Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-25 / 94. szám
376 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. november 25. Az anya többszöri párzása Az első méhészeti kutatóknak nem sikerült rájönniök az anyáknak a herékkel történő párzására és éppen ezért ebben a kérdésben megállapításaik csak feltevéseken alapultak. Swammerdam (1737-ben) gondosan figyelte az anya életét a kaptárban és szerette volna megfigyelni a párzását is, de nem talált olyan jeleket, amelyekből a párzásra következtethetett volna. Ezért arra gondolt, hogy a herék által kibocsájtott illat hatja át az anya testét és azzal termékenyiil meg. A herék nagyobb számát azzal indokolta, hogy több herére van szükség az illat előállítására. Réaumure (1731-ben) herékkel együtt csukta be az anyát, de nem észlelt párzást és áz anya nem is termékenyült meg. A herék illata tehát nem okozott megtermékenyítést, így a párzás kérdése megoldatlan maradt. Brav azon a véleményen volt, hogy az anya nem párzik, hanem végigjár a lépeken és ahogy a potroha a sejtekhez ér, úgy termékenyül meg. Ezt a nézetet Húber (1791-ben) döntötte meg, aki bebizonyította, hogy here nélkül is vannak peték, amelyekből méhek fejlődnek. Egy kísérlet alkalmával meg nem termékenyített anyát helyezett el a kaptárban, s a kaptár egyik felében megölte az összes herét, a másik felében meghagyta. A kísérlethez fiatal, éppen kikelt anyákat használt fel. Ezeknek a terméketlenségéhez kétség nem fért. Sem az anyák, sem a herék nem tudták a kaptárt elhagyni. Minden anya terméketlen maradt. Ez a kísérlet vezette Húbert arra a gondolatra, hogy az anyák a kaptáron kívül termékenyülnek meg. Kezdte a fiatal terméketlen anyák kirepülését figyelni és megállapította, hogy az első kirepüléseik rövidek voltak, majd a továbbiak 24 — 35 percig tartottak és a visszatérő anyán valami furcsa jelt látott, ami nem más volt, mint a here ivarszerve. Nyilvánvaló, Húber jött rá, hogy az anya csak fiatal korában párzik meg és a párzás nászrepüléskor a levegőben történik. Amikor a fiatal anyák kirepülését megakadályozták életük végéig terméketlenek maradtak. Innen ered az a nézet is, hogy az anya csak egyszer párzik életében és csak nászrepüléskor, dé csak egy herével. Régebben akadtak olyan megfigyelők is, akik azt állították, hogy nem minden anya csak egy herével párzik. így például Berlepsh (1876-ban) azt írta, hogy egyes esetekben az egyszeri párzás nem vezet megtermékenyítéshez, ha pedig igen, akkor az nem alapos. Dzierzon és mások (Vogel, Helmann, Rote) megfigyelték, hogy olyan anya is résztvelt nászúton, amely már előzőleg párzott. Kuzmin G. A. (1926-ban) leírja Popov V. kísérletét, amelyet négy éven át végzett egy üvegkaptárban. Megfigyelte azokat az anyákat, amelyeken a párzás jeleit már észrevette, másnap vagy harmadnap ismét kirepültek, s újabb párzási jelekkel tértek vissza. Olyan anya is akadt köztük, amely négy nászrepülésen vett részt. Nolan (1932-ben) 35 anyát figyelt meg és megállapította, hogy többször pároztak. Az ismételt kirepülésre másnap vagy két nap múlva került sor. Előfordult az is, hogy az anya még aznap megismételte a nászrepülést. Roberts (1944-ben) 110 anya nászrepülését figyelte meg és megállapította, hogy a fiatal anyák fele ismét kirepült nászútra. Bebizonyította, hogy kirepüléskor az anyák újból párzottak. Kísérletei során 35 pároztatóban sárga színű anyákat, ugyanilyen herékkel együtt helyezett el, természetes a szükséges dolgozóméhek jelenlétében, a szomszédos két méhészetben pedig csak fekete herék voltak. A méhek színével sikerült megállapítania, hogy a 36 anya közül 8 anya csak sárga herével, 26 sárga és fekete és 1 csak fekete színű herével párzott. Albert Jordan, Ruttner F. és Ruttner N. 1945-ben) számoltak be kísérleteikről, amelyeket Szicíliától északra Vulkano szigetén végeztek. Ezen a szigeten, ahol azelőtt méhek sohasem voltak 100 pároztatóban terméketlen anyákat helyeztek el és megfigyelték nászrepüléseiket. Megállapították, hogy majdnem minden anya többször párzott, a zöme kétszer, de egyesek ötször is pároztak. Némely anya nászrepülését még aznap délután megismételte. Kedvezőtlen időjáráskor az ismételt párzásra 6 — 9, sőt 24 nap múlva került sor. (Folytatjuk.) Az anyásítás leggyorsabb módja Jordán mérnök kísérleteket végzett az anyásítás leggyorsabb módszereivel, s kísérletében az egyes méhészek által alkalmazott anyásítást vette alapul. Eszerint az anyásításra szánt család anyját megölték és testét az új anya zárkáján szétdörzsölték, hogy a család az új anyát jobban befogadja. Jordán tovább ment, nemcsak a zárkát, hanem az új anyát is ellátta a régi anya illatával, hogy az új anya illatát leplezze. Ezért a régi anya potrohát csipesszel letépte és szétdörzsölte néhány csepp desztillált vízben. Ez a víz fehér, tejes színt kapott. (Csipesz és desztillált víz azért szükséges, hogy a kéz és a víz szaga ne vegyüljön az anya illatához. Az anya ugyanis ily módon áll kapcsolatban a család sokezer munkásával: a levegőben szétáradó illatával és a testről testre terjedő „anyatermékekke!“. Ez az anya testének illatos bevonata. A munkások „udvart" alkotnak az anya körül: etetik, csápjukkal érintgetik, szipókájukkal nyalogatják- A lenyalt anyaterméket tovább adják társaiknak. Valószínű, hogy az anyához dörzsöiődő méhek teste is átveszi az anyaterméket. A kettő közül az anyatermék terjedése fontosabb). így hozzájutott egy folyadékhoz, amely a régi anya illatát és termékét tartalmazta. Ezután az új anyát a folyadékkal bedörzsölte és nyomban arra a lépre tette, ahonnan néhány perccel előbb a régi anyát elvitte. A fennmaradt folyadékot a közeli lépek beszagosítására használta. Az anya elfogadása százszázalékos. Négy nap múlva kell először ellenőrizni. A korábbi kaptárbontás veszéllyel járhat, mert tudjuk, hogy minden ányasításkor az új anyának nemcsak pártfogói, hanem ellenségei is akadnak a családban. A pártoló méhek képezik az „udvart" az anya köriil,s amely kaptárbontáskor szét oszolhat, vagy az anya menekülés közben a régi anya hívei közé kerülhet. Gyakorlatban a következők a leglényegesebbek ennél az anyásítási módszernél: a régi anya kiemelése alkalmával nem szabad füstöt vagy karbolos Galántán a vasúti fölüljáró közelében található a mézfelvásárló és mézfeldolgozó üzem, a „Medos“. Ez az üzem messze terjeszti hazánk jó hírnevét. Termékei (jobban mondva a méhecskék termékei) előtt nyitva áll az út közeli, távoli országokba. Az üzem dolgozói már többször elnyerték a vándorzászlót, sőt a „Példás exportüzem“ büszke címet is. Már beszámoltunk arról, hogy új termékekkel akarják meglepni a fogyasztókat, ezek most piacra is kerülnek. Ezek közé tartozik a mézesvaj, amely kenyérre vagy süteményre kenve reggelihez, tízóraira, uzsonnára kiváló táplálékul szolgál. Ezenkívül mézes krémet; málna-, kávé- és-kakaőkrémet is készítenek. Ezt is hasonlóképpen lehet felhasználni, de mint töltelék is jól bevált a tortához, tortalapokhoz, stb. Az új rongyot használni, nehogy az anya a lépet elhagyja. A méhek gyöngébb megfröcskölése vízzel megengedhető. A munkát végezzük nyugodtan, zaj és ütődések nélkül, hogy a család a legkisebb zökkenést se érezze. Nem vált be, amikor az anyát folyadékba mártották be, tehát jól be kell dörzsölni. Az anyásításnál használt eszközöket (zárka, csipesz, seprökefe stb.) használat után folyóvízben mossuk ki jól, nehogy a régi anya illata megmaradjon rajtuk. A kézmosás ebből a szempontból is igen fontos, és - amint már említettük — négy napnál hamarabb ne nézzük meg, hogy az anyacsere sikerült-e. termékeket higiénikus csomagolásban hozzák forgalomba. Egy 80 grammos csomag ára 2,50 — 3 korona. Az új termékek rendkívüli értéke abban rejlik, s ezt Horváth elvtárs, a Medos igazgatója árulta el, hogy bennük megmarad a vitaminok teljes értéke eredeti állapotban. Előállításukhoz nem használnak kémiai fesLöszereket, C- és A-vitamint tartalmaznak és tápértékük 450 kalória. Az új termékek, mivel kiváló táplálékot jelentenek, nélkülözhetetlenek a gyermekeknek és sportolóknak, mert gyorsan pótolják az elvesztett energiát. Az üzem felkészült a különleges mézeskalács és az alkoholmentes italok gyártásához is. Ezeket jövő év januárjában hozzák foKgslomba. K. F. A „Medos“ újdonságai
