Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-22 / 58. szám

1969. július 22. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 231 Manasz, Kovács és a bodrogszerdahelyi EFSZ méze Bizonyára emlékeznek még olvasóink, hogy a Szabad Földművesben ezzel a címmel megjelent egy cikk. Az írás csak egy kis részben mutatott rá arra a sok hibára, ami a mézfelvásárlásnál előfor­dult. A bodrogszerdahelyi EFSZ még 1955- ben 406 kg mézet adott el Királyhelme­­cen a mézfelvásároló üzemnek, amit ott Kovács felvásároló vett át, de a mézért nem akart fizetni. A pénz után három évig jártuk a kálváriát. Legtöbb­ször Kovácshoz mentünk, de ő mindig azzal utasított el, hogy még ő sem kapta meg a pénzt Manasztől. Manasz volt ak­kor a MEDOS igazgatója. A sok meddő bíztatásra elfogyott a türelmünk, és a Szabad Földműveshez fordultunk segítségért. Bratislavában egy szerkesztővel el­mentem a mézfelvásárló üzembe. — Vegyék úgy, mintha már a pénz a kezükben volna — bíztatott Horváth elvtárs, a mézfelvásárló üzem új igaz­gatója, aki Manasz helyébe került. — Kérem, hogy ha délelőtt jönnek, a pénzt még ma megkaphatták volna, de sajnos, már késő. Délután nem tudjuk kifizetni. Jöjjenek holnap! Másnapra megváltozott a helyzet. — Nem mi vettük át a mézet, hanem Manasz. Kérjék tőle a méz árát! Manasz Ptivigyére küldött a központ­hoz. Privigye vissza Manaszhoz. — Ott már voltunk! — közöltük a központtal. — Akkor menjenek Kovácshoz, elvégre neki adták a mézet. Mit akarnak tőlünk? Még nyugtákkal is igazolták, hogy nemcsak a királyhelmeci járásnak, de mindnek kifizették a méz árát, sőt még többet. Most a központ követel vissza pénzt a mézfelvásárlóktól, mert azok nem vásároltak elegendő mézet a ren­delkezésükre bocsátott összegért. Ezek után kénytelenek voltunk oda­menni, ahol elkezdtük. Kovács tovább dúdolta a maga nótá­ját: — Kérem, én még mindig nem kaptam pénzt Pozsonytól. Persze, a magánméhészek nagy része, meg akik közelebb álltak a húsosfazék­hoz, azok nem panaszkodnak, mert ide­jében megkapták a méz árát. Ahogy a szerkesztő elvtárssal elmen­tünk hozzá, előszedett annyi iratot, nyugtát, jegyzőkönyvet, szállítólevelet, meg a nagy ég tudja, hogy mi mindent, csak éppen pénzt nem. Most pedig haragszik, mert bírósághoz fordultunk. A pénzt már megkaptuk, de 400 koro­na hiányával. Bizonyára zaklatási díj fejében tartotta visza magának. Azt mi is belátjuk, hogy sok időt vesztett el ezzel az üggyel, mert sokszor elmentünk hozzá, de mit tehetünk, ha annyira ké­rette magát De ha ő még ezért is megfizet magá­nak, ki fizeti meg a szövetkezetünknek a költségeket? Hacsak az útiköltségeket számítjuk, az is sokra rúg. Ennél is visszatetszőbb, hogy Kovácsot ez ideig még nem büntették meg. Ez az elintézési mód, hogy a károsult szenvedjen tovább és az kapjon jóvá­tételt, aki a másikat megkárosította. Kovács úr volt főjegyzősködését juttatja eszünkbe. Szövetkezetünk kér! a szerkesztőséget, hogy az elmaradt hátralék elintézésében is segítsen nekünk. Hallottuk, hogy Ma­nasz már néhány évre hősre került. Kovácsot és a hozzá hasonló kártevőket is részesíthetnék olyan Manasz-féle üdülésben. Balogh Béla, a bodrogszerdahelyi EFSZ elnöke Helyi normákat a méhészetbe A méhészeket nem lehet egységes norma szerint bérezni, mert legtöbb gazdaságban különbözők a termelési fel­tételek. Nemcsak a méhlegelők között vannak eltérések, hanem a munkaegy­ségek értéke között is. Például a nyéki. EFSZ-ben hasonló a méztermelés mint nálunk, a méhészt az egységes norma szerint fizetik és keresete a mézterme­lés árának 50 %-át teszi ki. Nálunk az összes méz ára is kevés lenne az egységes norma szerint. A méhészek gyakran arra hivatkoz­nak, hogy a méhek nemcsak a mézter­meléssel hoznak hasznot, hanem a virá­gok beporzásával is. Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy minden haszon a mé­hészeké legyen. Nálunk a munkaegysé­gek értéke 38 korona, az eladott méz pedig ugyanolyan árú, mint másutt, 22,50 korona. Ezért helyi normát ajánlok a szövetkezetünkbe. 85 család méhnél 12 kg-os átlagos mézhozamnál a követke­zőket: minden áttelelt család kezelésé­ért tavasztól a betelelésig 2 munkaegy­ség, telelés 1 munkaegység, irányított beporzás 0,70, anyanevelés 0,30, 1 kg mézért 0,08, 1 kg viaszért pedig 0,70 munkaegységet. Ez évente 360 munka­egységet tenne ki, 13 794 korona érték­ben. Ezzel szemben a mézért 17 000 ko­ronát kapunk, még így is szépen keres a méhész. A párthatározat azt mondja, úgy kell megállapítani a normákat és az árakat, hogy minden termelési ágazat jövedel­mező legyen. BÁNTÁL LAJOS, ipoiyviski EFSZ elnöke Kevesellik az 50 családos méhészetet A bélai szövetkezetesek 640 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkod­nak. Szép sikerekkel, mert az elég ma­gasra szabott bevételi tervet a múlt évben is túlteljesítették. Foglalkoznak — Nekünk Igen — magyarázza ő. — Persze nem az akácból. Olyan nálunk nincs, de nem is kell. Csodálkozásomra a következőképp ad rövid magyarázatot: — Magtermesztő szövetkezet vagyunk. Nézze ezt a hagymát. Minden fejen ott döngicsélnek a bogárkák. De éppen ezt ebben a kis szövetkezetben mindennel. Van 50 családos méhészetük is. Boros agronómus azonban ezt nagyon kevesli. — Legalább kevesebbet kell etetni a jövő télen — próbálok okoskodni, hiszen az idén úgy sem túlságosan mézeltek még az akácból sem. láthatná más növények virágzásakor is. S ha a magtermesztés besikerül, akkor nekünk jól mézeltek a méhek. A végén még azt is hozzáteszi: — Ha a magtermesztést bővítjük, akkor 100 család is kevésnek bizonyul majd.-ti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom