Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-16 / 74. szám
292 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. szeptember 16. Mai húzaproblémák Irta: SZAMÁR ISTVÁN okleveles mezőgazda, a Diószegi Növénynemesítő Üzem dolgozója Az 1958 59-es év újabb tapasztalatokkal gazdagította a búzatermesztőket és nemesítőket. Az enyhe tél és a szabályos csapadékeloszlás kedvezett a búza fejlődésének. Országszerte nemcsak erős, de buja fejlődésű búzákat láthattunk. Akadt olyan búza, amely még kalászolás előtt megdűlt, de kikalászolás után csaknem valamennyi állományunkat fenyegette a mcgdűlés és veszedelmet jelentettek a különböző gombabetegségek is, így főképp a levél- és szárrozsda. Amíg az előző, 1957/58-as esztendőben a búza szerény zöldállományból az utolsó nekiiramodással állított elő átlagon fölüli szemtermést, 1958/59-ben igen nagy zöldtömeget fejlesztett, s a búzának óriási harcot kellett vívnia a megdőléssel és betegségekkel. Hogy ez tényleg harc volt, legjobban az egyes fajták szárán látszik meg. így például legszilárdabb szalmájú búzáink, a Nagymegyeri, Tallósi és az MA 250 járóbúzánk négyszer is meghajolt, majd újra fölállt. Kísérleteinkben pontosan értékeljük a szalmatermést is. Amíg 1957/58-ban a búza szalmatermése alig haladta meg a szemtermést, 1958'59-ben több mint a kétszerese, s ritkán marad a hektáronkénti 85 mázsa alatt, de némelyütt több mint 120 mázsa (36 — 50 mázsás szemtermés mellett). A nagy szalmatermés és a dűlt állományok miatt a betakarítást sok esetben arató-cséplő gép helyett kévekötő aratógéppel végezték, s bizony elég sokszor elővették a kézi kaszát is. Mi a teendőnk, hogy a megdőlés veszélyét csökkentsük? 1. NÖVÉNYTERMESZTÉSI PROBLÉMÁK a) Elővetemény. A tavaszi keverék, borsó, lencse, mák, burgonya, az idejében vetett és betakarított silókukorica után tudjuk, hogy körülbelül mekkora a talaj nedvességtartalma és tápanyagkészlete. A talaj nitrogénkészlete nem változik a búza fejlődése alatt. Azt is tudjuk, hogy a kender, dohány, korai kukorica és gabonafélék után az elvont nitrogént pótolnunk kell. A lucerna kiszántása után a nitrogén háztartás irányítása csaknem lehetetlen. Ha a lucernát korán szántjuk ki és a nitrogént még a nyár folyamán mozgósítjuk, ezzel a lucerna takarmányhozamát csökkentjük és erősen megbontjuk a talaj szerkezetét. Ha a lucernát később szántjuk ki, a bomló növényi részek először nitrogénhiányt, ún. pentozánhatást váltanak ki. A legtöbb nitrogén csak akkor szabadul föl, amikor a búza már nem tudja fölhasználni, vagyis júniusban, éspedig legtöbbször kiadós csapadék kíséretében. A baltacím és vöröshere jó előveteménye a búzának. A lucerna elég kiszámíthatatlan hatású elővetemény, s az 1958/59-es megdőlésekben részes. b) Trágyázás. Az egyoldalú nitrogénfölösleg a megdőlést fokozza. Ezt káliummal és foszforral kell ellensúlyoznunk. A kálit és foszfátot a növény gyökereihez kell juttatnunk, tehát a nyárinyárutói talajelőkészítéssel le kell szántanunk. A csapadék szabályozása, az öntözött területek kivételével, nincs módunkban. Mégis ez a legfontosabb tényezője a termés nagyságának. Tehát a tápanyaghiány ne legyen fékezője a termésnek éppen az olyan esztendőben, amikor elegendő a csapadék. Különösen a lucernák után számítunk azzal, hogy a talajban a nitrogénkészlet a búza fejlődése idején állandóan emelkedik, s hogy azt tetemes káli- és foszfátadagokkal kell ellensúlyoznunk. A télutói nitrogénfejtrágyázást adjuk február 20-a után, egy adagban, salétrom formájában, mihelyt a hó elolvad. Amint 1958/59. évi kísérletünk bizonyítja, a búza későbbi fejtrágyázása a legtöbb esetben hatástalan. Ugyanakkor 120 — 180 kg salétromos műtrágya kiszórása két vagy több adagban nem célszerű. c) Állom á.nysűr.ű ség: A búzaszem nagysága, amit ezermagsúlyban fejezünk ki, évjáratonként, de főképp fajtánként változik. így például van 48 — 50 grammos, de van 33 — 35 grammos búza is. A tavaszi búza szeme még ennél is kisebb. Nagymegyeri búza (új nemesítés) A Szlovákiai intenzív és a Kosúti búza nagyszemű, a Szlovákiai 200-as és az új nemesítések közül az Alsószeli búza aprószemű. A vetőmag forgalomban 200 kg-ot juttatnak minden hektárra. Ez a mennyiség 33 grammos búzából 6 060 600 szemet, 40 grammos búzából 5 000 000 szemet és 50 grammos búzából 4 000 000 szemet tesz ki. Átlagos viszonyok között 4 500 000 — 5 000 000 kifogástalanul csírázó búzát kell vetnünk. Tehát aprószemü búzából a 200 kg túl sok, nagyszemű búzából viszont túl kevés, Az elvetett búza közel fele ősz és tél folyamán az időjárás viszontagságai, valamint az állati kártevők miatt kipusztul. A rendkívül kedvező 1958/59-es esztendő telén a búza állománya nem ritkult ki, s túl sűrűn, buján ment a tavaszba. A helyenként alkalmazott fogasolás még további bokrosodásra ösztönözte. Ha elemezzük a megdőlés agrotechnikai okait, a legfontosabb tényezőt 1958/59-ben a túl sűrű állományban kell keresnünk. d) Vetési idő. A szeptember 20-a előtt vetett búzát megtámadják a gabonalegyek. Megkárosítják a főhajtását, a búza mértéken fölül elbokrosodik, de gyöngébb sarjakat hajt és még hamarabb megdűl. 2. NŐVÉN YNEMESlTÉSI PROBLÉMÁK Fajták szerint 1958/59-ben különbség mutatkozott a megdőlés mértéke között. A hazai fajták közül a megdüléssel szemben legeilenállóbb a Szlovákiai B, leghajlamosabb a Szlovákiai 777-es és a Radosnyai Karola. A Szlovákiai 200-as, a Hodoníni szálkás és a Kosúti búza középhelyet foglal el. Tehát lucerna után inkább Szlovákiai B búzát, a többi elővetemény után Kosúti búzát vagy Szlovákiai 200-ast vessünk. Külterjesebb körülmények között a dülósebb fajták is megállják helyüket. Igen ellenálló a megdüléssel szemben néhány morvaországi fajta, így a Pavlovicei 198-as, valamint a csejcsi új nemesítés. A külföldi fajták közül legellenállóbbak a Hadmerslebeni IV-es és a lladmerslebeni VIII-as. Ugyancsak igen szilárd szalmájú néhány olaszországi búza is, amelyeket keresztezési célra használtunk. Ma országszerte, de külföldön is nagy az érdeklődés az említett szilárd szalmájú búzák iránt. Kétségtelen, hogy igen nagy figyelmet kell fordítanunk minden új fajtára. Ugyanakkor azonban kellő tapasztalat nélkül idegen fajtákat nagy területen nem tanácsos elterjeszteni. Legyen figyelmeztetőnk az 1955/56-os tél, amely Kelet-Szlovákiában a búzákat nemcsak megritkította, hanem sok esetben nagy területen ki is ölte. Csak igen kevés fajta állt ellen. Ezeket pedig a hazai akklimatizált anyagban találjuk meg. Rendkívül ellenálló a faggyal és betegségekkel szemben új nemesítésünk, a Somorjai búza. Diószegi Növénynemesítő Üzemünk ma számos olyan új fajtával rendelkezik, amely szalmaszilárdság dolgában fölveszi a versenyt mind a hazai, mind a külföldi fajtákkal. Ez idő szerint több mint 30 olyan új törzsünk van, amely 1958/59- ben is ellenállt a megdőlésnek. A magunk részéről nem annyira a szalmaerősségre, mint inkább a regeneráló képességre helyezzük a fősúlyt. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a nyugati típusú, vastag szalmájú búzák, ha egyszer megdűltek, már nem álltak föl többé, míg a rugalmas, regenerálódó fajták újra fölegyenesednek. Az 1958/59-es év a nemesítői munka számára igen értékes, mert megmutatta, hogy melyik fajtáknak van jövőjük a gépesítés szempontjából, s milyen fajták ellenállók a gombabetegségekkel szemben. Tanulságos ez az év a mezőgazdasági gépek tervezői számára is. Gépeinket a jövőben úgy kell méreteznünk, hogy a ha-onkénti 130 mázsás szalma- és 50 mázsás szemtermés betakarítása ne okozzon túlságos megterhelést. A lengyel falvak villamosítása Lengyelországban nagy ütemben halad a falvak villamosítása. Az ország területén majdnem 2 000 000 parasztgazdaságot és több mint 8000 állami gazdaságot villamosítottak. Évente átlagban 100 000 gazdaságot és több mint 200 állami gazdaságot kapcsolnak a villanyhálózatba. Illetékes lengyel körök elhatározták, hogy 1965-ig az ország parasztgazdaságainak 75 — 80 %-át villamosítják.
