Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-06 / 2. szám
6 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG I960, január 6. A gyümölcsfák téli nyesése A gyümölcsfákat egész éven át nyeshetjük. De mivel a fa nyugalmi ideje alatt (télen) végzett nyesés a nyári nyeséstől, ennek okaitól és következményeitől jól elhatárolható, téli, illetőleg nyári nyesést különböztetünk meg. Téli nyesést a lomb lehullása után, késő ősztől a fagymentes napokon keresztül tavaszig, a nedvkeringés látható megindulásáig végzünk. A képzőanyagok a rügyekben, ezek környékén, a háncsszövetben és másutt is ősz felé rakódnak le, s végleges elhelyeződésük a fagy beálltáig tart. Ezért, ha azt látjuk, hogy a vezérvesszők aránytalanul gyengék, akkor ezeket ősszel, a termörészeket pedig tavasszal nyessük. Egyébként és általában azonban tél utóján és kora tavasszal van a nyesés legjobb ideje. Különösen nem ajánlható az őszi nyesés akkor, ha ágakat, vastag gallyakat kell lefürészelni és ennek következtében a fán nagy sebek maradnának. A sebeket oltóviasszai, vagy fakátránnyal haladéktalanul be kell kenni, mert különben a nagy, nyitott sebek a fagy repesztő, száritó hatásának, a nyirkosságnak lennének kitéve, s azon keresztül gombafertőzés és rovar is kárt tehet a fa testében, amely korhadni kezd, s végül odvassá válik. Termő almafa és körtefa nyesése A korona kialakítás után a korona ritkításával csupán a természetet segítjük, hogy a fa célunknak legmegfelelőbben előbb, bővebben, rendszeresebben és hosszabb ideig teremje meg fejlettebb gyümölcseit. A fiatal fák koronájának kialakításakor tartsuk mindig szem előtt, hogy milyen lenne a korona idős korában, ha azt fiatal éveiben kellő ritkító nyesésben nem részesítettük volna. Ha erre a fiatal korban kellő figyelmet fordítottunk, akkor idős korban nem lesz arra szükség, hogy a koronából karvastagságú ágakat kifürészeljünk. Ezt a fa már nem bírja el olyan könnyen, mint a rajta fiatal korában ejtett kisebb sebeket, amelyek beforradása már egy év alatt megtörténhet. A termöfák nyesése jórészt a koronaágak megfelelő ritkításából áll. Az ilyen fákon legfeljebb a túl erős fejlődésü vezérvesszőket nyessük vissza. Vadalanyon álló fák termörészeit rendes körülmények között rendszeres nyesésben nem részesítjük. Az almafa vesszőin levő rügyek általában közelebb állanak egymáshoz, mint a körtefa vesszőin. Ezért az előbbit rendesen, valamivel rövidebbre nyessük, mint az utóbb említett fát. A termőfát akkor használjuk ki, ha termőrészei mindig körös-körül és végig helyezkednek el az ágon. Helytelen, hozzá nem értést bizonyító nyesés az, amikor a faágak oldalán, alsó részén fejlődött termőrészeket az ágakról levagdossuk. Az ágakat akkor használjuk ki helyesen, ha rajtuk a termőrészek egymástól 10 — 12 cm távolságra állanak. A termöfák vezérvesszőit csak akkor nyessük vissza, ha azok túlságosan hoszszúra nőttek. A visszanyesés ilyenkor olyan mérvű legyen, hogy a vezérvesszö megmaradó rügyeinek legalább a fele kihajtson. A következő évben, ha a vezérvessző nem túlságos hosszú, már nyesetlenül hagyjuk. A vezérvesszőn az előző évi visszanyesés következtében fejlődött erős oldalvesszöket 3 — 4 rügyre vágjuk, míg a gyengébb vesszőket és termörészeket nyesetlenül hagyjuk. Miután előfordul, hogy a termöfák ágain levő némely termőrész is nyesésre szorul, ezért ezt téli nyeséssel szabályozzuk. A közvetlenül az ágból vagy az ágak oldalán levő galyból fejlődött erős hosszú vesszőket rendes alapjukra kell visszanyesni, hogy az ott elhelyezhető rejtett rügyekből csak gyenge hajtások fejlődjenek. Ügyelni kell, hogy a termőrészek 15 — 20 cm-nél hosszabbra növekedő erőteljes hajtást ne fejlesszenek, mert ezek termőrügyet nem nevelhetnek. Termőgallyak és különösen a termőágak esetében ügyelni kell arra, hogy azok elágazódott rövid termőrészei le ne száradjanak. Az ilyeneket időnként meg kell ifjítani. Ez abból áll, hogy magasabban álló elágazásaikat részletekben levágjuk. Ezáltal az így előállott seb annyi nedvet von magához, hogy a megmaradt termőrészek — erősebb fejlődésnek indulva — leszáradás helyett új, rövid termőrészeket fejlesztenek. Minden gyümölcsfa termőrészének nyesése alkalmával sohasem az arányosságot, hanem mindig csak újabb termőrészt, illetve termőrügy fejlődését igyekezzünk biztosítani. Az ágakon netalán fejlődött fattyúvesszőket, ha azokra ágnevelés céljából szükség nincs, mindig alapra nyesve kell eltávolítani. Egyébként a termőfák koronáját legalább három évenként ritkító nyesésben keli részesíteni. Ennél a munkánál minden olyan vesszőt vagy gallyat vágjunk ki, amely a másikra ráfekszik, továbbá befelé növekedő, egymáshoz közel párhuzamosan fejlődő, a koronát elsürűsítő, és ezért felesleges. De tőben vágjuk ki a beteg, száradó ágakat is. A beteg, száraz ágakat mindig elevenig nyessük, hogy a seb könnyen behegedjen. Cs. G. Hektáronként 154 mázsa alma A múlt nyár elég csapadékos volt, kedvezett a gyümölcstermelésre, de mindez mit sem ért volna jó agrotechnika nélkül. Nálunk, Szentesen a gyümölcsfák ápolását még 1958 őszén megkezdtük. hogy 1959-ben bő termést nyerjünk. Felástuk a gyümölcsös talaját és megtrágyáztuk a fák csurgójáig. A tél beállta előtt minden hemyófészket leszedtünk az ágakról és a fiatal fák törzsét bekötöttük, hogy a nyulak le ne rágják. A munka csak télen, a leghidegebb időkben szünetelt. A gyümölcsös és szőlöskert körüli bozótot, akácfákat eltávolitottuk, aztán megkezdtük a téli permetezést a kaliforniai pajzstetü ellen. Tavasszal folytatódott a munka, de nemcsak a gyümölcsészeti dolgozók gondoltak a gyümölcsösre, hanem a szövetkezet vezetősége is hozzájárult javaslataival, hogy minden munkát idejében végeztünk. Nyár elején igen jónak mutatkozott a termés. Csűcseredméynre számítottunk, de egy nap hatalmas jégeső dúlta végig a gyümölcsöst. — Oda az alma! — mondogatták egyes szövetkezeti tagok. — No, de a reményt mégse adjuk fel! •— bíztatták egymást a gyümölcsészeti dolgozók. S az álom valóra vált. Az alma a jégKépunkön a kertészeti csoport látható verés ellenére is szép termést hozott. Igaz, hogy csak a fele, de így is a tervezett 72 mázsa helyett 154 mázsás termés. Csúcseredményre számítottunk, arányában emelkedett a bevétel is. A tervezett 17 000 korona helyett 36 000 koronát kaptunk a gyümölcsért. Ugyanez történt a szilvával is, amelyből a tervezett 12 mázsa helyett 65 mázsát értünk el hektáronként. Szűcs elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondta, hogy olyan tervszerű munkával, mint amit eddig végeztünk, a jövőben még szebb eredményt érhetünk el. Nagy elismeréssel beszélt még a gyümölcskertészetröl a 72 éves Fekete András és a 61 éves Haraszti Ferenc szövetkezeti dolgozó, akiket jő munkásokként ismer az egész tagság. A kertészet nötagjai, Csengeri Istvánné, Tömöri Jánosné, Fazekas Ferencné, Dobos Sándorné, Németh Józsefné és Kiss Mária pedig külön dicséretet érdemelnek. Kendi Ferenc (Szentes)
