterületek feljavításával együtt végzett folyómeder­szabályozás 715 % t A fentemlített célokat szolgáló ! víztárlók építése: 201 % J Az ipari szennyvizek tisztító­­^ berendezéseinek fejlesztése 247 % Ezzel szemben a vízierőművek épí- £ tésére fordított beruházási összegek több mint a felére csökkennek a má­sodik ötéves tervvel összehasonlítva. I A harmadik ötéves tervben a vízgaz- I dasági beruházások összegének csu- 1 Földműves I960, március 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom