Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-02 / 96. szám
378 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. december 2. legelő helciárhozama megnövekszik, ha a talajvíz, az áradás nem teszi tönkre a termést és a talaj szerkezetét. Ezenkívül nagyon sok tőzeget kibányásznak a talajerő megjavítására. Ájban pedig ez évben 380 vagon kőport készítettek talajmeszezésre, ami 94 % meszet tartalmaz. Ezenkívül 500 hektár kishozamú rétet és legelőt kell a brigádnak feltörnie, amelyen a gazdaságok rendszeres trágyaleves öntözéssel takarmányt termelnek. A tervvel szemben 1700 hektárt akarnak felszántani. Ezzel minden alaesonyhozamú rét és legelő megszűnne a szepsi járásban. Takarmány tehát lesz bőven, nem is beszélve arról, amelyet az egyre bővülő herefélék termesztése nyújt. De emellett feltétlenül meg kell valósítani a nagyobb terjedelmű legelős kifutókat az istállók mellett; azokon pedig be kell vezetni a szakaszos legeltetést villanypásztorral. A távoli legelők, amelyeket nem lehet vetésforgóba illeszteni, leginkább a juhoknak felelnek meg vagy a növendékállatoknak. A növendékállatokat azonban ott istállózzuk fészerben vagy nyitott istállóban, hogy megmeneküljenek a hosszú úttól. A legelős kifutókon kívül a gazdasági udvarok közelében szántóföldi legelőket is érdemes létesíteni, amelyeket 3 — 4 évi használat után fel kell törni. Ezáltal megszűnnének a kishozamú mohos, gazos legelők, és a talaj tápereje is fokozódnék. Természetes, hogy az istálló közelében elterülő jó legelőket nem érdemes feltörni csak azért, hogy helyükbe más legelőt létesítsünk. De ha az új vetésforgó feltétlen megkívánja, az ilyen legelőn előbb termeljünk fűmagot és azzal vessük be az új legelőnek szánt területet, esetleg másfajta fűmagot is keverjünk hozzá. Az évszázadok óta bevált jó fajta füvet nem lehet csupán Idegen fajtával pótolni, ezt bizonyítja a csécsi példa is. C s u r i 11 a József Adatok a burgonyabogár irtásához Ilyen cím alatt É. NAGY Sándor cikket irt az Agrártudományban, ebből közöljük az alábbi részleteket: A burgonyabogár Franciaországban és Belgiumban egy év alatt 250 km-t, Nér metországban 1956 — 1943 között évente 80 — 90 km-t, Svájcban 1937 — 1940 között évente 70 km-t haladt előre nyugatról keletre, Magyarországon 1947-től 1954- ig terjedési sebessége nyugatról kelet felé évente csupán 30 km volt. így tehát csak 10 év után érte el tömegével keleti megyéinket, s eddig említésre méltó kárt nem okozott. Igaz, a védekezés növekvő költségeket okoz, a fertőzés évről évre növekedik, mert e rovar rendkívül szapora; másrészt külföldről, délről és nyugatról állandóan hat a nagy tömegű fertőzés; a harmadik ok a rovar különleges biológiai fejlődése. E három tényező jelentőségéről és méretéről fogalmat alkothatunk a következőkből. Egyetlen áttelelt nőstényrovar utódainak szaporulata a harmadik év végére elérheti a 48 milliót. Ez a rovartömeg képes 25 hold burgonya teljes letárolására. E rendkívüli szaporasággal magyarázható, hogy a csekélynek látszó fertőzésből is két-három év múltán milliárdnyi rovarállomány fejlődhet. Sok évtizedes megfigyelések alapján megállapították, hogy a bogár elsősorban a tavaszi, 25 — 30 fokos déli-délnyugati széllel 150 — 200 km távolságra is elrepül. Ütját sem magas hegyláncok, sem nagyobb folyóvizek nem akadályozzák. A burgonyabogárnak, egyéb rovar kártevőktől eltérően — az első tavaszi rajzást kivéve — nincs egységes rajzása a nyár folyamán. A vázoltakból adódik, hogy kártételének megakadályozása és a kártevők tömeges elpusztítása rendkívül nehéz feladat. Hazánk szeszélyes időjárása Közepette, minden valószínűség szerint, évenként más és más időpontban jelentkezik tömegesen lárva, illetve fiatal rovar alakjában. Az 1958-as év tavaszán szokatlanul száraz és meleg időszak köszöntött be. A májusi átlaghőmérséklet a déli és a keleti megyékben elérte a 20 — 21 fokot, a hűvösebb dunántúli megyékben a 19 — 20 fokot, a déli hőmérséklet a 30 — 33 fokot. Ugyanakkor igen erős száraz, meleg déli-délnyugati széljárás uralkodott. Ennek tulajdonítható, hogy szinte néhány nap alatt az ország egész területén — kivéve Nógrád és Borsod hűvösebb vidékeit — robbanásszerűen árasztotta el az országot és a Tiszántúlon eddig csak gócokban fertőzött területek teljesen fertőzötté váltak. Az eddig nem tapasztalt nagy tömegű fertőzés megkívánta, hogy a bogár életmódjának tanulmányozására, irtásának minél gazdaságosabbá tételére korszerű módszereket alkalmazzunk. A Földművelésügyi Minisztérium 1958. június 16- án elrendelte a fenológiai megfigyelések megszervezését és a csapadék, a hőmérséklet rendszeres mérését. A megfigyeléseket egy-egy megye 4 — 5 különböző községének területén végezték. Egy-egy táblán 10 bokor burgonyát vettek alapos vizsgálat alá. A vizsgálatok kiterjedtek a tojáscsomő, a bogár lárvájának fejlődési fokozataira, a báb és a fiatal bogár megjelenési formáira és időpontjára. A kikelt lárvák fejlődésük folyamán egyre falánkabbá válnak. Kikelésük után először saját tojáshéjukat fogyasztják el, utána elsősorban a burgonyaszárak felső leveleit csipkézik ki. Egy lárva fejlődésének időszaka alatt 30 m2-nyi levéltömeget fogyaszt el. Az 1958. évi védekezés minden eddiginél eredményesebb volt, mégis rá kívánok mutatni olyan hibákra, amelyeknek elkerülésével a jövőben még eredményesebbé tehetjük a védekezést. Kétségtelen, hogy erősen fertőzött területen a vegyi védekezés a korszerű és gazdaságos. Mivel azonban a burgonyabogár áttelelt nemzedéke a ma ismert burgonyabogár-pusztító védekezőszereknek jelentős mértékben ellenáll, szükséges, hogy a tavaszi elsőrajzáskor megjelent öreg bogarak ellen mechanikailag védekezzünk, tehát kézzel szedjük össze. Minden elfogott és elpusztított burgonyabogárral a következő nemzedékek millióit semmisítjük meg. Elsősorban az olajos emulziót használjuk. A por alakú DDT ugyanis gyorsan elbomlik a napfény hatására, s így hatástalanná válik, a csapadék pedig könnyen és gyorsan lemossa a talajba. Ezzel szemben az olajos emulzió több mint 3 hétig megtartja hatásfokát, a csapadék sem mossa le olyan könnyen, mint a poralakú védekezőszert. A védekezés időpontját is pontosabban kell megválasztanunk. Olyan időpontban végezzük a vegyszeres védekezést, amikor a lárvák tömegesen fejlődési stádiumban, tehát a levélen vannak. Ebben a fejlődési szakaszban igen érzékenyek a védőszer iránt és kisebb adagtól is tömegesen pusztulnak. Az előző évi termésből kikelt árvaburgonyát feltétlenül irtsuk, mert a legveszélyesebb fertőzési góc. A burgonya után vetett gabonafélék vagy egyéb vetések árvaburgonyái sokmillió burgonyabogárnak adnak életlehetőséget. Mivel a gabonafélékben tiprásuk nélkül vegyszerrel nem védekezhetünk a kártevők ellen, olyan vetésforgót alkalmazzunk, amelyben a burgonya után nem gabonaféle, hanem kapás, vagy egyéves takarmánynövény kerül elvetésre, amelyből az árvaburgonyát kiirthatjuk, ilietve időben lekaszálhatjuk! (Például kukoricát, elsősorban négyzetesen vetett kukoricát, őszi szöszösbükkönyös takarmánykeveréket, répaféléket.) A védekezés csakis nagyüzemileg gazdaságos és eredményes. Az apró, szétszórt parcellákon lehetetlen eredményesen védekeznünk. A burgonyabogarat eddig nem sikerült teljesen kiirtani. A burgonyatermés mégis viszonylag olcsón és gazdaságosan megvédhető. A helyes időpontban megállapított védekezés olcsó és biztos. Ahány mázsa istál'ótrágya, annyi cukorrépa Tavasszal megkérdeztük Éliás Istvánt, a palóci szövetkezet mezőgazdászát, hogy ebben az esztendőben milyen hektárhozamot vár cukorrépából. Válasza így hangzott: — Hektáronként egész biztosan meglesz a 400 mázsa. Éliás elvtárs ugyanis azt állítja, hogy ahány mázsa istállótrágyát kap a cukorrépa alá előkészített talaj hektáronként, annyi mázsa cukorrépát várhat a gazda. Kétségtelen, hogy a trágyázás nagyon fontos, de nem kisebb a jelentősége a többi agrotechnikai teendőnek sem, amelyek közül a talaj előkészítését, a gondos vetést és egyelést, a növényápolási munkálatokat, a kártevők elleni küzdelmet, a sorközi talajművelést említjük meg. Ezekről a feladatokról a szövetkezet tagjai idén sem feledkeztek meg, s ez a magyarázata, hogy a pálóci mezőkön mindig magas a cukorrépa hektárhozama. Már 1955-ben is 356 mázsát takarítottak be ha-onként, s a hozam 1956-ban 461 mázsát és tavaly 460 mázsát tett ki. Noha az idei szárazság nem biztatott nagy hozammal, a pálóci szövetkezet mégis 407 mázsás átlag-hozamot takarított be a cukorrépa 30 hektáros termesztési területéről. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy jó munkával nagy szárazság idején is magas lehet a cukorrépa hozama. Krajcsovics Ferdinand (Galántal
