Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-23 / 76. szám

302 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. szeptember 23. Állományunkban nincs egy gümőkóros sem A korszerű mezőgazdálkodás irányelve, hogy minél többet és minél olcsóbban termeljen. Egyesek azokban úgy gondolják, hogy ha olcsón termelünk, nem lehet elég haszon. A mi szövetkezetünkben jelen­leg éppen annyi a tehenek átlagos tej­­hozama, mint a múlt évben ebben az időtájban volt (10,5 liter), de a termelési költség között nagy a különbség, mert a Éz az üsző az országos tény észállat vásá ron is nagy elismerést nyert. múlt évben ilyenkor naponta 3 kg abra­kot adtunk minden tehénnek és most 2 kg az adag. Télen sem adunk többet a teheneknek, sőt ha semmit sem ad­nánk, akkor is elérnénk olyan tejelé­­kenységet, mint a múlt télen, mert na­gyon jók a takarmányok, minden széná­nak szánt takarmányt a virágzás kezde­tén kaszáltunk le, s nagyon jól megszá­rítottuk. Silótakarmányunk is bőséges és kiváló minőségű. Ezenkívül teheneink legelőre járnak, természetes nem azért. betegségekben, s ezáltal is csökkennek a termelési költségek. Sajnos, nekünk nincsenek nyitott és fészeristállóink, de állatainkat az új technológia elvei szerint tartjuk. Istál­lóink ajtaja, ablaka állandóan nyitva áll, hogy mindig friss levegő legyen bennük. Ennek is köszönhetjük, hogy állatállo­mányunkban nincs egy güműkóros sem. A növendéküszők négy hónapig éjjel­nappal kinn voltak a hegyi legelőn. Ké­szítettünk nekik egy fészert, de csak akkor mentek bele, ha nagyon esett; akármilyen kis esőtől nem húzódtak be. mégsem betegedett meg egy sem, mind oly egészséges, mint a makk. Érdekes, hogy azelőtt vérhast és vérvizeletet is kaptak az állatok a legelőn, most meg semmit. Igaz, hogy a gyengébb üszőknek egy kilogramm abrakot is adtunk na­ponta. De nemcsak arra igyekszünk, hogy sok tejet és húst termeljünk, hanem azzal is törődünk, hogy értékesebb nö­vendékállataink legyenek. Hét évvel ez­előtt, amikor szövetkezetünk megala­kult, egy törzskönyvezett állat sem volt az állományunkban, most pedig minden üsző törzskönyvezett. Ezek közül kettőt Kassára vittünk az országos tenyész­állatvásárra. Az egyik elit származá­sú. Anyja a harmadik tejelési idő­szakban (laktációban) 4200 liter tejet adott 3,9 tejzsírral. Már nyolcéves. Idén császárvágást kapott, de a műtét után két hétre már 20 liter tejet fejtünk tőle naponta. Ilyen erős szervezetű és jó tejelő teheneket úgy tudtunk kitenyész­teni, hogy jól takarmányozzuk, és ter­mészetszerűen tartjuk őket. Járásunkban heves verseny alakult a termelésben a szövetkezetek között. Legtöbb EFSZ arra igyekszik, hogy ben­nünket megelőzzön. E tavaszon sikerült is a szesztaniaknak 2 decivel több tejet fejniük, naponta tehenenként, de csak rövid ideig. Mi nem búsulunk, ha vala­Ezeket az elit osztályzatú tenyészkocáinkat a tenyészállatvásáron értékesítettük. hogy otthon nincs mit enniük, hanem azért, mert meggyőződtünk arról, hogy a friss fűvet, amelyet a telién lelegel, aztán a napfényt, jó levegőt semmi sem pótolja. Ilyen tartás mellett a tehenek nemcsak több tejet adnak, hanem tovább is élnek, mert nem szenvednek fertőző melyik szövetkezet utolér, sőt mind­egyiknek azt kívánjuk, hogy méltó ver­senytársunk legyen. De ehhez valanu titkot el kell árulnunk. Amikor utolér­nek bennünket, nem azt tesszük, hogy több abrakot adunk a teheneknek, ha­nem azt, hogy jobban gondozzuk őket. nagyobb gondot fordítunk a növendék­állatokra, főképpen az előrehaladottan vemhes üszőkre. Tartós sikert tehát azért tudunk elérni, mert gondolunk a hátsó kerékre is. A tenyészkocáknak ez a kan az apjuk, nincs elhízva, mégis három mázsa a súlya Bizony, nálunk sem mindenkinek tet­szett, amikor drága pénzen vásároltuk a tenyészállatokat és bevezettük a mes­terséges megtermékenyítést, hogy nö­veljük az állatok hasznosságát, de most már mindenki örül, hogy nemcsak ve­szünk, de el is adunk törzskönyvezett állatokat. A jó takarmányozással már nagyon sokat elértünk az állatok terme­lékenységének növelésében, de ez nem minden. Ezelőtt a növendékállataink értékét az is rontotta, hogy rosszabb származású bikát kaptunk a megtermé­kenyítésre, mint amilyenek az üszőink és teheneink voltak; például elit osztály­zatú tehenet kénytelenek voltunk I. osz­tályú bikával pároztatni. A tőlük szár­mazott borjú, illetve növendékállat hiúba ért el külemére annyi pontszámot, hogy elit osztályzatot kaphatott volna, mégis csak I. osztályú minősítést nyert apjának gyengébb származása miatt. Két éve megváltozott a helyzet. A mesterséges megtermékenyítő állomás a legjobb teheneinket még jobb szárma­zású bikáknak az ivarsejtjeivel termé­kenyíti meg. Ezáltal az apaállat nem rontja, hanem növeli az utódok teuyész­­értékét. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a tenyészállataink szép küleműek és magas termelékenységűek legyenek. Szem előtt tartjuk, hogy a tehenek ne csak tejelékenyek legyenek, de magas zsírtartalmú tejet is adjanak, és emel­lett hústartók is maradjanak. Előnybe helyezzük a tej zsírtartalmát, mert ez öröklődő tulajdonság. Jelenleg valameny­­nyi tehenünk tejének átlagos zsírtartal­ma 3,8 —3,9 százalék között mozog, de azt szeretnénk elérni, hogy a törzstc­­nyészetben, amely most van kialakuló­ban, legalább 4 % legyen az alsó határ. Ugyanis van néhány tehenünk, amely 5 — 5,2 % zsírtartalmú tejet ad. Molnár Bálint, a méhészkei EFSZ elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom