Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-16 / 100. szám

4 JraUad Földműves 1959. december 18. Van-e feleslegünk képzett emberekben ? Tevékeny fiatalok A peredi fiatalok az ősz folyamán a kukoricatörésnél segítettek a szö­vetkezetnek. Mintegy 10 hektárról takarították be a termést. Utána a szövetkezet kertészetébe siettek, hogy a helyi iskolával karöltve mielőbb leszedjék a még kintlevö paprikát. A faluszépítésből is ugyancsak ki­veszik részüket. A közelmúltban az útjavításból vették ki részüket, s az elhunytak emléktáblája mellett rend­beszedték a parkot. Innét az épülő kultúrházhoz siettek, hogy segítsenek az építkezés mihamarabbi befejezé­sében. Szarka Árpád (Pered) Bizonyára mindenki már nem egy­szer találkozott a következő nézettel: Sok képzett, tanult emberünk lesz, de akkor ki fogja a kétkezi munkát elvégezni? Ilyen kijelentéseket gyak­ran hall az ember faluhelyen is. Tegyük fel a kérdést: helyes az ilyen nézet? Egész biztos, hogy nem. Hi­szen a technika rohamos fejlődése az emberi munka minden terén, s a szo­cializmus feltételei között egyre na­gyobb igényeket támaszt a szakkép­zettséggel rendelkező dolgozók iránt, így van ez a mezőgazdasági terme­lésben is, ahol fokozatosan egyre na­gyobb mértékben alkalmazzák a mun­ka új módszereit, egyre tágabb tért hódít az új technika, a gépesítés és az automatizálás. S valóban, felesle­günk van-e iskolázott, szakkképzett emberekben ezen a téren is? berek — nemcsak a mérnökök, hanem a középfokú képzettséggel rendelke­zők is — éppen ezeken a helyeken igen nagy segítséget nyújthatnak mezőgazdaságunknak. Kizárólag az szükséges, hogy ezek a szakemberek tudatára ébredjenek annak, hogy hol is a helyük. Nem a hivatalokban, ha­nem kint a mezőkön, az állattenyész­tésben, az EFSZ-ek gépesítésének munkájában. Ugyanezt mondhatjuk azoknak a címére is, akik a főiskolákról gya­korlatra mennek. Nemrég beszélget­tünk egy leendő állatorvossal, egy főiskolai tanulmányait végző fiatal­emberrel. Azt a kívánságát fejezte ki, hogy legszívesebben a fővárosban vagy valamelyik kerületi székhelyen dolgozna. Nem értette meg, hogy számára a legmegfelelőbb az, ha el­méleti tudását a gyakorlatban, az EFSZ-ben, esetleg állami gazdaság­ban egészíti ki. Talán rosszakaratnak is tartaná, ha kívánságát nem telje­sítenék. S ebben van annak a helytelen nézetnek a gyökere, hogy elegendő szakemberünk van. Ha egy főiskolát végzett ember nem tud azonnal egy kutatóintézetben, vagy valamelyik központi hivatalban elhelyezkedni az az érzése lehet, hogy felesleges és képességeit nem értékelik kellőkép­pen. Természetesen, hogy ilyen eset­ben az egyén szubjektív nézetéről van szó. De hány ilyen és hasonló gon­dolkodású van főiskolásaink között? Sajnos, még mindig elég sok. A gyakorlattal létesített legszoro­sabb kapcsolatnak • minden fiatal szakemberből az öröm és a büszkeség érzetét kellene kiváltania. Elmélyült, önfeledt alkotómunkában legifjabb nemzedékünk „építészei", akik a moszkvai Kreml toronymását szerelik össze, természetesen fából — tetején az ötágú csillaggal — egy gyermeknapközi otthon játéktermében. Fényképezte: J. Sluka Mokcsakerész fiataljairól Mokcsakerészen nem olyan régen alakult meg a CSISZ-szervezet. Elő­zőleg nem volt, aki a fiatalokkal tö­rődött volna. A község új tanítója, Takács Erzsébet fordulatot hozott a falu fiataljainak életébe. A szervezet megerősödött. Sőt még a szövetke­zetbe is eljártak brigádozni. Egy szín­darab betanulását is megkezdték, mellyel rövid időn belül a közönség elé lépnek. Mindezek mellett a hosz­­szú téli estéket az orosz nyelv tanu­lására is használják, s áz orosz órá­kat nagy szeretettel látogatják a fia­talok. Tóbiás Sándor (Mokcsakerész) A politechnikai nevelésről A nagykaposi 9-éves iskola szép eredményeket ér el a politechnikai nevelés terén. Hetente egy óra az elmélet, három órát pedig a gyakor­lati munkákra fordítanak. A gyakor­lati munkát ősszel a betakarításnál, most pedig az állatok gondozásánál töltik. Ezáltal az iskola diákjai a politechnikai nevelés keretében meg­ismerkednek a mezőgazdasággal. Re­méljük, hogy az 1959/60. iskolai év­ben érettségizők közül sokan meg­szeretik a mezőgazdaságot és az érettségi után itt találnak boldog otthonra. B. J. Köztársaságunkban hozzávetőlege­sen 12 000 EFSZ, néhányszáz állami gazdaság és gépállomás működik. A mezőgazdasági termelésben orosz­lánrész illeti meg az EFSZ-eket, s éppen a szövetkezetekben érezhető a legjobban az iskolázott szakembe­rek hiánya. Például főiskolai végzett­séggel az EFSZ-ekben dolgozó mező­gazdászok, zootechnikusok, ökonómu­­sok és más szakemberek közül csak 344 rendelkezik. Minden hatodik szö­vetkezetben találunk középfokú szak­iskolai végzettségű dolgozót. Az isko­lázott szakemberek zömét a mester­iskolái képesítéssel rendelkezők al­kotják. Lényegesen jobb a helyzet az álla­mi gazdaságokban és a gépállomáso­kon, ahol ma már 1000 mérnökünk van. Ez a néhány számadat meggyő­zően cáfolja a mezőgazdaság iskolá­zott szakembereinek feleslegéről, ter­jesztett téves nézeteket. A jövő évben igen lényeges köve­telményt képez, hogy az EFSZ-ekbe főiskolai képzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakemberek százai jöjjenek. Ez egyúttal választ ad sok dolgozónak, akik ilyen képesítéssel rendelkeznek, s a nemzeti bizottsá­gok átszervezése folyamán jelenleg új állást keresnek. Minden járásban van elég, nagyobb földterületen gaz­dálkodó szövetkezet és számuk még egyre emelkedik. A képzett szakem-Több mint három millió koronáért vesznek át Megéri a fáradságot... Régen a falusi fiatal úgy ismer­kedett meg a mezőgazdaság­gal, hogy szülei 10 — 12 éves korában marokszedőnek adták valamelyik nagybirtokra, vagy egyik másik „zsí­ros gazdához“. Naponta 16 — 18 órán át hajladozott agyforraló hőségben. Önkéntelenül is ez jutott az eszem­be, amikor az Almágyi Mezőgazdasági Iskola ajtaján benyitottam. De hol van ez már ma? Az iskolában látottak felejtetik a múlt felbukkanó emlékeit. Fazekas Dezső igazgatóval az iskola életéről beszélgetünk: — Iskolánk az ősszel nyitotta meg kapuit először; 62 tanonc jelentkezett. Sajnos azonban, míg Öbástról, Csevi­­cepusztáról és Almágyról rendszere­sen látogatják az előadásokat, a tajti és az ajnácskői tanoncok „ritka ven­dégek". Pedig az említett két szövet­kezetben ugyancsak elkelne a szak­ember! Csonka Károly Négyen a lányok közül Az iskola, a műhelyek berendezé­sére több mint 15 ezer koronát kapott. A fiúk éppen a műhely berendezésé­vel foglalkoztak. — Milyen tervei vannak? — kér­deztük meg a legközelebb álló fiút. — Csonka Károly vagyok — mutat­kozik be a megszólított. — Falum szövetkezetében szeretnék dolgozni, de csak rövidebb ideig. Ugyanis sze- embereiről van szó. Megéri a fárad­­retnék tovább tanulni, hogy magasabb ságot. szakképzettséget szerezhessek, s ez- Agócs Vilmos (Ajnácskő) által hasznosabb tagja legyek a kö­zösnek. Harcsi félárva. Édesapja meghalt. De a továbbtanulásra nyitva áll az út előtte is. Hisz államunk se­gíti a szorgalmas fiatalokat a kellő szaktudás meg­szerzésében. A lányokat az is­kola konyhájában találtuk. Gyürűsi Ferencné felügye­lete mellett a főzés „titkait“ sajátítják el. Éppen végeztek a főzéssel és az asztalok-megtéríté­sével foglalatoskodtak. — Tanoncaink díjtalanul kapnak ebédet — mondja magyarázólag az igazgató. — Elkészítésében persze a lányok is segítenek. Jakab Irén. az almágyi szövetke­zet tanonca, egy kicsit szégyenlős, de ez nem akadá­lyozza szorgalmá­ban. A legjobb ta­nulók közé tarto­zik és a szövetke­zetben is egyre azt hallani felőle: — Szorgos, dol­gos lány. A tanulók sok jót, hasznosat ta­nulnak az iskolá­ban töltött heti három nap alatt. Sajnálatos azonban az a tény, hogy sok szövetkezet vezetősége nem tö­rődik kellően a tanoncok nevelésével, úgyszintén azok iskolába való járá­sával. Természetesen a HNB-nek is sokkal messzebbmenőleg kell a ta­noncok toborzásával s azok minden­napi életével foglalkozni. A jövő szak-A malackyi gépállomás javítóműhe­lyében e napokban rendkívül nagy a sürgés forgás. Most készülnek ugyanis a gépek átadásának harmadik szaka­szára. Már november 20-án megkezd­ték a traktorok, kombájnok és a többi mezőgazdasági munkaeszköz javítá­sát. A gépjavítók nagy gondot fordí­tanak a minőségre, hogy a gépeket a lehető legjobb állapotban adhassák át a szövetkezeteknek. E céljuk el­érése érdekében hosszabbított mű­szakokban dolgoznak. A gépek átadásának első és máso­dik szakaszában a járás szövetkezetei aránylag csak kevés gépet — 22 traktort, több cséplőgépet és más mezőgazdasági munkaeszközt vettek gépeket át. Csupán egy szövetkezet — a Zá­­horská Ves-i — vett át egy egész brigádközpontot. így a szövetkezetbe a brigádközpont gépkezelői is átke­rültek. Az elmúlt év tapasztalata megmu­tatta, hogy a Záhorská Ves-i szövet­kezeti tagok helyesen határoztak. Jó­zsef Krujbárnak, a traktorosbrigád vezetőjének szavai szerint a gépek átvételével megszűnt a gépek felhasz­nálásában azelőtt észlelt sablonosság és tervszerűtlenség. A gépkezelőket, akik most már szövetkezeti tagok, Nagyobb figyelmet a mezőgazdasági gépek karbantartására Ez évben a szövetkezetek gép­állománya jelentősen megnövekedett a gépállomásoktól átvett gépekkel. Az olyan szövetkezetek mellett, amelyek gondosan végzik a gépek karbantar­tását, még van sok olyan is, ahol a gépek karbantartása mostohagyermek. A munka befejezése után meg sem tisztítják a gépet, sőt előfordul az is, hogy kint marad a szabad ég alatt, kitéve az idő viszontagságainak. Megtörténik az ilyesmi az ipolysági járásban is. E hiányosság kiküszöbö­lése érdekében a járási nemzeti bi­zottság az egyes szövetkezetekben ellenőrzi a gépek karbantartását. Egyes helyeken a vezetők nem érez­nek felelősséget és közömbösek a gé­pek irányában, pedig tudniuk kell, hogy a szövetkezet közös vagyonáról van szó. A kis hibából pedig gyakran nagy baj származik. így volt ez a szemerédi EFSZ-ben is, ahol a trak­torvezető nem volt képes arra, hogy az egész hátsó alvázat tartó csavart erősebbre húzza. Amikor ezt a hibát kifogásoltuk, a csoportvezető azzal igyekezett a hibát mentegetni, hogy rosszminőségű a csavar. Az ilyen csoportvezető azonban nem a munka­fegyelmet és a rendet támogatja, ha­nem a hanyagságot és nemtörődöm­séget istápolja. NEM VOLT SOKKAL JOBB a hely­zet a horváti, deméndi és a peresz­lényi EFSZ-ben sem. A legtöbb eset­ben azzal a kifogással álltak elő, hogy kevés a gépszín és a raktárhelyiség — amint ezt Tuharszky János, a de­méndi EFSZ elnöke is kijelentette — s így az aratógépeket nem tudják fedél alá hozni. Amikor azonban kö­zelebbről néztük meg a dolgot, talál­tunk megfelelő pajtát, mégpedig La­pin bácsinál, az egyik magángazdánál, aki azonban nem hajlandó ezt a szö­vetkezetnek átengedni. A nemzeti bizottság útján van rá mód, hogy a szövetkezet e kihasználatlan pajtát kiigényelhesse és így a közösség ér­dekét jobban szolgálja. Legfőbb ideje, hogy a gépek mű­szaki karbantartása mellett mindenütt gondoskodjanak a gépek megfelelő elhelyezéséről. Csak így lehet majd elérni, hogy a gépek élettartama hosszabb, a javításra fordított összeg pedig lényegesen kisebb legyen. Sztudva László (Ipolyság) érdekeltté tették a hozamok növelé­sében. így a szövetkezet szép ered­ményeket ért el a tavaszi és a nyári munkákban, a mélyszántást pedig — a járásban elsőként — december 3-án azaz a múlt évinél 14 nappal hama­rább fejezte be annak ellenére, hogy a feltételek most lényegesen nehe­zebbek voltak. A Záhorská Ves-i szövetkezet ered­ményeire másutt is felfigyeltek. A gépállomásra most naponta érkeznek olyan levelek, melyekben a szövetke­zetek további gépek átadását kérik. Egyre több szövetkezet akar teljes brigádközpontot átvenni. A malackyi járás szövetkezetei a gépek átadásának harmadik szaka­szában a gépállomástól 110 traktort, 20 gabonakombájnt és 15 silókom­bájnt, valamint sok más mezőgazda­­sági gépet és szerszámot akarnak átvenni több mint 3 millió korona összértékben. A járás szövetkezetei­nek gépparkja a közeljövőben még 17 lánctalpas és kerekes traktorral gyarapodik. Ezeket a gépeket közvet­lenül a gyártól veszik át. Jó kezdet A szálkái és a kiskeszi földművesek ez év nyarán szakítottak a régimódi gazdálkodással, s szövekezetet ala­kítottak. A kezdet nem volt köny­­nyű. Először is hiányzott a nagyüzemi gazdálkodás vezetéséhez, irányításá­hoz értő ember. Pedig mint a köz­mondás tartja: „A jó kezdet fél si­ker“. S a szalkaiak, kiskesziek azért alakították a szövetkezetei, hogy munkájukat siker koronázza. Azért szántották össze a keskeny, szalag­parcellákat, hogy a gép „vállára“ nehezedjen a munka súlya: többet, jobbat és olcsóbban termeljenek! De hogyan szervezzék meg a mun­kát, hogy számításuk csorbát ne szen­vedjen? Lépten-nyomon ez a kérdés fog­lalkoztatta az újdonsült szövetkeze­­teseket. Természetesen nem henyé­lés, hanem munka közben. Amikor el­érkezett a szán­tás-vetés ideje azonnal munkához láttak. Sőt mi több, elhatározták, hogy élre törnek. A terv. az elhatározás szép. Kü­lönösen olyan em berek részéről, akik tegnap még egyénileg, ma pedig már szövetkezeti módon gazdálkod­nak. S hogy az elhatározás nem üres szólam, hanem jól átgondolt, embe­rekre épült terv, azt a traktorosok jó munkája, az elért eredmények iga­zolják. Hangya Ferenc, és V'avrík Fe­renc, a múlt hónapban — DT —54-es traktorokkal — például 316 hektár földet szántottak fel. Ha minden egyes traktoros ilyen teljesítménnyel dicsekedne, hol tartanánk már a mélyszántással? Bizonyosan sokkal kevesebb föld várna ekére. Jó munkát végeztek a többi trak­torosok is, mint Vybostok, Gyetvan és Fodor elvtársak Dicséretet érde­mel Trencsík László brigádvezető is. Nagy része van abban, hogy a trak­torosok ma már tudják: jó munkájuk nagyban hozzájárul a hektárhozamok fokozásához, az EFSZ-ek megszilár­dításához. S ezt a traktoros becsület diktálja! VARGA JÖZSEF, Párkány A FÜRI SPORTOLÓK Az érsekújvári járás egyik kis fa­lujában élénk a sportélet. Ezt érté­kelte december 6-án évzáró taggyű­lésén a fűri Sokol. Az évzáró gyűlés jó előkészítését az is igazolta, hogy több mint 200 érdeklődő jelent meg, ami egyben a fűriek sportszeretetéröl tanúskodik. Beszámolójában Melecske sporttárs, az egyesület elnöke elis­merte, hogy még többet is tehettek volna a testnevelés fejlesztéséért, bár a szakosztályok szép eredményt mu­tatnak fel. Legnépesebb a labdarúgó-szakosz­tály, amely ez év májusában felvette a „Druzstevník“ (Szövetkezetes) ne­vet, amire mind a sportolók, mind a szövetkezet büszke. A kettejük között kialakult jó kapcsolatról tanúskodik az is, hogy a szövetkezet igyekszik a sportolóknak megadni minden támo­gatást. A sportolók pedig ezt a gon­doskodást igyekeznek meghálálni. A szövetkezetben eddig 1500 órát dol­goztak le és most évzáró taggyűlésü­kön elhatározták, hogy a jövő évben újabb 1500 órát dolgoznak le a szö­vetkezetben, új sportpályájukat 1961- re elkészítik és átadják rendelteté­sének. Az egyesület labdarúgóin kívül, akik részt vesznek a járási versenyben, s itt a harmadik helyet érték el, a testnevelés egyéb ágazatait sem ha­nyagolják el. Asztali-teniszezőik is fejlődést mutatnak és jó ütemben halad a II. országos spartakiádra fo­lyó előkészület is. Minden remény megvan arra, hogy a fűri sportolók a jövőben még szebb eredményeket érjenek el és nagyobb sikerre vigyék a falu sportját. Esek József (Párkány) SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztö­­*ég Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359 41. 359-42 359 43 - Főszerkesztő és titkárság: 243-46 - Mezőgazdasági osztály 356-80 - Nyomja a Polygraflcké závody n o. Bratislava. uL Februárového vlfazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-775349 EPITO-----­IFJÚSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom