Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-29 / 69. szám
8 y/raUad Földműves 1959. augusztus 29. Elérkezett a szeptember, s reggelenként. az édesanyák útnak indítják gyermekeiket az iskola felé. Néha sóhajtva tesznek egy egy megállapítást — bizony, jó lenne valami igazán iskolába való ruha... De milyen anyagot vegyünk, hogyan varrjuk meg? Ezeknek az édesanyáknak sietünk segítségére, hogy még most, az új tanév első napjaiban elkészíthessék gyermekeiknek ezeket az ízléses felöltőket. A mellékelt rajzon egy fekete klott köpenykét mutatunk be, melyet zsinór díszít. Első-, harmadikos kislányoknak egyaránt praktikus. A másik kislányon középkék szövetruhát látunk, és a ruha anyagával díszített piros düftin kiskabátkát. Megsárgult a fii a réten, fonnyadt már a falevél. Kornyadozó bokrok között szeptemberi szél zenél... Mit zenél a szél a réten? Terka tudja - tudja már. Tizenhárom éves nagy lány és a nyolcadikba jár ... Ilonka a csöppnyi szöszke most kezdi az iskolát. Elsőbe megy, izgatottan! Kap majd szép fehér ruhát. Így áll, nézd a vörös • kendó, ha majd pionír leszel! Szeptemberi tarka tájon játékos szél énekel... Kopré József 1959 augusztus 31-től szeptember 6-ig CSEHSZLOVÁKIA Bratislava Állandó müsorszámok: 5,00 Hírek 5,10 Heggel! zene 6,00 Hírek. 6,10 Falurádió műsora (Hétfőt sportjelen tések ) 6,15 Reggeli torna 6,30 Reggeli zene (Hétfőn, szerdán és piti teken 6,30-6,35-ig nyelvi tanácsadó.) 7.00 Hírek. 7.10 Reggeli zene 10.00 Hírek. 12.30 Hírek 16.00 Hírek 19.00 Rádióújság 22.00 Hírek 23.5P Augusztus 31, hétfő. 10,35 Hangszerszólók. 11,00 Asszonyoknak. 11,30 Jó hangulatban. 12,40 Népdalok. 14,05 Kellemes délutánt. 15,05 Külföldi szólisták. 15,30 Tarka muzsika. 17,30 A béke dalai. 18,00 Orvosi tanácsadó. 18,20 Kívánsághangverseny. 19,50 Hallgatóinkkal beszélgetünk. 20,40 Üzemekből. 21,00 Körhinta. Szeptember 1, kedd. 10,05 Az iskolásokat köszöntjük. 10,40 Szovjet szerzők művei. 11,05 Az Ifjúsági Alkotóverseny utolsó fordulójáról. 12,40 Filmzene. 13,00 Népdalok. 14,05 Kellemes délutánt. 15,05 A rádió vegyeskara énekel. 16,55 Beszéljünk helyesen. 17,00 Moszkva beszél. 18,00 Technikai újdonságok. 18,20 Kívánsághangverseny. 19,50 Külpolitikai kommentár. 20,00 Esti hangverseny. Szeptember 2, szerda. 10,05 Harmonika-muzsika. 11,00 Asszonyoknak. 11,30 Jó hangulatban. 12,05 Operaénekesek műsora. 12,40 Zengj, győzelmi ének! 13,00 Népdalok. 14,05 Kellemes délutánt. 15,05 Szovjet énekkarok műsora. 15,30 Technikai újdonságok. 17,00 A fiatalok világa. 18,00 Tudományos híradó. 18,15 Kívánsághangverseny. Szeptember 3, csütörtök. 10,05 Óvodások műsora. 11,05 Hegyeinkből. 11,20 Jó hangulatban. 12.07 Népdalok. 12,40 Mindenki dalai. 13,00 Tarka zenés műsor. 15,30 Pionírok újságja. 16,55 Beszéljünk helyesen! 17,00 Asszonyoknak. 18,00 Filmhíradó. 19,50 Testneveés. 20,00 Operettközvetítés. 22,50 Operettről — operettre. Szeptember 4, péntek. 10,05 Fúvószene. 11,00 Hallgatókkal beszélgetünk. 11.10 Jó hangulatban. 12,07 Kis hangverseny. 12,40 Napjaink dalai. 14,05 Kellemes délutánt. 15,30 Zenei album. 16.10 Ritmusok. 17,00 Halló, itt Moszkva! 17,30 A föld énekel. 17,45 Kysuca. Szeptember 5, szombat. 10,05 Rapszódia. 10,25 Kassai rádiózenekar műsora. 11,20 Jó hangulatban. 12,07 Népdalok. 12,40 Vidám hétvége. 14,30 Pionírok műsora. 15,30 Gyermekek alkotásai. 16,10 Szombati szórakozás. 16,55 Beszéljünk helyesen. 17,20 Humoros elbeszélés. 17,30 Szövetkezeteseinknek játszunk. 18,00 Kívánsághangverseny. Szeptember 6, vasárnap. 8,40 Falvainknak — nóták. 9,00 Katonáink életéből. 10,00 Hazánk és a nagyvilág. 10,50 Élő szavak. 11,00 Kívánsághangverseny. 12,00 A hét verse. 12,05 Déli hangverseny. 13,00 — 15,00 Falusi délután. 15,40 Operettmuzsika. 16,30 Elmentek győzni és meghalni — egy hősi faluról. 17,00 Sportműsor. 19,40 Pillantás a nagyvilágba, 20,00 Nyári mulatság. MAGYARORSZÁG Kossuth Rádió Állandó müsorszámok: 5,00 Falurádió.' 5,30 Hírek 7,00 Hírek. 8,00 Műsorismertetés 10,00 Hírek, lapszemle. 12,00 Hírek. 16,00 Hírek. 18,00 Hírek. 20.00 Esti krónika. 22.00 Hírek Augusztus 31, hétfő. 9,00 Riportműsor. 9,15 Könnyűzene. 9,45 Lányok, asszonyok. 10,10 Búcsú az óvodától. 10,30 Szívesen hallgattuk. 12,10 Magyarnóták. 13,45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14,00 Heti Zenés Kalendárium. 15,10 Népi zene. 15,30 Gyermekalbum. 15,50 Ifjúsági műsor. 16,15 Szív küldi... 17,15 Ötórai tea. 17,45 Ifjúsági őrjárat. 18,45 Munkáshétköznapok. 19,15 Magyar nóták. 20,30 Tündérkert a Dunán. Szeptember 1, kedd. 9,00 Kezdődik az iskola. 9,25 Illik — nem illik. 10,10 Válaszolunk hallgatóinknak. 10,25 Magyar nóták. 11,00 Betyár. 11,20 OpeSzeptemberi köszöntő rettekből. 12,10 Ajándékműsor. 13,00 Versek. 14,40 Énekkarok népdalokat énekelnek. 13,10 Könnyűzene. 15,30 Rádiójáték. 16.15 Egy falu - egymóta. 16,35 Riportműsor. 17,15 Szív küldi... 18.00 A Szabó család. 19,05 Gyári sziréna. 20,30 A Don partján. Dokumentumjáték. Szeptember 2, szerda. 9,00 Rádiószabadegyetem. 9,30 A mezőkövesdi népizenekar játszik. 10,10 A büki fekete tő. IJ.,00 Pillantás a nagyvilágba. 11,25 A Szabó család. 12,10 Operarészletek. 13,00 Magyar nóták. 13,40 Versek. 14,01 Aiándékhangverseny. 15,10 Fiatalok zenei újságja. 15,55 Szív küldi... 16,30 Vietnam nemzeti ünnepe. 17.15 Élőszóval — muzsikával. 18,45 Ismerkedés a gyárral; 19,20 Van új a nap alatt. 20,30 Népdalok. 21,10 Gyermeknevelés. 21,25 Tánczene. 21,45 Nyárutó. Szeptember 3, csütörtök. 8,55 Édes anyanyelvűnk. 9,00 Rádiójáték. 11,00 Betyár. 11,20 Részletek daljátékokból. 12.10 Könnyűzene. 13,10 Nótacsokor. 14.00 Majakovszkij verseiből. 14,10 Tánczene. 15,10 A munkásmozgalom dalaiból. 15,25 \ Ifjúsági riportműsor. 16.10 Egy falu — egy nóta. 17,15 Hortobágyi dalok. 17,33 Lányok, asszonyok. 18,50 Hoffmann meséi. Háromfelvonásos dalmű. Szeptember 4, péntek. 9,10 Kamarazene. 9,50 Versek. 10,10 Színes népi muzsika. 11,00 A régi Prága. 12,10 Könnyűzene. 13,00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,50 Táncdalok. 14,10 Üttörő-híradó. 15,10 20 perc polka. 15,30 Az Ifjúsági Rádió műsora. 16,15 Szív küldi... 17,15 Üj Zenei Üjság. 18,05 Gyári sziréna. 19,10 Ifjú Figyelő. 20,30 Daloló ritmusok. Szeptember 5, szombat. 9,00 Üttörőhíradó. 9,40 Üzenetek az Országos Mezőgazdasági Kiállításról. 11,00 Betyár. 12.10 Magyar nóták. 12,45 Könyvekről. 13,40 Válaszolunk hallgatóinknak. 14,30 Nemzetközi kérdések. 15,10 Kíváncsiak klubja. 16,00 Élőszóval — muzsikával. 18,00 Gondolat. 18,30 Szív küldi... 19,05 Moszkvai tudósítás. 19.15 Népdalok. 20,30 A szokás hatalma. Vidám műsor. Szeptember 6, vasárnap. 8,10 Városok és dalok. 8,55 Édes anyanyelvűnk. 10.00 Csinn-bumm! 11,00 Bányász nap. 12.15 Jó ebédhez szól a nóta. 12,50 Hétvégi jegyzetek. 13,00 Szív küldi... 13,30 Rádiólexikon. 16,00 Kincses Kalendárium. 17,30 Közvetítés bajnoki labdarúgőmérkőzésekről. 18,20 Tánczene. 19,00 Nyugtalan boldogság. XVI. Ahol a kerítésünk rogyófélben volt megtámasztottam karóval, s befontam vesszővel a lyukakat is. A kedvem, buzgóságom Zsuzsinak és Palkónak is kedvébe járt. Repülőt faragtam nekik, amelyek ugyan nem jól sikerültek. A szárnyak inkább hasonlítottak kereszthez, mint repülő karjaihoz. De őket így is megörvendeztette a gép, olyan visítást csaptak a játék felett, hogy anyám is kidugta fejét az ajtón. — Hát beléd mi ütött, hogy mindenre kiterjed a figyelmed? — A jóság — feleltem ájtatosan. — Mit tett ebből az erdő? — álmélkodott anyám. — Nem az. Nem az erdő. — Hát mi? — Ez a beszélgető délelőtt. Az édesanyám tervezgetése. Meg a közös reménykedésünk a jobban. — Hozz be még fát, akkor! Repültem a kosárért, megpakoltam fával és vittem. Úgy megraktam a tüzet, hogy a víz egyszerre buzogni kezdett a fazékban, a pára csak úgy emelgette a fedőt. Még a csirke lába is kilátszott alóla. Délben megterítette anyám az asztalt, Gyuri is hazaállított s bejött a legkisebbekkel; ebédeltünk. Én az asztalion foglaltam helyett, s a kanál is úgy állt a tálban, hogy én nyúltam hozzá először. Csak azután szedtek Gyuriék. A csirke húsából is én kaptam előre s ezt az öcskös már nem tűrte el szó nélkül. Sértődötten szólt anyámnak. — Mindig Bálint kezdi. — Ő a kereső, fiam. — Én is az leszek. — Az leszel, persze, ha ránk jár a szerencse rúdja. Mit szólnál a levélhordáshoz? — tapogatózott anyám. — Asszonyoknak való munka. — Oszt te már ember vagy? — Nem vagyok ember, de asszony se — kötekedett az öcskös. — Hálát adhatsz az istennek, ha te leszel az a szerencsés, aki a bőrtáskát a hátára veheti. Gyuri magában a hálaadást végezhette, mert megnémult. Felkelt az ebédtől s ledőlt a dikóra, amely az asztal és az ablak közt morgott, ha ráheveredtek. Én is az apám háromlábú székére vonultam. Zsuzsi és Palkó összekülönböztek a csirke kaparóján, torkuk szakadtából ordítottak. Anyám alig tudta megbékíteni őket. A kis csendháborítókat kikergette a repülőimhez. Aztán leült ő is az ebédhez és egykettőre elütötte az éhét. Egész héten hőségben szenvedett és még vasárnap sem evett nyugodtan, csak kapta az ételt. Nem tetszett ez az én szememnek. — Mi hajtja édesanyámat? — fejeztem ki elégedetlenségemet. — A tennivaló, Bálint. — Mi az megint? — Hát a mosás... hát a varrás... hát a vasalás — sorolta szaporán a munkáját és közben elmosogatta az edényeket. — Persze, persze. — Amit nem csinálhatok meg a héten, arra jó a vasárnap! Jobbik eszemre hallgattam és meg sem kíséreltem mondani neki, hogy majd a jövő vasárnapra is hagyjon a soronlevőkből, mert odáig kétszerannyira felszaporodott volna a munkája. Inkább helyeslöleg bólintgattam mostani szándékára. És magamban örömmel nyugtáztam, hogy a figyelmességem tetszik a szívének. Melegített a szeme s nagyon sok szeretettel és féltéssel simogatott a tekintete, nem is bírtam maradni sokáig a szeme sugarában, felkeltem a háromlábú székről és a vállammal megtámasztottam az ajtófélfát. Nézegettem az utca népes forgalmát. A felhőtlen égből zuhogott a fény s az emberek a templom előtt a várható időről beszélgettek, természetben és politikában; a töltésen végig meg lányok andalogtak, nyomukban parádésan kifent legényekkel. Ismerős arcok, ismerős szemek. Két éve még ott zsúfolódtunk valamenynyien az iskola padjaiban! A Forgács gazda lánya valósággal ékesítette a kis csitrik füzérét. Rózsaszín selyem szoknyája korcokban ringott karcsú derekán s ahogy csúszot le a térdére az átlátszó anyag úgy ölelte át a combot. Nyakában aranylánc lóg-fityegett, a keresztszüleitől kapta ajándékba. Két hosszú foncsikja pedig a háta közepéig ért, s a fehér szalagok olybá tűntek rajta, mint a felröppenő lepkék. Tizennégy éves volt és friss, mint a gyümölcs. Mellette a lányok szürkültek, halványultak. A legények ledobták már lábukról a csizmát, pantallóban és hófehér ingben vettek irányt a szövetkezeti korcsma felé. Nagy békesség honolt mindenfelé, egyelőre semmin nem látszott a háború nyoma. Hogy mégis történt valami, azt a Berger úr bezárt boltja jelezte, és a bántalmazott mesterem, aki azóta az orosz fronton szidja a világot. Különben rádiót nem tartott senki, újságot is csak a pap. meg a tanító járatott. FÜGGETLENSÉG-et járattak mind a ketten. De ők meg nem nagyon kötötték a falu orrára, hogy mi zajlik a nagyvilágban. A szívem engem ' is húzott ki az utcára, elvegyülni a velem egykorú jövőnyári legények közt, de az elnyűtt vászon ruhám megölte bennem ezt a természetes vágyat. A cipőm se eresztett ki szívesen a házból, tövis és bozót összekarmolta a bőrét. Szomorúan pislogtam az út színes forgalmára, mint egy nagy befogott madár, amelyik repülni szeretne, elszállni szabadon, de a kalitka rácsai nem engedik, fogva tartják, s így csak vergődik szegény. Lázadt bennem valami a helyzetem ellen, mert akárhogyan is forgattam a dolgot, sehogyan sem értettem, miért jut az egyiknek szép ruha, szép cipő, aranylánc és minden, a másiknak meg semmi. Pedig az a másik dolgozik is, mióta az apját elvesztette. Ki kell törni a kalitkából, magasabb ágra kell felröppeni, akármi történjék is! Szőttem, szövögettem a terveket, mint egy szorgalmas pók s kezdtem újból az ábrándozást az erdészségről: a kétcsövű puskáról, a vállszíjas bőrtáskáról, a zöld egyenruháról, meg a szép erdészlakról, amely nem a szomszédfalu szélén mosolyogna, hanem mélyen bent a végtelen erdő méhében s befogadója lenne vadak bőgősének, madarak dalának. Bizony annyira belemerültem az elképzelt dolgok színezgetésébe, hogy amikor felemeltem szemem az útra, hát szinte felkiáltottam a látványtól: — Édesanyám, Récsei úr jön! — Dolga lehet valahol — szaladt hirtelen az ajtóhoz. — Ide jön, nézze! Ide vezet az útja! — Valóban ide — mondta sietve anyám és már osztotta is a parancsait. — No csak, hogy néz ki a ház! Gyuri kelj fel! Te meg Bálint ugorj be a szobába és hozz ki széket, de ne azt a törött lábút. Gyuri olyan hirtelen termett talpon, mintha legalábbis feje fölött lobbant volna lángra a tető. Bután, álmosan nézett hol édesanyámra, hol rám. El se tudta képzelni, miért bújt belénk az ördög s miért a nagy sürgés-forgás. Mikor a fényesre törölt szobai széket a konyha közepére helyeztem, hát azt hitte, hogy a jó eszem adtam kölcsön valakinek. — Megbolondultál, Bálint — mondr ta sűrűn forgatva felriasztott szemet. — Meg én, Gyuri — feleltem megnyugtatására, mert ez a váratlan látogatás egyből meghozta a jó kedvemet. Az öcskös mondott volna még valamit, de a nyelve visszacsúszott a fészkébe, amint Récsei urat váltott ingben, zöldszínű sertés kalapban a küszöbünkön megpillantotta. Az erdész úrnak is feltűnhetett a nagy izgalmunk, mert kopogtatás után széles mosollyal lépett be hozzánk s azzal kezdte, hogy: — Micsoda élénkség van ebben a házban! — Tekintetes erdész úr keresi fel — szóltam én a szavaival küszködő édesanyám helyett. Ö a kikészített székre édesgette a vendéget. Aztán olyan nagy úr az erdész, Bálint? — fogadta el vendégünk a széket és vékony, csontos ujjaival a lajbiján csüngő vastag aranyláncot babrálta. — Nekünk a legnagyobb! — Mond meg hát azt is, hogy miért? — érdekelte a felmagasztalásom. — Mert munkát ad. Récsei úr anyámmal nevette a mondásaimat, aki szegény koponyámra szegezte a tekintetét, mintha a lyukat keresné rajta, ahonnan az én talpraesett feleleteim kibújnak. Még Gyuri öcsém is, — az egyetlen könyvmoly családunkban — elámult a válaszaimon. S ez az őszinte csodálkozás még jobban buzdította az eszemet. A vendég jóformán meg sem melegedett nálunk s én már jövetele igazi okára tapintgattam. — A tekintetes úr nem hiába kereste fel szegényes hajlékunkat. Látszatja lesz annak. — Szerinted mi? - tetszett neki a bátorságom. — Szóljon arról a tekintetes úr! — No hát ha így van, szólok. A gyereket felvette kézbesítőnek a postáskisasszony.
