Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-29 / 60. szám

2 yfzafcad Földműves 1959. július 29. Somorjai helyzetkép örülnek a sikernek. Elbizakodásról, megelégedésről azonban szó sem le­het. Ugyanis a 6185 hektár gabonából még közel 3800 hektár vár learatásra. A tarlőhántás a tervezett 8200 hek­tárral szemben csak 1247 hektáron van elvégezve! Nagy hiba ez, annál is inkább, mivel terv szerint a járás szövetkezetesei­­nek 1750 hektár földbe kell másod­növényt vetni. A zöldtrágyázást pedig 2500 hektáron keil elvégezniök. Mindezen hiányosságok mellett az a bíztató, hogy Bankó István járási agronómus és Sipos elvtárs, a GTÄ főagronómusa komolyan tekint a fel­adatokra, a munkálatok időben való elvégzésére, és sürgősen orvosolják az előforduló hiányosságokat. Pong­­rácz István a csölösztői EFSZ elnöke és Farkas István agronómus például személyesen jöttek a járási nemzeti bizottságra és jelentést tettek a Duna áradásáról, a gabona veszélyez­tetéséről. Sipos elvtárs így fogadta a vendégeket: — Jól van emberek, helyesen cse­lekedtek!... Azonnal küldök két kévekötőgépet! Ezek után már csak az a fontos, hogy az ígéret minden esetben valóra váljon, úgy bizonyos, hogy a somorjgj járás még jobb hírnévre tesz szert! Zatykó József Helytállnak az újpolhorai fiatalok Gyakran hallani az idősebb szövetkezeti tagoktól, azt a megjegyzést „hej, ezek a mai fiatalok! Nem érdekli őket a mezőgazdasági munka. Mi is lesz, ha majd teljesen kiöregszünk a munkából.. Ezt a megállapítást nem lehet általánosítani, mert ahol foglalkoznak a fiatalokkal, megállják a helyüket a mezőgazdaságban is. Példa erre az újpolhorai szövetkezet, ahol a fiatalok boldog otthonra találtak. Értékelni tudják kellően a munkájukat. Az eredmény? Mind az állattenyésztési, mind a növénytermesztési szakaszon jól helytállnak. A lányok sem akarnak lemaradni lemaradni a fiúk mögött. A kerté­szetben ifjúsági munkacsoportot alakítottak, ahol teljesen egyedül végeznek minden munkát. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy az évi bevételi tervet teljesítik, sőt túl is lépik. Az első százhektáros ..« A kedvezőtlen időjárás ellenére is szép eredményeket érnek el az aratásban a kassai járás kombáj­­nosai. Az első kombájnos, aki 100 hektárt aratott le, Janitor Michal, a bárcai GTÄ dolgozója. Polácsek Ferenc segédkombájnossa! 2083 mázsa gabonát csépelt ki. A GTÄ többi kombájnosa is ugyancsak kitesz magáért. Demko János és Varga István 92, Kis György és Lukács János pedig 81 hektáron aratták le a gabonát. A kertészeti csoport tagjai Emlékezés egy aratósztrájkra Oroszkán is igyekeznek Alagutat terveznek a Kaspi-tenger alatt Szovjet mérnökök — hogy közvetlen kapcsolatot létesítsenek a Kaukázus vidéke és a belső-ázsiai szovjet köz­társaságok között — most alagutat terveznek a Kaspi-tenger alatt, amely BAKUI KRASZNOVODSZKKAL kötné Össze. Baku a Kaspi-tengerbe mélyen benyúló Apseron-félsziget kőolajte­rületének központja. Krasznovodszk a Kaspi-tenger keleti partján már a cári időben Türkmenisztán kapuja volt. Türkmenisztán és Üzbekisztán a Szovjetunió fő gyapottermő területe. Városaikban egyre erőteljesebben fej­lődik az ipar és növekszik az igény a kőolaj iránt. Mind szükségesebbé vá­lik e területek közlekedésének szer­ves összekapcsolása a Szovjetunió európai részével. A régi turkesztáni vasutat a szov­jet hatalom éveiben bekapcsolták Szibéria közlekedési ütőerébe, a Transzszibériai Vasútba. Ez a Turk­­szibb Expressz a karagandai szénme­dencét és a kuznyecki iparvidéket kapcsolta össze a belső-ázsiai szovjet köztársaságokkal; a gyapottermő te­rületek és a szibériai gabonatermő vidékek árucseréjét segítette elő. Am a moszkvai medencétől Türkmenisz­tán közlekedésföldrajzi szempontból mégis olyan messzire van, mint a Tá­vol-Kelet. Éppen ezért volna oly rend­kívül nagy jelentőségű a közvetlen vasúti és országúti kapcsolat Türk­menisztán és a Szovjetunió délkelet­európai része között. így merült fel a Kaspi-tenger alatt átvezető alagút lehetősége. Baku és Krasznovodszk között a Kaspi-tenger 250 kilométer széles. Az Apseron-félsziget és Krasznovodszk közöt húzódik az a küszöb, amely a Kaspi-tenger medencéjét kettéoszt­ja. A déli medence mélysége 1000 méter, az északié csaknem 800 méter. A választóküszöí» átlagosan 200 mé­ter mélységben húzódik a víz felszíne alatt. Ebben a küszöbben építenék meg az alagutat. Felvetődött az a gondolat, hogy az alagút helyét atomrobbantásokkal ké­szítsék el. A tervezők úgy számítják, hogy ily módon, távgyújtás útján, naponként 300 méter hosszú és 10 — 15 méter széles üreget törnek a Kaspi-tenger szintje alatt húzódó sziklahátba. Minthogy minden egyes robbantás után mégis visszamarad bizonyos szennyeződés, amely miatt a robbantás helyén nem lehet nyom­ban hozzákezdeni az üreg falazásához, a szakemberek nézete szerint a 250 km hosszú alagút építése 5 — 7 évig is eltarthat. Az alagút megteremtené az országúti és vasút) kapcsolatot a Kaspi-tenger két partja között, azon­kívül olajvezeték is áthaladna rajta. Ugyancsak tervezik a Fekete-ten­ger és az Azovi-tenger közötti ker­­c s i tengerszoros áthidalását, 50 km hosszú alagúttal. Ez a Krlm-félszige­­tet, a keresi vasérctelepet kapcsolja majd a Kaukázus előteréhez. Még több igyekezetei ... Habár a kékkői járás északi terü­letein később érik a gabona, annak már 52 százalékát learatták. A déli községekben Balogon és Bátorkeszin már befejezték az aratást, Szklabo­­nyán pedig már teljesítették a be­adást. Moravcsík elvtárs, a JNB e'^öke, kijelentette, hogy augusztus 10-ig be­fejezik az aratást, és a hónap végéig pedig a cséplést. A járás minden községében vasárnap is dolgoztak. Banská Bystricáról 100 katona jött segítségre és 17 teherautó. A járás 450 készenléti brigádosa mindig ott segít ahol szükséges. A JNB dolgozói meg vannak elé­gedve az eddigi eredményekkel. Véle­ményünk szerint azonban még több igyekezettel kell a munkát végezni, mert az augusztus 10-i határidőig sok gabona kipereghet. ¥ ¥ ¥ A vágsellyei Duslo vegyikombinát építésénél Mory Jó­zsef 39 tagú építészeti csoportja kötelezettséget vál­lalt az építő munkások napjának tiszteletére az épít­kezési terv 130 százalékos teljesítésére. Ezzel mintegy 2700 munkaórát takarítanak meg. Felvételünkön: a csoport egy része műnk?, közben, Petrik Emil mester (balról) Morg József csoportvezető és az építkezés vezetője Zivny Stanislav az üzemi konyha tervrajza fölött. * — Ezévben - a kedvezőtlen idő­járás ellenére is —, időben és vesz­teség nélkül takarítottuk be a gabo­nát — mondja Jaros elvtárs a Hviez­­doslavov-i EFSZ könyvelője. — Mint jó példát kell megemlítenem, hogy a cseh kombájnosok, mégpedig Svoboda Bohumil, Suchánek Emil, Hviezda Frantiäek és a többiek egy nap alatt 898 mázsa gabonát csépeltek ki! A fiatalok és az asszonyok munká­járól is dícsérőleg szól a könyvelő. — Megközelítőleg sem lett volna ilyen sikeres az aratás, ha a CSISZ szervezet tagjai, az iparban dolgozók feleségei nem sietnek segítségünkre. Jó munkájukért dicséretet érdemel­nek! Az éberhardi falusi pártszervezet tagjai éjszakai műszakban 100 zsák árpát tisztítottak ki. A CSISZ tagok Valacsai elvtárs vezetése mellett en­nél is többet: 140 zsákkal! A gútori, vajkai és a légi EFSZ tagjai ünnep és vasárnapokon sem tétlenkedtek. A szalmát hordták ka­zalba és a kévéket rakták keresztbe. A légiek egy nap alatt 90 hektárról szedték össze a szalmát. Amint tehát látjuk: a somorjaiak megdolgoztak az elsőségért, jogosan „A somorjai járás földművesei jú­lius 17-én az országban elsőként 100,5 százalékra teljesítették a gabona be­adást!“ — közvetítette a rádió, s ol- : vastuk a sajtóban is e nagyszerű eredményt, örömteljes hírt. No már most arra vagyunk kiváncsiak, hogyan érték el ezt a szép sikert? ... Azt hisszük, nem kell részletesen magyarázni, bizonygatni, hogy a föld- ; müvesembernek ma sokkal nagyobb lehetősége, alkalma van a hektárho­zamok növelésére, a termény időben való és veszteség nélküli betakarítá­sára, mint azelőtt bármikor. Nézzük csak az aratást... Ismeretes, hogy jó aratónak kellett , lennie, aki egy katasztrális hold föld- : ről reggeltől estig learatta, kereszt­berakta a gabonát. Egy középparaszt ■ tehát, akinek 4 — 5 hektár aratnivalója i volt — kézi kaszával! — vajon learat­ta-e viaszérésben gabonáját, s telje­síthette-e időben állampolgári köte­lességét?! Másképpen van a nagyüzemi gaz­dálkodásban. Kombájnok aratják, csé- : pelik a közös munka gyümölcsét, ké­vekötőgépek vágják a dús termést, így volt a somorjai járásban is. Két műszakban, kombájnokkal aratták a i termést, éjjel-nappal tisztították a szemet. A kitisztított gabonát pedig a cséplőgéptől az állam raktárába szállították. Az előrelátó EFSZ elnö­kök, agronómusok pedig azt is ki­számították, hogy a bő termésből ter­ven felüli beadásra is jut. így szüle­tett meg a 100,5 százalék. Ez a szám azonban még nem végleges, hiszen a begyűjtés tovább tart! De ne gondoljuk, hogy mindez ma­gától ment. A járási pártbizottság, a JNB tagjai, instruktorai tudásuk leg­javát adták az aratás, cséplés sikeres befejezéséért, a beadás idő előtt való teljesítéséért. A nap minden órájában, sőt éjszakánként is járták a falvakat, jó tanácsaikkal, javaslataikkal segí­tették elő az aratás, cséplés menetét. Nem kisebb feladat hárult a falusi pártszervezet, a HNB tagjaira és az EFSZ vezetőségére sem. S meg kell . mondanunk, az említett elvtársak, vezető személyek felelőségteljesen végezték munkájukat. íme néhány példa... száraz dohányt adtak be. A szállít­mányt első és második osztályba vet­ték át. — Nem is csoda, hogy jó a dohá­nyunk, hisz négy sorjával kapáltuk meg. Szeretnénk legalább 150 száza­lékra teljesíteni a beadási kötelezett­ségünket és a bevételi tervet — mondja Eke elvtárs, nem kis büszke­séggel. A szomszédos teremből vidám ka­cagás hallatszik. — Ott a lányok dol­goznak — súgja Lajos bácsi. Bemen­tünk hozzájuk. A kötöző asztaloknál nyolc csinos lány végezte fürgén a munkáját. Egy egész kis CSISZ brigád, dk kötözik fel nagy szorgalommal a nyersdohányt, amit Zsárik Gyula bácsi fuvaroz haza a dohányföldekröl. Egy barnaszemű kislányhoz, Eke Jolánká­­hoz fordulok kérdésemmel. — Aztán győzik-e a munkát? — Mi győzzük, hanem Gyula bácsi nem győzi hordani. — Olyanok ezek mint az ördögök — szól közbe Tóth Lajos, a dohányos csoport vezetője. Szeretnek és tudnak is dolgozni. Igaz, kell is nekik, hisz* maholnap férjhez mennek és ... Sza­vait elnyomja a lányok víg, gondtalan kacagása. Tóth Elemér, Hanva Példás fiatalok A mulyadi fiatalok július első va­sárnapján rendbehozták és kifestet­ték a kultúrházat, a napokban pedig a szövetkezetben egy nap alatt Tóth Tibor három CSISZ taggal két hek­tárnyi repcét csépelt ki. Az aratás alatt a többi fiatal is kö­vethetné Tóthék példáját. B. A hosszú asztalokon hatalmas hal­mokban hever a szép citromsárgára száradt dohány. Az asztalok körül fürgekezű lányok, asszonyok rakos­gatják, válogatják az egymáshoz illő leveleket, miközben vidáman tréfál­koznak egymással. A munkamenetre Tóth Lajos, a dohánycsoport vezetője és Eke László ügyelnek. Lajos bácsi elmondotta, hogy a szövetkezet 12 hektár területen termel dohányt. Kö­telező beadásuk egy hektár után 6,75 mázsa. De Lajos bácsi biztosra mond­ja, hogy hektáronként 8 mázsát adnak be. Az elmúlt héten már 5 mázsa A hanvai dohányszárítóban — A csapadékos időjárás kelle­metlen helyzetbe hozott bennünket — mondotta a minap Csudái József, az oroszkai EFSZ elnöke. - De ettől függetlenül jó eredmények mutatkoz­nak. Mind az aratással, mind a csép­­léssel a felénél tartunk. Jól fizet az őszi- és a tavaszi árpá­juk. Időközben az összes takarmányt is betakarították, elvégezték a tarló­hántást és a másodvetést is. A cukorgyár és a helyigazdálkodási üzem dolgozói önként felajánlották segítségüket a gabonabetakarítás ide­jére. P. S. — Majd ad a kanonok úr maguknak nagyságost, méltóságost, de még ke­gyelmeset is, csak ne kotr adjanak in­neni — ordibált a talpnyald modorral megáldott sofőr. Heten el is sompolyogtak... Ezek­nek inukba szállt a bátorság. Hárman viszont ottmaradtunk. Nemsokára ki­jött a nagy úr, vele együtt a nánai főfelügyelő, akinek akkora pocakja volt, mint egy százliteres hordó. Ö ugrott elénk: — Mit akartok? Ügy álltok itt, mint valami rablók! Takarodjatok innen! — kiáltozta. — Tekintetes főfelügyelő úr... nem vagyunk mi rablók, hanem ennek a birtoknak az aratói. A kegyelmes ka­nonok urat akarjuk megkérni, hogy a tizenegyedik helyett a tizedik részt juttassa nekünk, úgy mint a többi bir­tokon ... _ / ? .. MEG SEM HALLGATTA szavunkat. Beült az autóba, s elhajtatott. Fordultunk fűhöz-fához, még a püs­pökhöz is, de szép szóval Szvincsek kanonok úrral szemben nem mentünk semmire ... Hosszú veszödés, harc, aratósztrájk árán kény szerit ettük ki a kanonoktól a tizedik részt. Csak a kommunista párt útmutatása nyomán megszervezett aratósztrájk segített. * * * Most is aratunk. Csakhogy most már Szvincsek kanonok nélkül, közös szövetkezeti gazdaságunkban magunk­nak, s a dolgozó népnek. Van egy szólásmondás: „Nézz a múlt tükrébe, hogy becsülni tudd a jelent!" Ezért idéztem fel a régi, keserves­­küzdelmes napok emlékét. CSADA FERENC, Csúz 9/1-bűn nagy volt a munkanél- J.t7Ol/küliség, annál kisebb azon­ban a kenyérkereseti lehetőség. Sok — a betevő falatra váró éhes gyerek­száj. Tudta ezt jól Szvincsek kanonok úr, a csúzi káptalani birtok tekintetes fő­felügyelője. Tudták az intézői is... Azért merték a szokásos tizedik ara­tórészt a tizenegyedikre „felsrófolni“- azaz, csökkenteni az amúgyis ke­servesen megszolgált gabonajárandó­ságot. A munkanélküliség és az éhség réme megkísértett bennünket: aláírtuk a szerződést... De belenyugodni se­­hogysem tudtunk. Ugyanis másutt tizedikért szerződtek, mi meg a tizen­egyedik mázsáért. Éppen a takarmánygyüjtés idején fülünkbe jutott, hogy a „nagyúr“ ki­látogat a birtok kastélyába. Tisztában voltunk azzal, hogy a kíváncsiság nem azért környékezte meg, hogy minket lásson. Csupán a haszon érdekelte. Gondoltunk egyet. Ha már idejön, kihasználjuk az alkalmat. Elébeme­gyünk. Nem azért, hogy hétrét gör­nyedjünk előtte. Azért, hogy adja meg nekünk a tizedik részt... Amikor a hajdúja megtudta ezen szándékunkat, nagymérgesen ránkrivallt:- Ne merészeljenek az úr elé tola­kodni! AMIKOR HÍRÉT VETTÜK érkezésé­nek, azért vagy tízen mégis elindul­tunk a kastély felé. Odaérve, mit is látunk, a nagy úr autója már a kastély előtt állt. A ka­nonok sofőrje u fűben heverészve őrizte a csillogó-villogó alkalmatossá­got. Megörültünk, hogy legalább tőle megtudjuk a jövevény titulusát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom