Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-01 / 87. szám
6 less. november Si Ez egy járási székhely iskolája? Hiszen díszére válna még a fővárosnak is — tölti el a csodálat, büszkeség az ember szívét, ha végignéz a gálántai Mezőgazdasági Gépipari Tanoncképző Iskolán, a hatalmas, őszi színekben pompázó iskolakerten. — öröm is benne dolgozni, tanítani bizonygatják a tanárok, Pancza és Jónás elvtárs. De hozzáteszik, hogy egy baj mégis csak van. Hogy mi? Ez a nagy iskola számukra kicsi. Sokkal több tanterem kéne, mert sok a jelentkező az iskolába, több, amenynyi számára hely van. Azért ez a panasz úgy látszik dicsekvésképepn is szolgál, mert most 350 diákja van az iskolának. 350 fiatal, erős fiú, akik az iskolából kikerülve a gép- |s traktorállomások műhelyeiben, a brigádközpontokon és a saját gépeikkel dolgozó szövetkezetek javítóműhelyeiben üzennek hadat a paraszti élet utolsó átkos maradványainak, a sok verítéket követelő kézi munkának, s viszik győzelemre a gépesítést. 350-en vannak, de mind többen jelentkeznek az iskolába, felismerve, hogy rájuk nagy szükség lesz, hogy az ó szakmájuknak „jövője van". A harmadéves éberhardi Zalka Fetrenc is ezt mondja mikor megkérdezzük, miért választotta ezt a szakmát. S Fejes Mihály, Ibolya Sándor meg a többiek is hasonlóképpen vélekednek. Szeretik az iskolát, terveket szőnek, jövendőbeli szakmájukkal kapcsolatban, mert érdekli őket minden, ami a mezőgazdaság gépesítésével összefügg. Nem is csoda, hogy a gyerekek összenőnek a szakmával, ha "jó az iskolai oktatás megszervezése, ha olyanok a pedagógusok mint itt, hogy nemcsak kitűnő szakemberek, de nagyszerű nevelők is. Ennek köszönhető aztán, az ő munkájuknak, hogy úgy gyakorlati, mint elméleti téren alapos tudást nyújtanak a gyerekeknek. Mindjárt az első osztályban megkezdik a műhelygyakorlatokat, és a kis „kezdők" saját maguk készítik el a segédeszközöket, melyeknek az alkalmazásával aztán fél olyan nehéz csak a tanulás. S hogy milyenek ezek a segédeszközök? Mindegyik pontos mása az eredetinek. A kalapácsos őrlő, magfúvó, DT segédmotor, elevátor, az ekék minden fajtája, vetögép és még számtalan más mezőgazdasági gép úgy sorakozik egymás mellett a számukra raktárként kijelölt külön teremben, hogy az ember azt hinné, valamilyen liliputi országban talán munkára használják őket. Ottjártunkor is készült egy új segédeszköz, a Zetor 25 hátulsó tengelye keresztmetszetben. Komoly, kerekretágult szemmel kísérték az elsősök a reszelők, fúrók mozgását s a nagy igyekezetben olajos kezükkel még bajszot is töröltek az orruk alá. Egyikük, d fekete szemű, olajbajszú Kosik annyi időt mégis szakított számunkra, hogy elmondja, hogy is érzik itt magukat, milyen az életük az iskolában. Elsorolta, hogy ruhát, cipőt kapnak, változatos étkezést: reggelit, ebédet, vacsorát és - még jobb, mint otthon - fejezte be jelentőségtelje-A tanulók sajátkezüleg készített segédeszközök alkalmazásával ismerkednek a mezőgazdasági gépekkel sen, mert itt televízió is van. Bizony, önkénytelenül is felsóhajtunk a hatalmas iskolatelepet járva: — De jó ezeknek a gyerekeknek’. Milyen öröm lehet számukra a tanulás. Minden, minden tudásuk gyarapodását szolgálja. A sok tankönyv, a színes, szemléltető képek, az ügyes segédeszközök, a hatalmas könyvtár. Igaz, erről külön is illik szólani - mert megérdemli. 20 000 könyv sorakozik a polcokon. Szép kék csomagolásban, katonás rendben. Magyar, szlovák könyvek, súlyos lexikonok, tudományos művek, szépirodalmi alkotások, versek, kiaszszikus és mai írók könyvei. Hátik elvtárs a fönevelő irányítja ezt a könyvbirodalmat. — Nem nehéz mesterség ennyi könyv fölött őrködni? — kérdezzük. — Egyedül nem is bírnék vele, de a gyerekek segítenek, ök intézik a kölcsönzést. Mert szeretnek ám olvasni. Egy-egy növendékünk havonta átlagosan három könyvet olvas el. Személyként is ellenőrizzük, mennyit olvasnak, mindegyiknek külön nyilvántartási lapja van. De nem a nyilvántartási lapokon van itt a hangsúly, hanem a nevelőkön, tanárokon, akik szívükkel-lelkűkkel tartják nyilván növendékeiket. Ügy gondoskodnak róluk, hogy édesanyjuk sem különben. A tanulmányai előmenetelek ellenőrzésétől kezdve az ebédig, amit még meg is kóstolnak néha aggodalmas arccal, elég jó-e? Még a szobákban az asztalon felejtett melegítőt is gondosan a szekrénybe rakják, megnézik milyen tiszta a parkett, elég meleg-e a szoba. — Egész embereket akarunk ezekből a 14 — 19 éves fiatalokból nevelni, olyan öntudatos dolgozókat, akik dicsőségére válnak majd munkahelyüknek, jó segítségére szövetkezeteinknek. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minden téren egyaránt jól gondoskodunk róluk. Ha munkájukat a gyerekek igyekezetét, tanulmányi előmenetelét nézzük, biztosra állíthatjuk, hogy így lesz, hogy ezekből a tanulókból mezőgazdaságunk gépesítésénél sokat várhatunk, szövetkezeteink jó munkaerői lesznek, hogy az ö segítségükkel még fejlettebbé, gazdagabbá válik a nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Harasztiné M. E. Felkerestük a Királyfia Karosai Mezőgazdasági Mesteriskolát, ahol 47 öreg diák szánta rá fejét a tudásszerzésre. Az ország különböző részeiből sereglettek ide ezek a nagyobbrészt családos emberek, hogy megismerkedjenek az állatok, élettanával, bonctanával, hogy beteljesedjék vágyuk — jó zoo- és inszeminációs technikusokká váljanak. A pelsőci Király Lajosnak ugyanaz a célja, mint a zsigárdi Kovács Ferencnek, meg a tardoskeddi Pósa Istvánnak: haladó módszerek bevezetésével a legjobb állatfajták minél nagoybb arányú kitenyésztése és a hústermelés távlati tervei teljesítésének biztosítása. Ez pedig másképp nem érhető el, csak hozzáértéssel, a nagyobb szakmai tudás elsajátításával. Ezért jöttek ide az iskolába mindannyian, hogy ezt elérjék. Ádám János osztályelnök így nyilatkozik: — Húsz-harminc éves kiesés után ceruzát fogni, könyvet lapozni és a családtól elszakadva élni, mégis nehéz A CSSZBH az aranyosmaróti járásban A Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónap megnyitását nemcsak városainkon várják, ahol a színházak, klubbok, könyvtárak, filmszínházak ünnepi műsora tükrözi vissza az igyekezetei; hogy meg akarjuk ismerni a szovjet nép művészetét, életét, még szorosabbra akarjuk fűzni népeink barátságát, hanem falvainkon is szinte mozgalommá vált a Barátsági Hónap műsorának megszervezése. így van ez az aranyosmaróti járásban is, ahol nemcsak ilyenkor, máskor is nagy figyelmet szentelnek a kulturális élet kibontakoztatásának. A Barátsági Hónap alatt mégis csúcspontjára hág a szervezés, a kulturális munka. A járás könyvtárai állanak az élvonalban az ünnepi előadások megrendezésében. Vitaestek, irodalmi délutánok rendezésével hozzák közelebb a szovjet Irodalom alkotásait a földművesekhez, a falu lakosaihoz. A legnagyobb figyelmet most Solohov: Embersors című könyvének szentelik. Erről minden faluban tartanak vitaestet. Az emberek érdeklődése annál is inkább nagy a könyv iránt, hogy filmen is alkalmuk nyílott megismerni az Embersors nagyszerű hősét, a szilárd jellemű, igazi szovjet embert. Az aranyosmaróti járásban most, a Barátsági Hónap alatt rendezik meg a műkedvelők, színjátszócsoportok versenyét is, és az ifjúsági alkotóversenyt. Oj, most alakult énekkarok, tánccsoportok és szavalókórusok jelentették a részvételüket a versenybe — műsorukban nagy teret engedve a feladat. Az első napokban bizony megijedtünk a tanulástól és féltünk az elvont elméleti tananyagtól. Azóta hála tanítóinknak — fejezi be szavait — megváltozott a nézetünk. Ez a pár szó Krupka Gyula igazgató, dr. Bartha Jenő állatorvos, MnatifiskQ András mezőgazdasági mérnök és a többiek jó munkájáról tanúskodik. Arról, hogy a tanítók, ^tanárok itt szakemberek is és pedagógusok is a javából. Hiszen az életből jött kérgeskezű tanulók elismerik az elmélet és a gyakorlat elválaszthat atlanságát, ezzel pedig tanítóikról állíttanak ki kitűnő bizonyítványt. Azok az emberek, akik egy hónappal ezelőtt még idegenkedtek az iskolától, ma a mikroszkóp lencséjébe néznek, hogy többszázszoros nagyításban láthassák az élet mozgató rugóját képező sejteket. Behatolnak az eddig ismeretlen titkokba, hogy a tanultakat felhasználhassák munkahelyeiken, a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A pedagógusok gondoskodnak arról is, hogy az idős tanulók necsak tanítás alatt, hanem szabad idejükben is jól érezzék magukat. Bartal János, az internátus igazgatója nagy gondot fordít a lakószobák tisztaságára, hogy minden olyan legyen „mint otthon". — Olyan a koszt is, mint odahaza, csak hiányzik a család, az asszony — mondja Torna János. De ezért csak eltelik a szabad idő is. Levelet írnak, olvasnak. Ez aztán ismét erőt ad a tanuláshoz, és a napok múlásával arra gondolnak, hogy ha hazakerülnek, még szebb, boldogabb tesz életük, mint eddig volt, hiszen a több tudás érzete növeli majd életörömüket. Szuh Kálmán ☆ A Element Gottwald államdijjal kitüntetett Állami Filharmónia a Német Demokratikus Köztársaságban tett sikeres müvészkörútja után viszszatért Brnóba. XXV. A házak közt jártam ki a határba, bepillantgattam az udvarokba és nagyot köszöntem a Máriás István feleségének, ha a kapu előtt elhaladtam. A földeken alig lehetett fiatalabb embereket látni az asszonyok körül. Az öregek cipekedtek, azok szegődtek a nyomomba is igavonó barmaikkal. Lovas szekerek nem jöttek sehonnan, a lovakat elvitték a háborúba. Az ökrös fogatok ellenben egymást érték a dűlőn. És én boldog voltam, ha az élen járhattam. Az erdő irányába tartottunk naponta, a gazdának is ott volt egy jó nagy darab földje. Jól kitaposott úton cammogtak az ökrök, néztem kedvemre a vidéket. Varjúk, szarkák, mezei ’ verebek és cinkék kísérték a karavánunkat. Riogattam őket az ostorommal, ebben leltem az örömömet. És jó volt minden az erdőig. Ott azonban mindig megmarkolta valami a szívemet. Eszembe jutott a favágás, a madarak kalitkába fogása és a sok szabad délután Józsi barátommal. A gazda ritkán járt az ökreivel, meghányta trágyával a szekerét és odébbállt. Szaladt a jegyzői hivatalba, vagy a paphoz, vagy a tanítóhoz, vagy a csendőrőrsre, vagy Veres Pistáékhoz, vagy az éjszakai, szolgálatot bebiztosítani, s így én jártam legtöbbször a két fogattal. Nem is sajnáltam nagyon az elmaradozását. Legalább délutánonként kibeszélgethettem magam Józsival. Az erdő alatt találkozgattunk, az erdőszéli tisztáson s hallgattam suttogóra fogott beszámolóit az idegen és fegyveres emberekről, akik egyre gyakrabban tűnnek fel az irtványokon. A két határ vonalán mutatkoznak leginkább s Szlovákiából jönnek át erre az oldalra. — Oszt mit akarnak? — tört utat belőlem a kíváncsiság. — Készülnek valamire. De tartsd a szád és ne kotyogd el, amit mondok, édesapám nagyon lelkemre kötötte a hallgatást. — Bízhatsz bennem! Nem beszélhettünk sokáig, nem kérödztethettem az ökröket a napon, elbúcsúztam barátomtól azzal, hogy majd folytatjuk, ő azonban nem mondott többet a különös emberekről, a faluba csalt estére, hogy csavarogjunk egyet, vagy lepjük meg a bábánkat. Azonban hiába ígértem biztosra az ottlétemet, nem lett belőle semmi. Estére annyira elfáradtam, hogy fájt a csontom és örültem, ha elnyúlhattam a dikön. No meg esténként sem szabadulhattam a gazda udvarából. Felhasználtak Forgácsék mindenre, cipőtisztítónak, ruhaporolónak, meg kártyaparti pótlónak is, ha az asztalnál nem ültek történetesen elegen. Pedig kártyázni nem szerettem. De vacsora után kértek, hogy játszani és én nem mertem hivatkozni a fáradtságomra. Elég nem jól tettem! Jelenlétemet a csendőrök fogasnak vélték, amelyre az élcelődéseiket felaggathatták. Ügy vettek azok engem, mint egy rongyos mosogatócsutakot, akit mindenbe be lehet egy kicsit mártani. Csak a birkatürelmemnek köszönhették, hogy nem hagytam ott őket. Vörös Pista volt még a legilledelmesebb a társaságban. Neki semmi kedve nem volt a kisebbítő tréfákhoz. Szenvedett, tűkön ült a szomszédságomban, mert a negyven holdas lányt feleségnek szerette volna, az meg nem vett tudomást a szándékáról, egyre csak a csendőrökhöz húzódott. Persze csak az egyikhez, a fiatalabb és szőkébb őrmesterhez, aki alföldiesen beszélt és vendégségben sem húzta le mindkét kesztyűjét. Estéről estére kevertem a kártyát és osztottam a lapokat. Az élcelődések lassan elmaradoztak. A csendőrök rájöttek, hogy sokkal okosabb, ha a lánnyal foglalkoznak és nem velem. Meg a gazdáné se rossz parti, szép még és fiatal, s az ura éjfélekig ellenőrzi a civil őrséget a partizánok miatt, már az én térdemhez is szorítja a térdét. Az esték fénypontja azonban a lány maradt. Az én szemem is beleakadozott. Hangja, mosolygása, szerénysége egyre jobban munkállani kezdte a szívemet. Azon kapogattam magam, hogy a szekéren is sokat foglalkozom a lánynyal. Különféle lehetetlen helyzetekbe képzeltem az istenadtát, hogy csak velem kártyázik a konyhában s a csendőrök tapintatosan elmaradoznak. Vörös Pista sem nyitja ránk az ajtót. És ha ő nyeri meg a partit, tenyerembe simítja a kezecskéjét, hogy ne szomorkodjak. Mikor pedig nyugovóra térpék, az ajtóig kísér és megáll velem a lépcsőn, kabátomba bújik az isten hűvösebb lehelete elől. Ellenem fordult a képzeletem. Kiszorította helyéről a józan eszemet. Az ökrök farában annyira ámultambámultam, hogy a szegény állatok a világ végére is elvihettek volna. Persze az ökrökre is ragadozott bőven az ábrándjaimból, mert megálltak a dűlöúton és visszanéztek a szekérre, mintha nem lennék ott. Egy alkalommal a gazda tartott utánam és mikor az ökrök megálltak, rámfordítván a szemüket, megkérdezte szaporán: — Rosszul vagy, Bálint? — Rosszul, mert a világ sora sincs jobban — feleltem szájaíze szerint és hogy elfödjem előtte bolondságos ábrándjaimat. De inkább ne mondtam volna semmit. Akkor a gazda békében hagyott volna. Nem úgy megszólalásom után. Leugrott a szekérről, előrelépett hozzám és a világ sorát kezdte magyarázgatni, hogy igen nagy veszélybe került az ország, az oroszok a Kárpátok felé törnek s átlépve a hágókon, bent a medencében majd felforgatnak mindent. — Ellen kell állni, meg kell védeni a hazát a bolsevizmus veszélyétől — mondta nekem úgy, mintha rajtam múlna csupán, hogy az oroszok bejönnek-e vagy sem. Hogy necsak rajtam múljék a védelem, én meg azt mondtam a gazdának. — Fogjon fegyvert és álljon eléjük! — Vannak a fegyverre mások —. ÖRÖM TANULNI — Gépesített mezőgazdaságunk reménységei között — kulturális igényeket a társadalmi munkával épített új kultúrotthon elégíti ki, ahol szívesen töltik estéiket öregek, fiatalok egyaránt. A község középpontján állő korszerű fogyasztási szövetkezet minden jót kínál, amit csak a szem-száj megkívánhat. Ettől nem messze az új tűzoltószertár emelkedik, s a szép mozihelyiség is elárulja, hogy nemrég épült. Tehát ha a falun végignézünk, láthatjuk azt a hatalmas fejlődést, melyet 15 évvel ezelőtti felszabadulásunk tett lehetővé. Minden falura elmondhatjuk azt, amit a mi községünkre, hogy a 15 esztendő alatt többet fejlődött, mint a múltban száz év alatt. Adám Attila, Nagytárkány A felszabadulás óta eltelt 15 év alatt községünk, ■lagytárkány képe lágyon megváltozott. Eltűnték a faluból a múlt maradványai, az apró szalmatetős házak és helyükbe a szövetkezeti parasztság dolgos keze nyomán mintegy íoo modern, minden igényt kielégítő, új családi ház épült. De nemcsak új családi házak emelkedtek a községben, hanem egész sor középület is, mely a dolgozók igényeit hívatott szolgálni. Az egyre növekvő-lafalmac fpilnrléc Földműves A több tudás érzete növeli majd életörömüket szovjet nép dalainak, táncainak és a szovjet költők verseinek. Ezeken az akciókon kívül minden faluban több kultúrestet rendeznek, ismeretterjesztő előadásokat tartanak a Szovjetunióról — különös súlyt fektetve a legaktuálisabb tudományos témákra, például a szovjet űrrakéták ismertetésére. Az orosz nyelvtanfolyamok megszervezését sem hanyagolják el, s igyekeznek minél több hallgató szerzésére. Az aranyosmaróti járás a Barátsági Hónap jó megszervezésével tehát hozzájárul ahhoz, hogy még jobban megismerje népünk a Szovjetuniót, hogy mélyebbé és közvetlenebbé váljék barátságunk a szocialista tábor vezető orzságának népével. A. L.
