Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-22 / 93. szám

Íj»«» nm??>ber 2-2. \fzab-ad Földműves Kövessük példáját A kistárkányi szövetkezet­ben dolgozik Váradi Béla. Hu­szonnégy darab növendékálla­tot gondoz. Az elért eredmé­nyeihez nehezen találni hason­lót a kassai kerületben. A he­lyes takarmányozással másfél év alatt 450 - 500 kilóra hizlalta az állatokat. Az elmúlt hónap­ban például egyenként 46 kilót szedtek magukra! Jól tudja, hogy egy mázsa hús kitermeléséért 9 munka­egység jár a gondozónak. Így a múlt hónapban 100 munka­egységet kapott. A munkaegy­ség értéke itt 20 korona — te­hát 2000 korona ütötte Váradi bácsi markát, s ezenkívül 700 korona értékű természetbeni járandóságot is kapott. Nem kell szégyenkeznie mun­kája után, hiszen mind a ki­­rályhelmeci járásban, mind pe­dig a kassai kerületben a leg­jobb állatgondozónak könyvel­ték el. S hogy mennyi idős Váradi elvtárs? Túl van már a 80-on! Kövessük 'példáját! -vn-Szövetkezetünk jelene és jövője Kétszer annyian tanulnak... Pillanatfelvétel a dunaszerdahelyi mezőgazdasági tanonciskoláról Oszthatnánk tizenhármat is Ha minden jól megy, tavaszra elké­szülnek ... Lám, lám milyenek a karvai em­berek. Tudják: sajnos, hogy még nem vezették be és nem alkalmazzák az új technikát és technológiát, de azért várnak. Pedig kár, hiszen önetetöket házilag is lehet készíteni. Azt sem kell különösen bizonygatni, hogy az új takarmányozási módszer előnyö­sebb, kifizetőbb. Annyit azért mégis megemlíthetünk, hogy a szenei járás több EFSZ-ében már sikeresen alkal­mazzák az új technológiát. Egy-egy gondozó 700, sőt ezer sertést gon­doz. És kevesebb fáradsággal, ki­sebb költséggel, nagyobb hasznos­sággal. Egy kiló hús kitermelése alig kerül 4-5 koronába. Erre bizonyosan most azt mondják a karvaiak: — Mi is termelünk húst, és nem is keveset! Ez igaz. Hiszen a tervezett 170 000 mázsával szemben már 430 ezer má­zsát adtak a közellátás részére. És az elnök szerint még egy vagonnyit adnak be az év végéig. Ez szép si­ker és arról tanúskodik, hogy Ma­gács András, Halász János, Krizsány János és Kiss János, sertésgondozók lelkiismeretesen végzik munkájukat. Ha azonban az EFSZ vezetői ceruzát vesznek a kezükbe és kiszámítják: mennyibe kerül egy kiló hús kiter­melése, bizonyosan rájönnek, hogy az új termelési módszer előnyösebb, kifizetőbb, mint a régi, az elavult. Mindezt természetesen nem azért mondottuk el, hogy a karvai EFSZ vezetősége fél az újtól. Hiszen az is dicséretre méltó példa, hogy Nágel József, zootechnikus jelenleg is az iskola padjaiban ül és tanul. És az is, hogy Finta Nándor elnök a Szov­jetunióban járt tanulmányi úton, azt igazolja: Nem elégednek meg az „örökölt tudománnyal, többet, jobbat akarnak termelni. A jó tanácsot Bu­­gány Józsefnek a következő meg­jegyzése juttatta eszünkbe: — A kilenc korona előlegen kívül még tíz korona osztalékra számí­tunk. Oszthatnánk ugyan tizenhármat is, de félre tesszük, a szociális alap­ra helyezzük. i Hogy így lesz, abban egy csöppet sem kételkedünk De az is bizonyos, hogy a tizenhárom korona mellé még vagy 2 — 3 tapadhatott volna, ha nem várakoznak és helyesen alkalmazzák az új takarmányozási technológiát. , Zatykó József Karván jártam. A szövetkezet jő hírneve csalogatott ebbe a Düna­­menti faluba. Ugyanis azt mondották a Párkányi Járási Nemzeti Bizottsá­gon, hogy „kevés olyan jó szövet­kezet van a járásban, mint a kar­vai!“ Igazuk volt, valóban dolgos s szá­mító földművesekre leltem. Mielőtt azonban a számokkal „dobálóznánk , csípjünk egy nyúlfaroknyit a 'múlt­ból, a kezdeti nehézségekből.- Hej voltak nekünk nehéz nap­jaink is! - sóhajt fel Bugány Jó zsef, az EFSZ elnökhelyettese, a HNB elnöke. - Már azt hittem, hogy ...- Mi volt a kerékkötő?- Ahányan voltunk, annyifelé húz­tunk. No de mégis... Ez utóbbi szavakat megkönnyeb­bülten, elégedetten ejti ki Bugány elvtárs. Érthető is, hiszen valóban rossz lábon állt a karvai EFSZ. Az 1953 —54-es években gyom lepte a kukoricát, eső áztatta lúgozta az ér­tékes takarmányt. Az állatok hasz­nossága körül is baj volt.- És hogy állították talpra szö­vetkezetüket?- A könyv segítségével! Esténként munkaiskolába jártunk, tanultunk! Magastermetü, szélesvállú férfi lép az irodába. Zsíros István, az agro­­nómus. Amikor megtudja, mi járat­ban vagyunk, mosolyogva mondja:- írni akarnak? Jól teszik, van miről... Kimutatások, tervek kerülnek az asztalra. Föléjük hajolunk és ki­­jegyzünk egy-két számot. Először azt, hogy szeptember végéig a ter­vezett 53 ezer 357 liter tej helyett 85147 litert adtak be.- Ügy látszik jól tejelnek a te­henek.- Jól. Naponta 10 litert ad egyik­egyik. Ügy számítjuk, 'hogy év vé­géig még beadunk 40 ezer liter te­jet. Egy pillanatra bezárul a könyv, és az etetésre, az új takarmányozási technikára és technológiára tereljük a szót.- Sajnos, arról még nem beszél­hetünk! — volt a válasz. — Az Ön­etetőket azonban már megrendeltük a Komáromi Gépfejlesztő Műhelynél. Közösen vetették el — első ízben — az őszi kalászosokat Aboson is. Annak elle­nére, hogy kevés gépet kaptak a gépállomástól, agrotechnikai határ­időben tették földbe a magot. Ami pedig a legfontosabb, minden tag a földterületére biztosította az összes vetőmagot és az ültetnivaló burgo­nyát is. A tél folyamán hozzálátnak a na­gyobb istállók kijavításához, hogy januárban legalább a teheneket és az anyakocákat összpontosíthassák. IVÁN SÁNDOR, Kassa A harmadik ötéves tervben a ke­rület vízgazdasági dolgozói össze­sen 172 km hosszúságban végzik el a folyók szabályozását, s így 5600 hektár föld ad majd az eddiginél sokkal bőségesebb termést. A kerület vízgazdasági igazgatósága nagy gondot fordít majd a levezetett víz tárolására is. Hisz mitsem érne a víz levezetése, ha elveszne, vagyis nem használnánk fel öntözésre. Ép­pen ezért a harmadik ötéves tervben a Kriván patakon Ruzina és Podre­­cany között egy víztároló létesül, mely évente 14 millió köbméter vizet fog felgyüjteni. Hasonló víztároló létesül az Ipoly folyón, Breznickán, mely 46 millió köbméter víztárolására lesz alkalmas és évente mintegy 25 millió köbméter vizet lehet öntözésre felhasználni. N. J. A besztercebányai kerület vizgaz­­dasági dolgozóira is nagy feladat hárul a harmadik ötéves tervből. Hisz sokhelyütt kell még a folyókat, patakokat szabályozni és öntözésre alkalmassá tenni. Habár ezidáig 280 km hosszúságban végezték el a sza­bályozást. mi 4850 hektár földet mentesít az ártól, szabályozásra vár még 1700 km hosszú folyó-meder. Egyedül a Sajó minden évben 14 500 hektár, az Ipoly pedig 10 000 hektár földet önt el. Ennek egyik oka, hogy a folyómedrek iszaposak. A kerület folyói közül a Sajó a legszennyezettebb, — amely az ötö­dik osztályba tartozik, vagyis ez annyit jelent, hogy — vizét még ipari célokra sem lehet felhasználni. Ha­sonló a helyzet a Rimává folyónál is. Mindkét folyó azonnali szabályozást igényel. « A harmaadik ötéves terv javaslata lényegesen nagy gondot fordít ezekre a kérdésekre. Elsősorban is a Sajó és az Ipoly szabályozására. Már 1960- ban megkezdődik az Ipoly szabályo­zása az Ozdin — Málinec-i szakaszon. Úgyszintén a Kriváfi-patakot Loson­con és a Száraz-patakot Nagydaróc és Ozsgyán közötti szakaszon 5 km hosszúságban, mely négymillió ko­rona beruházást igényel és 330 hek­tárt mentesít az esetleges áradások­tól. Úgyszintén megkezdődik a Gort­­va-patak szabályozása a várgedei- és balogfalai szakaszon. Még ebben az évben befejeződik a Túróc első és második szakaszának szabályozása. Az 1960-as évben négymillió koro­na beruházással megkezdődik a Sajó szabályozása is. Az egész szakasz az állami határtól Tornaijáig (15 km hosszú) 42 millió korona beruházást igényel, melynek szabályozása a har­madik ötéves tervben lesz megvaló­sítva, s ezáltal mintegy 3500 hektár »«in, 3 Az életet jelentő víz Lak szaké Hasi hír Nálunk, Lakszakállason a barátsági hónap alkalmával a helyi■ CSEMADOK és az iskola ünnepi előadást tartott. A szépen sikerült műsoros est kere­tében szólóénekekben, az iskolások szavalataiban és a mezőgazdasági is­kola leányainak táncában gyönyörköd­hetett a közönség. Both Géza elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke világos és tiszta képet nyújtott előadásában a harmadik szputnyik fellövésének és Hruscsov elvtárs leszerelési javasla­tának jelentőségéről. Községünk lakossága örömmel és megelégedéssel távozott a szép ünne­pélyről. Bajcsy Jenőné, Lakszakállas Egy szövetkezeti agronómus írja: Már évekkel ezelőtt az volt a vé­leményünk, hogy az állattenyésztés nyújtja legjobb jövedelmi forrásun­kat. így aztán istállókat, ólakat épí­tettünk, igyekeztünk több sertést hizlalni. A növénytermesztésről azon­ban megfeledkeztünk, amely az ál­lattenyésztés alapja. Akkoriban csak a pillanatnyi jövedelmet láttuk, s így a termelési költségek túlságosan magasak voltak. 1957-ben például egy kg sertéshús kitermelése 10 ko­ronába került. A hús és a tej ter­melési költségeinek elemzése meg­mutatta, hogy termelésünk irányvo­nala helytelen. Láttuk, hogy a vásá­rolt takarmány drágítja termelésün­ket. Kiszámítottuk, hogy ha saját takarmányunk volna, 'úgy körülbelül egynegyedével lenne olcsóbb a ter­melés ... 1 . Ekkor változott meg szövetkeze­tünk vezetőségének és tagságának véleménye. Ha viszont e fogyatékos­ságot el akartuk távolítani, gondos­kodnunk kellett a növénytermesztés, főképpen a takarmánytermesztés fo­kozásáról. Állattenyésztésünk mosta­ni'sikereit a inövénytermesztés he­lyes irányvonalának köszönhetjük. Mert valóban nagy fordulat állott be szövetkezetünkben az állattenyész­tés terén. 1956-ban például 200 hek­táron termesztettünk évelő takar­mányt. Bővült a cukorrépa és a siló­­növények vetésterülete is. Még ma is van mind a tehenek, mind a ser­tések részére múlt évi silótakarmá­nyunk. Szövetkezetünknek van külön ta­karmánytermelő csoportja, amely 485 hektár földet művel meg. Ez a cso­port főképpen takarmányféléket, — mint kukoricát, árpát, vegyestakar­mányt és füveskeverékeket termel. Természetesen a többi mezei cso­portok vetésforgójában is szerepel takarmánynövény. Azáltal, hogy biz­tosítottuk a takarmány félék termesz­tését, emelkedett az állatok hasz­nossága is. Egy hektárra átszámítva az 1957-es évi 90 kg-ról 1958-ban 118 kg-ra emelkedett a hústermelés. A sertéshús előállítása 1957-ben tíz koronába, 1958-ban már csak 7,67 koronába került kilónként. A hektárhozamok emelkedése ter­mészetesen attól függ, hogyan mű­veljük meg és hogyan trágyázzuk a földet. Míg 1958-ban a szántóföld­területnek csupán 15 százalékát trá­gyáztuk meg, az idén már a szántó­föld 25 százaléka kapott trágyát. A jövőben pedig még jobb munkát aka­runk végezni, többet akarunk ter­melni. A prerovl járás felhívása alap­ján 1960-ban 147 hektárra bővítjük az évelő takarmányfélék vetésterü­letét. így szövetkezetünk földterüle­tének 31,2 százalékán termelünk ta­karmányt. A trágyázással és a talaj jobb megművelésével emeljük a hek­tár hozamokat. A búzáét 21,40 má­zsáról 29,05 mázsára. Bővítjük a ta­karmányárpa vetésterületét is. A jö­vő évben földterületünknek már a 30 százalékát trágyázzuk meg! A prerovi járás felhívására vála­szolva szövetkezeti tagjaink egyéni vállalásokat is tettek. Baránek elv­társ kötelezettséget vállalt, hogy a jövő évben a hízósertéseknél napon­ta 65 dekagrammos súlygyarapodást ér el. Junas elvtárs minden kocától 16 malacot akar elválasztani, és föl­nevelni. S hogy fölnevel, abban egy cseppet sem . kételkedhetünk, mivel szövetkezetünk tagsága még minden­kor állta a szavát!... i Kubovics Ferenc, az alsókorompai EFSZ agronómusa A HARMADIK TEREMBEN varró­gép zakatol. — ? . . . — Itt is a mieink vannak, - tájé­koztat bennünket az egyik leány. — Maga is a tanoncok közé tar­tozik? — kérdezzük tőle. 1-Fekete Zsuzsa vagyok - mutat­kozik be és máris tessékel bennün­ket az osztályba, ahol Tóth Mária tanítónő, okleveles varrónő a szabá­szatot tanítja. — Két és fél hónapja kezdtük és már szép eredményeket értünk el. - mondja a tanítónő. A lányok visszafojtva nevetnek. Rövidesen megoldódik a gordiuszi csomó. Azon mosolyogtak, hogy ami­kor először kezdték, Katona Margit félt a varrógéphez menni. Azóta megtanulta a cérnát befűzni és el­sajátította a varrás technikáját. A KÉT NÉMETH ERZSIKÉ és a többiek ügyességéről mi sem tanús- : kodik jobban, mint a jövő hét várá- ' sa: ugyanis akkor készítik el az első önálló munkát - egy blúz formájá­ban. A fiúk gépesítési kiképzését a GTÁ vállalta. Mezőgazdasági gyakorlatra pedig a közeli szövetkezetekbe jár­nak. Sárogh Endre, igazgató elvtárs­tól a tanoncok kulturális életéről ér­deklődünk. — Kulturális életünk - válaszolja — főleg a kultúrkörökben végzett j munkákban és a könyvolvasásban nyilvánul meg. Több mint 150 kötél ' szépirodalmi könyve van az iskolánk- * nak, ami állandóan kézben forog — 1 fejezi be az oktató elégedettségével ‘ Sárogh Endre igazgató. — Nem csoda, a tavalyi egyosztá- ! lyos iskola tanulói között 100 könyv■ ! kölcsönző volt. Mennyire más lesz most a helyzet, amikor a tanulók száma kétszeresére emelkedett!... HELYES ELVET vallanak a tanon­cok: dolgozni és müveit ember mód- < jára élni. I SZUH KÁLMÁN 1 végéig még két istállót adnak át rendeltetésének. Az egyikkel 90 da­rab szarvasmarha, a másikkal pedig 130 darab növendékállat férőhely­kérdését oldják meg. Ami a gazdasági épületek építését illeti, elsők a vágsellyei járásban. Szarka Árpád, Pered Iskolánk életéből... Az Ipolysági Mezőgazdasági Tech­nikum diákjai jól kihasználják a sza­bad idejüket. Irodalmi kört alakítot­tak Célul tűzték ki, hogy a diákság 40 százaléka megszerzi a Fucík jel­vényt. Egy irodalmi folyóirat kiadását is megvalósították „Új élet" címmel. Fehér Péter, Ipolyság Mindent idejében A kenyheci szövetkezet agrotech­nikai határidőben takarította be a kapásokat, vetette el az őszi kalá­szosokat. Cukorrépából 480 mázsa termett egy hektáron. Burgonyából is meg volt a tervezett 280 mázsa. A burgonyaszedésben az asszonyok tettek ki magukért, akik hat nap alatt végeztek a 25 hektár burgonya szedésével. Korán József, Kenyhec 1 I Egymás után ] sorakoznak az új istállók a peredi 1 EFSZ gazdasági udvarán. Az idén ' két sertésistállót építettek. Az év ÖSSZESEN 77 tanuló látogatja a dunaszerdahelyi kétéves mezőgazda­­sági tanonciskola első és második osztályát. Szép eredmény ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a ta­noncok nemcsak beiratkoztak, hanem technikum tanulói számára készítik az ízletes eledelt, foglalkozásuk min­den titkába beavatják őket. Póda Pi­roska, második osztályos tanuló ép­pen habot ver. Kicsit szokatlan neki ez az újfajta munka, de majd bele-A szarvasmarha korának a megálla pításáról beszél Sárogt Endre igaz­gató. jön. Veréb szakácsnéni pedig Verek­­nyei Máriának ad jó tanácsot: — Ügyesen aprítod a daragombó­cot, csak valamivel kisebbre szabd, mert a levesben úgyis megduzzad. Jóindulatú figyelmeztetések, dicsé­retek közepette telik a nap a „sza­kácsnők" birodalmában. Az idősebb, tapasztaltabb szakácsnők mellett kis­sé kezdetlegesen, de bíztatóan törnek előre a fiatalok a „jövő asszonyai", ,szakácsnői, akik a jelen pillanatban talán még nem is gondolnak olyan mélyen a dolgok lényegére, mint amilyen nagy hasznát veszik majd később. ' lelkiismeretesen megjelennek a taní­táson. Hetente három napot töltenek az iskolában. Kitartóan hallgatják az elméleti oktatást, de sokszorta na­gyobb érdeklődést mutatnak a gya­korlattal kapcsolatos tudnivblók iráni. Márpedig e két tényező elszakítha­tatlan egymástól. Bizonyítékul szol­gáljon néhány példa az életükből. A lányok a főzés, sütés művésze­tét nemcsak elméletben tanulják, ha­nem a gyakorlatban is megismerked­nek vele. CSICSAI IRÉN, Veréb Terézia és Johancsik Margit szakácsnők, akik a kétéves tanonciskola és a négyéves

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom