Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-02 / 96. szám
384 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. december 2. A tigriscápa Háromszor penderítette ki a portás a csavargó külsejű alakot. Negyedik kísérleténél mégis sikerült egy oldalajtón behatolnia H. G. Williams „szentélyébe“, ahol csak úgy foghegyről odavetette a meglepett cégtulajdonosnak:- Nagyszerű üzletet ajánlok önnek, ha előleg fejében ozannal lefizet nekem tízezer font sterlinget. Azután röviden elmagyarázta a hápogó melbournei gyapjúkereskedőnek, hogy Európában kitört a francia-német háború, a hadviselő államoknak tehát rengeteg gyapjúra lesz szükségük. A hadiszállításokon tömérdek pénzt lehet majd keresni és a kért előleg lefizetése ellenében hajlandó „osztozkodni“ a vállalkozóval. Mr. Williams először ki akarta dobatni a betolakodót, de azután meggondolta a dolgot. Ujjaival idegesen dobolva íróasztalán, mérlegelni kezdte az esélyeket. Egyrészt a busás haszon reménye fúrta az oldalát, másrészt azonban szerfölött elővigyázatos kereskedő lévén, megtudakolta látogatójától: — Honnan veszi azt, hogy kitört a háború, amikor az európai újságokat Ausztráliába szállító leggyorsabb postahajónak is több heti időre van szüksége, amíg befut Melbournebe? Mr. Shark, a toprongyos ügynök, hátsó zsebébe nyúlva előkotorta a londoni Times egyik vasárnapi számát és szótlanul kiteregette az asztalon. Papirosa annyira gyűrött és nyirkos volt, hogy a kereskedő csak két ujja közé fogva, undorral kezdte betűzgetni a lapot. De csakhamar tágranyílt szemmel meg kellett állapítania, hogy Shark igazat mondott: csakugyan kitört a francia-német háború. A gyapjúkereskedőt most már menthetetlenül hatalmába kerítette nyerészkedési vágya. Felugrott, zsebébe gyömöszölte a bűzlő újságot és szó nélkül elrohant, faképnél hagyva látogatóját. Az pedig önelégülten mosolygott. . Öreg este lett, mire a lihegő mr. Williams visszatért körútjáról. Hevenyében elmondotta, hogy végigjárta a nyomdákat, tanácskozott a rendőrfőnökkel, kikérte a bírósági szakértő véleményét, de a válasz mindenütt egybehangzó volt: a Times kérdéses vasárnapi számának valódiságához nem férhet kétség. Mindkét fél megelégedésére tehát megkötötték az alkut fele-fele részesedési arányban, és a kereskedő nyomban leszámolta a tízezer font sterlinget újdonsült társának. Tréfálkozva csupán arra kérte, hogy az üzlet sikeres lebonyolítása után árulja el titkát, hogyan jutott a kincset érő újság birtokába, amit mr. Shark meg is ígért. Ausztráliában az akkori túltermelés következtében zsúfolásig teltek meg eladatlan áruval a gyapottermesztők raktárai. A csekély kereslet miatt napról napra zuhanásszerűen olcsóbbodó bálákat ezért potom pénzen sikerült felvásárolnia a „H. G. Williams és társá“-nak. Ötödnapra pedig befutott a várva-várt postahajó, amely a londoni Times sorsdöntő számának sokezer példányán kívül egy kisebb rakományra való levelet is hozott mr. Williams címére: angliai üzlettársai kérve-kérik, vásároljon fel minden létező gyapjúmennyiséget bármilyen áron, hogy eleget tehessenek a franciaországi viszonteladók sürgős rendeléseinek, akik hosszabb hadjárattal számolnak. . Felesleges hangsúlyozni, hogy mire az 1870 — 71. évi német-francia háború véget ért, busás haszon ütötte a cégtársak markát. Mr. Williams közben még hegyesebb pocakot eresztett, a kinyalt „társ" úron pedig akkor már úgy feszült a sok vadonatúj ruha, mint tehénen a trikó. Hátra volt még ígéretének beváltása, vagyis titkának szellőztetése. Bele is fogott azon melegében: — Korán árvaságra jutottam. Gyermekkorom óta hányt-vetett életet éltem, többet koplaltam, mint ettem, többet voltam börtönben, mint szabadlábon. Mielőtt megismerkedtem önnel, éppen korgó gyomorral őgyelegtem a tengerparton. Figyelmemet egy tengerész vonta magára, aki egy jó hat méter hosszú, ún. tigriscápa feldarabolásával bajlódott. S akkor furcsa gondolatom támadt: miért is hívnak engem Sharknak? Nincs itt valami összefüggés? („Shark“ angolul: cápa.) — Még végére sem értem különös eszmefuttatásomnak — folytatta elbeszélését mr. Shark, — amikor a halszagú, facér tengerész megelőzött azzal, hogy odaajándékozza az egész dögöt, ha neki adom a cipőmet, mivel mezítláb mégsem jelentkezhet munkára semmilyen jobb hajón. Meleg lévén, hirtelen elhatározással lerúgtam magamról a cipőmet, és enyém lett a cápa. Eredeti tervem az volt, hogy az őriáshal uszonyait és egyéb értékes részét igyekszem majd pénzzé tenni, mert a szemem kopogott az éhségtől. Csak enni, enni valamit! Kárpótlásul mindinkább távolodó cipőmért. — Amikor boncolási műveletem során a hal gyomrát felnyitottam, egy angol matróz holttestének maradványaira bukkantam. A cafatokra tépett, förtelmesen bűzlő nadrág zsebében pedig ott volt az a bizonyos újságpéldány, csaknem sértetlenül! Ennek révén értesültem idő előtt a háború kitöréséről. — Ha nem ismerné a cápák különböző válfajait — magyarázta az egykori éhenkórász — tudnia kell, hogy az ún. tigriscápa egészben kapja be és rántja magával áldozatát a tenger fenekére. Nyilvánvaló, hogy az én cápám is így bánt el a szegény tengerésszel, hiszen az újságon kívül személyi okmányai is csaknem épek maradtak. Ezekből megállapítottam, hogy valahol az angliai partvidéken érte utói végzete, a tengeri ragadozó pedig öt nappal előbb tette meg az utat Ausztráliába, mint a leggyorsabb pőstahajó. Azt is megtudtam egy itteni halásztól, hogy az én halam azért sietett oly eszeveszettül ide, mert nősténycápa volt. Ezek pedig egyszer évenként, ívás idején felkeresik az erre legalkalmasabb ausztráliai partokat. — „Cápáijak“ hívnak — fejezte be történetét mr. Shark — és talán ezért köszönhetem szerencsémet egy valódi cápának. K. E. % A pók falánksága A világ legfalánkabb állata a pók, amely naponta saját testsúlya huszonötszörösének megfelelő táplálékmennyiséget fogyaszt. Ha az ember is ilyen jó étvággyal rendelkeznék, napi élelemszükséglete másfél tonnát, tehát 15 mázsát tenne ki. A társasvadászat íratlan törvénye i. § idejében ott légy a gyülekezőhelyen, de a hívatlan vendégeket hagyd otthon. Ha nem mehetsz, ments ki magad! 2- § Ne felejtsd otthon vadászjegyedet, vadászegyleti tagsági igazolványodat, fegyvered és lőszered pedig legyen rendben. 3. §. Mindig úgy tartsd fegyveredet — töltetlenül is —, hogy a csöve ne meredjen embertársad hasára vagy egyéb testrészére. Ne feledd, hogy a halált hordozod kezedben. Fegyveredet csak az álláson, illetve a megadott jelzés után töltsd meg. Ha menés közben akadályt kell átlépned vagy átugornod, szedd ki a töltényeket fegyveredből. 4. §■ Figyelj a vadászat vezetőjének utasításaira, s különösen arra, hogy milyen vadra szabad vadászni! Elégedj meg azzal a hellyel, amelyet a vadászat vezetője kijelölt számodra! 5. §• Sem nagy távolságra, sem pedig a szomszédodra futó vagy repülő vadra ne lőj! Nagy távolságra lőni meggondolatlanság, a szomszédra tartó vadra lőni pedig durva figyelmetlenség. A meglőtt vadat illő módon kell megölni. 6. §. Ne lőj oda, ahol emberek vannak, ne lőj olyasmire, amiről nem tudod, hogy micsoda, ne lőj a vackán fekvő nyúlra, sem a földön szaladó szárnyas vadra. Lefúvás után ne lőj a körbe. Közös találat esetén ne vitatkozz a vad miatt, mert ilyet csak kezdő vadász tesz tudatlanságában. 7. §. Tarts rendet magad körül, a hajlókkal bánj szigorúan, de tisztességesen. Vigyázz, hogy a vadat el ne lopják, hanem az kocsira kerüljön. Az általad elejtett vad mennyiségét becsületesen mondd be, a közösen lőtt vadról pedig csak megegyezés után nyilatkozz. 8. §. A körben ne csinálj se éket, se zsákot; ha vadat látsz, ne kuporodj le. A rendre ügyelj, s a ráhajtásnál úgy állj fel, hogy a szomszédod is lőhessen. Feleslegesen ne beszélj, mert elegendő a kézjel is. 9. §. Kutyádat hagyd szíjon, s feleslegesen ne engedd a körbe. A meglőtt vad után csak akkor küldd, ha más kutya nem ment volna utána. Kutyádat ne üsd, mert ez nem tartozik a vadászathoz. A meglőtt, elveszett vadat keresd a hajtás után, ha ezt a vadászat vezetője megengedi. Ha nem keresheted, jelöld meg a lövés helyét. 10. §. Légy tagja a vadvédök egyesületének, s így biztosítva vagy baleset ellen és szavatosságra. Szervezetlen vadászokkal ne vadász. A koccintást hagyd az utolsó hajtásra, amikor már ráérsz koccintani, beszélgetni, anekdotázni, mert ilyenkor már nem zavarod a vadászatot.
