Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-30 / 78. szám
Jraíhad Földműves 1959. szeptember 30. / / " EPITO----IFJÚSÁG három lány és asszony kitesz magáért. Egyszóval mind az öregek, mind a fiatalok becsületesen helytállnak Illésházán, példát mutatva a környező falvaknak. Már puhán permetezett az alkonyat, amikor búcsút vettünk lllésházától. Az úton munkaruhás fiatalok csoportjával találkoztunk, akik most tértek haza a földekről. Szemükben csillogott az életvídámság. Igen! — Ezek a fiatalok jó utat választottak, a boldogulás, a felemelkedés napsütötte útját. D. Gy. Őszibarack szüret a modrai EFSZ-ben. Ki gondolná, hogy ebből a fakószínü gyümölcsből milyen nagy jövedelme származhat a szövetkezetnek? Tudják ám a mod-Segítenek a szovjet módszerek A közelmúltban tartották meg Kassán a CSSZBSZ járási konferenciáját, ahol Szedlák elvtárs az említett szervezet titkára beszámolójában méltatta azt a segítséget, amelyet az új szovjet munkamódszerek nyújtanak a mezőgazdasági termelésben. A kenyheci EFSZ is a szovjet módszereknek köszönheti, hogy a sertéstenyésztés jól jövedelmez. Ugyanis az önetetéses hizlalás minden várakozást felülmúló eredményeket hozott. Vtáckovicén is hasonló a helyzet. A nagyidat baromfitenyésztő üzemben úgyszintén. A szovjet módszerek és tapasztalatok felhasználásával a villanykeltető gépeknél 110 százalékra teljesítették a keltetési tervet. A csirkeelhullást pedig 15-ről 5 százalékra csökkentették. A kassaújfalusi szövetkezetesek sikeresen alkalmazzák Surikov módszerét. A CSSZBSZ feladata a jövőben az lesz, hogy ezeket az említett új termelési módszereket a járás minden szövetkezetében népszerűsítsék. Mert nem mindegy — népgazdasági szempontból — hogy a sertések 40, avagy SO —90 dekát gyarapodnak naponta! MATÖ PÁL, Alsóhutka raiak, és Gelembergerová elvtársnö is - hiszen már jónéhány ezressel bővült a szövetkezetesek pénztárcája! Foto: M. VANCO, Módra Köszönet a jó munkáért Nehéz volt az idei gabonatermés betakarítása. A szövetkezetek tagjaival azonban a védnökségi üzemek dolgozói is derekasan kivették részüket ebből a fáradságos munkából. Például a Postaügyi Megbízotti Hivatal alkalmazottai a balonyi szövetkezetnek segítettek. Hogy milyen munkát végeztek, arról az említett szövetkezet levele is tanúskodik, melyben köszönetüket fejezik ki a védnökség! üzem minden dolgozójának. Kiemelik Suhaj és Vavrych elvtársakat, akik 14 napon át fáradságot nem ismerve doJgoztak a gépek kijavításán, karbantartásán. A védnökségi tizem dolgozói összesen 6600 brigádórát dolgoztak le a balonyi EFSZ-ben — 10 725 korona értékben. Az ősziek betakarításában is segítenek, valamint a szervező és a politikai munka terén is nagy segítséget nyújtanak. -vm-Hruscsov elviárs az amerikai szakszervezetek vezetőivel Ny. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke San Franciskóban beszélgetést folytatott az amerikai szakszervezeti mozgalom vezető tényezőinek egy csoportjával. A találkozóra az Amerikai Munkaszövetség — a Termelési Szakszervezetek Kongresszusa egyes képviselőinek kezdeményezésére került sor. — E több mint három órán át tartó beszélgetés néha nagyon éles mederben folyt, s a nemzetközi helyzet és a szovjet-amerikai kapcsolatok több kérdését érintette. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Ny. Sz. Hruscsov válaszait a feltett kérdésekre: A leszerelési javaslattal kapcsolatban Ny. Sz. Hruscsov emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy a szovjet kormánynak a teljes és általános leszerelésre tett javaslata lényegében abban áll, hogy a fegyverkezés csökkentésével megtakarított összegek bizonyos százalékát a kevéssé fejlett országok megsegítésére fordíthassák. W. Reujher, az egyik szakszervezeti vezető Ny. Sz. Hruscsov szavába vágott és igyekezett befeketíteni a Szovjetuniónak a gazdaságilag kevésbé fejlett országok megsegítésére irányuló politikáját. Azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy a kevésbé fejlett országok megsegítését kizsákmányoló célokra, a „hidegháború“ céljaira használja fel. Amikor Hruscsov elvtárs határozottan elutasította az ilyen rágalmakat és tények felsorakoztatásával bebizonyította az ellenkezőt, Reuther képtelen volt ellenvetésre Ny. Sz. Hruscsov érveire és egyszerre [gy kiáltott: „Kizsákmányolják Kelet- Németország népét". Ez a kijelentés a jelenlevők amerikai szakszervezeti képviselőknél is mosolyt keltett. Ny. Sz. Hruscsov ezt válaszolta: „ön azt hiszi? Nyugodjék meg, ön lázas! Ki hatalmazta fel, hogy a német nép nevében beszéljen? Mért igyekszik állandóan más nemzetek nevében beszélni? Elkapatja önöket az, hogy számos ország függ az USA-től és segítséget kell kérnie önöktől. A szocialista országok azonban szilárdan állnak a maguk lábán. Nem állunk vigyázzban önök előtt. A szovjet rubel sohasem hajbókolt, nem hajbókol. s a jövőben sem fog meghajolni a dollár előtt. Ezután a leszerelésről kezdtek beszélni, s Reuther ismét provokative azt a kijelentést tette, hogy a Szovjetunió javaslatát csak propaganda célbői terjesztette elő. Hruscsov elvtárs így felelt: „Amikor azt a kijelentést hallom, hogy a szovjet javaslatok csupán propagandát jelentenek, mint volt bányász sajnálkozom, amikor önökre nézek. Állítólag a munkásosztályban születtek, de úgy beszélnek, mint a tőkések képviselői. Ha Hearst ilyen dolgokat közöl nyomtatásban, ezt megértem, de amikor az Amerikai Szakszervezetek egyik vezetője ismétli meg, keserűen gondolok arra, mennyire elrontották önöket a monopolisták.“ A szakszervezeti munkát illetőleg feltett kérdésekre Hruscsov elvtárs a következőket válaszolta: „Melyik kapitalista országban volna lehetséges, hogy a kormány terveket dolgozzon ki a munkásosztály jólétének növelésére anélkül, hogy ezt a munkások kényszerítenék ki tőle? A tőkés országokban az sem képzelhető el, hogy a munkások bérei emelkedjenek, a munkaidő egyidejű lerövidítésével anélkül, hogy ezt a munkások sztrájkokkal harcolnák ki. Nálunk a Szovjetunióban ezt a kérdést elsőrendű feladatként oldjuk meg. A kormány, a munkások' és a "szakszervezetek egységesen járnak el, hogy megoldják a bérek további emelkedésének kérdéseit a munkaidő egyidejű lerövidítésével. Ehhez csupán a gazdasági feltételeket kell megteremteni. Ez saját becslésem szerint mondom önöknek, de úgy vélem, hogy ha elfogadnák a teljes és általános leszerelésre tett javaslatunkat, megkezdhetnénk a hatórás munkaidőre 1 való áttérést és ugyanakkor a béreket nem 1964-ben emelhetnénk, amint azt a hétéves terv kitűzi, hanem jóval előbb. A szovjet munkások mindig az ország gazdasági fejlődésének élén állnak és jól tudják, hogy az adott pillanatban megvannak-e a bérek további emelésének gyakorlati lehetőségei vagy sem.“ A továbbiakban a munkásszolidaritásról volt szó. A kérdésekre, melyek az NDK-beli választásokra és a magyar kérdésre vonatkoztak, Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a németországi választások a németek saját belső ügye és senkinek sincs joga beavatkozni belső ügyeikbe. Ami pedig az 1956-os magyarországi eseményeket illeti, a Szovjetunió a magyar nép testvéri megsegítésével a fasiszta felkelők elleni harcában internacionális kötelezettségit teljesítette. Felmerült még a-szabadság különböző értelmezésének a kérdése a szovjet-amerikai kulturális kapcsolatok eddigi hiányosságai, melyekről Hruscsov elvtárs a többek között a következőket mondotta: „Eltérő nézeteket vallunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érthetünk szót a népeinket érdeklő problémákban. Emelkedjenek magasabbra, próbáljanak nagyobb látókörből tekinteni az aseményekre. Nem azért találkoztunk önökkel, hogy még jobban élezzük amúgy is rossz kapcsolatainkat. Egyesítsük törekvésünket a világbékéért vívott harcban. „Hruscsov elvtárs a néger Wever kérdésére, aki a nemzetközi együttműködés talajának megtalálásáról érdeklődött, azt felelte: „Jobban mélyedjünk el egymás tevékenységének vizsgálatában. Ha szilárdítani akarjuk a békét, miért élezzük ki kapcsolatainkat. Ez csak közös ellenségeinknek kedvez. Noha sok kérdésben véleményünk eltér egymástól, mégis van egy közös ügyünk, melynek érdekében egyesíteni kellene erőinket. Ez a békeharc. A népek békét akarnak, küzdenek a békéért". A beszélgetés végén J. CÜrey, az ÁFL-CIO alelnöke köszönetét mondott Hruscsov elvtársnak a találkozóért, s kijelentette: „Hálásak vagyunk azért, hogy annyi időt szentelt nekünk. Működjünk együtt a béke, az emberi jólét érdekében.“ A találkozó után nyomban sajtóértekezletet rendeztek, melyen Reuther úr durván elferdítette a beszélgetés lényegét, s tisztességtelenül támadta azt, akit kollégáival együtt az imént becses vendégként fogadott. Koholmányait nyilvánvalóan azoknak szánta, akiknek fogalmuk sincs a Hasznos, szakértői eszmecsere. Garst farmer (balról) Hruscsov elvtárssal a kukorica termesztés problémáiról tárgyal. Szovjetunióról és vezetőiről. Hruscsov elvtárs kijelentette: „Nem tudom tisztelni az ilyen módszereket követő embert“. Noha egyes amerikai szakszervezeti vezetők ilyen és különféle szovjetellenes irányzatot követnek, ennek ellenére az amerikai nép egyre fokozottabban törekszik az amerikaiszovjet viszony megjavítására és a béke megszilárdítására. Ez az igyekezet pedig győzni fog, akárhogyan is igyekeznek az amerikai reakciós szakszervezeti vezetők elferdíteni a szovjet miniszterelnök kijelentéseit, az amerikaiak - Egyesült Államokbeli útja során mindenütt melegen üdvözölték Hruscsov elvtársat. Ebben a meleg fogadtatásban visszatükröződik az amerikai nép igazi békevágya és óhaja, hogy barátságban kíván élni a szovjet néppel. / Ha a bakóházi szövetkezet tagjait bárki megkérdezi, hogy a példamutatásba ki jár az élen, a válasz egyöntetű: Ádám Rózsika! Ki is ez a Rózsika? Mosolygós arcú szőke lány - alig 16 éves. De nem is ezek a jellemző tulajdonságai, hanem a munkaszeretet a közért való lelkesedése. Ádám Rózsika- Már akkor is szívesen dolgozott a közösben, amikor még az iskolába járt. S most már, hogy a nagy családhoz csatlakozott még jobban kitesz magáért! Pelle Zoltán a szövetkezet elnöke elismerően beszél a fiatal lány munkájáról: — Havonta 40 munkaegységet is ledolgozik, ami pénzben 800 koronát tesz ki, s ehez még hozzájön a természetbeni. Egyébként ö a növénytermesztési csoport legszorgalmasabb tagja! Édesapja állatgondozó. Kivátó munkás. Nem régen új családi házat építettek. S ebben a kis Rózsikénak is nagy része van... Az pedig, hogy az említett EFSZ- ben jól halad a kapások betakarítása az asszonyok jó munkájuk érdeme. Képünkön az asszonyok egy csoportja burgonyaszedés közben. AGŐCS VILMOS, Ajnácskö 9 Jó utat választottak... jól teljesítjük. A kacsabeadás évi terve 140 mázsa. Ebből 60 mázsa a kötelező, a többit szabadpiacon értékesítjük. A félévi kiértékelésnél megállapítottuk, hogy a kötelező beadást több mint 70 százalékra, a szabadon való beadást pedig 65 százalékra teljesítettük, s mintegy 95 mázsa kacsát juttattunk a dolgozóknak. • Farkas Gyula könyvelő tovább sorolja a számokat, amelyek sokatmondóan jelzik az illésházi széfvetkezet gyarapodását, a tagok becsületes munkáját. S a számok mögül kibontakozik a lüktető, dolgos élet, a zsibongó falu, a kapanyelet forgató aszszonyok, a szántóvető férfiak, a munkás fiatalok sok-sok hétköznapja! — Nálunk sem az asszonyok, sem a fiatalok nem húzódoznak a munkától — jegyzi meg a szövetkezet elnöke. — Nem kell ösztökélni a szövetkezeti tagokat, tudja mindenki, mi a kötelessége. Az aratásnál például ugyancsak megsürgették a férfiakat a falu asszonyai, folyton azt mondogatva: „Gyorsabban, gyorsabban, mert az aratás nem várat magára!" így bizony. Nem csoda hát, hogy hozzánk került a járási vándorzászló.- De nemcsak az idősebbek, a fiatalok is kitettek magukért. Munkabrigádokat alakítottak, úgy versenyeztek egymással. Itt mindjárt meg kell mondanom — folytatja az elnök — hogy nálunk minden fiatal benne van az Ifjúsági Szervezetben, ez meg is látszik a munkájukon. Neveket emlegetnek, sorolnak fel a szövetkezet vezetői. Moravcsik Gizella néni például már 70 esztendős, de még most is töretlen szorgalommal munkálkodik. Ebben az esztendőben már több, mint 7000 kacsát hizlalt fel ez az idős szövetkezeti tag, aki már nem is tudna élni dolog nélkül. A hatvan esztendős Fekete János a legelsők között ballag ki a határba, s egy napot sem mulasztana. De ugyanígy szorgoskodik a 66 éves Szabados Vitus bácsi is. Az állattenyésztésben dolgozó Mucska Eülöp szintén a legjobbak sorába tartozik. Ő neveli az elválasztott malacokat és az előirányzott napi- és malaconkénti 14 dekagrammos súlygyarapodást majdmindig a kétszeresére emeli. A kertészetben az alig 18 éves Sztrebko Anna jár az élen, aki brigádvezetöje lett a kertészeti csoportnak. A dohánytörésnél mind a tizen-ILLÉSHÁZA. Kicsiny falu á somor- Jai járás északi felében. A falu körül elterülő határban szépen megmunkált földek nyújtóznak a szeptemberi nap sütésben. Traktorbúgdst hoz felénk a szellő, s az ekék nyomán kihasad, kifordul a fekete föld. Énekszó csendül valahonnan, s úgy repül fel a kék ég magasába, mint valami lebegő, tarkatollú madár... , A falu keleti felén egész sor új ház épült. Széles, szemrevaló lakások, kényelmes családi tűzhelyek. Az épülőfélben levő házakon kőművesek kovácsolnak, kezük nyomán szemlátomást növekedik a téglafal. A helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet irodája közös fedél alatt áll. Bár este hat óra felé jár az idő, de a nttnizeti bizottság titkárát, Keresztes Istvánt, még ott találjuk hivatalában. Tőle tudakoljuk, mennyi ház épült az utóbbi években. — Egész falunyi — mondja mosolyogva. — Ha jól tudom, harmincnyolc, negyven. A házak nagyrészét szövetkezeti tagok építették. — Hány tagja van a szövetkezetnek? — Százharminckettő. Nálunk már nincs olyan parasztcsalád, amelyik ne lenne tagja a szövetkezetnek. Szódat lista falu vagyunk. Természetesen ez nem ment máról-holnapra, ám a jólmenö szövetkezet, az eredményes gazdálkodás lassan-lassan minden gazdálkodót a közösbe vonzott. Beszélgetés közben beköszöntött Nyársik Vince is, a szövetkezet elnöke Farkas Gyula könyvelővel. Átballagtunk a szövetkezét irodájába, ahol a járási vándorzászló mosolygott felénk. — Mikor kapták a zászlót? — kérdezzük az elnöktől. — A félévi kiértékelésnél került hozzánk — mondja Nyársik Vince és tekintetével meg simogat ja vörös selymét. A könyvelő a fiókban matat, könyveket rak le az asztalra, s hogy jobban tájékozódjunk, néhány adattal toldja meg a beszélgetést. — Marhahúsból 760 mázsát kell beadnunk ebben az ^esztendőben, de már az első félévben 460 mázsa került a dolgozók asztalára, tehát az előírt tervnek mintegy 60 százaléka. Tejből évi 2200 liternyi a beszolgáltatás, de a második negyedév végével jóval túlhaladtuk az előirányzott mennyiség felét. A sertéshús évi tervét is
