Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-02 / 70. szám
280 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. szeptember 8. Szedjük le a mézkamrákat A nyárutó elég meleg, tikkasztó. Mit tegyen ilyenkor a méhész a méheivel? Ez az időjárás némely méhlegelöre kedvez, például a fenyőre, tűlevelein gyorsan szaporodnak a levéltetvek és ürülékük nyúlósan, hajszálszerűen csüng a fákról. Másutt a másodvetéseket, felhántott tarlókat • perzseli a tűző nap. Csak ittott, egy-egy vadbarázdán akad hírmondó a vad tisztesfűböl, de ezt sem keresik föl a méhek. Ahoi nincsen hordás, ott is be kell telelni a méheket és ahol van, ott sem történhet gond nélkül a betelelés. A betelelési munkákat ne halogassuk! A mézharmatméz emberi táplálkozásra jó, de a méhek telelésére nem felel meg. Vegyük el a méhcsaládtól még a költőtérbol is, s helyette más eledellel etessük a családot. A tiszta cukor is összehasonlíthatatlanul jobb téli eleség, mint bármelyik fajta mézharmatméz. 'Ahol pedig számottevő hordás nincs, még szükségesebb, hogy a mézkamrákat leszedjük. Legtöbb nagyüzemi méhészetben már augusztus közepe táján leszedték. Ez helyps is, mert már nem várhatunk arra, hogy újból megtelik, vagy pedig a benne levő mézet a méhek önszántukból lehordják a költőtérbe. A méhek nem tudnak arról, hogy a mézkamrával a méhész is rendelkezik. Maguknak tartalékolják, s azt hiszik, hogy mindig úgy marad, ahogy ők berendezték. A kiskeretes kaptárakban a mézkamra közepén mézkoszorú gyanánt megtűrnek 2 — 3 mézes vagy félig mézzel telt lépet, még olyankor is, amikor a költőtér szélső keretei még üresek. . Láttam már olyan családot is, amelynek fele mézkamrája teljesen megtelt mézzel, de nem úgy, mint általában előfordulni szokott, hogy a középső keretek vannak megtelve, a szélsők pedig üresek, hanem pontosan a mézkamra egyik fele telt meg, a szélső kerettől a középsőig, a másik fele meg üresen maradt. Nyár végén megjelenik a tarlókon a bokrosán növekedő vadrezeda. A kerti illatos rezedához hasonló. Szárai vékonyabbak és virágai is kisebbek, haloványabb zöldessárga színűek és illat nélküliek. A méhek szorgalmasan látogatják és hosszasan időznek egy-egy kis virágon. Nektárt és virágport gyűjtenek róla. Szeptember végéig, sokszor még októberben is virágzik. A közönséges gyújtoványfű, a kiöregedett tarlókon néhol tömegesen terem. A kerti oroszlánszájhoz hasonló, de karcsúbb virágai élénksárga színűek. Vetések szélén, utak mellett, parlagokon. már korábban, júliusban virágzik. Mézelése szeszélyes, némely évben erősen járják, míg más években nem látni rajta méheket. Tapadós virágpora a méhek hátára ragad, s élénk sárga virágporpúp jelzi, hogy gyújtoványfűre járnak. A herehura-fü vagy macskahere inkább csak a szárazabb és homokosabb tarlók növénye. Apró, pillangós virágai tömött fejecskében állanak. Az elöregedett virágok szürkék, sűrűn bozontosak, a nyúl farkához teszik hasonlóvá. Rövid életű, két-három heti virágzás után magot érlel és elszárad. Tömeges előforA méhész megelégedéssel jegyezte meg: — Ha minden méhcsaládom ennyit gyűjtött volna, nem kellene félnem a beteleléstől. De nézzük meg a költőteret! Hát az éppen^lyan volt, mint a mézkamra, csak az fégyik felében tartózkodtak a méhek, a másik fele teljesen üres volt. Sem méz, sem méh nem volt benne. De a viaszmoly hernyói már megjelentek a gondozatlanul hagyott lépekben. Nem jó családdal álltunk tehát szemben, hanem olyannal, amely egyesítésre szorul. Kevés volt a népe és az élelme. Ráadásul a mézkamra keretei nem olyan méretűek voltak, mint a költőtéré, így az élelempótlást megnehezítették. Ha a szokott, természetes módon helyezi is a mézet a méhcsalád a mézkamrába. akkor is már csak hátrányára lehet, ha teljesen nyitva áll rendelkezésére. Ellenben ha átjárókat hagyunk rajta és. a méz fedezését felbontogatjuk, akkor egyhamar lehordják a mézet a költőtérbe. De ez veszéllyel jár, mert egy másik család is rajtaüthet a méz illatának csábításától ösztönözve. Tehát már nincs értelme, hogy a mézkamra a költötéren legyen. A hiányzó élelmet etetéssel pótoljuk, és csakis este, amikor nem veszélyeztet a rablás. A gyenge családokat egyesítsük vagy anyatartalékolás céljából annyi keretre szűkítsük le, amennyit jól takarnak. Az erős családokat szűkítetten költőtérrel szoktuk teleltetni, de csak azért, mert amikor leszorítjuk a méheket a mézkamrából a költötérbe, alig férnek el. Azután pedig addig etessünk és serkentsünk, amíg a fiasítás a család fejlődését elősegíti, nem pedig a fiatal méhek megerőltetését jelenti. A késői fiasítás, amikor a gondozására már kívülről nem hozhatnak a méhek vizet és virágport a kedvezőtlen időjárás miatt, már nem hasznot, hanem kárt jelent. Tavaszkor, illetve télutóján pedig ott nyílik kedvező alkalom a fejlődésre, ahol a méhek kirepülés előtt szép, zártsoros fiasításokat gondoznak a fészek közepén. A fiasítás gondozásával megterhelt őszi méhek vagy nem telelnek ki, vagy éppenhogy csak megérik a tavaszt. A tavaszi fejlődést megalapozó hordásban és főhordásban csak azok a méhek vesznek részt, amelyek agusztus utóján és szeptember elején keltek ki és fiasítást már nem gondoztak. Az anyamegválasztás is fontos teendő a telelésnél. Törzscsaládoknál ne hagyjunk Öreg anyát, hiába petézett jól tavasszal vagy nyáron. Lehetőleg idei kelésűvel cseréljük ki, de ha még nagyon bízunk benne, tartalékoljuk dajkacsaládnál. Az anyácserét legjobb főhordáskor vagy mindjárt azután elvégezni. Ebben az időben — különösen, ha a rajzási ösztön veszélye fellép — ne az anyabölcsőket távolítsuk el, hanem az anyát. Ha az anya jó, kölyökcsaládban vagy anyanevelőben tartalékoljuk, a meganyátlanított családnál pedig egy anyabölcsőt, a legszebbet hagyjuk meg. Ilyen család gyűjti a legtöbb mézet, mert kelése évében az anya semmi esetre sem repül k! rajjal, sőt rajzási ösztön sem lép fel a családban. Az unokarajok is csak azért keletkeznek, mert az első rajokkal öreg anya repült ki. A második raj, amelyről tudjuk, hogy fiatal az anyja, akármilyen erős is, ki nem rajzik abban az évben. Az arryacsere, illetve az anyák átvizsgálása tehát szintén a telelési teendők közé tartozik. Méheinkét úgy teleljük be, hogy mindig arra gondoljunk, csak fiatal anyás, népes és elegendő, jó minőségű élelemmel rendelkező családoktól várhatunk jó eredményt a következő éven. Ha nem ilyeneket teleltünk be, csalódás érhet bennünket még a legjobb méhészeti esztendőben is. Csurilla József Barangolás a mézelő növények között dulásakor a méheknek némi nektárt és virágport ad. A hölgymál-félék változatos, nagy családjába tartozó növények általában a nyár közepétől kezdve virágzanak. A legelterjedtebb ernyős hölgymái tömeges virágzása augusztus-szeptember hónapokra esik. Augusztus közepe felé mind feltűnőbb a tarlókon, száraz legelőkön és kopárosokon a nagytömegű, sárga, sugaras és teljesen el nem terülő szirmú, fészkes virágú növény. Egyenesen felálló szára többszörösen elágazó és így virágai mintegy ernyőt képeznek. Mézel is, bár sokkal számottevőbb a virágpora, ami a családok augusztusi Hasítása szempontjából nagy jelentőségű. Árokpartok, parlagok, elhanyagolt kertek és legelők gyakori növényei a bogáncs-félék. Mind jól mézel. Ugyancsak nagyon elterjedt, s néhol a nyirkosabb erdőszéleket ellepi a nagy bojtorján vagy keserű lapu. Hatalmas, széles és hosszúszárú tőlevelei közül magasra nő fel a virágzat szára. Lilás virágain minden időben élénk méhjárás észlelhető. A nedvesebb szántók, rétek, nyirkos erdei tisztások, mocsarak jó mézelő növényei a menták. Különböző változataik más-más időszakban virágzanak. Mézelős szempontjából számottevő volt a mocsaras vidékek vízimenta-állománya. A nedves, mocsaras helyeken, árokpartokon termő vízi peszérce is jó mézelő. Önálló nagyobb állományban ritkán fordul elő. A gerébcsin vadon termő változatai apróbb, margarétára emlékeztető, de kék vagy lilás szirmú virágai szeptember közepéig vagy végéig virágoznak. Mézet ugyan nem adnak, de virágporukért a méhek szívesen látogatják. Korai nyári szántásokban a vadrepce gyűjtőnév alá foglalt repcsény, mustár és vadrepcefélék mind kedvesek a méheknek. Ha nem is mézelnek olyan kiadósán, de a méhcsaládok téli virágporkészletének biztosításához nagyban hozzájárulnak. Ősz felé mindinkább csökken a nektárt adó virágok száma és helyüket a virágport adók többsége foglalja el. Tavasz kezdetén is főleg csak virágporos növények virágzanak. Az a méhcsalád, amely a nyár folyamán télire bőséges virágporkészletet raktároz, még a mostoha tavaszi időjárásban is szépen kifejlődhet, mert a gazdag tartalékból mindenkor táplálhat fiasítást. S. N.
