Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-02 / 18. szám

Hozzászólás az egyszerű anyásítás vitájához

Szinte sorozatosan jelennek meg hozzászólások a fenti címmel a méhészeti rovatban. Nagyon szép dolog e kérdésről írni, mert az egyszerű anyásítás a méhészkedés sikerének gazdag záloga.

A nem méhészkedő vagy a kezdő méhész előtt úgy tűnik fel, mintha ez az anyásítás nagyon egyszerű lenne, pedig nem is olyan könnyű dolog. Önkéntelenül visszaemlékszem egy régi megjegyzésre, amelyet több mint három évtizeddel hallottam, amikor a méhészkedés elsajátítása céljából meglátogattam egy kedves, jószándékú öreg méhészt, a rég elhúnyt Berzeviczy bácsit. Meghitt beszélgetés közben megkérdeztem mi a véleménye az anyásításről." A válasz ez volt:

— A méhcsalád anyásítása a méhészkedés legszebb, leggyönyörűbb munkája. Ha szereti a méheket, meg fogja találni a módját, a gyakorlat hozza magával.

Igaza volt, ezt a méhészkedési gyakorlatomban bebizonyítva látom. Ha anyátlan családomat meganyásítottam és meggyőződtem az anyásítás sikeréről, mindig benső megnyugvás fog el. A család újra bekapcsolódhat a termelésbe.

De nem mindig sikerült az anyásítás, megtörtént, hogy a család legyilkolta a neki adott anyát, pedig nélküle biztos pusztulás vár reá.

El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a méhészetben egyetlen szabály sem jó, amelyet a gyakorlat nem igazol. Vajon melyek azok a tényezők, - amelyek az anyásítás sikerét befolyásolhatják? A család anyagi állapota? A család érzelmi világa? Kedélyállapota? A család anyátlanságának időtartama? A föld légkörének barometrikus nyomása ? A levegő hőhullámzásának hatása? A méhcsaládnak sok más apró, szinte mozaikszerű láncszemeként összetevődő láthatatlan tényezői ?

Bár napjainkban nagyot haladt a méhészet tudománya, nincs felderítve a méhek élete a maga többezeréves sajátosságaival. A kutató emberi elme nap mint nap újabb és gazdagabb adatokkal fejleszti a méhészet tudományát. Nekünk, méhészeknek azon kell lenni, hogy ezt közkinccsé tegyük, s épülő méhészeti kultúránk épületéhez minden méhész nyújtson egy-egy téglát tapasztalataiból.

Legyen szabad e cikk keretében Nagy Júlia (Nagylég) méhésztársnőnk cikkéhez hozzászólnom. Az anya fürösztését, dörzsölését stb. nem alkalmazom. Anyásításkor igyekszem mind a magam, mind a méhcsalád nyugalmát megőrizni. Az bizonyos, hogy az idegesen viselkedő anya élete veszélyben forog még a saját népe között is. Ha anyáimat jelölöm, a netán megriadt anyát újból nem kísérlem megfogni, inkább más alkalommal jelölöm meg. Magam a természetesség híve vagyok, bizonyos fokig tudom, hogy a természet háztartásában a méhcsalád elsősorban természeti tényezőktől teszi függővé életét. Csak aztán jöhet az ember, mint olyan tényező, amely a méhcsaládot a reáháruló feladatok megoldásában segítse és támogassa.

A természet rendje szerint a méhcsalád anyát a rajzás folyamán vált, illetve cserél. De leváltják, anyjukat a méhek, ha az hibás vagy más okból nincsenek vele megelégedve. Ilyenkor az úgynevezett váltóbölcsőket építik. A rajzás idején épült rajbölcsők a lépek alján, azok

I960, március 2.

12

szélén sokszor csokrosan vannak elhelyezve nagyobb számban. A váltóbölcsőket mindig a költöfészek közepén, a lépek oldalán építik, melyek egytől ötig fordulnak elő. Megtörténik az is, hogy a fiatal anya mellett az öreg anya is petézik. Ezt az állapotot a méhek maguk szokták megszüntetni. Én magam nemigen dobom ki az anyát minden különösebb ok nélkül a családból, amíg jól petézik. De ha lemarad munkájában, azonnal kicserélem, legjobb erre a fejlődés ideje. Véleményem szerint a legrosszabb az a nyári időszak, amikor a természet világában az első vegetációs fejlődés véget ér. Forró, száraz időjárás uralkodik, az út porát felkavarja a szél és halomra pusztítja a méheket. Erdőn, mezőn a virágok bágyadtan hajtják le fejüket, egy csöppnyi nektár nélkül.

Az előbbi cikk írójának nézeteit magam is vallom, széfetek tiszta kézzel dolgozni a méhekkel, de minden anyásításhoz nem mosok kezet. A tartalék családdal való anyásítás nálam is a legjobban bevált.

Hogy hogyan tettem magamévá ezt az eljárást az alábbiakban leírom, de megjegyzem, hogy tulajdonítom magamnak, mintha én lennék e módszer egyedüli sikeres gyakorlója.

Mintegy húsz évvel ezelőtt vidékünk tenyésztőjellegű volt. Abban az időben a gyékénykasok másodrajait tettem 3 — 4 keretes anyanevelő kaptárakba. Egyik mézelő családom meganyátlanodott, s mint kezdő méhész, nagyon aggódtam miatta. Elhatároztam, hogy az egyik anyanevelő családdal • meganyásítom. A

Lapunkban a múlt évben már kétszer is írtak a méhészmesterek bérezésének rendezéséről.

A királyhelmeci járás méhészmesterei is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ez év január 16-án a szokásos havi szakoktatáson és megbeszélésen több méhészmester kifogásolta a terv és a normák hiányos megállapítását.

A járási zootechnikai szolgálat ugyanis a múlt év novemberében EFSZ-eink számára a következő normákat állapította meg munkaegységekben:

1. Egy méhcsalád átteleltetése . 0,8

2. Egy méhcsalád vándoroltatása 0,8

3. Egy kg viasz termelése ... 1

4. Egy raj.....................................1,5

5. 1 kg kipergetett méz . . . 0,5

6. A terven felül elért eredmény ................................15 —20 %-a

E normákat a méhész-szakemberek bevonása nélkül készítették. így történt, hogy megfeledkeztek az anyanevelésröl, ami pedig a méhcsalád egyik alapfeltétele. Nem gondoltak a méhlegelő megjavítására sem. Erről a tervben egyáltalában nincs szó.

Járásunkban a mézhozam terén szép eredményeket érünk el, ha jól sikerül az akácvirágzás. Ha nem, amit már éveken keresztül tapasztalunk, akkor méheink a nyári élelemben is szűkölködnek.

Ha a mézhozam nem sikerül, úgy viasz sem lesz és a rajzás is bizonytalan. Ilyen esetben nagyon megcsappan a méhész jövedelme. Továbbvándorlásra nincs lehetőség, ehhez az EFSZ nem nyújt anyagi segítséget.

Nagyon lényeges lenne a méhlegelő

családocskának három keret szépen befedett fiasítása volt. Kivettem a törzscsaládból három keretet a kijárótól, ezeket más családokhoz adtam be. A megüresedett helyre betettem csendesen, nyugodtan a tartalék kis családot; azután a meganyásított családot lezártam és este megetettem. Kíváncsian vártam, mi lesz tovább. Pár nap múlva megnéztem, s nagy meglepetésemre az anya végezte hivatását, s a család gyönyörűen dolgozott. Később ez a méhcsalád lett méhészetem egyik legjobb családja. A tartalékcsaláddal történő anyásitás tehát véleményem szerint a legjobb anyásítási módszerek közé tartozik.

Néhány évvel ezelőtt volt már olyan családom is, amelyet kétszer anyásítottam zárkózott anyával, s az anyát mind a kétszer megölték a méhek. A harmadik esetben egy háromkeretes anyanevelő kis család a fenti módszerrel vissza adta a törzscsalád életét.

Az anyásítás módszere csaknem annyi, mint ahány méhész. Mondhatnánk azt is, hogy minden méhész a maga módja szerint anyásitja anyátlanná vált méhcsaládját, s ha siker koronázza munkáját, jól is van így.

A gyakorlati méhész válogathat az anyásítási módszerekben. Ennél is érvényesül az, hogy a méhészkedés sikereinek telt bödöneihez több út is vezet, de csak azoknak a számára, akik az odavezető utakat jól ismerik. A méhek iránti szeretet az, amely ennek az útnak fáradalmait enyhíti és fáradságunkat jutalmazza.

id. Géczi András (Bés)

biztosítása. Az állattenyésztés minden ágazatában gondoskodnak az elegendő takarmányalapról, mert csak így születhetnek a termelés terén szép eredmények. Ugyanakkor a méhek ilyen előnyben nem részesülnek.

A vita és megbeszélés eredményét összefoglalva, a méhészmesterek javaslatot terjesztenek elő:

1. Az anyanevelés figyelembevétele és külön díjazása.

2. Vándorlás esetén, amely parcellán a tervezett hektárhozamnál magasabb az eredmény, a többlet bizonyos százalékát a méhész javára kell írni.

3. Méhlegelő biztosítása vagy családonkénti alapfizetés a nyári gondozásért.

Egyébként mindezt a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal által kiadott alapszabályokban is előírták.

A királyhelmeci járás méhészmestereinek megbízásából: Tóth József

Az anyapempő baktériumgátló hatásának változása

Chauvin és Lavie kísérlete szerint a pempő baktériumgátló (antibiotikus) tulajdonsága a korral csökken, do szabálytalanul. Például a Bacillus subtilis-re a bölcsőből történt kiszedés első napján hatásos, a második nap már nem, a harmadikon már újra egy ideig, de gyengén. A vízben oldott és fagyponton tartott pempő hatása a 19. napon szűnik meg. A kaptárban más a helyzet, mert a pempő folytonosan megújul; Kuvabara szerint a méhek 2 — 3 percenként új pempőt juttatnak a bölcsőbe.

líj méhészmesteri bérmegállapítást!