Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-14 / 82. szám
III. ÉVFOLYAM • 41. SZÁM 1959. október 14. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELL ÉKLETE Becsüljük meg a kukoricaszárat Földművesszüvetkezeteink sikeres állattenyésztésének egyik előfeltétele, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű takarmányt biztosítsanak a jószágállomány számára. Sajnos, ez esztendőben a szálastakarmányok kaszálásakor kedvezőtlen volt az idő, s emiatt a betakarított takarmányok nem adták meg sem a tervezett menynyiséget, sem pedig az elvárt minőséget. Ilyen körülmények között elsőrendű kötelességünk, hogy a hiányzó takarmánykészletek pótlására egyéb tömegtakarmányról gondoskodjunk, éspedig amíg nem késő. nem szabad tétlenül néznünk. Készítsünk csak számvetést, s hamarosan meggyőződünk, hogy az idejében betakarított kukoricaszár komoly tényezője a takarmányalapnak, főként takarmányszűkében. De nem elég, ha a szárat csak levágjuk, s aztán nem sokat törődünk vele. Fontos a tárolás módja is. Az a leghelyesebb, ha a kukoricaszárat silózzuk, vagyis növényi sejtjeit megfosztjuk az életlehetőségtől, mégpedig azáltal, hogy elzárjuk a sejtektől a levegőt, az oxigént, tehát a sejteket voltaképpen megfullasztjuk. Nálunk az egyik ilyen tömegtakarmánynak a kukoricaszár tekinthető, amelyre azonban még nem mindenütt fordítanak kellő gondot. Állattenyésztőink nem sokra becsülik a kukoricaszárat, s ha csak lehet, nem is használják föl takarmányozásra. Ám a szükség törvényt bont, s amíg nem áll rendelkezésünkre más és jobb takarmány, nem szabad lemondanunk a kukoricaszárról. Ne felejtsük el, hogy ha jókor vágjuk le és helyesen kezeljük a kukoricaszárat, ez nem is olyan rossz takarmány. A legtöbb tápanyagot akkor szolgáltatja, ha közvetlenül a csövek törése után takarítjuk be, amikor a levelek még zöldesek, s a kóróról a legértékesebb növényrészek sem hiányzanak. Ilyenkor a kukoricaszár értéke megközelíti a széna tápértékét, keményítőértéke pedig mázsánként 28 — 30 kg-ot tesz ki. Viszont ha a szárat sokáig a mezőn hagyjuk, a szél letördeli a leveleket, az eső kimossa a könnyen oldódó anyagokat, úgyhogy a lábon maradt kukoricaszár tápértéke gyorsan hanyatlik, s pár hét alatt akár a felére is csökkenhet. Ezt pedig nem szabad megengednünk, Ne késlekedjünk a silózással. A silózásra szánt kukoricaszárat minél kisebb darabkákra aprózzuk föl, majd lerakás közben alaposan tapossuk meg. A taposás nemcsak azért fontos, hogy több anyag férjen a silótérségbe, hanem azért is, mert ilyképpen szorítjuk ki a kóródarabkák közé rekedt levegőt. Ha törés után azonnal silózunk, ez azzal az előnynyel is jár, hogy nagyobb a növény víztartalma, ami szintén múlhatatlanul fontos a jó silóiakarmány készítéséhez. A felaprított kukoricaszárat legcélszerűbb répaszelettel silózni. A gyakorlatban jól bevált, ha a szárhoz 30 — 35 %-os arányban keverünk szeletet, de ha sok van belőle, a répaszelet aránya a 70 %-ot is elérheti. Tapasztalatok szerint az így silózott kukoricaszárat az állatok jó étvággyal fogyasztják. Megeshet az is, hogy a silótakarmány elkészítésére képtelenek vagyunk. De ilyen esetben se hagyjuk a szárat betakarítatlanul, hanem rögtön a csövek törése után hordjuk össze kúpokba. Kétségtelen, hogy így a tápértékc kisebb, de valamit mégis megmentettünk az-----------------------------— -> t'MWAkem Kovács János (Path): Becsüljük meg a kukoricaszárat . 321 NÖVÉNYTERMESZTÉS űr. Frideczky Ákos gazdasági mérnök, egyetemi tanár: A szárazság se hátráltassa a búza vetését!.....................322 A kukorica célszerű és olcsó tárolása..................................323 B á r t f a i László: Külföldi tudósok véleménye a 10 éves Tátrai Nemzeti Parkról .... 324 Állattenyésztés H a c z e 1 János, a szádudvarnoki EFSZ elnöke: Minden sertésünk önetetőben hízik . . . 325 Dr. I z s ó f Zoltán körállatorvos (Rimaszécs): Az állatok bőrbetegségének gyógyítása . . . 325 KERTÉSZET, SZŐLÉSZET A must erjesztéséhez használjunk fajélesztőt.....................326 Juhász Árpád szaktanító (Gúta): Termesszünk málnát . . 327 MÉHÉSZET Őr ősi Pál Zoltán: A kalitkázott anyák táplálkozása .... 328 Két termés e,gy parcellán A pálóci szövetkezet tagjai egy kéthektáros parcellán egyidejűleg takarmánymurkot és mákot termesztettek. Mákból 17 mázsát takarítottak be, s reményeik szerint ugyanezen a területen még négy vagonnyi takarmánymurok is megterem. Ez a példa megérdemli, hogy minél több szövetkezetben követésre találjon. Amint a pálóci szövetkezet könyvelője közölte, a mákért 32 000 koronát kaptak, s ezenkívül gyógyszeripari nyersanyagként a galántai begyűjtési üzemnek 13,5 mázsa üres mákfejet adtak el. (K. F.) Fából fehérje A szovjet tudósok új értékes takarmányfehérjét állítottak elő. Sikerült kidolgozniuk egy eredeti és olcsó módszert, amelynek segítségével közönséges fából fehérje készíthető. Kísérletek tanúsága szerint ez a mesterséges fehérje majdnem megkétszerezi az állatok súlygyarapodását, ugyanakkor növeli a tejhozamot és a tej zsírtartalmát, de az ilyen fehérjével táplált juhok nyírósúlya is magasabb. A következő években a Szovjetunió több vidékén létesítenek üzemeket mesterséges fából készült fe« hérje előállítására. állatok számára. A kúpokba gyűjtött kukoricaszárat lehetőleg kévékben adjuk az állatoknak, amelyek az értékesebb részeket, leveleket lerágják. Becsüljük meg tehát a kukoricaszárat, amelynek tápértéke nem kiemelkedő ugyan, de mégis alkalmas arra, hogy mint szükségtakarmány mérsékelje az állatok takarmányozásának gondját. Kovács János (Path)
