Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-16 / 74. szám

1959. szeptember 18. JxaO-atl Földműves 3 Kapunyitás előli NÉHÁNY NAP MOLVA megnyílnak a cukorgyárak kapui. Illetve a terebesi már meg is kezdte a fehér arany fel­dolgozását. A nyitrai kerületben is nagy a készülődés, hiszen a surányi cukorgyár e hjnap 18-án, az oroszkai 19-én, a nyitrai pedig 21-én kezdi a termelést. Az idei cukorrépakampányt a nyit­rai kerületben is alapos előkészület előzi meg. Ezt követeli az a tény is, hogy a cukorgyárak termelési kapaci­tása alig emelkedik, a feldolgozásra váró cukorrépa pedig a mült évi csúcsterméshez viszonyítva is leg­alább 10 °/o-kal több lesz az idén. A magasabb tervfeladatok teljesí­tésének egyik eszköze az, hogy a cu­korgyárak a termelési időt meghosz­­szabították. Például az oroszkai a múlt évben csak szeptember 27-én kezdett, most 19-én indul. És így van a többi cukorgyár is. Ebben az évben a korábbi indulás azért is előnyös, mert a megtámadott levelű répa már úgy sem fejlődik. Legalábbis annyit nem, mint amennyi veszteséget elő­idézhet a kései betakarítás. Az idei siker biztosításához az is helyes el­gondolás, hogy a cukorrépa gyárba szállításánál az előreláthatólag felme­rülhető akadályokat kiküszöböljük, mégpedig úgy, hogy a kiásott és meg­tisztított, de gyorsan el nem szállít­ható cukorrépát útmenti rakodóhelye­ken tároljuk, ahonnan a későbbi el­szállítás az esőzések beálltával sem okoz különösebb gondot. Meg kell je­gyezni, hogy a szállításnál és rako­dásnál mutatkozó költségkülönbséget nem a termelő, hanem a cukorgyár fizeti. Az útmenti rakodóhelyek szük­ségességét meg is értették a ter­melők, s így a gutái EFSZ 400, a szelőcei 200, a naszvadi 270, a patá­­rikovói ÄG 250, a zselízi pedig 800 vagon cukorrépa elhelyezését tervezi az említett módon. EZEK MELLETT elsődleges fon­tosságúnak kell említeni, hogy pél­dául a nyitrai kerületben az idei cu­korrépakampány megszervezésénél nagy súlyt helyeztek a rakodás gé­pesítésére. Ezért is hangsúlyozzák a szilárd talajra, út mentére raktáro­zott éukőrrépa fontosságát, mert ilyen módon jobban ki tudják hasz­nálni a rakodóbágerek hidraulikus és szalagrakodók segítségét. A kerü­letben a CSÁD 220 teherautója ké­szült fel a kampányra, de ez 'még nem fedezi a szükségletet. Az EFSZ- ek és ÄG-ok járműveire, a Csehszlo­vák Vasútak zavartalan működésére is szükség van, hogy betarthassuk az előre elkészített szállítási tervet. A kerület vezetői azzal is számolnak, hogy szükség esetén hadseregünk tagjai és 40 autójuk is bekapcsolódik a munkába. A terv 'betartására bizonyosan az is mozgósít majd, hogy a szeptember 15 — 20. között átadott cukorrépa má­zsájára 2 korona felárat kapnak a termelők. Szeptember 21 — 25. között pedig minden mázsára 1 koronát. Már ez is olyan intézkedés, hogy a ter­melők között kialakulhasson a helye­sen szervezett szocialista munkaver­seny. A nyitrpi kerületben még más fon­tos intézkedést is tettek. Számoltak azzal, hogy a sok szállítóeszközből munka közben sok szorul majd javí­tásra. Ezért a cukorgyári körzetek szerint állandó és mozgó javítómű­helyeket rendeznek be, melyek a leg­sürgősebb javításokat a helyszínen elvégzik. A kerületi-, illetve a járási kam­pánybizottságok tehát megtették a szükséges intézkedéseket. Kíváncsiak voltunk, hogyan készül­tek fel a legilletékesebbek — a cu­korgyárak. Az oroszkai cukorgyárba látogattunk el. Ján Kuba, a termelés technikai felelősének helyettese tá­jékoztatott az állapotról. — Röviden azt mondhatnám, — kezdte —, hogy minden eddiginél jobban felkészültünk a termelési idényre. — Mit jelent az? — Azt, hogy az előfeltételek sze­rint biztosítottuk a termelés zavar­talanságát, ami abból áll, hogy a ja­vítást idejében és jő minőségben el­végeztük, továbbá üzemünkben a ter­melés menetéért felelős bizottság ná­­gyon jól együttműködik a járások kampánybizottságával, a CSAD szer­veivel és természetesen a termelők­kel. — Az üzem kapacitásának növelé­sére tettek-e valamilyen intézkedést? — Sajnos, ezzel nem állunk a leg­jobban. Az előfeltételek szerint ugyan kb. 40 vagonnal több cukrot terme­lünk mint a múlt évben, de ez inkább a korábbi kezdésnek mint a kapaci­tás növelésének köszönhető. A ter­melési folyamatban eszközölt újítá­sok leginkább a gépesítés teljes ki­az oroszkai cukorgyárban használását, ezzel az emberi munka­erők és természetesen az önköltsé­gek csökkentését akarjuk elérni. — A múlt évi termeléssel szem­ben mi tehát az újdonság? — Legnagyobb az, hogy az idei termelésnek legalább 50 százalékát kivitelre készítjük. Ez pedig azt je­lenti, hogy a minőségre kétszeresen vigyáznunk kell. 1 , — Ez milyen módon történik? — Egyik része itt a termelési fo­lyamatban játszódik le. Dolgozóink tudják, hogy mire készülünk, s már a javítások idején mindent úgy ren­deztek, hogy célunkat elérhessük. A személyes felelősséggel bizonyosan javul a termelés minősége is. A meg­valósítás rrtásik részét a répa minő­sége jelenti. Tehát különös gondot fordítunk majd a répa raktározására. Bővítjük a férőhelyet és a korábbi kezdéssel csökkentjük a később elő­adódható veszteségeket, és minőségi romlást. » * * RÖVIDESEN MEGINDUL az orosz­kai cukorgyár. Kuba mérnök - átve­zetett néhány részlegen. Mindenütt folyik valamilyen munka. Kérdően nézek kísérőmre. Megérti. — Kísérletképpen már megindul­tunk. A gépek körül minden rend­ben van. A mostani munka már csak a védőberendezések tökéletesítését jelenti. Mert higyje el, hogy a minő­ség fokozásában egyik legfontosabb szerepet a dolgozók biztonságérzete játssza — mondja. Kalapács koppan, hegesztőpisztoly szórja a kékes lángot, emberek sü­­rögnek forognak, katlanok tátonga­­nak az oroszkai cukorgyárban s a lá­togató azzal az érzéssel távozik, hogy az idén az előző évekhez viszonyítva valóban jobb lesz a minőség és bi­zonyosan kevesebb zavar lesz a ter­melésben. I Haraszti Gyula A szilicei lányok Az elmúlt júniusban négy szilicei kislány, Berec Erzsébet, Boros Irén, Cseh Éva és Szokol Olga a Rozsnyói Mazőgazdasági Mesteriskolára kérték felvételüket, mely ebben az iskola­évben két éves lesz. Az iskola kapunyitásától eltelt két hét rövid idő, de a szilicei lányok így nyilatkoznak az itt töltött napokról: — Jól érezzük itt magunkat. Régi vágyunk volt ez, és most teljesült. Örömmel ültünk be az iskola padjai­ba, mert tudjuk, hogy a mezőgazdaság a fiataloknak boldog jövőt biztosít. Vajon így tudják ezt a szilicei fiúk is?! Jő volna, ha követnék a lányok példáját és a következő szeptember­ben ők is erre az iskolára jelentkez­nének. Máté László, Rozsnyó koronás befektetéssel, majd 1958-ban valamivel több mint 14 000 ha-on ja­vították meg a talaj termőerejét és erre 109 040 000 koronát költöttek. A harmadik ötéves terv idején és a to­vábbi esztendőkben 1975-ig több mint 1000 000 hektáron kell végrehajta­nunk a talajjavítási feladatokat. A medrek szabályozásán, a hegyi pata­kok megzabolázásán és 'a vízpartok fásításán kívül hatalmas összegeket költünk majd mind a lecsapolásra, mint az öntözőrendszerek létesítésé­re. A harmadik ötéves terv például ezekre a munkákra ötmllliárd koro­nát irányoz elő. A talajjavítási feladatok háttérbe szorítása minden esztendőben nagy károkat okoz, s ez az oka azoknak a komoly fogyatékosságoknak, ame­lyek hátráltatják a földalap kihasz­nálását. Államunk az EFSZ-eknek anyagi segítséget és pénzeszközöket ad a talajjavítási munkálatokra. Ha­tékony segítséget kapnak az EFSZ-ek a gépállomásoktól is. Fontos szerep vár továbbá a talajjavítási társulá­sokra: ezek keretében a szövetkeze­tek gyorsan, olcsón és átfogó módon végezhetik el azokat a munkákat, amelyek végrehajtására egyedül kép­telenek. A kisebb feladatokat azon­ban az EFSZ-ek maguk is megold­hatják. De nem elég, ha csupán a talaj­javítási munkálatokat végezzük el, mert egyéb teendők is várnak reánk a talaj termőerejének javítása érde­kében. Talajaink aránylag kevés te­­levényt tartalmaznak, holott a tele­­vénytartalom fokozása minden EFSZ- nek módjában áll. A televény forrása mindenekelőtt az istállótrágya, zöld­trágya és a komposzt. Viszont nem törődünk kellőképpen az istállótrágya termelésével és kezelésével. Emiatt fölöslegesen nagy értékeket vesz­tünk, holott ezekkel megjavíthatnók a föld termőerejét. De a növényter­mesztés színvonalát a műtrágyák fo­kozott használata nélkül sem emel­hetjük az elvárt ütemben. Bár a mű­trágyák fogyasztása az 1935 — 1938 évek átlagához képest több mint megnégyszereződött, ilyen vonatko­zásban még mindig a fejlett kapita­lista államok mögött állunk. Ha te­hát lényegesen emelni akarjuk a me­zőgazdasági termelést, okvetlenül fontos, hogy a műtrágyák gyártása és behozatala kielégítse a szükségle­tet, főképp az agrotechnikai szem­szögből döntő időszakokban. Gépésítés és technológia A mezőgazdasági munka termelé­kenységének számottevő tényezője a gépesítés is. Kétségtelen, hogy ezen a téren sikereket értünk el, de még mindig nem tudunk lépést tartani a gyorsan fejlődő szocialista nagy­üzemitermelés igényeivel. Ez az egyik oka, hogy az EFSZ-ekben nem hono­sodnak meg a munka nagyüzemi for­mái. De nemcsak a mezőgazdasági gépek mennyisége befolyásolja a ter­melési eredményeket, hanem a minő­sége is. A korszerű technika jelenti a mun­ka és belterjesség fokozásának alap­vető feltételét. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a gépek helyettesít­sék az élő munkát, nyújtsanak mó­dot a feladatok agrotechnikai határ­időben történő végrehajtására, se­gítsék elő a veszteségek, főként a betakarítási veszteségek mérséklését, s tegyék lehetővé az új technológia bevezetését, valamint a tudomány fel­ismeréseinek gyakorlati felhasználá­sát. Ezekből a komoly tényekből indult ki a CSKP XI. kongresszusa is, ami­kor elhatározta, hogy 1965-ig mező-. gazdaságunknak 100 ezer traktort, sok egyéb gépet és termelőeszközt kell kapnia. Változatlanul nagy probléma marad az állattenyésztés gépesítése. Jelen­tős lemaradásunkat például az is bi­zonyítja, hogy 1957-ben a szövetke­zeti tehénistállők mindössze 13,3 szá­zalékában használtak gépeket. Ennek sokszor az is oka, hogy a szövetke­zeti dolgozók idegenkednek a gépesí­téstől. Harmadik ötéves tervünk pontosan leszögezi a mezőgazdasági gépek minőségi javításának, gyártásának és szétosztásának programját. Ehhez minden előfeltételünk megvan, mivel fejlett iparral rendelkezünk, amely világviszonylatban is helytálló gépek­ből elegendő mennyiséget adhat a mezőgazdaságnak. Igen fontos intézkedés, amelynek értelmében a gépállomások eszközeik jelentős hányadát átadják az EFSZ- eknek. Erre az intézkedésre csupán most kerülhetett sor, amikor a mező­­gazdaságban a szocialista szektor döntő fölénybe jutott. A gépeket a szövetkezetek sokkal jobban kihasz­nálhatják, s a szükségletekhez mérten úgy üzemeltethetik, hogy a munkála­tok minőségileg és a megállapított agrotechnikai határidőkben menjenek végbe. Ezzel összefüggésben az EFSZ-ekre is komoly feladat hárul: tapasztalt gépszerelőket, traktoroso­kat stb. kell átvenniük a gépállomá­soktól és az ipari dolgozók közül, ugyanakkor saját utánpótlásról is kell gondoskodniuk. Fontos szerepet tölt be a munka termelékenységének emelésében az új technológia is. Ez a növényter­mesztésre és az állattenyésztésre egyaránt vonatkozik. Igen jő tapasz­talatokat szereztünk már például a növendékmarha nyitott istállőzása és a sertések önetetése körül. Mit lóttunk a zselízi járásban? ALIG PAR NAPJA fejezték be a jesérésben 15 408 vagon kukoricát cséplést. A megkésett gabonabetaka- lesilóztak a járás EESZ-ei, azaz, a rltés most érezteti hatását. Az őszi tervezettől csaknem 5000 vagonnal repcét ugyan időben elvetették, de többet. Az állami gazdaság néhány nem valószínű, hogy az őszi árpa, őszi részlegén szintén befejezték a silőzás keverékek és a rozs agrotechnikai első részét, már csak a másodvetések, határidőben földbe kerül, hiszen kukoricaszár, répafej és a tarlóta­­szeptember 10-ig ezekből egy szemet karményok vannak hátra. A silózás­­sem vetettek el. ban szeptember 10-ig Kurucz András A A zselízi járásban elsőnek a málasi részleg traktorosa, Vin­­cur Gyula eresztette földbe a háromsoros cukorrépaásót — Száraz a föld — mondogatják. Szó szerint úgy van, de azt mondja egy régi közmondás, hogy ősszel por­ba, tavasszal sárba. Csery Sándor, az állami gazdaság málasi részlegének vezetője is úgy vélekedik, hogy in­kább porba vessenek, mint 2—3 cm-en megázott talajba és azután jöjjön rá a szárazság, ök már régebben elké­szítették a tervezett 29 hektár őszi árpa alá a talajt (mire a sorok meg­jelennek, el is vetik az őszi árpát) s a búza alá is elkészítettek már 40 hektárt. A járásban náluk megy legjobban a munka. A kukoricát már letörték, a cukorrépa ásását is elsőnek kezdte meg Vincur Gyula. A SILÖZÄSSAL jól áll a járás. Te­traktoros érte el a legjobb ered­ményt: 1675 tonnát. De sokan állnak mögötte ugyancsak jó eredménnyel. A képen* látható csoporttal az ÁG nagypusztai részlegén találkoztunk. Marácsek László és társai 14 nap alatt közel 1200 tonnát lesilóztak. A málasi határban először egy por­felhőt kavaró alkalmatosságra lettünk figyelmesek. Csak aztán tűnt sze­münkbe a tábla két végén álldogáló hatalmas masina. Nagy rögöket szag­gatott fel a gőzgép 6-os ekéje. De ahol a nehéz rögtörőhenger „megsí­­mogatta“ a földet, ott már simább maradt a talaj. Nehéz a szántás, de Mazal József csoportja így is 27 hek­táron végezte el a munkát három és fél nap alatt. Azt tapasztaltuk,hogy a silózás, a herefélék és sarjú­­széna betakarítá­sából jól áll a zse­lízi járás. A kuko­rica törését is több helyen megkezd­ték. A vetés, s a talajelőkészítés azonban egy-két kivételtől eltekint­ve fájó pont. Pe­dig az idő halad, s az agrotechnikai határidőt nem azért találták ki, hogy be nem tar­tását büntetlenül megúszhassuk. A büntetés: a jövő évi kisebb hektár­hozam. Meg kell tehát fogni alaposan a dolog végét. — h — Marácsek Lajosék közel 120 vagon kukoricát lesilóztak A munkaszervezés színvonala dönt A természeti adottságok, a gépesí­tés és az új technológia megkövete­lik, hogy az EFSZ-ek céltudatosan szervezzék a munkát. Ennek fontos­ságát az idei aratás tapasztalatai maradéktalanul igazolták. A szervező munkának már csak azért is körül­tekintőbbnek kellett lennie, mert az aratás túlnyomórészt kedvezőtlen idő­ben ment végbe. Ahol azonban jól szervezték a munkát, könnyen meg­birkóztak a nehézségekkel és elke­rülték a veszteségeket. De ne szóljunk csak a kivételes esetekről. A munka szervezésének jelentősége törvényszerüleg emelke­dik a mai időkben, amikor a szocia­lista termelési viszonyok győzelme folytán a falu egyre több technikai újdonságot kap, hasznosítja az új technológiát és ki kell alakítania a rejtett erőtartalékok feltárására irá­nyuló szocialista munkaversenyek tömeges kifejlesztésének feltételeit. Kizárólag jó munkaszervezéssel ve­zethetjük be az új technológiát, csu­pán így oszthatjuk be a dolgozókat helyesen a különböző munkákra és csak így oldhatjuk meg időben a fel­adatokat. A gondos munkaszervezésnek az is fontos tartozéka, hogy biztosítsuk a dolgozók egész évi elfoglaltságát, és­pedig főként a mezei munkák szüne­telése idején. Figyelmet kell tehát fordítanunk a melléktermelésre is, de ennek sohasem szabad a szövet­kezet legfőbb tevékenységének hát­rányára történnie. A szocialista nagyüzemi termelés új követelményeket támaszt a dolgo­zók szakképzettsége iránt is. Erre rendkívüli figyelmet fordítsunk és erősítsük meg az EFSZ-eket szakká­derekkel, mégpedig olyképpen, hogy fiatal szövetkezeti dolgozókat küld­jünk mezőgazdasági szakiskolákra. Ne feledkezzünk meg az élenjáró dolgozók termelési tapasztalatainak népszerűsítéséről sem. Ez a tényező szintén számottevő mértékben befo­lyásolja a munka termelékenységének emelkedését. Ha a magasan belterjes gazdálko­dással rendelkező államok szintjét el akarjuk érni. okvetlenül föl kell tár­nunk az erőtartalékokat, s ezeket a termelés fokozásának szolgálatába kell állítanunk. S azt is jegyezzük meg, hogy a párt új intézkedései, a gépesítés kiszélesítése, a rendelke­zésünkre bocsátott műtrágyák na­gyobb mennyisége stb. szintén meg­gyorsítják a termelés fejlődését. Tő­lünk függ, hogy ezeket a lehetősége­ket kihasználjuk és a termelés foko­zása érdekében értékesítsük. * * * “ A munka termelékenységének és a termelés belterjességének növelése jelenti mezőgazdaságunk további fej­lődésének alapját. A szocialista ter­melési kapcsolatok megszilárdítása, a párt nagyarányú szervező- és ne­velőmunkája, valamint az államtól kapott hatékony segítség megteremti a termelőerők gyors fejlődésének körülményeit. Az legyen a célunk, hogy a szocialista nagytermelés elő­nyei megfelelőképpen és gazdasági­lag is érvényesüljenek. Mindenek­előtt a munka termelékenységének és a termelés belterjességének eme­lése dönti el a szocialista nagyüzemi termelés megszilárdításának, végső győzelmének kérdését. Ez a győze­lem biztosítja a lakosság magasabb életszínvonalát, az ipar jobb nyers­anyagellátását, valamint a mezőgaz­dasági és ipari munka egyenrangúsá­gát. (R. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom