Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-15 / 91. szám
JratHret Földműves 1959. november 15. kosán veregetett a vállamra, hogy ezek szerint engemet még tanítani kell. No meg is gyűlt a bajom az aszszonnyal. A piüogatásaimból, bizalmaskodásaimból az következett, hogy a gazdáné kutyahűséggel mászkált utánam az udvarban. Ha a csűrbe mentem be? Bejött ő is valamiért és mélyen meghajolt a szecskáslyukban. Ha meg anyámhoz léptem be? Kopogott a« ajtónkon és érdekelni kezdte a hajlékunk. Egyre kellemetlenebből érintett az utánam járása, mert anyám is belelátott rögtön a kártyába és megdorgált, hogy miattam teszik ki a szű- Kinket, ha a gazda megsejt valamit. A nyilvánvaló botrány elkerülése végett Verebes Lajosékhoz lépegettem át vacsora után. Szívemhez szólt a mezőn, azért vettem oda az utamat. Otthon anyámmal különben sem tudtunk miről beszélgetni. Annak idején az erdő megoldotta a nyelvünket, az új helyen azonban semmi jóval nem kecsegtetett a jövő: reménység lenne pedig a szavak forrása! A verebes porta. Szűk udvar, szőlővel befuttatott fal, alatta lóca. Ott ülünk holdvilág fényénél a gazdával. Nem mondható csendesnek az éjszaka, repülök döbörögtetik a levegőeget, s mint égi háború előtt, úgy villannak fel a foszforos lövedékek Miskolc felett. Beszédes az utca, az emberek kitódulnak a kapuba és öszszebújva, susogva rémisztgetik egymást. Mi nem mozdulunk a lócáról, nyugodtan ülünk, beszélgetünk. Az én bajomról. Verebes Lajos bácsi ki is veszi a pipát a szájából s úgy mondja, ismétli: — Jobban megnézhetted' volna, hogy merre menj ki az erdőből. — Megnéztem én jól, de más utat nem találtam. — Egyezkedhettél volna Forgácscsal. — Miről? — Hát arról, hogy a házért anyád dolgozik neki, te meg jártál volna tovább az erdőre. — Engem akart. nem. anyámat. — Azt elhiszem. Erős fiú vagy. Te kellettél. Meg tapasztalatlan is vagy. Ügy csavarhat az újjára, ahogy akar. Biciklizett már ő eleget a völgyön szolga után, de a rossz emberbánónak híre van. Ha Máriásék Rozsnyón maradnak, máig sincs neki szolgája! Elgondolkoztató szavakkal traktálta Lajos bácsi az estéket. A jó tanácsok osztogatásáról sem felejtkezett meg. Figyelmembe ajánlgatta többször,' hogy az udvarban ne maradozzak, mert akkor ezeregy dolog elvégzésével bíz meg a gazdám. Igyekezzek ki a mezőre, ott vígabban süt a nap. Ezeket a megszívlelhető megjegyzéseket aztán rendszerint a lánya szakította félbe, aki későn állított haza a faluból. Lajos bácsi meg is dorgálta rendesen. — Anyád betegen fekszik. Mellette lehetnél s nem bolondságok körül — mondta a besündörgő lánynak és beletemetkezett gondjaiba. Abban meg olyan volt, hogy ha valamiért megharagudott, kedvét vesztette, akkor nem ocsúdott fel többé a nyelve. Olyankor elköszöntem tőle s mentem haza a vackomra. Persze lázongó magatartásának és hirtelen elborulásának még hazafelé mentemben megtaláltam az okát. Azok közé tartozott világéletében, akinek soha semmi nem sikerült. Egyesek annyi földdel, mint az övé, szépen boldogultak. Neki nem kedvezett a szerencse. Hol a hízónakvalója pusztult el időnapelőtt, hol pedig a tehene döglött meg. Ss a háborúval a lovától is megszabadították. Mintha a világ háborodott volna fel s állt volna pártjára s most ezért köröznének úgy éjszaka a repülők a falunk fölött, azért ropognának fényes nappal fegyverek az erdőben. A napok egyre nyugtalanabbul forogtak. A csendőrök teljes készültségben álltak és a városból kirendelt katonákkal fésülgették az erdőt. Partizánokat azonban soha nem találtak. Közel volt a határ, ha szorított a kapca, átvonultak Szlovákiába. Sok.izgalommal tartottunk a’nyárba. ’A falunkban valóságos pánik uralkodott. Az emberek nem mertek az erdő alá járni, féltek a partizánok eltévedt golyóitól. Csak Bogár bácsiék nem féltek a titokzatos erdei emberektől, ők rendületlen biztonságérzettel jártak az irtványokra és a hajuk szála sem görbült meg. A parasztok hozzájuk nvitogattak be estének évadján, tőlük tudakolták meg, hogy mehetnek-e galyért az erdőre. De a csendőrök sem kerülték XXVII. Tapasztaltabb legénynek számíthattam szemében, mert soha nem fogadta el az érveimet. Másképpen kellett meggyőznöm ártatlanságomról. Azt mondogattam neki tréfásan: — Ahol két nő van az udvarban és az egyik szebb mint a másik, onnan á szolgafiú nem jár sehová! Ezzel a mondásommal elismerést értem el, mert nem kis büszkeséggel felelte: — Van neked magadhoz való eszed, Bálint! És az ételhordóban hamarosan látszatja lett a kijelentésemnek. Jobb falatok kerültek terítékre, a léből nagyobb szelet füstölthúst halászott ki az asszony és kicicoriiázta magát, ha a szekeremre ült. A gazdát nem szíveltem, de a felesége kíséretének örültem. A döcögő szekéren elnézegettem vérpiros ajkát, húsos lábaszárát. És az motoszkált a fejemben, hogy a mesterem is így cselekedett a Lapos gazda, feleségével, mindig a lábát leste, ha a kútra átszaladt vízért és mi lett az eredménye? A gazdáné sem palástolta, hogy tetszik neki, ha rajta felejtem a szemem. Nekem meg nem került pénzembe a nézés, ráhunyorítottam minden döccenönél. A bizalmasabb légkör a nyelvem csomóját is megoldotta. Már nem titkolóztam előtte, megfeleltem egyenesen a kérdéseire. A bábánkkal nem tudott nyugodni. Nem hitte el sehogyan sem, hogy nem történt köztünk semmi. Egy alkalommal elmondtam hát töviről hegyire annak a bizonyos éjszakának a történetét. Nagyokat kacagott a bátortalanságomon és paj-TÁNYA a? Ob vidékére megy Tanyával a Gum árúházban találkoztunk. Mint minden külföldi, emléktárgyat akartunk venni. Először bizony a labirintusban nem is tudtunk eligazodni. A tízezernyi vásárlótömegben első pillanatra elvesz az ember. De ha jobban körülnéz, elolvassa a világítóbetüs táblákat, hallgatja a mikrofont, amely tájékoztatja a vevőket, hogy melyik részen mit lehet venni, könnyen vásárolhat Bizony kissé gyötörtük az orosz nyelvet, mig meg tudtuk értetni magunkat. Beszélgetésünkre felfigyel az előttünk lévő két vásárló közül az egyik lány. — Csekoszlováci? ... Hogy tetszik a mi Moszkvánk? — Nagyon szép - válaszoljuk. — Mit olvas? - kérdezzük - a retikiiljéböl kikandikáló könyvre mutatva. Kissé elpirul, de kedvesen válaszol. — Az angol nyelvet tanulmányozom. — Akkor ismeri Shakespeare Hamlet jét ? — Lenni vagy nem lenni — idéz belőle nevetve. Aprólékosan felvilágosít, hogy eredetiben is tanulmányozzák az angol irodalmat, a főiskolai tanulmányok tantárgyain kívül. — Hol dolgozik majd, ha elvégzi az iskolát? Talán Moszkvában? — Nem ... — Novoszibirszkben? — Lehetséges ... — A Lénánál ? ... — Lehet... — Vagy az Obnál? ... — Valószínű ... — Miért olyan messze? ... — Mert olyan a szakmám. Hídépí- I tőmérnök leszek. — Nem sajnálja itthagyni ezt a ! gyönyörű várost? — Szép az élet másutt is. Novoszibirszkben, Vlagyivosztokban vagy az Obnál. Az ember nem fű. Meglehet élni mindenütt. Moszkvában már elég híd épült. Tán csak nem gondolják, hogy itt tervezzük a hidakat messze a foly óktól... — mondja tréfásan. Megvesszük az emléktárgyakat. Fellélegzünk, amikor kikerülünk a hatalmas árúházból. Átvágunk a Vörös Téren, ahol már hosszú sorok állnak a Lenin-Sztálin Mauzóleum előtt, hogy lássák az Októberi Forradalom nagy vezéreit. Elsétálunk a Kreml előtt, ahol épp a Legfelsőbb Szovjet ülésezik. Hruscsov elvtárs és az ország minden tájából összesereglett küldöttek nagy célkitűzésekről, merész feladatokról beszélnek. Érezzük, hogy itt, ebben a percekben is történelmet írnak, és amiről bent beszélnek, az mind megvalósul. Erről győz meg minket Tánya mosolya is, aki már messziről integet és csatlakozik a hatalmas emberáradathoz. Egy fiatal lány, egy ember a sok közül, aki kész minden áldozatra a hétéves terv megvalósításáért. Bállá József „Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film“ — mondotta annak idején Lenin elvtárs. Igen, nagyon fontes ágazata a művészetnek, mert különböző zsánerekben neveli az új embert, ostorozza hibáit és nemes eszmékre tanít. Ennek a küldetésnek eleget tesz a szovjet filmművészet is és ezért szeretjük, tiszteljük alkotóit. B. Sole Gita Bratislavában a Nová Scéna (Uj színpad) bemutatja a „Moszkva Ceriomusky“ című operettet, a Kultúra és Pihenés Parkjában pedig több esztrádműsor megrendezésére, az énekkarok hangversenyére, M. Bauer, a moszkvai konzervatórium tagjának hegedűversenyére kerül sor. linszkij, a nagy orosz forradalmi demokrata száz évvel ezelőtt. Ez a megállapítás napjainkban is helytáll. Schiller halhatatlan remekműveit ma is magáénak vallja úgy a német nép, mint az emberiség haíadószellemű tábora. Ma is haragra gyújtanak eszméi mindenféle zsarnokság és elnyomás ellen, szenvedélyes szabadságpátosza lelkesítőn közvetíti felénk gondolatainak eszmei magasságát. Politikai megtorpanásai és idealizmusa ellenére követésre méltóvá teszi őt fáradhatatlan munkássága és kitartása a haladás ügye mellett, annál is inkább, hogy még élete legnyomorúságosabb körülményei közepette is tollával síkraszállt az igazságért. Schiller már ifjúságának hajnalán vette kezébe a tollat. Mint a „Károlyiskola“ növendéke írja meg első drámáját, s a tanulók titkos irodalmi körében adja elő. Nem sokkal később kerülnek napvilágra a Haramiák első jelenetei. I Mint a hercegi katonai akadémia orvosi fakultásának hallgatója ismer! kedik meg Goethével, a német nép legnagyobb költőjével. Ez ismeretség nagy hatása megmutatkozik későbbi alkotásaiban is. Olvasóink körében ha lírikus és a szabadság eszméjével átitatott költeményei kevésbé is ismeretesek, színmüvei annál inkább meghódították közönségünket. Gyakran találkozunk úgy hivatásos színészeink, mint műkedvelőink előadásában az „Ármány és szerelem“-mel és a „Haramiák“kal. Friedrich Schiller „Schiller teremtő géniuszával egyrészt az emberiség közkincse, másrészt a német nép igazi fia“, — írta a német költőről és drámaíróról Be-Immár hagyományossá vált életünkben a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap. Ennek rendezvényei keretén belül évről évre türelmetlenül várjuk a szovjet filmművészet alkotásainak bemutatóját. Az utóbbi évek filmtermékei mindinkább arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban a művészet ezen ágazata teljes felvirágoztatásának szakaszát éli. Emlékezzünk csak viszsza a tavalyi szovjet filmfesztivál műsorára: A cannesi nagydíjas, lenyűgöző filmre: „Szállnak a darvak“, vagy „A ház, amelyben lakom“, Solohov világhírű könyvének filmváltozatára a „Csendes Don“-ra, s nem utol-Alexej Tolstoj Golgotájának filmváltozatát is meglátjuk a mozik vásznán A szovjet film fesztiválja Képünkön Ejzenstejn remekműve a Rettenetes Iván Vegyük például John Reed ’könyve nyomán készült „Tíz nap, mely megrengette a világot", amely kiváló képeivel mutatja be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit. Ügyszintén ezt a témát dolgozza fel a „Vakmerő szív" című első szovjetjugoszláv koprodukció is. A „Szülői ház“ a mai szovjet falu problémáit érzékelteti, s így közelhozza a kolhozparaszt életét a mi földműveseinkhez. Az utóbbi időben nagyon sok filmet láttunk az ifjúságról. A most bemutatásra kerülő „Nyertesek“ kedves és humoros eszközökkel bírálják a szov-Gogoly Revizorja a Nyitrai Kerületi Hazánkban a kulturális rendezvények november 7-töl december 12-ig' a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap jegyében zajlanak le. így van ez Nyitrán is, ahol a kerületi színház Gogoly halhatatlan remekmüvévef a „Revizor“-ral nyitotta meg a Barátsági Hónapot. A színház egész gárdája igyekezett tudása legjavát nyújtani, hogy kifejezze az író elgondolását, a kíméletlen leleplezés, komédfázás eszközével bemutassa a burzsoá társadalom hibáit, bűneit. A revizortól rettegő korrupt polgármester személyében elsőrangú alakítást nyújtott Vlado Müller, az úrhatnám feleség (Magda Paveleko-Színház műsorán vá) és a bamba lány (Éliáka Kováciková) szerepe is kitűnő tolmácsolókra talált. Sikerült alakítás volt Ján Kusendáé, a tanfelügyelő, Gustáv Trnka-é a járásbíró szerepében. A Revizort Jaroslav Veskrna játszotta, s bár többször kapott nyíltszini tapsot, mégsem nyújtotta lélektanilag hibátlanul a revizort, inkább annak felszínes karikatúráját. Egészbevéve a Nyitrai Kerületi Színház bemutatója kifejezte a színészgárda azon igyekezetét, hogy méltóképpen köszöntse a barátsági hónapot, s egyben kegyelettel adózzék Gogolvnak, akinek az idén ünnepeltük 150 éves születési jubileumát. Mártonvölgyi László jet ifjúság hibáit. A néző „Az én párom“ című színvonalas filmben a második világháború súlyos éveivel találkozik. A kémkedés problémáit nagyon érdekes módon vetíti elénk a „Kalózok“ című színes szovjet film. Nem utolsósorban kell megemlékeznünk arról, hogy ezidén ismét bemutatásra kerülnek a szovjet klasszikus filmek, mint például Ejzenstein remekművei a Potyemkin és a Rettenetes Iván és sok egyéb kiváló alkotás. A kassai kerületben a barátsági hónap alatt több mint 2500 előadást, 550 vitaestet, 6 olvasókonferenciát, 300 mesedélutánt rendeznek. November elejétől 516 orosz nyelvtanfolyamon sajátítják el a kerület dolgozói a testvéri szovjet nép nyelvét. Ezeknek az akcióknak és a nyelvtanfolyamnak a segítségével még közelebb kerül népünk a Szovjetunióhoz. Születésének 200. évfordulóján mi is nagy elismeréssel adózunk a humánum nagy költőjének. — bsg — sági Hónapban bei,, .itatott filmek méltóknak bizonyulnak a szovjet filmművészet eddigi kiváló alkotásaihoz. sósorban a „Kommunistá“-r;:. Érthető, hogy az ilyen művészileg iginyes filmek után türelmetlenül vártuk az ezidei szovjet filmfesztivált. A Barát£____ üúdturábs hireíz^ A CSSZBH tiszteletére Jelenet az Otthon című filmből
