Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-01 / 52. szám

Teljeslljük pártunkXl.kongresszusánaka mezőgazdaságra vonatkozó határozatát Meliorációs hírek az országból „Népgazdaságunk egyik legfon­tosabb feladata a mezőgazdasági termelés alapvető és gyors növe­lése. A földalap bővítésének kor­látolt lehetősége a talaj termő­­képességének olyan növelését és kihasználását követeli meg, hogy minden hektárról a lehető legma­gasabb termést érjük el.“ — így kezdődik a meliorációs szövetke­zetek mintaalapszabálya. A szer­kesztőségünkbe érkezett ilyen irá­nyú levelek arról adnak számot, hogy földműveseink, meliorációs szövetkezeteink hogyan értelmezik a fent idézett fontos népgazdasági problémát. Megkétszereződik a termelés Legszebb eredményekkel Nemesek Bohus kassai levelezőnk dicsekszik. Levelében a többi között a követke­zőket írja: Kelet-Szlovákia dolgozói a párt- és kormányküldöttség látoga­tása alkalmából Í17 millió 287 ezer 384 korona értékű munkavállalást tet­tek, s ennek nem kis része éppen a mezőgazdasági termelés emelését, a meliorációs munkálatok meggyorsítá­sát célozza. Peter Milan mérnök így nyilatkozik a meliorációs munkálatokról: — Ke­let-Szlovákia mezőgazdaságára nagy jövő vár, s ezt a vízgazdálkodás ren­dezése teszi lehetővé. A munkálatok már folynak. A La­torca balparti vé­­dógátja rövidesen elkészül. A jobb­parti védögátak ■ lv;i. , építése már együtt halad majd azUng, a Feketevíz, a La­bore és az Ondava szabályozásával, a tervezett víztá­rolók és csatornák építésével. Hatalmas össze­get, 2 milliárd ko­ronát fordít álla­munk a nagy mű megépítésére. S hogy Kelet- Szlovákia lakosai mindezt kellőkép­pen értékelik és erejük szerint tá­mogatják, arról meggyőzően tanús­kodik az a tény, hogy ebben az évben csupán a kassai kerület különböző tömegszervezetei 224 856 brigádóra ledolgozását vállalták a meliorációs munkálatoknál, ezenkívül az EFSZ-ek és ÄG-ok dolgozói is nagy részt vál­laltak magukra, mert nagyon jól tud­ják, hogy elsősorban a vidék lakóinak életszínvonala emelkedik majd na­gyobb mértékben, ha a következő öt­éves terv végére a tervezett 50 000 hektártól is nagyobb területen foly­tathatnak majd öntözéses gazdálko­dást. A helyes szervezés jó kezesség Közös lónak túrós a háta — így kezdi levelét Kemény József őgyallai levelezőnk, aztán megmagyarázza, hogy a Nyitra alsó folyása és a Vág között elterülő földek gazdái mind­máig így néztek a meliorációs mun­kákra. Joggal, mert eddig nagyon csekély eredményt, sőt néha még bajt is okozott az a kevés meliorációs munka, amit a Kerületi Vízszabályo­zási és Meliorációs Igazgatóság vé­geztetett az említett vidéken. Mert hellyel-közzel hiába tisztították ki a régebben megépült csatornákat, ha azután nem törődött vele senki. Pár év alatt benőtte a gaz, megtelepedett benne az iszap. Ha a rendbehozásuk­ról volt szó, az EFSZ-ek és az állami gazdaságok vezetői vonogatták a vál­­lukat — nem az ő dolguk. S az új csatornák? Egyik EFSZ épített valamit, a másik nem volt haj­landó egy kapavágást sem tenni. S amelyik épített, az áteresztette a vi­zet a másik földjére. A víz elakadt, az egész munka fölöslegessé sőt ká­rossá vált Előzetes megbeszélések után a Vág és a Nyitra közötti területek gazdái és megbízottai összegyűltek Ögyallán, hogy megoldást keressenek a közös érdekterületen végrehajtandó melio­rációs munkák megszervezésére. Rö­vid megbeszélés után elhatározták, hogy ez érdekelt felek meliorációs szövetkezetét alakítanak. így tömörült az őgyallai járásból egy szövetkezetbe a naszvadi, imelyi, martos! és kingye­­si EFSZ, valamint a bajcsi ÁG anya­­lai és lándori részlege, továbbá a ko­máromi járásból a kávái és szigeti EFSZ. Az alapszabályok ismertetése után megválasztották az MSZ vezető­ségét és könyvelőjét. A jó indulás érdekében megszavazták, hogy az ér­dekterületen fekvő földek hektárja után minden gazdaság 5 koronát fog fizetni. A meliorációs szövetkezet megala­kulásával egyidőben a JNB mellett is megalakult a meliorációs bizottság, mely első gyűlésén megtárgyalta, hogy milyen feladatokat kell megoldaniok, jóváhagyta a meliorációs munkálatok tizenötéves tervét, majd határozatot fogadott el két újabb MSZ megalakí­tására. Az eddigi szervezetlenül és eléggé tervszerűtlenül folyó víztelenítési munkák közös irányítás alá kerültek, és az kezesség arra, hogy az eddig kihasználatlan vagy részben művelt területek a népgazdaság vérkeringé­sének szerves részeivé válnak. Ahol eddig csak káka és csádé termett, az a terület pár év múlva ontani fog­ja a sok értékes takarmányt, gabo­nát és ipari növényeket. A mezőgaz­dasági termelés nagyarányú növeke­désére számíthatunk, mert csupán az őgyallai járásban 13X5 hektár szántó­földet és 744 hektár rétet kell az el­következő években hozzáférhetővé tenni a mezőgazdasági termelés szá­mára. Ne úgy értsük, hogy a dunamenti emberek életúntak, hiszen munkájuk gyümölcsét ugyanúgy élvezik, akár­csak a többi vidék lakói, de amint az alábbi példa is igazolja a Duna ra­­koncátlansága mégiscsak befolyásolta az említett tényezőket. Ha fellapozzuk például Doborgaz község krónikáját, akkor azt látjuk, hogy az 1700-as években 142 lakóháza s 800 lakosa volt a kis községnek. Az 1809-es, 1845-ös, 1848-as és 1862- es stb. években történt jégzajlások és árvizek következtében beállott gátszakadások a község lakóházainak jórészét felrombolták. A hajléktalan­ná vált lakosság biztosabbnak látszó vidékre költözött. Ezek a dolgok oda­vezettek, hogy 1945-ben alig 600 la­kost tartottak nyilván a faluban. A dunai védőgát felépítése némi biztonságot nyújtott, mert az árvíz már nem jelentett vízveszélyt. Azon­ban a Duna-szabályozás megszünte­tésével a fenékgátak állandó növe­kedése azt eredményezte, hogy nap­jainkban többszáz hektár területet hasznavehetetlenné tesz a talajvíz. Mivel ezek lefolyni nem tudnak, lápo­­sok, mocsarak keletkeznek, melyből a hatalmas szúnyograjok és legyek a különböző betegségek legveszélye­sebb bacillusait hordják szét a kör­nyéken. Beszennyeződik az ivóvíz, s a dolgozók pihenésére, egészségére is hatással vannak a belvizek. A Latorca balpartján már az utolsó három kilométeres gátszakasz építésén dolgoznak a hatalmas gépek Örömmel és megnyugvással... A harmadik levél írója Széllé Lajos Bácsfáról. Lássuk miről számol be levelezőnk: A Szabad Földműves állandó olva­sója vagyok. Nagy örömmel és meg­nyugvással olvastam a június 17-i szám szakmellékletében megjelent ,,34 000 hektár csallóközi föld vissza­kapja termőerejét“ című cikket, mi­vel én is az említett vilék szülöttje és állandó lakója vagyok. Nagyon idő­szerű a hatalmasnak mutatkozó terv megvalósítása. Hiszen minden bizony­nyal emelkedik majd t'alvaink lakóinak életszínvonala, megerősödnek a duna­­melléki szövetkezetek, de visszaadja a dunamenti emberek életkedvét is és megteremti a terjeszkedéshez, a családalapításhoz megfelelő körülmé­nyeket. Reméljük, hogy a Szabad Földmű­vesben leközölt tervek megvalósítá­sával mindezek eltűnnek, s pár éven belül nem veszélyeztetik a környék lakóinak egészséget, nem semmisítik meg munkájuk gyümölcsét, a vízve­­szfSy nem tizedeli meg az erdők fa- és vadállományát, gyümölcsfáink lét­számát, azaz szebbé, gazdagabbá vá­lik az életünk. Három levelezőnk írásából világo­san tárul elénk, hogy dolgozóink örömmel teljesítik pártunk XI. kong­resszusának a mezőgazdaságra vonat­kozó feladatait. Ehhez még csak az kell, hogy saját érdekükben, erejük­höz mérten valamennyien kivegyék részüket a nagy természetátalakító munkából. -ti-A megelégedés hangján írnak munkájukról, az ígérkező bő termésről levelezőink, olvasóink. Nem csoda, hiszen most válik el eredményes-e volt fáradozásuk. A ringó búzatáblákat, a sötétzöld kukoricát, cukorrépát azonban még mindig nem bízhatjuk a véletlenre. A hektárhozamok foko­zásáért még sok a tennivaló. Jó érzés hat át bennünkett hogy mindezt tudják földműveseink. Ezt tűnik ki a szerkesztőségünkbe érkezett leve­lekből is: Kisgéres Pár évvel ezelőtt a királyhelmeci járás egyik legelmaradottab közsé­gének mondták Kisgérest — írja Tóth Gyula perbenyíki levelezőnk. 1957- ben nagyot fordúlt a kocka. A község kis- és középparasztjai a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára léptek. A közös munkának megvan az ered­ménye. Szép a cukorrépa, s a kuko­rica. Bőven termett a takarmányfé­lékből is. Silókukoricát 40 hektáron termelnek. Ezzel biztosítják az álla­tok rendszeres takarmányozását. Jelenleg a gabona szemveszteség­­nélküli betakarítása a fő gondjuk. Pár nap múlva megindulnak a gépek. Min­den eszközt felhasználnak, hogy mi­nél hamarabb raktárba kerüljön az új kenyér magja. A ledőlt gabonát kézi kaszákkal aratják. A szövetke­zet tagjai — az ifjúsággal karöltve — az eddiginél még nagyobb erőfeszí­tést tesznek annak érdekében, hogy dolgozóink asztalára nagyobb darab kenyér jusson. Miksi Szanyl József losonci levelezőnk a miksi szövetkezet gazdaságát tekin­tette meg. Az ott látottakról, hallot­takról így ír: Sáját gépeikkel aratnak az idén a miksi szövetkezet tagjai. Két kéve­­kötőgépet, négy traktort, és egy csép­lőgépet vásároltak a gépállomástól. Az őszi árpa már a kasza alá érett. Mindent megtesznek a szemveszteség csökkentése érdekében. Az állatoknak is bőven lesz takar­mány. Az ősaikeverékeket lesilózták, a 34 hektár herefélét kazalba rakták. A szövetkezet tagjai magukévá tet­ték: amilyen a munka, olyan a jöve­delem. A takarmánybegyűjtés mellett nagy gondot fordítanak a növényápo­lásra is. Több mint félszáz asszony — köztük az ipari dolgozók feleségei is — írtja a gyomot, ápolja a növényt. A cukorrépát, kukoricát, burgonyát már kétszer megkapálták. Odaadó munkájuk előfeltétel, hogy négy év alatt teljesítsék az ötéves tervet. Hárskút Pálinkás Gyula tudósítónk Hárs­kúton járt: Teljes ütemben folyik a takarmány­­begyűjtés a hárskúti szövetkezetben — írja többek között. Nagy segítséget nyújtanak a fiatalok is. Brigádmunkák keretében már több hektárról takarí­tották be az állatok betevő falatját. Az aratásra is jól felkészültek a hárskútiak. Hogy a munka gyorsan és üzemzavar nélkül menjen — még nincs saját gépük —, szerződést kö­töttek a rozsnyói gépállomással, a gabonafélék learatására, kicséplésé­­re. Szakolca A szakolcai szövetkezet tagjainak eredményes munkájáról így ír Bajcsy Jenőné levelezőnk: A kis falu apraja, nagyja nap mint nap ott szorgoskodik a szövetkezet földjein. Munkájuknak meg is van a gyümölcse: Most a takarmánygyűj­téssel vannak elfoglalva. Arra töre­kednek, hogy még az idén teljesítsék mind a növénytermelés, mind az állat­­tenyésztés terén az 1960-ra tervezett mutatószámokat. Ipolyvisk Az ipolyviski szövetkezet határának több dűlőjében megdőlt a gabona — írja Otekar Gyula. — Nehéz lesz az aratás. Éppen azért a HNB tanácsa bővebben foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Elhatározták: Ha a szük­ség úgy kívánja, kézi kaszákkal arat­ják le a ledőlt termést. Az ipolyviski szövetkezet mindig az elsők között volt az aratási mun­kákban. Ebben az éyben sem akar­nak elmaradni. Rychnov Feke Sándor közkatona a követke*' zőket írja: A szövetkezet tagjai örömmel vet­ték, hogy a katonák is segítségükre voltak a növényápolási munkákba^ Az aratási munkákban is azon le­szünk, hogy minélelőbb raktárba ke­rüljön a föld termése. Bodrogmező A bodrogmezői EFSZ tagjai más befejezték az ősziárpa aratását -* írja Kaszonyi István. A két önkötőző­­aratógép alig négy nap alatt vágta la a 34 hektár őszi árpát. A szorgalmas tagság pedig azonnal kersztekbe rak­ta. Bodrogmezőn 300 hektár gabona vár aratásra. Két kombájn dolgozik a bodrogmezői határban. így nincs \ zétényi határban Simko elvtárs ** keze alatt két szép és szilaj paripát láttunk. Akaratlanul is arra gondoltunk, hogy ebből a szövetke­zetből biztos nem hiányzik a takar­mány és az abrak. Sőt, ahogy Simkő elvtárstól megtudtuk, más sem. Olyan ez a közösség, mint egy megértő család. Simkő elvtárs, akit a fiatalok jelképéül lehetne állítani úgy vélekedik, hogy semmi más, csak szövetkezetes akar lenni. Hisz apjá­val együtt 27 000 korona pótjutalmat kaptak. De a zétényi szövetkezetben más érdekesség is akad. A múlt évben egy munkaegység értéke 23,5 korona volt. Ez a szövetkezet jő munkájára és a vezetőség — Pokol Gyula elnök­kel az élen — jó szervezőképessé­gére vall. Az év tavaszán a tagság beleegye­zésével 14 mezőgazdasági gépet vá­sároltak, hogy a mezőgazdasági munkálatokat időben elvégezhessék. Érdemes megjegyezni, hogy gépeik­kel segítséget nyújtanak más szö­vetkezetnek is. Hangyabolyhoz lehet­ne hasonlítani ezt a közösséget. „500 mázsa cukorrépa hektáronként“ jel­szóval versenyre hívták a környék­beli szövetkezeteket. Ez az elgondo­lás dicséretet érdemel, mert a többi szövetkezetei is a hektárhozamok fokozására készteti. A gépparknak Bohács János sző-Csak előre, zétényiek... vetkezeti tag — a kétéves mester­­iskola tanulója — a vezetője. Fel­adatát példásan végzi. Egyetlen óra sem telik el úgy, hogy a gépek üze­meltetésen kívül lennének. Fejlett a szövetkezet állatállomá­nya is. Száz hektár szántóra 69 da­rab szarvasmarha jut. A napi tej­hozam tehenenként 7,2 liter. Egy anyadisznótől 14,5 darab malacot választanak el. A baromfiakat szin­tén példásan gondozzák. 2650 darab csirkéjükből mindössze 17 hullott el. Most további 1000 darabot vásároltak, amiből még kisebb lesz a veszteség. Az alacsony elhullást a szövetkezet annak köszönheti, hogy korszerű csirkenevelőóljukat tisztán tartják és lelkiismeretesen elvégeznek minden egészségügyi előírást. Csak előre zétényi szövetkezete­­sek, mert a jó gazdálkodás meghozza gyümölcsét! Szvitek István, Somodi A Tornaijai Állami Gazdaság sajó­­szárnyai részlegén nagy gondot fordí­tanak a trágya ke­zelésére és kihor­dására. A tavaszi és a nyári munkák elfoglaltsága mel­lett sem hagyják az istállók körül kárba veszni. A ki­hordott trágyát a földek végén szarvasokba rak­ják. ok az aggodalomra. Annál is inkább, mivel a vezetőség mindig a lehető legjobban szervezte meg a munká­latokat. Reméljük, hogy az aratás, cséplés és a begyűjtés körül sem lesz hiba. Szentes A szentesi EFSZ a királyhelmeci járás legrégibb szövetkezetei közé tartozik — írja Palágyi Lajos. — A munkaszervezés körül nincs is hiba. Az évelő takarmányok első kaszálá­sát és betakarítását már befejezték. Jól halad a kapásnövények ápolása is. Most a gabonafélék mielőbbi beta­karítására fordítják figyelmüket. Szük­ség van minden épkézláb ember mun­kájára, mivel ilyen gazdag termése még nem volt a szövetkezetnek. Jú­nius 22-én a 15 hektár repce és a 22 hektár ősziárpa táblán megkezdték az aratást. Meg kell mondanunk, hogy az idei aratás új a szövetkezet életé­ben. Mégpedig azért, hogy saját gé­peikkel aratnak. A bő termés betaka­rításához azonban a gépállomás is hozzájárul: Két kombájnt küld a szen­tesieknek! ☆ Néhány levelet kötöttünk csokorba. S e pár levél mi mindent elmond a szövetkezet tagjainak munkájáról, igyekezetéről. A jó munka pedig — Tóth Gyula levelezőink szavai szerint - még nagyobb darab kenyeret jut­tat dolgozóink asztalára...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom