Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-11 / 90. szám
1959. november 11. 358 VIRÁGZÓ MFZfir.AZDASAG A háziállatok téli istállózása November beköszön tével szomorú napok következnek az állatokra. Sajnos, legtöbb helyen az a szokás, hogy november elején beszüntetik a legeltetést, s a szerencsétlen jószágot istállóba kényszerítik a következő legeltetési idényig Ez azt jelenti, hogy 6 — 7 hónapig megfosztják az állatot a szabad mozgástól, jó levegőtől és az éltető napfénytől. Ezen a rossz szokáson változtatni kell! Háziállataink téli istállózásának legjobb módja a nyitott isLállózás, viszont a legrosszabb és legegés/ségtelenebb, ha sötét, rosszlevegőjü istállóban telelnek. Istállózásra azért van szükség, hogy az állatokat megvédjük az időjárás viszontagságai ellen, főleg a zord. viha-os és csapadékos időtől. A száraz hideg nem ártalmas, ha hozzászoktatjuk az állatokat és gondoskodunk megfelelő takarmányozásukról. Egy állami gazdaságban évről évre sok malac elhullott a nyirkos ólazus miatt. Az állatorvos tanácsára ősszel harminc vemhes kocát egy körülkerített erdőben helyeztek el. Védőhelyül egy oldal nélküli góré szolgált, amelyet az állatok nemigen vettek igénybe, mégis tavaszra egészséges malacokat ellettek és neveltek föl. Viszont tapasztaljuk, hogy milyen betegek azok a malacok, amelyeket kóróval, trágyával körülrakott ólakban dédelgetnek vagy nyirkos levegőjű betonólakban sanyargatnak. A szarvasmarha nyitott istállóban történő teleltetése már sok gazdaságban sikerrel folyik, különösén a szenei járásban. ahol a növendéká Hatok természetszerű tartásával kiváló eredményeket értek el a gumókor elleni küzdelemben. Tudjuk, hogy milyen méretekte ólt ez a betegség a zárt istállókban tartott Amikor szép az idő, mindig karámokban áll a jószág a féli EESZ-ben állatok között. Ennek ellenkezőjére szolgáltatnak példát a vadon élő állatok. Ha takarmányhiányt nem szenvednek, akkor egészségesen áttelelnek, s a tiszta és oxigéndús levegő megvédi őket a gümókórtól is. Az állatok szabadtartásának jelentőségét bizonyítja az a tény is. hogy a vadállatok között a gumókor nem pusztít, ugyanakkor az istállózott állatokban sajnos,, óriási károkat okoz. Télen se zárjuk tehát teljesen állatainkat az istállóba. Gondoskodjunk arról, hogy az időjáráshoz mérten, lehetőleg mindennap kijussanak a szabad levegőre, figyeljük meg azokat az állatokat, amelyek kint isznak, mennyivel egészségesebbek, mint azok, amelyek még ilyen rövid időre sem hagyhatják el az istállót. A jó levegőn kívül a mindennapos járatás a vérkeringés elősegítését is célozza, s ezenkívül kiváló hatású a csontozat és az izomzat fejlesztésére, elősegíti a szív és a tüdő működését, élénkíti az emésztést, a vese és a nemiszervek működését. Mindezen kívül a napfény áldásos hatása szükséges áz állatoknak, különösen a tél folyamán, amikor a takarmányok kevés vitamint tartalmaznak. Ä provitamin a napfény hatására alakul át vitaminná. A vitaminokat a szervezet csak napfény hatására tudja felhasználni abban az esetben is, ha azokat a takarmányban megkapja. A kórokozó baktériumoknak pedig a napfény és az oxigéndús levegő a legnagyobb ellensége. Ezekre gondolva az istálló ablakait tartsuk állandóan tisztán és gondoskodjunk a huzatmentes szellőztetésről, valamint az állatok megfelelő ápolásáról és a szabadban végzett járatásáról még télen is. Dr. Patus Sándor, állatorvos (Guta) Gondoskodjunk a tyúkok helyes takarmányozásáról Gazdasszonyáinknak nagy gondot okoz a főzés tojás nélkül. Hogy enyhítsük gondjaikat, gondoskodjunk a tyúkok helyes takarmányozásáról. Ahol terjedelmes a kifutó, ott tavasztól őszig a természet is gondozza a tyűkokat. Megadja a mozgási lehetőséget, a fényt, meleget, a sok fehérjedús férget, zöld fűvel a vitamint, kaviccsal a grittet és a tojáshéj képződéséhez szükséges foszforsavas mészsót. Télen ellenben egyszerre hűtlenné válik a természet a tyúkokhoz és ezért szegény mostohák teljesen az emberre vannak utalva. A jó gondozást meghálálják sok tojással és pirosra sült pecsenyéjükkel. A rosszért rosszal fizetnek. Nem tojnak, lesoványodnak, sót el is hullanak. Minél jobban meg tudja adni a gondozó télen a tyúkoknak mindazt a jót, amit nyáron a természet megad, annál jobban sikerül a tojáshozam fokozása. Ezért fontos a helyes takarmányozás és a tágas, tiszta, világos ól. Ha nagy a hó, lapátoljuk el minél nagyobb területen és szórjuk be pelyvával vagy szalmával, hogy a tyúkok minél többet mozoghassanak és kaparhassanak. A tojástermelésbez a tyúknak aránylag sok takarmányt kell felvennie. Ennek viszont feltétele a jó étvágy. Jó étvágyat pedig akkor kap a tyúk, ha sokat mozog. A mozgás serkenti az anyagcserét és a vérkeringést, vagyis aránylag rövid idő alatt a tojástartó sok vérrel sok tápanyaghoz jut. amire szükség van a tojás fejlődéséhez. A tojáshozam legfontosabb kelléke a jó takarmány és a mindig friss, tiszta ivóvíz. Télen nem baj, ha a fehérjearány a takarmányban valamivel kisebb (1:4,5). mert a szénhidrátok jól pótolják a hőveszteséget. Naponta háromszor etessünk és mindig ugyanazon időben. Minél nehezebb a tyúk és minél többet tojik, annál több takarmányra van szüksége. Télen lágy takarmánykeverékkel és szemestakarmánnyal etessük tyúkjainkat. A legolcsóbb és legjobb takarmánykeverék a száraz lucernaszecska vagy lucernaliszt, a reszelt marha- vagy cukorrépa, főtt burgonya, búzakorpa, de lehet árpa. zab, másodbúzadara keveréke is, fehérjekeverék, fölözött tej, takarmánymész és csukamájolaj. Ebből egy 2,8 kg súlyú Leghorn-tyúk napi adagja a következő: búzakorpa 25 g, hallisztet tartalmazó fehérjekeverék 20 g, reszelt marha- vagy cukorrépa 25 g, főtt burgonya 25 g, takarmánymész 2 g és pár csepp csukamájolaj. Ezt a főtt burgonyával felmelegített keveréket annyi fölözött tejjel keverik el, hogy a korpa összeálljon a többi takarmánnyal. Ebből a keverékből reggel és délben adjunk a tyúkoknak, de délben más szemesből is adjunk egy keveset. A szemestakarmány napi adagja 70 - 75 gramm. Este beütés előtt csak szemestakarmányt szórjunk. Az elhullt állatok apróra vagdalt főtt húsa is kiváló takarmány a tyúkoknak. Ehhez fehérjekeveréket nem kell adnunk, s a reggeli takarmányt fölözött tej helyett vízzel keverjük. Ősszel és télen néha a tyúkok egymás farát véresre csipegetik vagy az elszórt kisebb tollakat eszegetik. Némelyek a tojást eszik meg. Az ilyen ragadozó hajlam arra figyelmezteti az etetőt, hogy a takarmányból hiányzik valami. Ez rendszerint a fehérje (húsliszt, halliszt, vérltszt. szója, fölözött tej, fehérjekeverék stb.), takarmánymész vagy vitamin. Az említett takarmánykeverék nemcsak fokozza a téli tojáshozamot, de olcsóbbá is teszi. Dr. Izsót Zoltán. körállatorvos (fttmaszécs)
