Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-25 / 94. szám

1959. november 25. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 375 Száz új méhcsaláddal a harmadik ötéves tervben Már a második százcsaládos méhé­szetben dolgozom mint méhész, azt hiszem nem lesz fölösleges, ha^legalább a fontosabb munkák folyamatát leírom, amelyek a két méhészet megalakításával adódtak. Az első százcsaládos állományt vásá­rolt öreg családokkal kezdtük. Szövet­kezetünk- 88 családot vett, ebből 44-et én gondoztam, 44-et pedig méhésztár­sam. Mind a 44 családot átraktam új N. B. kaptárakba gyümölcsvirágzás alatt és akácig serkentettem őket. Pár nap­pal akác előtt az egész fészket fölvet­tem a méztérbe, csak az anyát egy fias léppel hagytam a fészek közepén és kétoldalt 4 — 4 műlépet tettem jól bedró­tozva, fönt beragasztva, de kimaradt jó pár lépem. Ezekből műrajokat készítet­tem. Az év közepes volt: 500 kg mézet pergettem. A szélső lépek egészen nem voltak még kihúzva a mürajokban, ami­kor az új anyák petézni kezdtek. Penge­tés után söpörtem és etettem. Igv kö­rülbelül hat nap alatt kihúzták a mölé­­peket és az új anyák szépen petéztek. A méhek megalkották az új fészkeket szép mézkoszorúval. Ágiikor láttam, hogy jől dolgoznak, hozzáfdugtam a 44 törzs­családdal is a műlépek építtetéséhez. Közberaktam egy-egy műlépet és he­lyette egy öreg lépet kivettem. Eközben etettem literes adagokban, 1:1 keverésű szirupot. A családok pár nap alatt ki­építették a betüzdelt műlépeket és szep­temberre minden család jól betelelte magát. Ebből az állományból a szövet­kezet 44 családot, rajt és törzscsaládot eladott. De a szövetkezetnek is maradt 110 család méhe most, amikor a méhé­szetet átadtam. Üj méhészetben, az állami gazdaság méhészetében dolgozom, száz új N. B. kaptárral. Ebben az állományban átvet­tem 5 — 6 keretes akác ut.ln készült mü­­rajokat. A kaptárak fekvők. A fiasítást ezeknél is áttettem a méztérbe és az anya egy fiasléppel a régi helyén ma­radt; kétoldalt 4, esetleg 5 műlépet he­lyeztem el. A rajokat aratás után szál­lítottuk haza, körülbelül 50 km távol­ságról Hogy a kocsi ne dobálja a kap­­tárakat, homokkal terheltük meg és éjszaka indultunk útnak. Sikerült a szállítás: igaz, hogy minden harmadik fiaskeret közé egy üreset tettem. A ke­reteket megerősítettem, hogy a szállítás kényelmesebb legyen. Hogy milyen volt a szállítás, arról az is tanúskodik, hogy a betüzdelt üres keretekbe a méhek 5—6 cm-es új lépeket húztak az úton. Otthon pár nap alatt bcdiőtoztunk és müléppel beragasztottunk 326 keretet, és készítettünk egy fabódét. A mülép szaga egész rajra való méhet odacsábí­tott és ostromolni kezdték. Az építést tűzdeléssel akartam serkenteni, de nem vált be, mert az építésre szánt élelmet a méhek elraktározták az öreg lépekbe. Ezáltal leszűkült az anya pef.ézése, ne­kem pedig fiatal méhekre és új épít­ményekre volt szükségem. Ezért 50 csa­ládot, amelyek bö mézkészlettel rendel­keztek, rajállapotba helyeztem. Elvettem az összes lépőket és 5—6 keret mülépre ráztam őket. Minden este félliteres adagokban langyos sziruppal serkentet­tem. Az elvett fias- és mézeslépekot pedig beraktam a másik 50 családhoz, így elértem azt, hogy azok a családok, amelyek megkapták a fiasítást. törzs­családokká váltak, és azok, amelyek csak műlépet kaptak, de etettem őket, azok is kiépítettek 5—6 keretet. Ame­lyek jó! bedolgozták magukat, vissza­­segítettom egy-két kelőiéiben levő fias­léppel. Kár, hogy a késői szállítás miatt legalább még egy fiatal nemzedéket nem neveltethettem velük. Nyár végén az idő hirtelen hűvösre fordult és ezért elkés­tem. Az állomány nagy része a csíkos olasz fajból áll, amely szorgalmas, de hűvös­ben nem fejlődik jól. Korán telel és hideg tavaszon későn fejlődik. De azért a gyengébb családok is olyan erősek, hogy nem kell féltenem őket a telelés­től. Remélem, hogy tavaszkor szép lesz a •virágnyílás és méheink zsongása betölti az egész környéket. Igen sok virágot meglátogatnak. A méhek és virágok nászából sok gyümölcs és sok mag fa­kad, ami szintén segíti a harmadik öt­éves terv teljesítését. Racskó János (Ipolynyék) Szokatlan mézharmatgyűjtés Dél-Szlovákiában Méhész szemmel figyelve, nyáron gyak­ran észrevesszük, hogy a fák levelei csillognak, igen vékony cukorréteggel vannak bevonva és reggelenként a vi­­rágtalan fákon is zsongnak a méhek. Méhészeink, akik a fenyő mézharmatát nem ismerik, nemigen szoktak nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek. Az idei nyár azonban nagyon sok mé­hésznek meglepetést okozott. A silány akáchordás több méhészt arra kénysze­­rített, hogy ne hagyja ott a vándorta­nyát, hanem maradjon az erdőben, mert otthon sincs virág és minden száraz. Egy hét múlva emelkedni kezdett a kap­tármérleg, néhány helyen naponta 1 kg­­ot is mértek. A méhészszemek ragyogni kezdtek. Két héttel később meg a mé­zeskannák és a pergetők is elindultak az erdők felé. A legnagyobb meglepetés azonban éppen most következett. A ki­szedett súlyos keretek hiába kerültek a pergetőbe, a méz csak nem csordult meg, a kannák üresen maradtak. A mé­hészek kétségbeesve futottak fűhöz, fához, hogy mit csináljanak. A lépekből nem jött ki az újfajta méz, olyan sűrű volt. Mindenki tanácstalanul állt. A leg­öregebb méhészek sem emlékeztek ilyen mézharniatra, így hát ki-ki a maga eszé­re támaszkodva próbáit megszabadulni a várvavárt, de mégis sok gondot okozó vendégtől. A zselízi méhészek vízben áztatták a kereteket, s azután rakták a pergetőbe. Az így nyert cukros folyadékot mézbor készítésére használták fel. Párkány kör­nyékén, Kovácspatakon a mézűri kere­teket lerakták a költőtérbe, s augusztus végére eltűnt a mézharmat onnan. A mé­hek vagy felhígították és felhasználták a fiasítás táplálására, vagy kihordták a kristállyosodó mézharmatot a kaptárból. A nagysallói méhészeket otthon érte a szerencse. A diófa levelét vastagon befedte a mézharmat, de más fákon is megjelent, úgyhogy itt a méhészek ván­dorlás nélkül érték el azt, amit mások vándorlással. Minek köszönhetjük ezt a nagy méz­harmatot? Az idei nyár nagyon kedve­zett a levéltetvek elszaporodásának, an­nak ellenére, hogy mindenfajta fán más­féle levéltetű él. Idén mind kedvezően fejlődött és váladékuk teleszórta a fák leveleit. Érdekes azonban, hogy a fenyőn is tömegesen megjelennek a tetvek, de ez a mézharmat pergethető. Valószínű, hogy fenyveseink mézharmata nemcsak a levéltetvek váladéka, hanem a tűlevelű fák új hajtásain megjelenő cukortartal­mú izzadtnány is, amely erősen hígítja és élvezhetővé teszi, azonkívül kellemes aromát is ad neki. Nyáron a mézharmat nem veszélyes a méhekre, de nyár végén Igen, mert telelésre nem alkalmas. Az ilyen eleségen belelelt méhek nem érik meg a tavaszt. Legyünk tehát óvatosak a téli eleséggel széniben. C s e r n á k László, méhészeti szaktanító (Zselíz) Mire jó a gyöngyvirág? A túlnyomórészt zárt tölgyesekben és bükkösökben tenyésző gyöngyvirágot nemcsak rendkívül kellemes illata miatt gyűjtik csokorba. A gyöngyvirágnak ugyanis minden része gyógyszeranyago­kat (convallin, convallarin glükozidok stb.) tartalmaz. Külsőleg ezeket a gyógy­szereket ízületi bántalmak leküzdésére, a glükozidokat pedig szívbetegségek gyógyítására használják. Igen kevesen ismerik a gyöngyvirág termését. Amikor a gyöngyvirág elvirágzik és levelei sár-, gulni kezdenek, a földön piros golyócs­kákat figyelhetünk meg, amelyek nem egyebek, mint a gyöngyvirág termése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom