Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-15 / 91. szám

Tervkészítés előtt Irta: SOÚKY LAJOS, a búcsi EFSZ elnöke Közeledik az év vége — a szám­vetés ideije. Földműveseink mérlege­lik, mit végeztek jól, hol követtek el hibát, mit tehettek volna még a hek­tárhozamok növelése érdekében. Nem könnyű munka ez, de azövetkezeti tagjaink szívesen veszik kezükbe a ceruzát, mivel tudják: minden oko­san felhasznált, s munkára fordított perc saját és családjuk, valamint a közösség érdekét szolgálja. Mielőtt azonban sor kerülne erre az immár hagyományos, ünnepélyes napra, nem ülhetünk tétlenül, karba­­tett kézzel. Tennivaló akad bőven. Itt van például a jövőévi terv kidolgozá­sa, ami nemcsak a szövetkezeti gaz­dálkodásnak, hanem harmadik ötéves tervünk sikeres teljesítésének is az alapja. £ppen ezért az eddiginél sok­kal nagyobb körültekintéssel, nagyobb megfontoltsággal, a helyi viszonyok még szélesebbkörü figyelembevételé­vel lássunk terveink kidolgozásához. Mint tudjuk, pártunk Központi Bi­zottsága a közelmúltban közzétette a harmadik ötéves terv nagyszabású irányelveit, melyek meghatározzák mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés rohamos fejlődésnek távla­tait. A reánk - mezőgazdasági dol­gozókra — háruló tervek, s feladatok szépek, sokat ígérőek. Megvalósítá­suk pedig csakis a szövetkezeti veze­tőkön, s tagokon múlik. Régi, paraszti nyelven kifejezve azt mondhatjuk: amilyen kenyeret sütünk, olyat eszünk. Süssünk tehát fehérbélú. foszlós ke­nyeret ... Igenám, csakhogy ez nem olyan „egyszerű dolog. Eiőszöris meg kell terveznünk, ki kell számítanunk: hány deka élesztő, mennyi víz stb. szüksé­ges ahhoz, hogy ízletes legyen a ke­nyér. Ezt azonban hagyjuk az asz­­szonynépre ... A mi dolgunk szántani, vetni: dús kalászt termelni. No és mi ebben a csodálatos? Semmi különös. Csupán annyi: olyan tervet készít­sünk, amely összhangban van a nép­gazdaság fejlesztésével, a harmadik ötéves terv irányelveivel; amely a helyi viszonyokra, a tagság alkotó­­képességére, kezdeményezésére épül! Tapasztalatból tudom, hogy egyes EFSZ vezetők „szűk körben“, ketten­­hárman dolgozták ki a termelési és pénzügyi terveket. És hogyan? Ügy, hogy a tagság „elégedett“ legyen, egyhangúlag jóváhagyja szövetkeze­tük fejlődésének, saját jólétük emel­kedésének tervét. Amikor azonban közeledett az év vége, s üres volt a közös kassza, akkor az ilyen szövet­kezeti „vezetők" kénytelenek voltak „belátni“, s a tagságot is „meggyőzni“ arról, hogy nem volt meg a lehetőség a terv teljesítéséhez, mivel rossz volt az időjárás, s ezért nem termelték ki a szabad eladásra szánt sertés- és marhahúst, a tejet, a tojást, stb. így mondták, a helyzet azonban egészen más volt. Vagyis a terv készítésénél nem a termelés emelésének, a hasz­nosság növelésének lehetőségét vet­ték tekintetbe, hanem a munkaegység értékének emelkedését. Azt, hogy a tagság — és maga a vezetőség is — több előleget vághasson zsebre, mint az előző évben. S itt meg keli mon­danunk azt is, hogy az ilyen „tervek“ kidolgozásánál több esetben segített a járási nemzeti bizottság mezőgaz­dasági osztályának dolgozója is, és csak azért, hogy járási méretben is emelkedjen a munkaegység értékel... Mindez persze már a múlté. Szö­vetkezeteink nagy részében már ta­pasztalt, szakképzett vezetők tart­ják kezükben a kormánykereket. Olyan földművesek, akik tudják, hogy a papírra vetett ezreseknek, milliók­nak csakis akkor lesz értékük, ha a számok mögött emberek állnak, akii? kitermelik a tervezett húst, tejet, gabonát stb. Azzal is tisztában van­nak, hogy a tervezésnél elengedhe­tetlen fontosságú a munkanormák felülvizsgálása. Mert szerintem az egyes munkaágazatokban az évekkel ezelőtt megállapított normák - a gé­pesítés következtében — már meg­lazultak. Márpedig a munkaegység emelkedésével mindenkor párhuza­mosan kell emelkednie a normáknak is. Hiába vesszük tervbe, hogy a mun­kaegység értéke 20 korona lesz, ha egy liter tejet 2 — 3 koronáért, egy kg sertéshúst pedig 10 — 15 koronáért termelünk ki! A terv nyomtatványait már kézhez kaptuk. Mielőtt azonban ezekbe a nyomtatványokba valamit bejegyez­nénk, a jó gazda módjára nézzünk szét házunk táján. Kérdezzük meg a fejőt, a sertés- és tehéngondozót: milyen tapasztaltaik vannak, s hogyan lehetne azokat hasznosítani a terme­lés növelése érdekében? Tekintsünk széjjel a határban is: nem íolydogál-e kihasználatlanul a kis patak vize? S csak aztán lássunk a terv készíté­séhez. Természetesen nem szűkkör­ben! Kapcsoljuk be ebbe a munkába a dolgozók széles rétegét, a nemzeti bizottság tagjait, s olyan tervet ké­szítsünk, amely a valóságra épül, amely biztosítja a szövetkezet meg­szilárdítását, a harmadik ötéves terv sikeres teljesítését: életszínvonalunk állandó emelkedését. Ha így cselek­szünk, hasznát látjuk, s bátran mondhatjuk: a jó gazda módjára dolgoztunk! ... AZ UTOLSÖ HEKTÁROKON szántanak a bratislavai kerület GTÄ- inak és EFSZ-einek traktorosai. Az őszi szántás tervét eddig 96,5 száza­lékra teljesítették. A nagymegyeri, somorjai járás szövetkezetesei már az őszi vetést is elvégezték. A kerület traktorosai most a mély­­j szántásra összpontosítják figyelmü­ket. amit az utóbbi napok esős idő­járása megkönnyltett. Eddig több mint 18 000 hektáron végezték el a mélyszántást, ami a kerületi terv egynyolcada. Éjjeli műszakban a GTÁ-k 165, az EFSZ-ek 90 traktorosa dolgozik. Bőstől Vásárútig, a Kis Dunáig húzódó csatorna építésén egy napig sent szünetel a munka. A Csilizköz meliorációs munkái gyors ütemben valósulnak meg. Képünkön a 076. számú földkotrót látjuk Albár község határában, amelyen Juhász Ferenc gépkezelő és segédje Uricsek József naponta 30 — 50 méter új osatornát mélyítenek ki. Felv . j vYDARENt A senicai járás egyik legjobb szö­vetkezete a kunovi. Eddig egy hektár szántóterületre 345 darab tojást ter­meltek. A jövő év­ben 26,5 százalék­kal emelik ezt a mennyiséget. Fel­vételünkön Metu­­lová Mária látható tojásszámolás köz­ben. Vállalta, hogy 1960-ban 118 tojást termel minden to­jótyúktól. Foto: Sluka J. Hruscsov elvtárs jövő év tavaszán utazik Franciaországba Mint ismeretes, az utóbbi időben véleménycserére került sor a Francia Köztársaság elnöke és a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke között Ny. Sz. Hruscsov küszöbön álló francia­­országi látogatásával kapcsolatban. Az eszmecsere után elhatározták, hogy Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1960. március 15-én látogat el Franciaországba. * A Német Demokratikus Köztársaság szocialista munkabrigád címért ver­senyző mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozóinak többtagú küldöttsége a Központi Szakszervezeti Tanács meghívására hazánkba érkezett. Heins Wittig, szövetkezeti elnök vezetésével hazánk szövekezeti- és élelmiszer­­ipari dolgozóinak több csoportjával beszélgetnek el, akik szintén verse­nyeznek a szocialista munkabrigád címért. Ekére vár e föld Napjaink legfontosabb feladata, az őszi mélyszántás mielőbbi el­végzése. Ahogy azonban a Föld­művelésügyi Megbízotti Hivatal tájékoztat, az őszi mélyszántás nem kielégítő. Míg október 19-től október 25-ig 49 315 hektárt szán­tottak fel a lánctalpas traktorok, úgy az elmúlt héten már csak 43 317 hektárt. Ennek egyik oka a gyakori üzemzavar. Az elmúlt hé­ten is 691 lánctalpas traktor mun­kaképtelen volt, két műszakban pedig alig dolgoztak. Az utolsó héten javultak a fel­tételek, az őszi mélyszántás mene­te mégsem kielégítő. A földeken még mindig sok a kukorica és a kóró. A gépek romlanak, száraz a föld — ezeket a hangokat halljuk a traktorosoktól. De érvényes-e még ez a kijelentés. Nem! Hiszen mindenütt megázott a föld. A leg­főbb hiba abban van, hogy a lánc­talpas traktorok nem dolgoznak két műszakban. I A Banská Bystrica-i kerület 600 lánctalpas traktora közül 101, a zilinai kerületben 206-ból csupán 35 dolgozik két műszakban. A JNB és a GTÁ dolgozóinak nagyobb gondot kel! fordítani a kétműsza­­kos szántás megszervezésére. A kerületek közül a legtöbb lánctalpas traktor a nyitrai (402) és a bratislavai kerületben (282) dolgozik. A mélyszántás menetét az üzem­zavarok sem gátolhatják meg. A javítóüzemeknek sokkal rugalma­sabban kell az előforduló hibákat eltávolítani. Egy szövetkezeti elnök írja: Akkor esik majd... amikor mi akarjuk Szövetkezetünk 1950-ben alakult, s jelenleg 486 hektár mezőgazda­­sági területen gazdálkodunk. így tehát a lévai járás kisebb EFSZ-ei közé tartozunk. De nemcsak terü­letre nézve, hanem az eredmények elérésében sem vagyunk az első helyen. S éppen ez a körülmény serkentett bennünket arra, hogy keressük a többtermelés nyitját... A prerovi járás felhívása is a nagyobb termelékenységre ösztön­zött. Bátran mondhatom, hogy szö­vetkezetünk tagjai örömmel fogad­ták a prerovi felhívást. Bizonyítja ezt az az elhatározásunk is, hogy a gabonafélék hektárhozamát 1960- ban, az 1959-es évhez viszonyítva 20 százalékkal, a takarmányfélék hektárhozamát pedig 18 százalékkal növeljük. Az állattenyésztés terén szintén nagy változást akarunk eszközölni. A hústermelést — .egy hektárra szá­mítva — az ez évi 131 kilogramról a jövő évben 168 kilogrammra emel­jük. Ez 28 százalékos emelkedést jelent. Tejet egy hektárra számít­va 300 litert, tojást a 211-el szem­ben 318-at termelünk. A tervek szépek, sokat ígérőek. És mi valóra váltjuk őket. Termé­szetesen nem a régi gazdálkodási módszer alapján. Jobb, haladóbb termelési módszereket alkalmazunk. A sertéseknél már eredményesen alkalmazzuk a nyitott istállózást és az önhizlalást. Ez az új takarmá­nyozási technika és technológia szép eredményeket szült. A 160 fé­rőhelyes sertésólban ma 250 sertést hizlalunk. A napi súlygyarapodás a régi etetési módszer szerint 40 dekagramm volt. Ma több mint 65 deka. Megjegyzem, nem hízóknál, hanem süldőknél. A hústermelés spm olyan költséges, mint azelőtt. A régi etetési módszer alkalmazá­sánál 100 kiló hús kitermeléséért 4,5 munkaegységet fizettünk. Most, az új technika és takarmányozási technológia bevezetése és alkalma­zása óta 100 kilogramm súlygyara­podás után 3,60 munkaegységet kap­nak a dolgozók. Ugyanakkor az ete­tők keresete jóval nagyobb. Hát ez meg hogy lehet? - kérdezhetné valaki. Ügy, hogy egy etető 700 — 800 sőt 1000 sertést is képes gondozni az új nyitott istállóban. És könnyebb munkával, kevesebb erőfeszítéssel, mint a 100 — 150 darabot. Mert az ennivalót nem az ember cipeli vá­lyúról vályúra, hanem a gép szál­lítja az önetetőkbe, s az állatok akkor esznek, amikor kedvük kere­kedik. Marhaállományuk részére 1960- ban kezdjük meg a riyitott istállók építését. És ha minden jól megy, a növendékállatok 1960-ban már az új modern istállóban telelnek. A bő takarmányalap és a hektárhozamok biztosítása érdekében öntözőberen­dezéseket szerelünk fel. Terv sze­rint 500 hektár szántóföld, 40 hek­tár rét és legelő öntözését valósít­juk meg. Nem engedjük, hogy to­vábbra is kihasználatlanul hömpö­lyögjön a Garam hullámzó vize. Kanálisokat építünk, szivattyúkat szerelünk fel, s akkor esik majd határunkban az „eső“, amikor mi akarjuk! Egyszóval megvalósítjuk régi álmunkat, termőbbé tesszük a határt: valóra váltjuk adott szavun­kat! ... Kovács Árpád, a pagyodi EFSZ elnöke A szocialista faluért •ovember 15. Ára 30 fillér X. évfolyam, 91. szám. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA ■ Hl " ■ ............... »I ! ■ I II ■ J I ............■■■■■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom