Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-02 / 70. szám
1959. szeptember 2. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 275 A hortobágyi szikesek hasznosítása halastavi váltó-gazdálkodással dig elért eredmények két körülménynek tulajdoníthatók. Egyrészt a 3 évi halastó-üzem során az évente leeresztett vízmennyiség a szikes talaj nátriumsótartalmának egy részét kimossa, tehát a sziksótartalmat csökkenti. Másrészt a halastavaknak a Tisza vizével való feltöltését olyan időpontban végzik, amikor a folyó árad, s így a vízben lebegő sok hasznos szerves anyag és iszap kerül a tavakba. A Tiszából érkező szerves anyagok és a halastó-üzem 3 évi biológiai folyamata során termelődött szerves anyagmennyiség elégséges ahhoz, hogy egy évben a szikes tófenéken jó eredménnyel takarmánynövényeket termeszthessünk. Emellett a szántóföldi művelés során termelt takarmánynövények gyökérmaradványai szintén növelik a szerves anyagtartalmat, helyettesítik a szerves trágyát, tehát a következő 3 évben nem szükséges a halastavak trágyázása. A hortobágyi szikesek ilyen módszerekkel való hasznosításának az ad különösen nagy jelentőséget, hogy a halastó váltó-gazdálkodás révén a helyszínen megtermelhető a tógazdasághoz szükséges takarmánymennyiség. Ilyen módon biztosítva van, hogy ha-onként és évenként 5 mázsás halhozamot érjenek el. Ez nagyon szép eredmény, különösen ha megjegyezzük, hogy a felszabadulás előtt 16 év átlagában a hortobágyi halastavak ha-onként csak 1,8 mázsa halat adtak. A nagyüzemi kísérletek eddigi eredményei alapján a hortobágyi állami gazdaságok fokozatosan rátérnek a halastóváltó-gazdálkodásra. Tervek szerint 1960-ban már mintegy 350 — 400 ha tófenéken folytatnak egyéves szántóföldi művelést. A hortobágyi szikesek hasznosításának új módszere nagy mértékben elősegíti, hogy Magyarországon a halhústermelés gazdaságosan növekedjék, s ezzel a lakosság húsfogyasztása növekedésének, valamint az export fokozásának újabb területeit tárjuk föl. Magyarország területének mintegy 7 %-a szikes talajú; a szikesek területe 600 000 ha körül van. Egyike a legnagyobb kiterjedésű szikes területeknek a Debrecentől nyugatra fekvő Hortobágy. A szorosan vett Hortobágyhoz mintegy 35 000 ha terület tartozik. Ebből mintegy A kapott terméseredmények meglepőek. Bebizonyosodott, hogy a szikes talaj 3 évi halastó-üzemeltetés után alkalmassá válik a különféle növények termelésére. Napraforgóból például haonként a termés 1957-ben 21,74 q, 1958- ban 20,24 q, csöveskukoricából 1957-ben 36.80 q, 1958-ban 31,95 q, szemescirokból pedig 1957-ben 37,06 q, 1958-ban 36,24 q volt. Ezenkívül jó termést adott a zab (1957-ben 17,86 q/ha) és a szója is (1958-ban 21,55 q/ha). Megjegeyzzük itt, hogy 1957-ben és 1958-ban az egyes kultúrák 60 — 100 mm csapadéknak megfelelő öntözést kaptak. Az 1959. évi eredmények még nem ismeretesek, hiszen a kapások betakarítása még nem történt meg, azonban már most is megállapítható, hogy nem maradnak a ko25 000 ha-t tesz ki az úgyszólván terméketlen l"gelő, amelyen a nyár beálltával a növényzet majdnem teljesen kisül Magyarországon — különösen az 1945. évi felszabadulás után — nagy erőfeszítések történtek a terméketlen talajok megjavítására, ezen belül a szikesek termővé tétele érdekében. Az olyan terméketlen szikek kémiai megjavítása azonban, mint amilyenek a Hortobágyon is vannak, hatalmas költséget jelentene. Éppen ezért igen nagy jelentősége van azoknak a kísérleteknek, amelyeket a Hortobágy halastavi váltó-gazdálkodással való hasznosítására végeznek. A halastavi váltó-gazdálkodás lényege • z. hogy a terméketlen sziket berendezik halastónak; 3 évig folytatnak rajta tógazdálkodást, a 4. évben pedig a tófenéken szántóföldi növényeket termesztenek. Egy évi szántóföldi kultúra után 3 évig ismét halastó lesz a területen és így tovább folytatódik a váltó-gazdálkodás. Az idevonatkozó kísérleteket Ribiánszky Miklós tudományos kutató 1952-ben kezdte, s 1957-ben 100 ha, 1958-ban 90 ha, 1959-ben pedig 60 ha tófenéken folyt a kísérlet keretében szántóföldi művelés. Bevándorolt növények Amerikában botanikai vizsgálatokat végeztek, amelyek meglepő eredménnyel jártak. Kiderült, hogy a Buenos Aires környékén tenyésző növényvilág egyedei háromnegyedrészt Európából „vándoroltak be". Ezen a területen az európai eredetű növényféleségek majdnem egészen kiszorították az eredeti argentinjai növényzetet. rábbi két év eredményei alatt. Idén a bőséges csapadék miatt a növényeket egyáltalában nem öntözték. A halastó váltó-gazdálkodás terén ed-Az 1958. évben a halastóíenéken termelt kukoricát és szemescirkot mellékelten két képen mutatjuk be. Nagy Gyula
